Rengeteg rendőr és mentő autó parkolt a robosztus épület előtt, amik kék-piros villódzó fényeket vetettek a sivár szürke falakra.A rendőrök össze-vissza rohangáltak, míg orvosok és asszisztenseik láttak el minket.Csönd uralkodott közöttünk, mindenki a gondolataiba mélyedt és próbálta felfogni, hogy tényleg vége.Szabadok vagyunk...és ezt mi tettük lehetővé!Egy rakás egyszerű fiatal...ha lehet egyszerűnek nevezni minket.
-Aish!!!-szisszen fel Baekhyun, miközben Ana a sebes bütykeit tapogatja óvatosan-Ez fáj fáj!-sipákol, amire a lány csak meg csapja a vállát-Auuuu!!!Ezt miért kaptam?
-Idióta!-morogja a párja, mire Baekhyun felháborodottan felszólal
-Mi az, hogy idióta?Taeho igen is megérdem...-be sem fejezte a mondatát, mert a lány megforgatta a szemeit és egy erős rántással magához húzta a döbbent és elhallgatott fekete hajút, amit mindnyájan mosolyogva néztünk, majd akaratlanul felfelé fordítottam a fejem, így össze találkozott a tekintetem Sannal, ugyanis szorosan ölelt mellkasához és ujjai a hasamat simogatták
-Fúj!Ne már!Srácok!Értem én, hogy győztünk meg minden, de nem valami szerelmes filmben vagyunk...-Lay hangja szakította meg az idilli pillanatot, amire mélyet sóhajtottunk és csak egymásra mosolyogtunk...tipikus Yixing

-Látom itt is ellátásra szorulnak.Had segítsek nektek!-érkezik a köreinkbe egy idős orvos, aki azonnal az egyik mentő autóhoz terel minket, de mielőtt bármihez is hozzákezdene egy férfi közelíti meg a járművet, ahol mi csoportosultunk
-Doktor úr!Tudna várni egy kicsit?Beszélgetnék a kis csipetcsapattal, ha nem bánja.Természetesen, ha sürgős ellátásra szorulnak, akkor később is megejthetjük a csevelyt.-érdeklődik a rendőr, miközben eddig zsebre tett kezeit kicibálta a sötét színű anyagból és néha-néha felénk lopta a pillantásait, kicsit meg feszültem a hallottaktól, de egy megnyugtató arcra puszi Santól mindent megoldott a pattogó idegeimnél
-Ohh csak nyugodtan!Addig hozok még gézt, úgy látom nem lesz elég!-mondatára kínosan elvigyorodunk, hisz tényleg kellően tele vagyunk hegekkel, zúzódásokkal és nyílt sebekkel

-Sziasztok én az itteni rendőrség főtisztje vagyok.-mutatkozik be nekünk a férfi, mikor már az orvos elsuhant a szembe levő mentő autóhoz, ahol kollégája volt-Úgy hallottam ez az egész nektek köszönhető...-mutató ujjával egy nagy kört ír le, utalva a "kisebb" felfordulásra
-Mondhatjuk...-vakarja meg zavartan a tarkóját Hongjoong, megtalálva közülünk először a hangját
-Köszönetet szeretnénk mondani, hisz már régóta rács mögé szerettük volna juttatni azt a férget!-köpi a szavakat, ami rendesen meglep, mindvégig azt hittem, hogy a kormányzó alatt szolgál az egész rendőrkapitányság-De nem szeretném kerülgetni a forró kását.Rögtön a lényegre térek.-váltanak át szemei hirtelen keménnyé, amire akaratlanul nagyot kellett nyelnem-A bíróságon meg kell jelennetek és vallomást kell tennetek.Ne aggódjatok, a bíró döntése biztosan nektek fog kedvezni.-biztosít minket egy halvány mosolyt elejtve
-A kormányzó...-kezdi a mondatát félve Wooyoung, aki kezeit tördelve vezeti le az idegességét
-A kormányzó nem hiszem, hogy egy hamar friss levegőt szívhat.Sok mindenben benne van a keze...Átkutatunk mindent, még több bizonyíték érdekében.-szavai el lazították és legszívesebben sírva fakadtam volna örömömben és a nyakába ugrottam volna, na jó ez lehet túlzás...de már most kedveltem, hisz ugyanúgy nem akarja, hogy másiknak is ártson az a rohadék
-Ez igazán...megnyugtató.-ereszt ki egy megkönnyebbült sóhajt San, amitől a tincseim picit megemelkednek és végig fut a hátamon a bizsergés
-El viszünk a legközelebbi kórházba titeket, ahol kivizsgálnak és rendesen ellátnak.A sérülteket már előbb elvitték és kezelik, remélhetőleg túl fogják élni.-ismerteti velünk a következő tényeket, amire elfog egy pillanatra a keserű érzés, rengetegen sérültek meg és félő, hogy a szervezetük gyenge a küzdelemben, hisz nem voltunk olyan környezetben, hogy normális életvitelt éljünk és erősek maradjunk, mind lelkileg, mind testileg
-Erről jut eszembe...-köszörüli meg a torkát Baekhyun, így minden tekintet rá szegeződik-Van kettő barátunk, akik súlyosan megsérültek és velük van egy gyógyító erővel bíró ismerősünk is, esetleg róluk tud valamit?Mert csak annyit láttunk, hogy betuszkolják őket egy mentő autóba.-láthatólag a férfi össze zavarodott, de elhúzva a száját merül gondolataiba, majd halkan hümmög egyet
-Igen igen.-nevet fel jókedvűen-Valószínűleg az  előbb említett gyógyító erővel rendelkező barátotokat láttam.Szinte kisajátított egy autót!És nem mozdult el a két társa mellől...
-Ez tuti Junmyeon hyung!!!-lelkesedik Jongho
-Hál'istennek, hogy ilyen makacs az az ember...-rázza a fejét a fekete hajú vigyorogva, amit én sem tudok elrejteni, megnyugtató hogy együtt vannak és vigyáznak a másikra

-Lehet egy kérdésem?-szólalok meg kicsit halkan, de ennek ellenére is megkapom a szemkontaktust, így folytatom-A táborokkal és az ott levőkkel mi lesz?
-Sajnálom kisasszony, de ezekről nem én döntök és információkat sem adhatok ki felsőbb utasítás miatt.-bocsánatkérően simít a vállamra, miközben gondterhelt szemeit végig vezeti rajtunk-De van egy jó hírem!-tereli el a témát és a szürke felhőket a fejünk felől és mind kérdőn figyeljük a hirtelen mosolygóssá vált tisztet-Néhányatok szüleit értesítettük a hogy létetek felől.Találkozhattok velük a kórházban.-szám elé kaptam a kezem a döbbenetemben és szemeim előtt is könnyfátyol jelent meg
Ennyi idő után...újra láthatom a szüleim?Ez egy álom!Egy gyönyörű álom!
-Na de át is adlak a doktor úrnak titeket!A kishölgy eléggé sápadtnak tűnik...-azt se tudom mikor jelent meg az emlegetett orvos újra vagy hogy mondott e valami mást is a rendőr tiszt, az agyamat csak a szüleim gondolata lepték el és a szebbnél szebb emlékképek
-Destiny minden rendben?-fordít magával szembe San és finoman nedves orcámra simít, amiket könnyek áztattak
-Újra láthatom őket...-szipogom remegő ajkakkal, de mégis egy hatalmas görbülettel a szélükön
-Igen!-sepri ki a rakoncátlan tincseimet a szemeim elől, így láthatom az aranyos gödröcskéit az arca két oldalán
-Ez olyan hihetetlen...olyan rég láttam őket...-váltakoznak az érzelmek Yeosang arcán, ami a többieknél sem volt másképp

Ekkor hangos csattogásra lettünk figyelmesek, amire a hang irányába kaptuk a fejünket.A kormányzót kísérte két katona, miközben a férfinek hátul bilincsbe volt verve a keze.Az arca nem tükrözött boldogságot és mogorván fújtatott.Botladozott és néha eltorzult az arca.Az oldalán egy piros folt rajzolódott ki, ami nem kerülte el a figyelmem.
-Megérdemli...a kis rohadék!-szűri a fogai között mérgesen Baekhyun
-Vajon mi történhetett?-súgom oda a mellettem álló Seonghwanak, akinek egy komisz mosoly ült ki arcára
-Az anyukád.
-Tessék?-döbbenek le teljesen a szó hallatán és teljes testemmel a szőke hajú felé fordulok, hátha rosszul hallottam azt amit mondott
-Az anyukád Destiny.Itt van.Ő is segített nekünk.-lágy mosollyal bök a fejével az épület irányába, így szemeim cikáztak az ember tömegen, keresve a személyt, aki mindennél fontosabb számomra
-Az ott...nem lehet...-rágom ajkaimat és a könnycsatornáim is megtelnek, mikor felismerem az ismerős hajkoronát
-Na spuri Jagi..-lök meg San egy picit előlre, így el távolodva tőle és biztatóan bólogat, hogy induljak már meg

Nem kellett kétszer mondani.Lábaim megindultak és nem is lassítottak le, amíg el nem értem a célom.Karjaim ólom súlyúan ölelték körbe a nő nyakát, miközben alig kaptam levegőt a sírástól.
-Édes istenem...kislányom!-szorít magához anyukám bizonytalan hang színnel-Hát élsz...istenem...-keresi a szavakat-Annyira hiányoztál nekünk!-orromba kellemes virágos illata bekúszott és rég nem látott ismerősként húzott magához
-Szeretlek anya!-nyögök ki egy értelmes mondatot lihegésem közben, amire édesanyukám az állát a fejem búbjára teszi
-Én is téged kincsem!Az én erős kislányom és az ő angyala...-szavaira felemeltem nyakhajlatából a fejem és követtem megható tekintetét, egyenesen a piros hajúig, aki pár méterre állt csak tőlünk
-Ismeritek egymást...?-pislogok nagyokat, hogy elűzzem a fátyolt a szememből
-Olyan kis aranyos!Jó fiút fogtál ki!-böki meg vállam anya játékosan a mutató ujjával, amire rendesen elpirulok
-Annnyaaa!!-hápogom zavartan és újra az anyai biztonságba rejtőzöm
-Jól van na!Egy anyukának az a dolga, hogy zavarba hozza a gyermekét a párja előtt!!-nevetgél vidáman-San akarsz látni gyerekkori képeket a kicsi Destinyről?
-Miii?!!Nem!!!-válaszolok helyette gyorsan, hisz irtó kínos a családi albumunk, de a piros hajú mintha meg sem hallotta volna vigyorog, fogát kivillantva
Még soha nem láttam így mosolyogni...nyugodtságot áraszt és végtelen jó kedvet, akár egy kis gyermek.
-Igen!Imádom a kiskori képeket!-észre sem veszi gyilkolni vágyó pillantásaim csak örömködve billenti félre a kobakját, majd rendesen meglepődik, mikor anyukám már nem engem ölel, hanem őt találják meg karjai és megnyomorgatva hálálkodik a döbbent fiúnak

-Eresszetek el ti agyalágyultak!!!-hallok meg egy ismerős mély orgánumot, akit éppen egy rendőr autóba próbálnak betuszkolni, eléggé kevés sikerrel, ami nem nagyon tetszett a rendőröknek és az idegzetűknek-Lee Destiny!!!A saját kezemmel fogom kiontani az életedet!!Ne hidd azt hogy ezzel vége van!!Érted?!!Megtalállak és szenvedni fogsz!Könyörögni fogsz az életedért!!!-ordítja teli torokból, amire kiráz a hideg és egy megmagyarázhatatlan borzongás fut végig minden porcikámon
-Ezt majd a bírósággal beszélje meg...-csapja be az ajtót az őrült férfi orra előtt a rendőr morogva, amire az illető össze vissza dobálja magát, esélytelenül, hisz le volt kötözve-Idióta...-teszi hozzá a rendőr kidagadó erekkel a homlokán, majd ő is helyez foglal a volán mögött, hogy elvigyék Taehot, remélhetőleg örökre a börtön hideg rácsai mögé
-Nem fog bántani téged.Erről én gondoskodom!-érkezik egy kutakodó kéz derekam köré és egy pimasz mosoly a látókörömbe
-Efelől semmi kétségem sincs...-suttogom rózsaszín ajkaira, majd párnácskáink egybe forrnak egy mámorító csókba
-Ahhw!!!-sikkant anya halkan a háttérben, ami elég volt annyira, hogy kislányos zavarban hátráljak ki a csókból egyenesen San izmos mellkasába
-Aranyos...-puszil nevetve hajzuhatagomba San

Számomra ez a teljes boldogság...

~^^~
Sziasztok itt lennék a folytatással❤️❤️❤️Remélem elnyeri a tetszéseteket!🙏🏻😊Hogy vagytok?💕😊Hogy telik a nyár eddig?Pihenjétek ki magatokat!!💞További kellemes nyári szünetet és jó olvasást a részhez!💕

💖:_YU_97