SEONGHWA

-Aranyosak.-mondja Hongjoong könyvébe mélyedve, mire én felemelem a fejem a kis fotel háttámlájáról, majd felvont szemöldökkel meredek rá
-A könyv főszereplői?-kérdezem zavarodottan
-Nem!-rázza a fejét mosolyogva-Destiny és Sanie.-teszi le hasára az eddig kezeiben tartott tárgyat-Jaj ne duzzogj már Seonghwa!-kacag fel jóízűen ábrázatomon, de én csak mormogok egyet-Hidd el nem tudod mindig szemmel tartani őket és megvédeni minden baklövéstől, tanulni fognak belőle, ha orra buknak.-sóhajtva egyet, túrok szőke tincseimbe, amik már kezdtek kikopni és vette át az eredeti sötét színt
-Azt akarom, hogy soha ne essen bajuk, nem szeretném össze törve látni őket mégegyszer...-emlékszem vissza San lényére, mikor a táborba kerültünk, teljesen kifordult magából és képtelen volt egy normális mondatot kinyögni és ami a legjobban hiányzott a nevetése, na meg az aranyos gödröcskéi
-Ez elkerülhetetlen te is tudod.-sóhajt mélyet keresve a szemkontaktust velem, amit én nem viszonzok, sokkal jobban lefoglal a fa gerenda a plafonon, ami érdekesen keresztül kasul megy egymáson-Javíthatatlan vagy!-csóválja a kobakját lemondóan
-Tudom...-motyogom magamban, miközben lehunyom egy pillanatra fáradt pilláim, de hallójárataimba be szűrődik az óra idegesítő kattogása, amitől ujjaim idegesen járnak a karfán
-Nemrég mentek el, lazíts!!!-lebukásomat csak egy morgással díjazom, de továbbra is az idegeim karöltve ropják a táncot, egy percre sem hagyva engem nyugton
-Hyung, hyung!!!!-rám veti magát Mingi, de olyan lendülettel, hogy épp hogy sikerült levegőért kapnom
Na ennyit arról hogy "lazítsak"...
-Song Mingi!!!-rivallok rá vérben izzó szemeimmel, hisz majdnem kijött belőlem az összes megevett falat, ráadásul az idegeimnek ez a hirtelen megjelenés igazán nem tett jót, komolyan lehet nyugtatót kéne szednem...
-Yo...ma...int...van...és....-lihegi teljes testsúlyát továbbra is rajtam felejtve
-Mi?!!-tolom el magamtól a szenvedő fiút-Megint valami rap szöveg jutott eszedbe?Most kímélj meg tőle, kérlek!-prüszkölök lemondóan és újra elhelyezkedek a fotelben, hisz tudni illik hogy Mingi mielőtt a táborba kerültünk volna, mindig a dalok kegyetlenül gyors rap részét hadarta el egy szuszra, amit alig értettem meg pedig koreaiul volt a többség
-Hyung!!!-rázza meg a vállam, amire rögtön kitágulnak a szemeim
-Tessék?!-szabadítom meg magam a kezeitől, amik eddig bele döngöltek a puha anyagba
-Yoko-sama itt van mindjárt az ajtó előtt!!!-döbbenten meredek rá és Hongjoongra sandítok, akinek hasonló reakciója lehetett és imádott könyvét arrébb téve tápászkodik fel az eddigi kényelmes pózából
-Jó reggelt...-jelenik meg Yeosang, aki fáradságát kimutatva inkább pár centiméterrel lebeg a talaj fölött nagyokat ásítozva
Gondolom a lármánkkal mindenkit felkeltettünk.
-Ez azért ijesztő, hogy tudja hogy beszélni akarunk vele és itt van...-motyogja Jongho és nyugodtan megigazítva szerte álló haját, ami jelenleg hasonlít egy atom robbanás helyszínére, de mégis ad valami gyermeki bájt neki
-Honnan tudod hogy amiatt jött?Lehet csak hozott abból a finom teából, amit múltkor ittunk nála!Ahh az isteni volt!Éreztem, ahogy az idegeim szabadságra mennek...-csatlakozik Yunho is és nyamnyogó hangot ad ki, miközben gondolatban valószínűleg maga elé képzelte az italt-Seonghwa hyungra ráférne...-súgja oda a szorosan mellette jövő Wooyoungnak, amire fel vonom a szemöldököm, hisz tisztán ki hallottam mit konzultáltak, bár biztos vagyok benne, hogy ezt még Destinyék is hallották olyan hangerőn beszélték meg-Szia Hyung!!!-küld felém egy hízelgő mosolyt, amire csak egy zsémbes dünnyögés volt a reakcióm, így mint egy kölyök kutya futamodik meg a fiatalabb háta mögé
-San?-forgolódik körbe Jongho még mindig lassított felvételben
-Elmentek egyet sétálni...ketten...a fák takarásába...ügyelő szemek zónáján kívülre...-vonogatja folyamtosan a szemöldökét Yunho egy perverz mosoly kíséretében
-Nem akarom tudni a részleteket!-állítja le helyettem Jongho a sötét hajút, miközben még ásít mellé egy hatalmasat

Ekkor halk kopogás szűrődik be a fa ajtó résein, így félbe szakítva a többiek eszme cseréjét.Hongjoong kapcsol először és nyitja ki az ajtót a Mingi által emlegetett idős hölgy orra előtt, aki sugárzó mosollyal köszönt minket, amit mi egy illemtudó meghajlással viszonzunk.
-Foglaljon helyet nyugodtan.-invitálom az ülőalkalmatosságra, amit egy halk köszönömmel fogad, így segítő kezet nyújtva neki kísérem el és addig nem engedem el csontos kezét, amíg le nem ült a puha anyagra, amit még pár perccel előbb Hongjoong melegített hátsója alatt
-Hallom Destinynek a napokban nem volt kellemes éjszakája...-sóhajtja gondterhelten kezeit össze kulcsolva egymással
-Igen...pontosan erről akartunk önnel beszélni...-vakarja meg a tarkóját kínosan mosolyogva Mingi
-Tudok róla fiam.-küld egy halvány mosolyt felé, amit az illető meghökkenve néz és most biztos vagyok benne, hogy Jongho egy pillantást vált a többiekkel, amolyan "én mondtam hogy ijesztő" -Azt is tudom, hogy jelenleg nem tartózkodik itt, hanem a párjával van a hegy tetőn levő virágos réten.Hallom ahogy vígan kacagnak a szél fuvallatával...-hunyja be pilláit és egy görbület jelenik meg ajkai szélén, amitől nevető ráncai előbújnak arcán

Na és most kaptam meg Hongjoongtól a nekem szánt "szemüzenést", hogy igaza volt, de csak egy láthatatlan szemforgatással válaszolok neki, amit egy alig látható mosollyal díjaz.Az ember már aggódnia sem szabad egy ilyen világban?
-Esetleg tudja, hogy mitől...voltak a szörnyű álmai?Mert...-kezdi Wooyoung aggodalmasan, de Yoko-sama félbe szakítja a hezitáló szürke hajút
-Valószínűnek tartom, hogy maga Destiny is rájött, sőt ma szerintem több titokra is fény derül, mint gondoljátok!-helyezi egyik kezét a kanapé karfájára és keze közé fogja finoman az oda lehelyezett könyv borítóját és a gerincén végig simítja remegő ujjait-Hmm...lebilincselő egy kis történet, igazán agymozgató cselekmény szálakkal, tökéletes választás.-biccent Hongjoong felé, aki csak zavartan hajlong egy vigyor kíséretében, mégis miért terel?-Esetleg nem tudnád nekem oda adni a felső polcról, pontosan jobbról a másodikat, ha megkérlek rá Mingi?-pillant fekete íriszeivel a magas barátunk felé, akit mintha puskából lőttek volna, már mancsával szorítja is a kért könyvet

Szinte megáll bennem az ütő, mikor meglátom a fekete borításos könyvet, aminek az elején furcsa szimbólumok sorakoznak.Egy döbbent hang is kijön belőlem, amivel magamra vonom a figyelmet.Túl ismerős ez az olvasmány, de lehet csak az elmém játszik velem.
-Ezt a könyvet nem is láttam még...-vizslatja kíváncsian a nálam kisebb barátom és szőkés megnőtt haja vállát verdesi, amikor oldalra fordítja kobakját a könyves polc felé
-Ha egy dologra a legnagyobb szükséged van, akkor fog a szemeid elé kerülni.-teszi ölébe a fekete borításos szerzeményt, amit továbbra is idegesen kémlelek, mégis mire akar kilyukadni?Mostmár tényleg kezdek még jobban össze zavarodni!

Várjunk...ezt a könyvet láttam, abban a kis kunyhóban, amikor Destinyt kerestem, akkor lepődtem meg teljesen, hogy mégis hogy tanult meg ilyen gyorsan különféle trükköket az erejével kapcsolatban.De csak egy pillanatra láttam, mert szinte kámforrá vált, mikor újra rá vezettem a tekintetem..."Ha egy dologra a legnagyobb szükséged van, akkor fog a szemeid elé kerülni."Ez azt jelenti, hogy a lány maga hívta elő a könyvet, mert szüksége volt az ereje használatára?Vagy mégis mi folyik itt?!!Ez hülyeség!!!
-Seonghwa minden rendben?-teszi a kezét a vállamra Yeosang, ezzel is kizökkentve, így egy gyors fejrázást produkálok, de szemeimet akaratlanul is vonzotta a fekete borító
-Ez milyen könyv?-kérdezem kicsit rekedtesen
-Ez egy kis segítség a fiataloknak.-biccent egyet komótosan a hölgy-Az elemek használatát tartalmazza.
-Maga adta oda Destinynek?-kérdezek rá, ami megfogalmazódott most hirtelen bennem, amire csak egy sokat sejtő csillogással a szemében vizslat
-Szerintem erre te is tudod a választ Seonghwa, miért kérdezel, akkor meg?-a szavak belém ragadtak és legszívesebben egy hatalmas sziklát dobtam volna neki valaminek, ez a nő mindvégig tudott rólunk vagy Kaitól, minden lépésünket szemmel tartja, túl titokzatos és kétes a valódi kiléte, ami elbizonytalanít
-Yoko-sama?-toppannak be kézen fogva San és Destiny, akiknek orcája teljesen ki van pirulva és hajukban magukkal hozták a fél növény világot, legszívesebben szélesen mosolyogtam volna rájuk, de az idős nő jelenléte túlságosan feszélyezett, na meg amiket mondott..."Valószínűnek tartom, hogy maga Destiny is rájött, sőt ma szerintem több titokra is fény derül, mint gondoljátok!"
-Sziasztok Kedveskéim!-bólint a hölgy a két fiatalnak

~^^~
Sziasztok itt lennék a folytatással❤️Bocsánat, hogy csak most publikáltam a részt, de csak most értem utol magam a sok tanulnivaló és házi mellett🙏🏻Remélem elnyeri a tetszéseteket a rész💕(Közeledünk az emlegetett vége felé nem akarom húzni, mert félek, hogy unalmassá és lapossá válik számotokra a könyv😔Meg nem tudom mennyire volt jó a múlt feszegetése, de úgy éreztem, hogy fontos a történet szempontjából, de ne haragudjatok, ha nem volt túl izgalmas🙏🏻)
Vigyázzatok magatokra!!!Fighting az online sulihoz, kitartást!😊🙌🏻További szép napot és jó olvasást~💓

💖:_YU_97