SAN

-Ohh édes istenem!-fogja a fejét Seonghwa idegesen, miközben az előtte fekvő lány békésen alszik a puha matracon
-Esküszöm egyszer szívinfarktust fogok kapni.-sóhajt nagyot Hongjoong megtörölve a homlokát
-Csak pihenésre van szüksége.-mondja Baekhyun a lányt kémlelve karba tett kezekkel-Mindenesetre hálásak lehetünk neki, hogy sikerült életet lehelnie Sehunba...-küld egy mosolyt a szőke hajú felé, aki ezt nem láthatta
-De még ő sem ébredt fel.-morogja Lay az ajtó félfának dőlve és hitetlenkedve vezeti a tekintetét az alvó lányra
-Hidd el fel fog ébredni.-nézek rá szúrós szemekkel, veszekedni már nem volt erőm vele, hisz jócskán zavart a stílusa, de most jobban érdekelt a hideg apró kéz, ami tenyereimben süllyedt el

-Baj van Kai?-kérdezi Yeosang az említett felé fordulva, hisz Kai eléggé borús ábrázattal nézte koszos bakancsát és egy szót sem szólt
-Hm?-kapja fel a fejét, amint meghallja a nevét-Ja...semmi.-von vállat lezserül-Lassan vissza kell mennem.-adja a választ végül-Fel fog tűnni, hogy eltűntem és akkor mind lebukunk.
-És hogy fogsz vissza jutni?-érdeklődik Jongho kíváncsian Kaira nézve
-Majd én segítek.-sóhajt megadóan Baekhyun és löki el a magát a faltól, amire teljes testsúlyát helyezte
-Meg ne halj.-szól a kilépő páros felé Lay a fekete hajúnak címezve, mire Kai csak elereszt egy enyhe mosolyt, majd elhagyják a helyiséget, így újra csendet és feszültséget hagyva maguk után
-Még nem ébredt fel?-kukucskál be Hikaru és csalódottan konyúlnak le ajkai széle a látvány miatt
-Minden rendben lesz.-motyogom magam elé, miközben finom körkörös mozdulatokkal simogatom a lány puha bőrét, lehet ezt a mondatot nem csak a lánynak mondtam, hanem inkább magamnak
-Jajj aggodalomra semmi ok!Yeol is ilyen volt, mikor meggyógyított valakit!-legyint a fiatal anyuka mellettem, amire fel kaptam a fejem
-Ki az a...-kérdeznék rá a mondatban forgó személyre, mikor Lay fagyos tekintettel áll meg a lány jobb oldalán
-Beszélnünk kell.-mondja kísértetiesen mély hangon, mire a lány természetesen zavart tekintettel pásztázza a fiút, de egy apró bólintás után óvatosan feláll gömbölyödő hasát fogva
-Hyung mégis mi folyik itt?Hyung!!!-ordít Junmyeon hyung után kétségbeesetten Hongjoong
-Miért érzem úgy, hogy ki vagyunk hagyva valamiből?-osztja meg velünk a gondolatát Seonghwa, amint hyungunk elhagyta a szobát és maga után ezernyi kérdést
-Nem érzem, tudom hogy ki vagyunk valamiből hagyva!-suttogom erőtlenül továbbra sem szakítva el a makulátlan arcról a tekintetem
-Miért nem bíznak meg bennünk?Nem vagyunk már gyerekek!!-mondja indulatosan mostmár Wooyoung is, jogosan
-Össze kéne tartanunk, de ehelyett titkolózik mindenki.És nem hinném, hogy kis dolog van ebben az ügyben.Minket is érint, de félnek elmondani.-helyeslően bólogatunk a legfiatalabb szavaira, hisz teljes mértékben igaza van, csak együtt vagyunk képesek eltörölni az egész kormányt, titkok nélkül
-Sajnálom Jongho, de ez ügyben tehetetlenek vagyunk, ha nem akarják elmondani akkor még erőszakkal sem szednénk ki belőlük.-simít a fiatal hátára Hongjoong egy keserédes mosollyal

Kezem körül hirtelen erős szorítást érzek, amire ijedten kapom oda a tekintetem.
-Destiny.-másik kezem arcát találja meg és finom mozdulatokkal próbálja felébreszteni a lányt, de csak azt vettem észre, hogy szemeit görcsösen össze szorította és fájdalomba torzultak szép vonásai
-Ana...-suttogja alig hallhatóan
-Hívd Anát!!!Most!!!-adom tovább Destiny kérését a többieknek, a lány felszisszent az ágyon és fájdalmasan gördült le egy könnycsepp az arcán
-Tarts ki kérlek....-szorul össze a szívem és a gyomrom a látottak alapján és ujjbegyeimmel kitartóan simogatom a lány kezeit, abban reménykedve hátha valami csodát vagyok képes művelni, remegő ujjammal törlöm le a folyékony cseppeket arcáról, amik villám gyorsasággal hagyják el Destiny szemeit és száguldanak le arcélén

A göndör hajú lihegve esik be a helyiségbe és szinte neki megy az ágynak, ahogy megakarta érinteni a lány homlokát.
-Mi folyik itt?-nézek a lányra, ahogy maga elé nézve valamin gondolkodik
-Valaki az elméjébe akar férkőzni, már egy ideje, de a részleteket később elmondom, de most sürgősen engedj oda!-hadarja egy szuszra és arrébb terelget az előbbi helyemről ahova most ő foglal helyet és már fehérednek el a szemei, mire megragadom a csuklóját ezzel is megajándékozva magamat egy szúrós tekintettel a lány részéről
-Ne merészeld bántani vagy kárt tenni benne!-mondom kimérten végig zöld íriszeivel párbajozva
-Akkor lesz baja, ha most nem engeded el a kezem!-emeli meg a hangját kicsit, de engem egyáltalán nem félemlített meg ezzel-Ha nem segítek magában tesz kárt, nem én benne.-fújja ki a levegőt, mire lassan elhúzom a szorító ujjaim a csuklójáról és remegő testemet Seonghwa segítette arrébb
-Kérlel engedj be.-motyogja Ana fehér szemeivel, miközben a lány homlokát fogja meg
-San...San!!-rázogat hyungom, amire észbe kapva, ér hangos loccsanás kíséretében egy adagnyi víz az ablakon keresztül-Nem fogja bántani hidd el!Nyugi!!!-szorít vállamra biztatóan Seonghwa, az előbb a tudatomon kívül használtam az erőmet, ami megrémísztett, talán fejlődött az erőm?Nem akartam bántani Anát, csak féltem az ágyon fekvő szerelmem...

JUNMYEON

-Értsd meg Noona, hogy ezt nekik nem kell tudniuk!!-magyarázza továbbra is a magáét Yixing, miközben erősen gesztikulál a továbbra is mérgesen néző lánynak
-Lay ez nem egy hétpecsétes titok!!!-teszi csípőre a kezeit-Mitől tartotok?Mi lesz, ha elmondjátok?Hm?Mert, hogy semmi sem fog történni az biztos, maximum megtudják mi történt pár évvel ezelőtt és jobb ha ezekkel tisztában vannak, hogy ne kövessék el azt, amit ti!-tüzes tekintettel méregeti az előtte álló szőkét, amit én külső szemlélőként nézek
-Mi az, hogy "ti"?!!-háborodik fel a szőke-Mert ha mi nem megyünk oda, akkor talán már rég ki irtották volna a fiatalokat!
-Miért most mi folyik Lay?!!-emeli fel a hangját a lány is mostmár
-Na jó elég...-avatkoznék bele, ha Yixing nem lökne vissza a fából készült ülőalkalmatosságra, amit megrökönyödve nézek
-Azt hittük, hogy ti is segítetek nekünk, erre mi lett?!Ti úgy tetetek mintha minden rendben lenne és elzárkóztatok!-Hikaru hátra tántorodott és szemeiben mostmár nem a düh fénye csillant meg, hanem a keserűség és a szomorúság
-Mert szerinted én nem akartam segíteni?Vagy itt akárki?!Önzőnek tartasz, amiért úgy akarok élni, hogy biztonságban van a családom megmaradt tagjai?!!Neked is megadatott ez a lehetőség, de te nem éltél vele!!!-harsogta arcán suhanó könnycseppekkel, amire most Layből szállt el a harciasság-Csak hogy tudd, rengeteget segítettünk Byulnak, hogy felépüljön és most fedélt adunk a fejetek fölé, hogy ne végezzétek a begyűjtők karjai között.Adunk ételt, ruhát, gyógyszert és erre...-halkul el a hangja-Igazad van önzőek vagyunk.
-Noona én sajnálom...-szégyelli el a magát a szőke
-Én sajnálom Yixing, amiért ezt gondolod rólunk, rólam.-csóválja a fejét Hikaru megtörten és kiviharzik a helyiségből, de még a távolban lehet hallani, ahogy a törékeny testből felszakad egy fájdalmas sírás
-Miért nem haltam meg ott?!-rogy a térdeire Yixing előttem, mire azonnal leereszkedek hozzá
-Ne mondj ilyet...-simítok a hátára finoman-Mindenkivel előfordul, hogy feszült és ezt valahogy ki kell adni...csak lehet nem így...de mostmár nem tudsz rajta változtatni...-szőke tincsei alól ki pillant rám, majd ajkai megremegnek és kitágul a pupillája
-Oh te jó ég!!-tátom el a szám, amikor meglátom, hogy Hikaru előttünk áll és éppen ugyanazzal a tekintettel mered, mint mikor Yixinggel beszélt pár pillanattal előbb, de most alakja megkövült-Mégis mia...-érek hozzá a lányhoz remegő ujjakkal
-Én sajnálom Yixing, amiért ezt gondolod rólunk, rólam.-majd újra kiviharzik és újra a szívszaggató sírás töri meg a csendet
-Te is láttad...?-pislog nagyokat a mellettem ülő barátom értetlenül és meglepetten
-Az idő.-nézünk egymásra egyszerre
-Jézusom.-döntöm a fejem barátom vállára és sóhajtok egy mélyet

~^^~
Sziasztoook😊Na hogy tetszik a rész?😶Igen tudom...megint bonyolódnak a dolgok😅De hát én már csak ilyen vagyok🙏🏻🙏🏻🙏🏻😅Azért remélem elnyeri a tetszéseteket😊💕Kitartást a sulihoz!Fighting!!❤️🙌🏻További jó hétvégét és jó olvasást a részhez!💓💕😊

💖:_YU_97