•11•

SAN

-Destiny?-nézek körbe, mert nem látom a társaságban-Nem az volt hogy segítünk neki az erő használatában?
-De úgy volt.Nem tudjuk hol van...-mondja csukott szemmel Yeosang miközben felettem el lebeg
-Azóta nem jön edzeni amióta Baekhyunnal beszélt...-tesz le egy nagy kőtömböt Seonghwa és az illető felé bök
-Én láttam őt...-szólal meg Jongho és feltápaszkodik a lépcsőről-Korán fel kell és idejön gyakorolni...
-Mi?-lepődök meg-De ez már önveszélyes!!!!És hogy használhatná ha nem kacsolják ki a nyakperecet?
-Mikor még alszunk akkor gyakorol vagyis azt vettem észre mikor múltkor követtem...-von vállat a legfiatalabb
-Mit mondtál neki?!!-kérdezem felemelve a hangom és nézek Baekhyunra aki békésen ül a kanapén
-Szerintem ez nem a ti dolgotok.-nevet fel-Volt dolgotok Pirokinézissel?Hm?Ha jól gondolom nem.-rázza a fejét-Ez olyan mintha egy macska és egy kutya akarná megérteni egymást.De nem fogják...csak a saját fajtájukat értik meg és itt a bökkenő.Közte és köztetek egy a közös hogy képességetek van de azon kívül semmi.Van itt aki Pirokinézissel bír?Nincs.Az állatok is egy csapatban vannak a fajtársaikkal de most képzeljétek el hogy neki nincs kihez fordulnia.-fejezi a monologjat és nagy csöndben hagyva az után ami bennem megindított valamit
-Neked volt dolgod ha jól sejtem Pirokinézissel...-szólalok meg megtörve a ránk nehezedő csendet
-Jól gondolod.-nevet fel
-És ő hol van?-kérdezem érdeklődve mire elkomorul az arca
-Nem tudom és nem is érdekel.-morog és újra a gépébe mélyed
-De ő talán segíthetne...-szólal meg Wooyoung és közelebb lép a morgolodó Baekhyunhoz
-Nem!-mondja határozottan
-Honnan veszed?-nézek rá felvont szemöldökkel
-Hagyjuk már ezt a témát jó?!!!-ordít majd az asztalra csap ami nyikorogva adja meg magát a fiú haragjának
-És te nem tudnál segíteni neki?-kérdezi Mingi mellénk érve
-Ömm nem?-néz ránk furán-Figyeljetek!Nekem erre nincs időm hogy tini lányokat oktassak ki...
-Miért?!Van jobb dolgod is?!-nevetek fel hitetlenkedve
-Képzeld igen!Szóval hagyjatok és élvezkedjetek az erőtökkel vagy mit bánom én!!!-teszi fel a fülest fejére amiből tisztán hallatszott hogy max hangerőre kapcsolta fel a zenét
-Az eszem megáll...-morog Yunho mérgesen és ezzel nincs egyedül
-Hagyjad Yunho, ő felesége most bedurcizott...-forgatom a szemem-Maradjatok itt én megkeresem Destinyt...-és azzal a lendülettel indulok meg a vizes lépcsőn ügyelve arra hogy nehogy pofára essek
-Szia nem láttad itt Destinyt?-kérdezek meg egy lányt aki éppen ruhát varr a háza előtti lépcsőn, de ő csak nemlegesen megrázza a fejet
-Aish...-túrok idegesen hajamba és körbe fordulok majd elindulok egy irányba hátha megtalálom

Egészen a beton falig sétálok és már fordulnék vissza mikor szipogásra leszek figyelmes így rögtön visszafordulok és ekkor meglátok a fal tövében gubbasztó lányt aki térdére hajolva sír.
-Destiny...-szólítom meg mire felkapja a fejét és gyorsan letörli könnyeivel fedett arcát-Minden rendben van?-kérdezem kezét fogva mire csak bólint-Mi történt?-simogatom finoman hisz eszem ágában sincs elijeszteni őt
-Semmi sem történt...-sóhajt szipogva
-Akkor nem ülnél itt a beton tömb alatt...-rázom a fejem
-Neked nem hiányzik a családod?A barátaid?baratnőd?kutyád?macskád?úgy minden...-törli meg újra szemeit mire csak elmosolyodom
-De...mérhetetlenül hiányoznak, de örülök hogy legalább a srácokkal ragadtam itt.Persze hogy hiányzik minden, leszámítva a barátnőt...mert ami nincs az nem hiányozhat...-nevetek fel mire ő is aprót elmosolyodik
-Akkor van macskad?-kérdezi csillogó szemekkel
-Igen...Darongnak hívják.Sosem jött oda hozzám, ha haza értem és néha már azt éreztem hogy ő a felsőbb rendű...-halk kuncogas tudatta velem hogy sikerült felviditanom valamennyire őt
-Biztos nagyon aranyos...-mosolyog halványan amit viszonzok
-És neked?Mi hiányzik?-ülök le elé mire csak lehajtja a fejét
-Nekem csak a szüleim vannak.Ők hiányoznak a legjobban.Azt hitték megmenekülhetek és most lehet miattam haltak meg...és a feláldozásuk mind hiába volt hisz itt vagyok...-folyik le arcán egy csillogó vízcsepp amit gyorsan erőm segítségével eltüntetek és lebegtetve játszom vele amit ő üveges tekintettel figyel

Formálok belőle egy apró cicát ami elég érdekesen néz ki de sikerült belőle ki csalnom egy tündéri kacajt ami engem is egy mosolyra késztetett.
-Biztosan élnek, nyugodj meg.Minden rendben van velük, tudom.-simitok vállára mire csak bólint-Megtaláljuk őket és boldogan éltek tovább rendben?-keresem tekintetét mire hirtelen megölel amit nem tudok hova tenni így egy pillanatig lefagyva ülök de kezeim maguktól cselekednek és fonják magukat a lány karcsú testére igy viszonozva a gesztust
-Köszönöm San...-suttogja ami még jobban melegséggel járja át a testem és vigyoromat le sem tudom vakarni arcomról
Lehet szívtelen vagyok de örülök hogy itt van...
-Baekhyun mondott neked valamit?-engedem el és nézek szemeibe
-Nem miért?-lepődik meg
-Amiért nem jössz edzésre...-vakarom meg a tarkóm kelletlenül
-Tényleg köszönöm hogy mellettem vagytok...de nem is tudom van egy fura érzés bennem és most ne haragudj ezért Baekhyunra mert részben igaza van:Nekem kell most az elején le rendeznem ezt.-néz rám könny áztatta szemekkel
-De egy valamiben nincs igaza...-fogom meg vékony kezeit-Nem egyedül kell végig csinalnod ezt, mi mind itt vagyunk neked, bármennyire is különbözik a képességünk, egyek vagyunk!-szorítok rá egy finomat kezeire mire csak elmosolyodik
-Tényleg köszönöm San...-tűr egy kósza tincset füle mögé ami nagyon aranyosan hatott a szituációra
-Ha szeretnéd külön segítek neked mit szólsz?-reménykedve nézek rá várva a választ
-Rendben...de!-emeli fel aranyos ujját a levegőbe-csak akkor ha nem leszek a terhedre...-mosolyog rám zavartan és mintha arca pirosasabb lenne a megszokottnál
-Hidd el ez nem fog bekövetkezni...-fogom meg játékosan piciny ujját vigyorogva így az ő arca is mosolyra húzódik
-Menjünk mielőtt meglátnak minket...-nézek körbe elővigyázatossan és fel segítem a lányt a poros földről

Elindulva vissza a házikóba, ahol jelenleg lakunk nézem a mellettem jövő lányt akire egy csomóan mosolyognak és köszönnek amit nem győz viszonozni.
Egy földre szállt angyal...
-Baj van San?-szakít ki a gondolataimból csilingelő hangja így megrázva a fejem nézek továbbra is angyali arcára
-Vigyázz...-húzom el a útból mikor is kisgyerekek elkezdenek kergetőzni

Szemeibe nézve felfedezek egy csillagokkal felérő csillogást amitől ajkaim is el nyílnak egymástól.Nem tudom meddig állhatunk így mikor is a hangos gyerek kacaj rántott vissza a keserű valóságba, így gyorsan torokköszörülve állok el a lánytól aki zavartan pillantgat a romos épületekre.
-Ömm szerintem menjünk...-köhintek megtörve a csendet
-Oooo igen igen...-helyesel rögtön a lány így gyorsan elindulunk az eredeti célpontunkhoz
_______________________________

ÚJ MAPPA ELÉRHETŐ

Kísérlet 21

Megnyitja?

Igen Nem

Hozzáférés megtagadva!






~^^~
Sziasztok itt lenne a folytatást😊Remélem tetszik❤️Köszönöm mindenkinek a megtekintéseket és a voteokat!Hálás vagyok💕😍🙏🏻További szép napot és jó olvasást💓❤️❤️😊!

💖:_YU_97

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top