SAN

-Sikerülni fog neki?-bök a fejével a távolodó fehér kisbusz után Lay karba tett kezekkel
-Bízom benne.-sóhajt mélyet Baekhyun, aki egy katonai ruhát cibál magára éppen, amin rengeteg fegyver pihen az öv részénél, amik csattogó hangot hallatnak, mikor egymáshoz érnek
-Hyung nyugi!-veregetem meg a mellettem levő szőke hajút, aki idegességét nem leplezve dobol a lábával, amitől az apró kavicsok a földön ugrálnak fel s le, akár egy nagy trambulinon
-Akkor nyugszom meg, ha itt lesz már Kai...-túr idegesen tincseibe, amik kócosan hullanak vissza a helyükre
-Seonghwa idáig hallom, ahogy az idegeid az egekben vannak.-érkezik meg az emlegetett fekete hajú, aki laza léptekkel szeli a távolságot közöttünk-Hogy állunk?-néz végig a hibrideken és a beépített katonákon, majd rajtunk, miközben karba teszi a kezeit
-Aggódom Destinyért ennyi...-vonja meg a vállát a szőke hajú, amire Kai csak aprót elmosolyodik
-Nem kell aggódni miatta, megoldottam hogy kijusson, ha elmegy az áram.-biztosít minket, főleg engem, hisz sötét íriszeit erősen szegezte rám

Én is pattanásig feszült voltam és ha létezett volna az arany lámpás és kék dzsinn, akkor biztosan azt kívántam volna, hogy a lányt a karjaim között tarthassam, addig ölelve, míg nem kezd el aranyosan csapkodni, mondván ki szorítom belőle a szuszt is.Próbáltam az idegességemet stabilizálni és a harcra tartogatni, muszáj fejben ott lennem vagy végzetes hibát követünk el.
-Nagyszerű!-csapja össze a tenyereit Baekhyun, aki végre teljes hadi felszerelésben feszített mellettünk, kezében egy fekete sisakkal, ami jól takarta arcát, hogy ne fedje fel ki is ő valójában-Be tudsz akkor juttatni a fő vezérlőbe?-kérdezi Kaitól
-Ha minden igaz igen.-biccent határozottan, majd megfordul, hogy jobban szemügyre vegye a mellettünk levő csapatot-Hol van Akihiko?-vonja fel a szemöldökét, hisz úgy volt meg beszélve, hogy a hibrid gyermekekkel lesz a japán férfi is
-Destiny anyukájának a tervéhez kellett, de mindenképp a gyakorló teremben segít majd.-adom a választ, amire kicsit megfeszül egész lénye, de inkább bólint egy mély levegővétel után
-Kész van mindenki?-kérdezi Baekhyun, miközben meghúzza a fegyvertartó övet derekán-Képzeljétek magatokat egy nagy színpadon, ahol tökéletesen kell alakítanotok, nincs hibának helye!-hangsúlyozza ki a szavakat
-Ugye...nem kell...-szólal meg az egyik kis srác, aki talán négy évvel lehetett nálam fiatalabb és pulcsija ujját morzsolgatva kerülte az idősebb tekintetét, amire én is Baekhyunra néztem, de ő csak a mára már szokásos fagyos álarcával mutatkozott
-Ha a helyzet úgy kívánja, akkor ne habozz, mert a végén te fogod meg szívni.-mondja kíméletlenül és fejére teszi a sötétített lencsékkel bíró sisakot és beállt a többi katona közé, így teljesen egybe olvadt velük
-Menjünk.-bök a fejével Kai, miután lezártnak vélte a beszélgetést és a hitelesség kedvéért megragadja a láncokat az egyik fiatal karján, úgy vezetve őt

-A régi borzongás fut át a hátamon, de mégis valami új is keveredik ezzel...-rakja a vállamra kezeit Suho hirtelen, miközben nézzük az elinduló csoportot, ámulatba ejt, ahogy jeges arcmimikát képesek felvenni, felnézek hyungjaimra és ez ad erőt nekem, én is ilyenné akarok válni, rendíthetetlenné, hőssé
-Ezt vegyük egy jó jelnek?-vonja fel a szemöldökét Jongho az idősebbnek intézve szavait
-Nem akarok elkiabálni semmit sem...-veszi el rólam remegő ujjait, amiket párszor megtördel, hogy a felgyülemlő stresszt levezesse
-Neked különleges erőd van hyung...meg tudsz embereket menteni!-csillogó szemekkel mondja Wooyoung Suho hyungra nézve, aki fájdalmasan elmosolyodik
-Nem minden esetben tudok életet menteni Wooyoung...néha nem lehet segíteni egy kioltott életen.-borzolja össze szürke tincseit a fiúnak, akinek íriszeiben kétségbeesés könnyei gyűlnek-Sajnálom, hogy csalódnotok kell bennem...-suttogja az utolsó mondatot, de reagálni már nem tudunk rá, mert neki vág a sötét erdőnek, ahol nemrég tűntek el a hibridek, ezért kérdőn nézünk Layra és a mellette eddig csöndben álló Sehunra, de az utóbbi csak száját rágva kerüli a tekintetünk
-Nyomás.-bök a fejével elinduló hyungja után, amit mi szó nélkül teszünk-Kell neki pár perc és rendbe jön.-terel minket tovább kezeivel, hisz mi egy másik útvonalon megyünk, ez nagyobb kitérő, hogy ne érjünk oda túl korán, igazából fölösleges is lenne, hisz amíg nem megy el az áram addig lehetetlenség lenne bejutnunk
-Sajnálom...-mondja bűnbánóan a szürke hajú és lehajtja a fejét
-Nem kell sajnálni.Nem haragszik rád.-küld egy halvány mosolyt felé, amire már a barátunktól is kap egy kisebb vicsort

Lay hyung eléggé ellenszenves volt számomra az elején, sőt egy megszólalásával kihúzta a gyufát nálam, amit nehezen lehetett eloltani.De ugyanúgy pozitívan csalódtam benne, mint Baekhyunba.Vicces visszagondolni arra, amikor először találkoztunk...remélem ezekre boldogan fogunk vissza emlékezni a jövőben, a kanapén ülve, mindahányan.Vígan nevetve, egymás szavába vágva.Semmi félelem nélkül, győztes katonaként.A vérem pezseg, már attól a hogy rá gondolok, hogy talán vége lesz ennek az egésznek.Szívem őrült ritmusban dobog.Régóta vártam, vártuk ezt a pillanatot.Az örök szabadságot, azóta amióta kínkeserves órákat kellett töltenünk a búrában.Elszántság lett úrrá rajtam, ahogy szemeim elé képzeltem a kormányzó arcát.Visszakapja azt a szenvedést, amit nekünk kellett elviselnünk tőle.Szemeim cikáztak barátaimon, és gyors kontaktus után tudtam nincs mitől félnem, nem kellenek ide szavak, hogy tudjam, hogy egymásért bármit megtennénk, akár meg is halnánk.

BAEKHYUN

Mikor már a nagy bejárat előtt álltunk, jócskán vissza kellett fognom magam, hogy ne vessem rá magam az ajtó túlsó oldalán álló ördögi vigyorú Taehora.Legszívesebben a fegyver csövét halántékára szegeztem volna, el hordtam volna mindennek, talán még egy jobb egyenessel is meg díjaztam volna, de nem tehettem, most még nem.
-Lám-lám csak nem a kis hibridek...-fogja meg az egyik gyerek állát és gúnyosan elmosolyodik-Elszöktünk az öreg lánytól mi?!-nevet fel, amire majdnem reagáltam, de az egyik beépített katona az oldalamba bökött könyökével feltűnés nélkül, így ajkaimba harapva nyugtattam magam
-Vigyétek őket.-ragadja meg a láncot és mintha zsák lenne taszít rajta egyet, amire a fiatal csak nagyot nyikkan a rácsos padlón, amin az illető jól szórakozik
-Elviszem az egyik katonát ha nem bánod.Állítólag zárlatot kapott valami.-mondja Kai a férfire nézve és nem foglalkozva a jelenettel
-Megint valami balfék bevitte a kávét?-csóválja a fejét hitetlenkedve-Ez a héten már a sokadik bassza meg!-forgatja meg a szemeit morgolódva
-Ja, gondolom.Ennek mi isszuk meg a levét.-nevet fel Kai, sisakom alatt azért számon megbújik egy győzelemittas vigyor Kai miatt, baromi jól csinálja, szinte elhiszem hogy puszi pajtások a kis ördöggel
-Rendesen igen.Főleg úgy, hogy most nem is vagyok szolgálatban.-von vállat sóhajtva, csak nehogy megsajnáljam a tündéri kis Taehot...szarkazmus volt-Szóval elintézitek a kölyköket?-emeli ránk a tekintetét, amire egy egyöntetű igen volt a katonák részéről, én nem mertem megszólalni, hátha felismeri a hangom, de éreztem ahogy a torkom kiszárad bármikor hosszabb ideig nézett rám
-Mázlista.-löki oda félvállról Kai, majd gondolkodóan mér fel minket-Te ott.Gyere!-int kezével felém, amire meghajolva előtte követem-Szép álmokat Taeho.-fordul még hátra a férfihez, aki csak hangosan elkezd röhögni, amitől az egész épület zengeni kezd, kidobtam volna tőle a taccsot, egyszerűen irritáló a hangja, remélem örökre rémálmok fogják üldözni a túlvilágon...

A bejárati kapu halk csattanással ért földet, majd minden felgyorsult körülöttünk.Az elágazásnál leváltak tőlünk a hibridek, mi meg komótos léptekkel haladunk a fő vezérlő felé.Hatalmas az egész kóceráj az biztos, sötétben meg még inkább fenyeget az eltévedés esélye.Nem szóltunk egymáshoz, Kai felsőbb rendűként lépett hosszabbakat, hogy elém kerüljön, így mutatva az irányt.Elhaladtunk egy eléggé giccses ajtó előtt, amit fél szemmel megnéztem, aztán leesett hogy mégis ki tartózkodik bent.Emlékszem a Kai által oda adott tervrajzra, amit napokig bújtam, kiemelve a fontos részleteket.A szemeim előtt rajzolódott ki a folyosók labirintus szerű formája, amitől magabiztosabban követtem társamat.Kis idő múlva elérkeztünk egy kihaltabb területre, eddig is csak néhány katona járkált ide-oda, de itt egy lélek sem volt, de annál több kamera lesett minket a plafonon elrejtve.A folyosó végén egy többihez hasonló vasajtó foglalt helyet, csak azzal a különbséggel, hogy ujjlenyomat le olvasó volt közvetlen mellette.Kai semmilyen érzelem nélkül, rutinos mozdulattal helyezte ujját a monitorra, ahol az érzékelő fénye fel s le szkennelte be, majd zöldre váltott a panel és kinyitódott az ajtó.
-Ott van.-bök a fejével a kávés foltra, ami a billentyű mellett pihent, de egyáltalán nem folyt be se a gépházba, se semmilyen kényes területre-A konnektorokra is rá folyt elvileg.-közli és egy kis rés felé mutogat

Bekapcsoltam a képernyőjét a gépnek, amin majdnem fel röhögtem.Egy mozgókép volt megnyitva, amin a fekete fehér csíkok csak úgy cikáztak.Közel hajolva a géphez kezdtek random billentyűket nyomogatni, majd egy ügyes jobb kattintással eltüntetem és a lábammal észrevétlenül megnyomom az újra indítás gombot a gépházon.
-Végzek még egy tesztet a biztonság érdekében.-motyogom elváltoztatott hangon, mire Kai csak nemtörődöm stílusban bólint és egyik lábáról teszi át a testsúlyát a másikra, mint aki nagyon unná a dolgot

A nadrág zsebemből egy aprócska pendriveot kotorok elő, amin egy kedves kis vírus lapul, direkt a kormányzónak szánva, remélem tetszeni fog neki.Ajkaimat megnyalva helyezem be a gépbe az eszközt, aminek a fekete monitorján egy töltő képernyő kezd pörögni.Nem kellett sok idő, ahhoz hogy elérje a 100%-ot, az összes elektronikai eszköz pirosan kezdett világítani és hiba üzenetek sorait ugrottak fel, majd pislákolva aludtak ki, ezzel is csendet teremte a helyiségbe.A fejemen levő sisakon bekapcsoltam a reflektorfényt, így elláttam legalább az orromig.
-Sikerült?-kérdezi rekedtes hangon barátom, amire egy laza mozdulattal lekapom a fejemről a sisakot, amibe már megfulladtam és lerakom a földre, hogy egymást jól kivehessük a korom sötétben
-Mint, ahogy látod.-vonok vállat felé nézve
-Eszméletlen vagy Baekhyun!Mindig is tudtam hogy egy zseni vagy, de hogy ennyire...-nevet fel vállamba boxolva
-Ya!Ne növeld az egóm kérlek...-hárítom levakarhatatlan mosollyal, amire csak megforgatja a szemeit egy cisszegés kíséretében
-Vajon Ana elintézi Taehot?-szegezi nekem a kérdést, amire gyomrom görcsbe rándul és arcomról is eltűnik az eddigi örömöm
-Erős lány...-feszülnek meg az izmaim kiejtvén a szavakat, rengeteg rémálmom volt Anaval és Taehoval, ahogy egymás ellen harcolnak és sejtheti mindenki mi lett a vége, amiért ilyen a reakcióm...
-Itt a végszó Baek...-hallatszódik be a riasztó rendszer, amit direkt nem kapcsoltam ki
-Egy csapat vagyunk nem de bár?-nyújtom felé a kezem, amit tátott szájjal néz, de aztán elfogadva gesztusom, megrázza azt

Elengedve engem könyökét a nehéz ajtó felé irányítja, majd semmilyen erőlködés nélkül löki ki a helyéről, ami hangosan csattanva ér földet, ezzel is szabad utat biztosítva nekünk.Az egész folyosón piros fény villog és éles sípoló vészjelző hangja üvölt.
-Egy csapat...-ízlelgeti a szót Kai suttogva, tudom hogy voltak nézet eltéréseink, de rájöttem, hogy nem önszántából csatlakozott a rossz oldalra, törleszt, miattunk, értünk

Reménykedem benne, hogy lesz alkalmam bocsánatot kérni tőle...Meg más boldog pillanatot okozni valakinek...

~^^~
Sziasztok itt lennék a következő résszel😊Remélem tetszik❤️🙏🏻Milyen eddig a szünidő?Remélem jól telik!^^Mindenkinek további szép nyarat!Pihenjetek sokat💕És jó olvasást a részhez~

💖:_YU_97