DESTINY

Mindenem sajgott már, ahogy szeltük a hosszú labirintus alakú folyosókat.Oldalamba a levegő megrekedt és szúrni kezdett, amitől nem egyszer torzult el az arcom.Chanyeolnak is hatalmas fájdalmai lehettek, de mégis igyekezett kevesebb terhet rakni ránk, amit egy idő után nem bírt, így teljes testsúlyát ránk helyezte.Sovány volt az tény, de mégis csak egy égi meszelő volt, míg én személy szerint ütöttem éppen a 160 valamennyi cm-t.A kiszabadulás nehézkesen ment a férfinek, hisz lábai teljesen el voltak gémberedve és egészségügyileg is a veszélyes kategóriát verdeste, főleg úgy hogy múltkor Taeho megsebesítette, mert engem akart megkímélni az újabb tűszúrástól.Sürgősen szükség van Junmyeonra, Chan állapota kritikus és aggodalmam nem is leplezem, amitől a férfi felvont szemöldökkel mered rám.
-Szinte lyukat égetsz az arcomba...-nevet fel erőtlenül-Azért nem nézek ki olyan rosszul...-már nyitottam volna a szám, hogy megcáfoljam mondatát, de ő közbe vágott-A helyességem soha nem tűnhet el, ezt jegyezd meg!-kacsint felém csábosan, amire eleresztek egy mosolyt, de tudom hogy csak poénkodik és soha nem kezdene ki velem, mégis megmelengette a szívem, ahogy a srác próbált a helyzet ellenére jó hangulatot varázsolni
-Rosszabbak vagytok, mint Baek..-csóválja a fejét lemondóan Ana, vagyis én csak a szálló fürtjeit láttam fél szemmel-És mi lesz, ha egy helyiségbe lesztek vele?!Aigooo!!!-torkomból egy halk kacaj szökött ki, de azonnal el is tűnt, amikor alattunk a rácsok elkezdtek remegni
-Ez mi volt?-a hangom szinte el vékonyodik és csodálkozom, hogy meghallották, amit mondtam, hisz suttogásnak sem volt minősíthető a hang színem
-Hogy semmi sem mehet simán!!-mormogja Ana és egy erőset ránt Chan karján, aki szinte neki csapódik a falnak velem együtt, hisz én a másik karja alatt pihentem-Mond hogy ez nem az amire gondolok...-fordul felénk a lány és kétségbeesettség lepi el arca minden szegletét

Zihálásom próbálom csillapítani, mivel a gyenge szervezetem nem nagyon díjazta a hosszútávú terhelést.Cserepes ajkaimon átszántottam nyelvemmel és fülemet hegyezve figyeltem a zajokra.Morgás és kaparás hallatszódott a folyosón oda s vissza, amitől gerincem mentén a hideg futkosott.Legszívesebben sírva fakadtam volna és megcsíptem volna magam, hogy felébredjek ebből a horror filmbe illő rémálomból, de jól tudtam hogy ez nem az én agyam szüleménye, innen nincs menekvés.
-Elment az áram, ezért kiszabadultak...-mondja Chanyeol, miközben lapockáit szorosan a hideg betonnak nyomja, hogy arra terheljen többet és ne remegő lábaira
-Igen, sajnos máshogy nem tudtuk megoldani...-mondja Ana ujjait tördelve
-Mennyien lehetnek összesen?-rágcsálom ajkaimat idegességemben
-Rengetegen...-csóválja a fejét a férfi közöttünk és mélyet sóhajt
-Vajon hányan állnának szembe velünk, ha kilépnénk a következő folyosóra?-hajolok előlre, de azzal a lendülettel csapódom is vissza eredeti helyzetembe a férfi álltal
-Randalíroznak az épületben össze vissza.-küld egy szúrós pillantást felém, amit én is viszonzok az irányába, hisz nem vagyok kislány tudok magamra vigyázni
-Be vagyunk kerítve...-kukkant ki egy pillanatra a folyosóra Ana, de azonnal vissza is fordul felénk, miközben mellkasa fel s le ugrált, az ő vérnyomása is az egekben volt, nem csodálom hisz pár perccel előbb Taehoval küzdött meg, erős lány, felnézek rá
-Most hogyan tovább?Nem tudjuk milyen erejük van és hogy hogy hatott rájuk a vér...em...-hajtom le a fejem a végére, hisz bűntudat mardos, amiatt hogy ezt tettem a fiatalokkal akaratom ellenére ugyan, de mégis csak az én véremtől váltak szörnyeteggé
-Esetleg, de csak esetleg!Tudok üzenni Baekhyunnak...-túr idegesen hajába a lány és már fehérre is váltanak zöldes íriszei

-Chan jól vagy?-méregetem a férfit, aki lejebb csúszott a falon és oldalához tapasztott a kezeit, amire le gugolok mellé és elő hívom az erőmet, tenyeremben egy apró lángocska gyúlt fel, ami épp elég fényt adott, ahhoz hogy megnézzem Chanyeolt-Istenem egyre jobban nyílik szét a seb, amit Taeho ejtett rajtad...-nézem az egyre nagyobb méretű foltot a pólóján és pirosas ujjait és azt meg sem merem említeni, hogy hulla fehér színt öltött az arca-Mit csináljak?-esek pánikba, mikor felszisszen a colos, ezzel is jobban görcsbe rándult a gyomrom
-Sh..semmit...-küszköd a levegő vétellel és össze szorítja állkapcsát, elnyomva a morgásait-Felgyülemlett bennem az erőm, mivel eddig mindig kiszívták belőlem, így kiürült a szervezetemből és elgyengültem, de most hogy ez nem történik meg...Aish....-húzza el a száját-Nem egyenletesen regenerálódom, hanem nagy léptékben...
-Valamit csak tudok segíteni!-erősködöm szemeibe nézve
-Nem!-ellenkezik rögtön, amire felvontam a szemöldököm
-Add a kezed.-nyújtom a sajátomat felé, amiben nem az erőmet használtam éppen, de ő csak makacs módon fújtat egyet és elnéz rólam-Ne csináld!Ha tudok segíteni, akkor márpedig segítek!-emelkedik meg a hangom és dühösen párbajozom makacs tekintetével
-Nem Destiny!Az erőd megsokszorozódik, hisz mindketten főnix vérrel rendelkezünk.Nem állsz készen még rá.Mi van, ha elveszted az irányítást?Többet árthatsz ezzel, mint hinnéd.-mély orgánuma bezengte hallójárataim és komoly hangvétele meghunyászkodásra késztetett

Már szólaltam volna meg, mikor hirtelen tapasztottam füleimre a kezeim, amik csak úgy sípoltak, hogy a fejem majd szét akart szakadni.Nagyokat pislogtam, amikor már nem éreztem a kellemetlen érzést és megfordultam tengelyem körül, miközben felálltam az eddigi guggoló helyzetemből és néztem farkasszemet egy fiatallal, egy ismerős fiatallal.A lány kinyújtotta nyelvét és végig szántott alsó ajkán, majd villámgyorsan szemezett a fekvő Chanyeollal és mélyet szippantott a levegőbe.Megérezte a vérszagot.Ösztönösen csúsztam a férfi elé, ezzel is mutatva a lány felé, hogy ha őt akarja előbb rajtam kell túljutnia.
Gúnyos vigyor ült ki ajkaira és fölényesen lépett egyet közelebb irányomba.Álltam sárgás tekintetét, nem akartam kimutatni a bizonytalanságomat.Félre biccentette a kobakját, majd mint egy vérengző fenevad ki villantotta fehér fogsorát.Sakkban tartott szemeivel, minden mozdulatomat követte, mintha elemezne.Ravasz módon kilépett először jobbra, amit leutánoztam, majd irányt váltott balra és kezeit kinyújtva karmolta volna meg Chanyeolt, de időben cselekedve erőmmel mellkason csaptam, amitől hátra tántorodott.Egy elégedetlen morgás hagyta el ajkait, miközben párszor megropogtatta nyakát és ezúttal nem a férfit támadta meg, hanem engem vett célkeresztjébe.A hirtelen ért lökettől hátamra érkeztem, így neki adva esélyt, hogy fölém kerekedjen.Fogai össze csattantak, ahogy meg akart harapni, csuklómra helyezte kezeit és teljes testsúlyát, amitől nem tudtam mozdulni, de felemelve térdemet rúgtam gyomorszájon a lányt.A fájó ponthoz kapott engem tartó kezeivel, így kihasználva a fölényt, amit szereztem, ragadtam meg a vállánál fogva és lábaimmal segítve saját magamnak, dobtam át a fejem fölött, még mindig fekvő helyzetembe a lányt.A fülembe dobolt a vér és az adrenalin szintem is az egekbe repült.Hallottam ahogy végig csúszik a rácsokon és fájdalmasan sikít egyet.Feltápászkodva közelítem meg a pár méterre levő elterült lányt, aki erősen szívta be a levegőt és csapzott tincsei alól villámokat szóró szemmel nézett fel rám.Szája szélén vércsík csordogált, míg a szeme alatti részen teljesen felhorzsolta a fém.Azt se tudtam mit csinálok, de mikor ajkai elnyíltak egy pillanatra, hogy használja Jonghoéhoz hasonló erejét, úgy emeltem fel a tenyerem a magasba ezzel is a falhoz préselve a megnémult lányt, aki a nyakán levő tűz karikát kezdte el kaparni, de hangosan felkiáltott, mikor megégette őt.

CHANYEOL

Szóhoz sem jutottam az események láttán.Egyik pillanatról a másikra történt minden.Az érzékszerveim teljesen le voltak tompulva, az ájulás határán álltam.Koncentrálni sem volt erőm, csak a fájdalom kötötte le az összes idegszálam, ami az oldalamon tátongó seb körül forgott.Halkan hallottam körülöttem mindent, csak a hangos csattanásra emlékszem, amire rögtön éberebbnek éreztem magam.Egy fiatal lány volt a falhoz préselve, aki levegőért imádkozott, de közben össze vissza rúgkapált és hadonászott, hogy elérje az előtte levő lányt, aki magabiztos tartással sárga íriszekkel állt egyhelyben.Már éppen a segítségére akartam sietni, mikor Destiny felemelte a kezeit a levegőbe és ujjait egyenként behajtotta tenyereibe, aminek következtében körülötte lángok csaptak fel egy madarat formázva.Fél mosoly terült el az arcomon, ahogy végre teljes összhang volt az ereje és közötte.Kiérdemelte a főnixét.Büszke voltam rá.

Egy kéz érintés ragadott vissza engem a lány bambulásából, ami Anahoz tartozott.
-Gyere...-segített fel engem álló helyzetbe, észre sem vettem de a folyosó közepén egy portál gomolygott, valószínűleg sikerült segítséget kérnie barátomtól-Destiny!Destiny!-szólítgatta az illetőt, mikor már majdnem belevetettük magunkat a füstszerű átjáróba, Destiny teljesen átszellemülve méregette továbbra is a fiatalt, de a második szólításra megszűnt körülötte az ereje és zavarodottan pislogott maga elé és az össze esett lányra-Menjünk!Gyorsan!!-sürgette Ana a szőkeséget, aki megingó léptekkel hagyta ott küzdő partnerét
-Ügyes voltál.-suttogom fülébe, mikor segítő kezet nyújtott felém, még mindig kótyagos, értetlen fejjel, de választ nem kaptam, amire számítottam igazából, most sok minden kavaroghat benne

A környezet teljesen megváltozott, amint átléptük a lilás portált.Baekhyun állt közvetlen előttünk, mikor tettünk egy lépést, amint észrevett minket, záródott be hátunk mögött az átjáró és rontott nekünk a fekete hajú, miközben karjai körénk csapódtak, ezzel is össze passzírozva mind a hármunkat.Nem érdekelt az oldalam csak átadtam magam a kellemes érzésnek, amit már rég nem éreztem.
-Istenem...-szipog egyet, ami tőlem sem állt távol jelem pillanatban-Én...ahh...-enged el minket és könnyes szemét takarva nevet fel zavartan
-Hiányoztál Baek...-küldök felé egy bátorító mosolyt, amire ajkaiba harap, hogy nehogy még több könnye szökjön ki szemeiből, szavak nélkül is tudom mennyi mindent csapna a fejemhez, de lesz időnk még ezeket megbeszélni, vagyis reménykedem benne...

DESTINY

Még mindig shookos állapotban voltam.Nem tudom mi történt velem, de a bensőm teljesen megnyugodott, mintha egy csettintésre harmónia járt volna át.Az erőm nem pattogott olyan erőteljesen, mint eddig.Baekhyun átvette rég nem látott barátját tőlem, miközben én esetlenül ácsorogtam továbbra is magam elé nézve.Ujjaimon az erőm elkezdett újból cikázni, amire akaratlanul felkaptam a fejem és tüdőmből szakadozottan távozott a levegő.Végre lábaim erőt vettek magukon és futó lépésben repítettek előlre.Amint karjaim az illető nyaka köré fontam, feltört belőlem a zokogás.
-Shhh semmi baj...-simogatja a hátam San nyugtatólag, de érzem ahogy ő is rázkódik alattam-Hiányoztál...nem is tudom elmondani mennyire...-húz magához közelebb, miközben hajamba simít-Nyugodj meg...-folyamatosan emelkedő mellkasomat próbáltam kontrollálni és mélyen szívtam be a fiúból áradt jellegzetes mámorító illatot, amitől azonnal ellazultam, amit érzékelve ő is, fúrta a fejét nyakhajlatomba-Annyira, de annyira szeretlek!-én is elmotyogtam izmos mellkasába ezt a csodás szót és ha lehet még közelebb bújtam hozzá

Testem teljesen elgyengült, ahogy erősen tartott karjaiban.Szívem ugyan hevesen kalapált, de a gyomromba az eddig helyet foglaló idegesség eltűnt, minden stressz, ami ért, amíg nem volt a közelembe kámforrá vált.Fáradság lett úrra rajtam és legszívesebben elpilledtem volna San vállán és biztonságot nyújtó lényén.Hiányzott...kimondhatatlanul.Ahogy egyszerre vettük a levegőt és ahogy ujjai finoman jártak gerincem vonalán, csodálatos volt és meghitt.Soha nem akartam hogy vége legyen, de egy fegyver kattanás mindent megváltoztatott és egy mélyről jövő velőtrázó hang.

~^^~
Sziasztok itt lennék a folytatással❤️Nem lett a legjobb elnézést😔Remélem azért tetszik valakinek...🙏🏻Mindenkinek szép nyári szünetet!Pihenjetek sokat!💕További szép napot és jó olvasást a részhez~❤️😊

💖:_YU_97