DESTINY

Idegesen nézem a kezemen levő újabb elektronikai "csodát".Az egyik kezemmel próbáltam leszedni de az csak jobban szorult a csuklómra így elzárva a vérkeringésem.
-Ohh hát felébredtél?-jelenik meg az ajtóban Mingi
-Hm...-bólintok némán
Lassan de öles léptekkel közelít az ágy felé ahol én gubbasztok majd egy szintbe ereszkedik velem hogy tartsa a szemkontaktust.
-Megvagy?-teszi térdeimre hatalmas kezét
-Igen...-fordítom el a fejem hisz fiúkkal nem nagyon volt testi érintekezésem még egy ölelés sem
-Étellel most nem tudok szolgálni mert elfogyott de pár nap múlva jön a szállítmány...de ha akarod Suho hyung tud szerezni neked...-mondja de látom hogy gondterhelt
-Nem...nem kell köszönöm.-utasítom el hisz étvágyam nem nagyon van,vagy ha van is akkor is nehezen megy le, rosszabbik esetben visszajön ami valljuk be nem túl kellemes
-Sápadt vagy biztos jól vagy?!-teszi kezeit az arcomra de gyorsan elhúzódom-Nem akartalak bántani...-sóhajt mélyet-Ha bármi van szólj...-mosolyodik el és elhagyja a szobát

Hevesen dobogó szívvel nézem hűlt helyet.Teljesen le vagyok blokkolva és új a dolog hisz mint már mondtam nem nagyon létesítettem testi kontaktust egy férfi neművel sem, édes apukámon kívül.Tényleg!Velük mi van?!Aggódom értük...miattam lehet bajuk esett.Hiányoznak.Ha látnám hogy jól vannak vagy egy üzenet vagy bármi életjelet küldenének magukról megnyugodnék valamennyire.Annyira hogy élnek és biztonságban vannak.Keresnem kell a táborban olyan valakit aki valamilyen úton módon belelát a szüleim fejébe vagy teleportálás képességgel bír, már ha van ilyen...

Gondolatmenetem megint az ajtó süketítő nyikorgása szakította félbe így tekintetem rögtön oda vezettem.
-Ébren vagy.-állapítja meg a pirosas hajú fiú miközben odamegy a szekrényhez és kinyitja
-Igen...-mondom zavartan
Ő csak hümmög majd elő bújva a szekrényből fordul felém és kezei közt megpillantok pár ruhadarabot.
-Ezeket nyugodtan vedd fel...-nyújtva felém amit kis hezitálás után elveszek
Meredten nézek a friss anyagokra.
-Valami baj van?-kérdezi rám nézve-Vedd át nyugodtan.-mondja kellemesen mély hangján amitől végig futott hirtelen a karjaimon a libabőr
-Hol vehetem át?-kérdezem a roppant hülye kérdést
-Ott a fürdő de akár itt a szobámba is átöltözhetsz.-ereszt el egy fél mosolyt
-A szobádban??-dadogom értetlenül és gyorsan körbe nézek
-Igen...ez az én kis helyem...-néz körbe ő is és elmosolyodik
-Merre van a fürdő?-hajtom le zavartan a fejem és kezembe szorongatom az anyagokat
-Menj egyenesen és a legvégén...-mondja majd gyorsan kisprinteltem mielőtt még kínosabb lenne ez a szituáció

A ruhát szorongatva haladok az ajtóhoz ami félig nyitva volt.Belibbenve a helyiségbe azzal a lendülettel zártam is be a falapot.Szemeimmel körbe néztem.Nem volt nagy a helyiség éppen elég ahoz hogy egy ember nyugodtan mozoghasson benne.A csempe néhány helyen hiányosan helyezkedett el, a falak amik egykor sárgán tündököltek mostmár darabokban jön le onnan.Egy kicsi üveges kabin helyezkedett el az egyik sarokban ami gondolom a zuhanyzó.Középen egy csap ami rozsdásan csillogott a gyér neonlámpa fényében.Egy eléggé leamortizálódott mosógép a másik sarokban.Toalet, aminek az állapota eléggé a végét járta már.Egy polccal teli szekrény amiben minden tisztálkodási szer megtalálható volt így kikaptam onnan egy törölközőt és egy vanília illatú tusfürdő aminek az illata megváltásként lepte el szaglójárataim.Óvatosan hámoztam le magamról a poros, agyon szakadt ruhadarabjaim amik olyan állapotban voltak mint a gazdája...vagyis én.
Beálltam a kis kabinba majd elcsavartam a kis tekerő fémgömböt a megfelelő hőmérsékletre majd egy halk sóhajt eleresztve élveztem hogy a napok mocskai hogy folynak le rólam.

Felvettem a Santól kapott darabot ami állt egy nagy fekete pólóból és egy szint úgy fekete szabadidő nadrágból és így csoszogtam ki a már bepárásodott helyiségből.
-Szia!Destiny ugye?-mosolyog Yunho amit viszonzok
-Igen-biccentek
-Csak azt akartam kérdezni hogy...-kezdi de végig mér így elakad a mondandójában-Ez San ruhája?-kerekednek ki szemei mire ijedten nézek magamon végig
-Ömm...ő adta...-mondom zavartan és tényleg csak most esik le neked Destiny hogy mentás illatú és egyszerűen bódító hatású és...álljunk meg egy szóra!!Ez mégis mi?Destiny!!Térj észhez kérlek!!Mind a nyolcuk eléggé helyes de San...uram isten elég!Nekem kell egy pohár víz most!!!-Ömm Yunho?-terelem a témát minél gyorsabban mire kérdőn rám néz-Ihatok vizet?-kérdezem mire értetlenül arcával találom szembe magam-Csak hát Mingi mondta hogy már nincs élelem és...-kezdek bele szabadkozni
-Folyadék mindig van nálunk szóval ilyet nem kell kérdezned csak nyugodtan!Mátol te is itt laksz!-mosolyog szélesen
-Rendben...tessék?-nézek rá meglepetten mikor leesik a mondat második része
-Umm igen!Csak ugye nincs több szobánk és a kanapé is hogy is mondjam a végét járja így valakivel aludnod kell...-mondja-Vagy valaki alszik a földön...-von vállat
-Mi?!!Nem alszik senki sem a földön!A végén felfáztok!-aggódom hisz mérhetetlenül aranyosak, nem szeretném ha betegek lennének miattam, végül is befogadtak bárhogy is nézzük, így nem akarom megfosztani őket az alvó helyüktől
-Ez aranyos tőled!-simit vállamra de rögtön el is veszi-Noss akkor kivel alszol együtt?Dönthetsz!-mosolyog szélesen így kilátszik a tökéletes ezer wattos mosolya
Ebben a házban mindenki ilyen helyes?!Vagy bevertem a fejem vagy mi történik?
-Mindannyian kedvesek vagytok...-vonok vállat, mert tényleg ez az igazság, mindegyikük szimpatikus
-Akkor majd mi eldöntjük ha neked mindegy de örülök annak hogy szimpatikusak vagyunk neked!-biccent boldogan egy utolsót majd elvonul gondolom a szobájába én meg akkor megcélzom a konyhát

-Seonghwa?-nézek az említettre aki sóhajtva tol maga előtt
-Igen én leszek a szobatársad...most pedig nyomás!Álmos vagyok!-lök be szó szerint az ajtón
Ő meg beugrik az ágyba és szerintem el is aludt.Én meg mint egy szerencsétlen állok a szoba közepén és a póló szélét morzsolgatom akár egy ötéves de valahogy muszáj levezetnem az idegességem
-Meg tennéd hogy lefekszel végre?-kérdezi morogva
-Pe..persze...-dadogom megszeppenve majd az ágy legszélére telepszem minél távolabb a fiútól, hisz most igazából hívatlan vendég vagyok az ő területen és idegen a számára
-Seonghwa?-szólítom meg a szőke srácot de mind ketten háttal vagyunk a másiknak-Köszönöm...-suttogom de gondolom már bealudt így nem hallotta, végül én is nyugovóra tértem

~^^~
Sziasztok☺️Megérkeztem a következő résszel remélem tetszik és elnyeri a tetszésetek!Hogy telik a nyári szünet?❤️Élvezzétek a pihenést és a nyarat💕További szép napot és jó olvasást mindnekinek!🌴☺️❤️Köszönöm szépen a voteokat és hogy velem tartotok ebben a történetben!🙏🏻❤️❤️❤️

💖:_YU_97