DESTINY

Az éj sötéte alatt találtam magam körülöttem lángoló autókkal, omladozó házakkal és üveges szemű testekkel.Csak a tűz ropogását hallottam mindenhonnan és ahogy a fák megadják magukat a láva hőmérsékletű elemnek.A korom sötétre festette a falakat és a talajt, sehol egy halk szuszogás, sehol egy segítségért esedező kéz csak a pusztulás és a halál.Lassú léptekkel indulok meg az aszfaltos úton és figyelve nehogy a tűz martaléka legyek.Ekkor, mintha a TV képernyője beszaggatna, kezdett a körülöttem levő környezet is pár pillanatra ezt művelni, amitől megfagyott az ereimben a vér is, hirtelen repedezett meg körülöttem a talaj és hunytak el a pirosas lángok mindenhol, így koromsötétségbe burkolva a kísérteties helyet és engem halálra ijesztve.
-Destiny...-szólítanak a nevemen és ezzel egyidejűleg gyúlad fel egy lámpa felettem, ami pislákolva próbál fényt adni
-Y?-ismerem meg a hang tulajdonosát, hisz ezt a mély tónusú hangot bárhonnan felismerném
-Végre sikerült be jutnom az elmédbe...-recseg meg a hangja és egy sötét alak jelenik meg a látóteremben, akinek szemei pirosasan villognak rám, míg arcán ezzel megegyező színű csíkok helyezkednek el

-Végre?-illetődöm meg és teszek egy lépést távolságot közöttünk hátra
-Ne érts félre nem akarlak bántani...de nagy bajban vagy.
-Miért higgyek neked?A neved sem tudom...-fonom karjaimat egymásba és ezzel is egy kis biztonság érzetet nyújtva saját magamnak
-Csak idő kérdése, hogy megtaláljanak és arra a sorsra juss, amire én.
-Milyen sorsra?Te nem haltál meg, ugye?Akkor mégis hol vagy?-teszem fel a fejemben megfogalmazott kérdések hadát
-A kormány főhadiszállásán vagyok Destiny.Én vagyok az egyik főnix vérű, akiből kiszipolyozzák az erőt, hogy a kormányzó a bábjait irányíthassa és meg állítson olyanokat, akik az útjában állnak.-magyarázza egyre elhalóbb hangon
-Rólad beszélt Yoko-Sama...-motyogom magam elé
-Nem szeretném, ha erre a sorsra jutnál, mint én, ezért muszáj meghúznod magad, úgy hogy ne találjanak rád soha!
-De veled mi lesz?Ha kiszipolyozzák az erőd, akkor te...-mérem végig üveges tekintettel a sötét alakot
-Most ne ezen gondolkodj!Nekem már eldőlt a sorsom, de neked nem!
-Tőled tanultam meg, hogy használjam az erőm nem hagyom hogy meghalj!!!-emelem meg a hangom
-Ne csináld ezt Destiny...istenem nem kellett volna kapcsolatba lépnem veled, mert akkor így most kötődni fogsz hozzám...-sóhajt gondterhelten
-Tessék?-hebegem értetlenül
-A hasonló erejűek kapcsolatba tudnak lépni a másikkal és így kötődni is tudnak egymáshoz, szóval érthető miért aggódsz értem...de kérlek ne tedd!-hangja megtörten visszahangzik a körülöttünk levő sötétségben
-Szóval bújjak meg és tűrjem azt, hogy megölik a hozzám hasonlóakat?-fordítom el a fejem és mérem végig a lámpa rozsdás oszlopát
-Ha a kezükbe jut a véred talán több halált okozna a világnak.Nagyon erős vagy Destiny és ezt a kormányzó is tudja...ezért kérlek hogy maradj Yoko-samával!
-Jó...-fújom ki a frufrumat a szememből, ami az idők során igen csak megnőtt ezzel is eltakarva előlem a külvilágot
-Tudom hogy hazudsz.-mondja karcos hangján-Ígérd meg!!
-Ez nem olyan egyszerű Y...-fújom ki a levegőt feszülten
-Yeol...Chanyeol a nevem, remélem, hogy így már megbízol bennem és hallgatsz rám.-mondja higgadt hangnemben, amin meglepődök
-Segíteni szeretnék neked, Chanyeol.-ízlelgetem a nevét, ami nagyon passzol hozzá és kellemes kiejteni ajkaim közül-És másoknak is.
-Arany szíved van te lány.-lesz hangja derűs és halkan sóhajt egyet-Pont ezért maradj a szigeten.Nincs apelláta!
-Ezt vegyem fenyegetésnek?-billentem oldalra a fejem mosolyogva, hisz teljesen olyan volt ez a mondat, mintha a nagymamám mondta volna, mikor valamihez nem volt kedvem
Belőle is ki szökik egy halk kacaj, de hirtelen egy fájdalmas morgásba megy át és én is ijedten kapok a fejemhez.
-Destiny...-egy hang halk szólít meg, de a fejemben fájdalmasan cseng és mintha szét akarna szakítani, egyre csak erősödik, amire sikítva rogyok össze
-Szállj ki az elméjéből te kis senkiházi!!-ordítja Ana feldúltan és alakja kezd kirajzolódni előttem, ahogy indulatosan megy közelebb Chanyeolhoz
-Én szállják ki?!!Látod mit csinálsz?!!!-mutat felém, hisz én szőke tincseimbe kapaszkodva veszem szabálytalanul a levegőt
-Ha te nem akartál volna be férkőzni a fejébe, akkor nem fájna neki!!!Mit akarsz Destinytől?!Ha?!!-harsogja túl Ana a fiút, mire sikolyom a házak falait hangos robajjal dönti szét
-Az elméje össze fog dőlni!!!Bele is halhat!!Mégis mit gondoltál hogy kettő ember egy elmében?!Elment a józan eszed?!!-teremti le a lányt Chanyeol és körülötte fellobban egy tűz csóva

-Hagyjátok abba kérlek...-körmeimmel az aszfaltot kaparom fájdalmamban és látásom is homályosan mutatja a két alakot
-Utoljára kérdezem mit akarsz tőle?!Simán kinyírhatlak, hisz te nem vagy telepata...-ragadja meg a fiút ruhájánál fogva, de azonnal el is húzza a kezét-Te...
-Ne engedd, hogy elhagyja a szigetet és hogy a begyűjtők el vigyék világos?!-morogja a fiú
-Nekem te csak ne parancsolgass!
-Az élete múlhat rajta és most is, ha nem engeded el a homlokát!!!-sípolni kezd a fülem, mígnem ujjaim alatt eltűnik a hideg aszfalt és a fejemből is a szúró fájdalom, amitől azonnal kipattannak a szemeim
-Jézusom...-lihegek előre dőlve, még mindig szédelegve
-Destiny.-ölel valaki magához és szorosan bújik a nyakamba
-San?-pillantok oldalra, ahol meglátom a jellegzetes pirosas tincseket, ahogy csikizik a nyakhajlatomat
-Annyira aggódtam érted.-apró szipogást hallat és megérzem, ahogy nedves könnycseppjei bevizesítik a pólómat
-Sajnálom...-fordulok felé és most én szorítom remegő testét az enyémhez, ujjai görcsösen markolják ruhámat és egyenletlen levegővételei melegítik a nyakam, fájt azt látnom, ahogy valakinek ekkora fájdalmat okoztam és a bűntudat mardosott
-Ana jól vagy?-suttogom a lány felé, akinek ugyanúgy kellett pár perc, mint nekem az előbbiek után
-Asszem.-túr göndör hajába fáradtan és meggyötörten
-Köszönöm.-küldök felé egy hálás mosolyt, amit viszonoz is, így meg villantotta tökéletes fehér fogait, amiket tökéletesen övezett rózsaszín ajkai
-Megsérültél?-érdeklődik szomorú tekintettel, de fejrázásommal sem győztem meg, mert keserűen elhúzza ajkait és feszülten igazítja meg magán a felsőjét, de felszisszen
-Ana...?-nézek kezére, amit háta mögé rejtett előlem
-Minden oké csak...meg vágtam magam.-legyint egyet arcára felvett mosollyal
-Bántott?-mérem végig gyanakodva, de csak vállat vonva huppan fel az ágyról
-Kérlek keresd meg Junymeont.-szólok utána, mielőtt távozna és küldök felé egy jelentőségteljes pillantást, hogy még véletlenül se miattam szóljon, hanem maga miatt
-Rendben.Majd beszélünk...-libben ki a drapérián egy gondterhelt sóhaj kíséretében
-Mond Destiny a szüleid is szedtek nyugtatót, amiatt mert annyi minden baj történt veled?Mert nekem most kell.-könyököl a térdeire Hongjoong és szemei alatt sötét karikák rajzolódnak ki, amit bűnbánóan nézek
-Ne haragudjatok rám...nagyon sajnálok mindent..-hajtom le a fejem, így teljesen San vállába rejtőzöm és szippantom be jellegzetes, számomra bódító illatát
-Te butus!Nem haragszunk!Aggódunk!-simít hátamra Seonghwa
-Pihenjetek oké?-küld egy mosolyt felénk Yeosang és fejével kifelé bök, amit a többiek szó nélkül értenek
-Ti is pihenjetek kérlek.Nagyon sajnálom mégegyszer...-küldök egy bűnbánó mosolyt
-Na az ránk férne!-nyújtózkodik Mingi ásítva
-Ne sajnáld Destiny...-vigyorog Wooyoung-Szeretünk és aggódunk érted és ahogy te is értünk, ezért vagyunk egy család, akik össze tartanak és figyelnek a másikra.-szavai megmelengették a szívem és szemeim sarkában egy kósza könnycsepp gyülekezett
-Én is szeretlek titeket...-mondom ki a gyönyörű szavakat a számomra a világ legfontosabbá vált embereinek, akik meghatottan és levakarhatatlanul édes mosollyal távoznak
-Seonghwa te sírsz?!-hallom meg még Yunho halk kuncogását
-És te nem?!!-vág vissza Seonghwa szipogva, amin csak szélesen elmosolyodom
-Engem is szeretsz?-mormog az eddig csendben levő San a mellkasomba
-Hmm...-hümmögök-Téged imádlak.-San lassan felemeli tekintetét és nedves pofijával találom szembe magam, amihez óvatosan hozzáérek és finoman megcirógatom

A sötét szempár egyre közelebb kerül az én íriszeimhez, mígnem orraink össze érnek és San puha ajkai finoman simulnak az enyémekhez, majd jobb karjával átfogja derekam és eldönt az ágyon, egy percre sem szakadva el egymástól.Óvatosan hint egy érzelmes csókot párnácskáimra és csillogó tekintettel ejt rabul újra.
-Én is imádlak Jagiya.-mosolyog szélesen, majd újra nyakhajlatomba férkőzni és egy nyugodt sóhaj hagyja el ajkait

ÚJ AKTA ELÉRHETŐ

Park Chanyeol

Megnyitja?

Igen                         Nem

Kor:27
Születési hely: Unphjong-ku, Szöul, Dél-Korea
Családi állapot:a Park család második gyermeke, nővére:Park Yoora
Képesség:Tűz- és hőmanipuláció(Pirokinézis)
Azonosító:19921127
Bejegyzés:????.??.??.-Szöuli fegyenc tábor
...Adatok betöltése...hiba...
Kapcsolódó mappa: Kísérlet 21

Megnyitja?

Igen Nem

Jelenleg a legerősebb Főnix vérű.
A kísérlet 70%-a kész.
Az alany már lassan a kritikus állapotban van.
Megoldás:20011127 kísérlet

Megnyitja?

Igen                       Nem

A kísérlet folytatásához szükséges az alany.
Azonnali parancs az elfogatásához.
Alany bemérése...az eszköz nincs észlelve...hiba...a helyszín pontosságát nem sikerült bemérni...

Jelenlegi veszélyességi státusz:Magas

~^^~
Íme a következő rész😊Remélem elnyeri a tetszésetek😶💕🙏🏻Tudom kicsit lapos lett ne haragudjatok😔Remélem, azért élvezhető volt és okoztam egy kis meglepetést Chanyeollal kapcsolatban😊Mindenkinek kitartást a sulihoz!❤️🙌🏻További szép hétvégét és pihenjetek sokat!Jó olvasást a részhez!💓💕❤️

💖:_YU_97