Épp a fürdőből jövök ki és a hajamat dörzsölöm a törülközőbe hogy valamennyire megszáradjon.Megindulva Seonghwával közös szobánk felé épp ülnek le a nagy ágyra,
mikor megértem, hogy valaki igen is van rajta, így mintha tűre ültem volna pattanok fel egy sikoly kíséretében.
-Uristen!!!!!San!!!!!-megilletődöttségemben észre sem veszem hogy üvöltök
-Szia...-mosolyog aranyosan, mire szívemre teszem a kezem megnyugtatás képpen
-Hogy kerülsz ide?-kérdezem egy nagy sóhaj után
-Seonghwával beszélgettem...de ha zavarok akkor én elmegyek...-állna fel de vissza lököm, ami elég érdekesen jött ki, mert megragadta a kezeim gondolom reflexből, így az a szituáció alakult ki hogy alattam fekszik, feje fölött a kezei amik össze vannak fonva az enyéimmel és én meg térdeimmel csipője két oldalán helyezkedem el, vészesen közel arcához
Egyikünk sem szólt a másikhoz csak néztük egymás szemeibe és teljesen elfeledkezve, hogy most milyen félre érthetően is alakult a helyzet ha valaki bejönne.Szemeivel egy pillanatra megszakította a köztünk kialakult kontaktust és azt a számra szentelte mostmár, mire akaratlanul is megnyaltam kiszáradt ajkaim.Zavarban voltam ez tagadhatatlan, de szemeim nem tudom levenni arcáról.Éles, férfias vonásai amikkel papírt lehetett volna vágni és abban megbújó gödröcskéi ,amik kis gyermeki bájjal bírtak teljesen rabul ejtettek, szépen ívelt szemei és sötét íriszei amikkel még jobban magához bilincselt.Rózsaszínes ajkai amik csak néha megremegtek, teljesen lekötötték a figyelmem.Feljebb vezetve a tekintetem megláttam kidagadó ereit karján és a már-már látható izom tónusokat amiktől szerintem ajkaim elnyíltak.
-Na San itt vagyok...-hallom meg Seonghwa mély organumát és az ajtó nyikorogó hangját, ami tudatta velem hogy elég volt ebből a ki tanulmányozásból, zavartan akartam kikecmeregni a helyzetből, de San kezei nem eresztettek sőt, jobban magukhoz vontak így mostmár mellkasán feküdtem-Omm valamit megzavartam??-köhint Seonghwa tudatva hogy ő is itt van és gondolom neki is kellemetlen volt a helyzet
-N...nem...-hebegem majd gyorsan ahogy tudtam sikeresen kiszabadítottam magam és hátráltam pár lépést égő vörös fejjel-Beszélgessetek nyugodtan...é...én...n...a kanapén alszom ma...-és azzal a lendülettel rohantam ki onnan és hajam az arcomba lógva takartam vörös arcom
-Minden oké?-pillant rám Hongjoong furán amint meglátja ahogy a kanapé egyik sarkába ültem és térdeimre hajtom a fejem
-P..persze...-suttogom lábaimra és eszembe jutnak a sötét íriszek amik kutakodóan végig mértek és már a gyomrom kész görcs volt-Istenem...-suttogom szinte már sikoltani tudnék ahogy puha makulátlan bőre hozzám simult
-Hát nekem nem úgy tűnik...-süpped be mellettem a kanapé de továbbra is inkább térdeimet vizslatom-Nem értek az ilyen lányos dologhoz...de tudd hogy velem megbeszélheted csak nem hinném hogy tudnék is segíteni...-aprót ki pillantok rejtekemből és a zavartan mosolygó fiúra nézek
-Köszönöm Hongjoong-eresztek el egy halvány mosolyt-De tényleg nincs semmi...-harapdálom ajkaim
-Azért ennyire tisztában vagyok az ilyennel hogy ha azt mondja valaki hogy nincs semmi akkor ezerszázalék hogy van valami!-bólogat hevesen
-Nem fontos...-ellenkezek majd csak sóhajt és egy aprót simít lábamra
-De ha mégis hidd el mind itt vagyunk...-hálás vagyok neki sőt mindenkinek
Destiny az erőd sem tudod uralni és az érzéseiddel is hadilábon vagy!Isteni mondhatom...

SAN

Hatalmas vigyor ül ki arcomra és még mindig Seonghwa hyung ágyán fekszem.
-Azért ennyire ne örülj...-morogja az ágy szélén ülve-Tudom hogy szerelmes vagy de azért ezt ne az én ágyamon!
-Nyugi hyung...-fordulok felé-Talán én sem vagyok neki közömbös?-szinte már fáj az arcom a folyamatos vigyorgástól, de egyszerűen ez a tény feldobta az egész napom
-Sherlock...a vak is látja hogy van köztetek valami!-mosolyog kedvesen rám-Komolyan hasonlítasz egy szerelmes tinire...-nevet fel amikor csak mosolyogva nézem a plafont
-Micsoda légtér váltás...-jelenik meg az ajtóban Hongjoong-Mi lelte?-bök a fejével felém
-Rómeó Júliával hancúrozott az ágyamba...-nevet fel fejrázva Seonghwa
-Hogy mi?!!!!-kerekednek ki a szemei Hongjoongnak
-Ne gondolj már rosszra hyung!!!-túrok a hajamba duzzogva
-Jó-jó!!!-ül le ő is az ágyra-Szóval alakul valami?-bök meg mire csak halkan fel nevetek
-Nem tudom...-sóhajtok-Nem működne...-szomorodom el
-Ha nem működne akkor nem lenne zavarban Destiny és gubbasztana a kanapé egyik sarkában...-mosolyog rám hyungom
Ezer wattos mosollyal nézem a plafont újból.Olyan aranyos istenem...
-Sant elvesztettük...-nevetnek fel hyungjaim
Ahogyan kis őzike szemmel nézett rám és hogy csak egy centi választott el minket egymástól úgy kezdtem elveszíteni az önkontrollom.Nem akarom elijeszteni, de én sem tudok már parancsolni a bennem feldúló érzelmeknek a lány iránt.
-Na én nem hagyom hogy Destiny aludjon a kanapén...beszélek vele...-tápászkodik fel Hongjoong
-Figyelj San...-fordul felém hyungom mire érdeklődve nézek fel rá-Örülök hogy boldog vagy hidd el, de...-húzza a száját és tudom hogy valami nem stimmel és tuti hogy ha valaki így kezdi a mondatot akkor valami nem épp kellemes dolog fog történni-Először koncentrálj a kijutásra és a tervre, mert...-de én idegesen állok fel fekvő helyzetemből, mert képtelen vagyok végig hallgatni mondandóját
-Ha örülnél neki nem mondanád ezt!Elegem van!Ebbő az egészből...!!!!-azzal kiviharozva a szobából, vérnyomásom az egekben volt, tudom most gyerekesen viselkedtem, de fiatalok vagyunk, miért ne élhetnénk meggondolatlanul?!Szeretem ezzel mi a baj?!

~^^~
Sziasztoooook😊Íme a kövi rész❤️Remélem elnyeri a tetszéseteket🙏🏻Mindenkinek kitartást!Fighting!!!További szép napot és jó olvasást❤️💕

💖:_YU_97