Ana irodájában ücsörgött az egyik fontos mágus uniós tárgyalás előtt, és papírjait rendezgette, de koncentrációja újra és újra cserben hagyta. Gondolatai sokat időztek Sirius Black körül, a férfi szerencsétlen sorsa nem hagyta őt nyugodni, úgy érezte neki kell helyrehoznia apja Sirius ellen elkövetett bűnét, de csalódottan konstatálta, hogy eddig nem járt túl nagy sikerrel. Az asztalra könyökölt, állát tenyerében pihentetve dobolt arcán ujjaival.

Bármi is történt az elmúlt alkalommal, neki, Anának feltett szándéka volt, hogy elviselhetőbbé teszi a varázsló száműzetését. Ha ehhez Dumbledore-t, vagy akár egész Rendet kell kijátszania, akkor hát megteszi.

Felderengett előtte Sirius Azkaban sujtotta arca, és a mosolya, ami egészen megváltoztatta kinézetét, és valamennyire visszaadta idő előtt elveszett sármját. Ana észre sem vette, hogy az elképzelt képre az ő ajkai is felfelé kanyarodtak, ahogy azt sem, hogy valaki áll irodájában. Csak a mélyen zengő, kellemes hangra riadt fel.

- Valami igen kellemes járhat a fejedben, ha még azt sem vetted észre, hogy bejöttem - mosolygott rá Kingsley, aki egy ezüstösen csillogó valamit húzott elő táskájából. - Itt a köpeny - fogta halkabbra, és az ajtó felé pislogott. - Úgy tudom, ma te vagy szolgálatban.

- Igen, köszi - pattant fel a boszorkány a székből.

Kissé csalódottan vette át Kingsley-től a láthatatlanná tévő köpenyt, és gyűrte azt táskájába. Így ma nincs különösebb oka a Grimmauld térre menni, pedig szívesen találkozott volna Siriusszal, bár az is lehet, hogy a varázsló pont látni sem akarja. Kingsley sietősen távozott, Ana pedig összeszedve dokumentumait a tárgyaló felé vette az irányt.

Az uniós projekt minden tekintetben hasznos figyelemelterelésnek bizonyult, Ana imádott ezen a terven dolgozni. Szerette kollégái ötleteit, tanácsait meghallgatni, és a kifejezetten jókat beleépíteni a programba. Eszmecserék, feljegyzések, határidők, fontos döntések meghozatala, hipotézis vizsgálatok, elemzések, mind-mind a munkája része volt, és ő kifejezetten élvezte.

Ebéd után az új-zélandi delegáció fogadásán munkálkodott, megtervezte itt-létük programját. Munkaideje lejárta után is tovább dolgozott, miközben várta, hogy munkahelye elcsendesedjem. Kevés éjszakai műszakos alkalmazott dolgozott a Minisztériumban, de aki mégis, az igyekezett nem lebukni, hogy valójában a munkaidő nagy részét átalussza. Óvatosan kémlelt ki irodája ajtaján, és amikor meggyőződött róla, hogy tiszta a terep, magára öltötte a láthatatlanná tévő köpenyt, és a Misztériumügyi főosztályra sietett. A semmiből egy kényelmes széket varázsolt elő, felhúzta lábait mellkasához és csak figyelt és várt. Szorongás kerítette hatalmába, hogy vajon mit tenne, ha valaki rátámadna, hiszen még életében nem párbajozott. Lehet, szólnia kellett volna róla Dumbledore-nak, de nem akarta, hogy a többiek megtudják, és esetleg alkalmatlannak találják őt a tagságra... Magában felsorolta az összes általa ismert védő- és támadó varázst és kicsit megnyugodott. Ha elméletben megy, biztosan gyakorlatban is fog. Néha el-elbóbiskolt, olyankor mindig megcsipkedte arcát, hogy ébren tudjon maradni. Új dalszövegek kavarogtak fejében, munkája körül is forogtak gondolatai, és azok néha a Grimmauld térre is elkalandoztak.

Reggel felsurrant a fogadószintre, és az egyik korai tárgyalásról való késés teljes tudatában indult a főhadiszállásra, hogy leadja az estéről szóló rövidke jelentést. Nem lett volna muszáj rögtön odasietnie, de Ana reménykedett benne, hogy tud pár szót beszélni a ház tulajdonosával.

Csalódnia kellett, ugyanis a Black-ház konyhájában csak Molly Weasley-t találta, aki egy nagy tál rántottát kavargatott. Ana leadta a jelentést, ivott még egy nagy bögre kávét, miközben váltottak pár szót az asszonnyal. Sirius egy óra elteltével sem bukkant fel, és a boszorkány már nem tudta tovább húzni az időt, kénytelen volt visszatérni a Minisztériumba, ahol már így is egészen biztosan nagyon várták.

Késett több, mint egy órát, és két órával hamarabb is távozott munkahelyéről. Lelkiismeret-furdalását próbálta a legkülönfélébb magyarázatokkal tompítani, mint például, hogy ő a főnök, megtehet ilyesmit, Barty Kupor sem járt be hónapokig a Minisztériumba, ő meg épp csak pár órát lógott.

Otthon aztán azonnal ágynak esett és egy pillanat alatt el is aludt. Álmából egy bagoly hangos kopácsolása és huhogása ébresztette. Bizonytalanul botorkált az ablakhoz beengedni az állatot, szemét tenyere élével dörgölte meg, hogy valamennyire lásson az álmosságtól.

Kedves Ana!

A Jorkinsék a hétvégén nyaralni mennek, ők laknak a 12-ben. Autójuk márkáját, sajnos nem tudom, és senkitől sem tudtam megkérdezni, de fehér színű és néha nincs teteje. Továbbá ilyen jelzés van rajta- és Mrs. Figg lerajzolt egy rombuszt. - Remélem tudtam segíteni. Minden jót!

Arabella Figg.

Ana szeméből rögtön kiszállt az álom, nem hitte el, hogy ilyen szerencséje van. Egy kabrió. És a fogaskerekek pörögni kezdtek a fejében. Másnap délután útnak is indult, hogy megszervezze a vasárnapi napjukat. Egy mugli telefonfülkéből felhívta az autókölcsönzőt és lebeszélte, hogy már szombat estétől, vasárnap estig kibérelne egy fehér Renault Cabriot, majd betért az Abszol útra, venni pár apróságot az útra és váltani muglipénzt. Elhatározta, hogy akármennyire is haragudjon rá Sirius, ő márpedig magával fogja rángatni a megfigyelésre.

☆☆☆

Csütörtök délután a megbeszéltek szerint találkoztak Bill-lel, egy Gringottshoz közeli kis kocsmában. A helyiség belülről csak egy fokkal volt jobb, mint a Foltozott üst, de szerencsére legalább egy kellemes terasszal rendelkezett, ahonnan pazar kilátás nyílt az Abszol út hömpölygő forgatagára. Ana épp egy, a fején könyveket egyensúlyozó, rikító neon narancssárga taláros varázslót került ki, hogy a teraszra szinte beesve, helyet foglaljon Bill-lel szemben.

- Nem is késtél olyan sokat - nevetett rá a fiú, mikor nagy robaj kíséretében lehuppant elé. - Te tényleg fejlődsz.

Ana csak forgatta a szemét, és máris a kezébe vette az itallapot, hogy kinézzen valami hűsítőt magának.
- Ezt most már mindig az orrom alá dörgölöd? És szétkürtölöd minden idegennek?

- Ja, Siriusra gondolsz? Ne haragudj, Ana nem akartalak rossz színben feltüntetni. Látom még mindig nehezen bírod a kritikát.

- Csak ha az nem jogos - húzta fel az orrát.

- Jól van, nem fogok előhozakodni többet ezzel - nevetett és tulajdonképpen Ana sem haragudott rá. - Akkor hallgatlak. Mi volt veled az elmúlt években. Utoljára csak annyi infóm volt, hogy Jacobbal tanulni mentek Franciaországba.

- Az már tényleg elég régen volt. Sok minden történt azóta. - Ana mesélt a fiúnak az útjairól, kalandjairól, miközben már hűsítő limonádéját kortyolta. Bill is beszámolt egyiptomi munkájáról, és hogy a Rend mellett azért is maradt itthon, mert megismerkedett egy gyönyörű francia lánnyal, Fleurrel, aki a Trimágus Tusa után Angliában maradt, és a Gringottsnál tölti gyakorlatát. Előhúzott egy összehajtott képet a talárja zsebéből.

- Ő az. Gyönyörű igaz?

- Tényleg csodaszép. Jól mutattok együtt. - Anában a féltékenység egy egészen apró kis lángja gyúlt fel, amiért Fleurt szebbnek látta magánál. Nem azért, mert akart volna valamit Billtől, csak egészen egyszerűen azt szerette, ha egy társaságban ő a szép. De ha Fleur is egyszer belép a Rendbe... Gyorsan elhessegette ostoba gondolatait.

- Egyelőre nem olyan komoly a dolog, de a szándékaim azok.

- Helyes. Kívánom, hogy minden a terveitek szerint alakuljon.

- Köszi, Ana. - Egy hangos, vágyakozó sóhaj kíséretében visszacsúsztatta a képet a zsebébe. - Na és te? Nincs senki...

- Ha most megkérdezed, hogy miért nincs még csak pasim se, Merlinre mondom úgy megátkozlak, hogy Ragnar az elveszett ikertestvéreként fog holnap üdvözölni a bankban.

- Ezek szerint rendszeresen megkapod a kérdést - nevetett fel hangosan Bill.

- Csak annyiszor, mint te Mollytól, hogy mikor vágod már le a hajad.

- Akkor tényleg elég gyakran. Látom, emlékszel rá, hogy folyton erre panaszkodtam már évekkel ezelőtt is. - Tartott egy kis szünetet és a vajsörébe kortyolt. - Mondd csak, Ana. Miért léptél be a Rendbe? Mikor Dumbledore mondta, hogy te fogsz érkezni, igencsak meglepődtem.

- Sirius is ezt kérdezte tőlem. De nem egyértelmű a válasz? Ha hasznára lehetek a Rendnek, akkor az a helyes, ha segítek.

- Sokat kockáztatsz és keveset nyerhetsz vele. A minisztériumi projektedet a Rend nélkül is meg tudnád valósítani.

- Mit akarsz ezzel mondani?

- Félre ne érts, örülök, hogy a Rend tagja vagy, de ahogy én ismerlek - Bill nagyot sóhajtott -, nos, nem vagyok benne biztos, hogy ez a te utad. Te világot szeretsz látni, jönni- menni és ezzel nincs is baj, egyébként. Plusz, ha jól emlékszem, az SVK volt a mumus tantárgyad.

- Kiválót kaptam az elméletre és a gyakorlatra is! - csattant fel a lány, annak ellenére, hogy épp előző este tudatosult benne is, hogy nem túl felkészült párbaj téren, de hiúsága nem engedte, hogy ezt bevallja bárkinek is.

- De csak mert tetszettél a vizsgáztatónak.

- Remélem ezt is elmondtad mindenkinek - zsörtölődött tovább.

- Nem, ezt csak az évfolyamunk tudja. - Billen látszott, hogy nem tudja eldönteni, nevethet-e, vagy sem.

- Komolyan azért hívtál ide, hogy szembesíts minden hiányosságommal? Kineveztek a Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályának vezetőjének. Ez talán semmi? Ha Dumbledore szerint alkalmas vagyok a feladatra, akkor te miért kételkedsz?

- Nem akarom elvitatni az érdemeidet. Vannak bőven, tudom jól, és ez a projekt, amit viszel egy csodálatos dolog. Flitwick mindig is mondta, hogy sokra viszed majd - Bill nagyot kortyolt a vajsörébe, mielőtt folytatta -, de nem szeretném, hogy megbánd a döntésed.

- Te nem félsz, hogy megbánod?

- Nem. De nekem az egész családom benne van a Rendben. Te viszont egyedül vagy.

Ana lesütötte a szemét, erre már ő is rég rájött. Egy közeli hozzátartozója, vagy barátja sem tudja, hogy csatlakozott a Főnix Rendjéhez, és nem is tudhatják meg. De most már csakazért is meg akarja mutatni, hogy ő nem egy komolytalan kislány. A szomorúsága kiülhetett az arcára, ugyanis Bill gyengéden megölelte, ami most nagyon jól esett a boszorkánynak.

- Köszönöm az őszinteséged, de ne aggódj, meg fogok bírkózni vele.

- Jól van. Ha szükséged lenne néha egy jó barátra, itt vagyok.

Ana hálásan mosolygott Billre, aki már épp menni készült, de Ana utánaszólt.

- Bill, várj még egy percet kérlek. Szeretnék egy szívességet kérni tőled.

- Persze, mondd csak.

- Vasárnap én vállaltam, hogy felügyelem Harryt, de nagy szükségem lenne a délelőttre. Nem tudnál beugrani addig helyettem? Ígérem meghálálom.

- Látod, Ana. Az első megbízásod és te félig máris lepasszolod. - Ana közbe akart vágni, de Bill folytatta. - De persze, semmi gond. Gyere majd egyre oda. Nem kell meghálálni sem.

- Köszi, Bill! - kiáltott utána Ana. Ezt most nem magam miatt csinálom - gondolta bánatosan és megölelte magát.

Nézte, ahogy a fiú fut a lány elé és arra gondolt, hogy bárcsak neki is kijutna már valami hasonló.

☆☆☆

Szombat estére Ana már megemésztette Bill szavait. Magához vette gitárját, a hátára dobta és elindult a főhadiszállásra. Még Tonks kérte tőle előző nap, hogy vigye magával, mikor összefutottak a Minisztériumban. Ránk férne egy kis lazítás - mondta neki a boszorkány, Ana pedig semmi jónak nem akart az elrontója lenni.

A főhadiszállásra érve Sirius sietett elé a folyosón. Ana rögtön zavarba jött, egy pillanatra az is felötlött benne, hogy hátat fordít, és elszalad. Várta, hogy beszélhessen a férfival, de rettentően izgult is, hogy az mit fog mondani neki. Felemelte fejét, hogy a szemébe nézhessen.

- Heló - köszönt zavartan a varázslónak, cipője orrát idegesen húzogatta a padlón fel-le.

- Szia - üdvözölte a varázsló, és Ana látta, hogy ő is eléggé zavarban van. Tarkójánál túrt bele fekete hajába, majd ráfordította tekintetét. - Sajnálom a múltkorit - Ana érezte, hogy milyen nehezen jönnek ezek a szavak a férfi szájára. - Igazad volt, tényleg sokat iszom és...

- Felejtsük el - vágott közbe. Nem akarta, hogy a varázsló többet mondjon. Ennyiből is érezte, hogy őszinte a bocsánatkérése. - Inkább nekem kéne bocsánatot kérnem. Semmi közöm hozzá, nem volt jogom beleszólni...

- Mégis köszönöm, hogy megtetted. - A férfi egy őszinte mosolyt küldött felé, és Ana remélte, ez azt jelenti, hogy Sirius próbálja megfogadni a tanácsát. - Nem mondom, hogy ezután egy kortyot sem iszom, de elgondolkodtam a szavaidon.

- Ez épp elég - emelte fel megadóan két kezét.

- Menjünk be - invitálta, és Ana örömmel követte.

Boldog volt, hogy szent a béke, és bízott benne, hogy így is marad. Amint belépett a konyhába, egy új arcot pillantott meg, egy bozontos barna hajú, ifjú boszorkány személyében. A kezében tartott vörös szőrcsomó a földre ugrott, hogy gazdáját magára hagyva, az éppen helyet foglaló Sirius ölébe telepedjen. Az állat hangos dorombolásba kezdett, ahogy a varázsló a füle tövét kezdte vakarni, arcán olyan meleg mosoly terült szét, amitől Anának is mosolyogni támadt kedve. Meghitt látványt nyújtott a páros, de révedezéséből a fiatal lány hangja csakhamar kizökkentette.

- Szia! Hermione Granger vagyok, már sokat hallottam rólad - nyújtotta kezét a fiatal boszorkány és mielőtt Ana megszólalhatott volna, folytatta. - Olvastam a Prófétában az interjúdat, és meg kell hagyni, le vagyok nyűgözve, a disszertációd is elolvastam a napokban. Lenne pár kérdésem ezzel az úgynevezett unióval kapcsolatban, ahogy a muglik hívják. Tudod én is mugliszületésű vagyok és a szüleim eléggé támogatták ennek az uniónak a létrejöttét és... - Hermione csak, mondta és mondta a magáét, Ana pedig figyelmesen hallgatta és válaszolt a lány kérdéseire. Később Hermione kiselőadást tartott neki az általa létrehozott M.A.J.O.M. főbb feladatáról és buzdította Anát is, hogy lépjen be.

- Tudod, Hermione ez egy nagyon szép feladat, amit elkezdtél, és igazán nemes lélekre vall. Az igazi konzervatívokat viszont szinte lehetetlen lenne meggyőznöd a manójogok létjogosultságáról, csakúgy mint a házimanókat magukat. Ők maguktól nem fogják belátni, hogy az, ahogy élnek nem a legkedvezőbb, és lehetne jobb is. Egy berögzült gondolkodást nagyon nehéz megváltoztatni, szóval szerintem a fiatalabbaknál lehet esélyed. Én abszolút nyitott és haladó gondolkodású boszorkánynak vallom magam, és megmondom őszintén példaértékűnek tartom, amit csinálsz, és első dolgom lesz a szüleimnek felvázolni az általad elmondottakat, ugyanis az ő háztartásukban hat házimanó van jelenleg. Jó dolguk van, de szabadnapjuk nekik sincs. Szívesen megtámogatom a mozgalmad pár galleonnal, ha cserébe összeállítasz egy olyan anyagot, ami részletesen felvázol mindent, és akár szét is lehet osztani. És persze egy kitűzőre is igényt tartok - kacsintott Ana a lányra.

- Ez komoly? - Hermione arca sugárzott. - Természetesen minden kapott galleonról pontos nyilvántartást vezetek, és arról is, mire lettek elköltve - húzta ki magát. - Felmegyek és lehozom a kitűzőt. - Azzal kiszaladt a konyhából.

- Most napokig ezt fogjuk hallgatni tőle - morgott Ron. - "Látjátok, Ana is támogat és egyetért velem! Ti meg csak akadékoskodtok és nem segítetek engem! Pedig a manóknak joga van a szabad élethez!"

Ana jót nevetett a paródián.

- Azt hiszem a fiatalok csoportját leszűkítem, fiatal nőkre. A pasik túl érzéketlenek az ilyen témákhoz, és a kellő empátia sincs meg bennük. Ezer szerencse, hogy egy házimanó inkább a nőknek a keze alá dolgozik, nem a férfiaknak.

Ekkor Hermione visszaérkezett egy kitűzővel, amit feltűzött Ana talárjára. A lány büszkén kihúzta magát és Sirius felé fordult, aki eddig a székén billegve hallgatta a két boszorkányt.

- Na, mit szólsz?- kérdezte a férfit a kitűzőre mutatva.

- Csodás - válaszolta Sirius, és felhúzott szemöldökkel rázta a fejét, amitől fekete fürtjei a homlokába estek, de ő lazán kisimította őket arcából.

- Nagyon köszönöm, Ana, fel is írtalak a listámra.

- Ugyan, nincs mit. Igazán eszes boszorkány vagy, ha kitartasz és nem hagyod, hogy mások eltántorítsanak - itt jelentőségteljesen a Weasley fiúkra nézett -, egészen biztos, hogy változásokat fogsz elérni manóügyben. - Ana komolyan remélte, hogy Hermione mozgalma egyszer valóban célt ér.

- Sirius te nem szeretnél belépni? - kérdezte tőle Hermione.

- Ó, nem. Én ehhez a témához túl érzéketlen vagyok. Főleg ha Siporra gondolok - húzta el a száját a varázsló. - Ma, mikor láttam, hogy apám régi nadrágjait csókolgatta, arra gondoltam, hogy megetetem Csikócsőrrel.

Ana és Hermione rosszallóan rázták a fejüket, míg a többiek jót nevettek Sirius megjegyzésén.

- És már jobban vagy, mint délelőtt?

- Még eléggé gyengélkedem, de túlélem.

- Mi? Mi a baj? - Ha Sirius nem jól van, akkor ugrott a másnapi kiruccanás, pedig már mindent megszervezett. És mi tagadás, borzasztóan várta.

- Semmi komoly, csak vacakol a gyomrom.

Ana fürkészőn nézte a varázslót, de mielőtt szólhatott volna Tonks fordult oda hozzá.

- Nos, Ana. Azt hiszem itt az ideje, hogy végre lazítsunk egy kicsit. Elő azzal a gitárral!

- Rendben. - Ana átbújt gitárja pántján, és ölébe vette a hangszert. - Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nagyon megszerettem a country zenét. Sokat hallgattam, amikor az Egyesült Államokban éltem, a swing zene után ez a másik kedvenc stílusom, ami az USA-ból származik. Van valami vidám hangzása a legtöbb dalnak és sokszor tényleg elég csak egy szál gitár az előadáshoz. - Ana elkezdett játszani egy dallamot - Úgyhogy arra gondoltam, hogy pár vidám dalt hoznék nektek. Búslakodni meg még lesz alkalmunk máskor. Whose bed have your boots been under.

Ana még pár hasonló számmal szórakoztatta a rendtagokat, George még Mrs. Weasleyt is táncra perdítette. Tonks az elfogyasztott mézbor hatására az asztalon állva rázta, épp hosszú fekete haját, ujjaival sátánvillát formázva. A második számra Mr. Weasley lecsapta feleségét fia kezéről, és ő is megtáncoltatta az asszonyt. A kiskorúak az egyik sarokban ropták, bár Ana úgy látta, Ron inkább csak topogott egy helyben, míg Ginny és Hermione mellette forgatták egymást.

Ana élvezte, hogy a társaság ilyen jól érzi magát és sorra játszotta a jobbnál jobb, mugli és nem mugli számokat. Sirius, Lupin és Bill elmélyült diskurzust folytattak egymással, egészen addig, míg Tonk Remus ölébe nem pottyant.

- Sa...sajnálom - szabadkozott a boszorkány, fekete haja rögtön lángvörösbe gyúlt. Ahogy próbált felállni Remus öléből, a nagy kapalózás közepette oldalba rúgta Siriust, aki keservesen nyögött fel.

A kaotikus helyzetet látva, a kipirult arcú Mrs. Weasley rögvest visszavonulót fújt, de döntése nem aratott osztatlan sikert.

- Anya, ne már! - kiabált Ginny

- Szombat van! - mondták felháborodva az ikrek.

- Molly, játszok még egy utolsó számot, rendben? Valami lassabb, pihentetőt.

- Na jó, nem bánom. De utána egy hangot se halljak. - Ezt már a gyerekeinek címezte az asszony.

Ana most is jót derült a Weasley-ken, szórakoztatónak találta civakodásukat. Eljátszotta a Nothing else matters című számot és mikor befejezte, az asszony ágyba terelte felháborodott gyerekeit.

- Jó régen táncoltam már utoljára - jegyezte meg Arthur és fáradtan roskadt le az egyik székre, hogy aztán felesége egy másodperc múlva őt is felparancsolja az emeletre.

- Nálam biztos nem régebben - húzta el a száját Sirius.

- Emlékszem, mikor Sirius volt a táncparkett ördöge - nevetett Remus.

- Valóban? - nézett rá Ana. - És meg sem tiszteltél minket a tudásoddal?

- Bizony. A lányok odáig voltak érte.

- Megkopott a fényem, pajtás - morgott Sirius és tovább billegett a széken. - Nem vagyok túl jól, Ana, mint már mondtam.

- Oh, igen, tényleg. De legközelebb titeket is látni akarunk igaz, Tonks?

Tonks már az egyik széken üldögélt, haja újra rövid és rózsaszínű volt.
- Bizony, a két tekergőt megnéznénk, hogyan ropja.

Mikor minden Weasley elhagyta a konyhát, Sirius Anához fordult.

- Szóval akkor, hogy lesz a holnap? - kérdezte kertelés nélkül. A boszorkányt váratlanul érte a kérdés, ami biztos látszott is az arckifejezésén, mert Tonks vigyorogva nézett rá.

- Tudjuk mire készültök. Én támogatom. - Tonks színes konfettiket varázsolt elő pálcájából, lelkesedése demonstrálásaként.

- Bízunk benned, Ana. Siriusban kevésbé. Tartsd kordában.

- Hé, én is itt vagyok! - billent előre a megnevezett.

- Tényleg? Na, ne mondd.

- Nem lesz semmi baj, megígérem. De mit gondolsz, holnapra jobban leszel? - fordult Ana Siriushoz.

- Semmi bajom. Csak már ma elkezdtem adagolni a többieknek, hogy gyengélkedem. Holnap egész nap az ágyat fogom nyomni. Remus hoz majd nekem enni néha - közölte Sirius, csak úgy mellékesen.

- Aha, már értem. Minden esetre ez jó hír. Mármint, hogy kutya bajod - nevetett fel Ana, majd a többiek is. - Szóval, ide hoppanálj holnap reggel, pontban nyolcra. Van mugli ruhád? Abban gyere. - Azzal átadott Siriusnak egy pergament, amire a cím volt ráírva.

- Rendben, ott leszek. - Siriusnak arcán mosoly suhant át. Felállt a székből és lehúzta az előtte álló pohár tartalmát. Ana a fejét csóválta, mire a férfi ártatlan tekintettel vont vállat.

- Szuper, akkor én most megyek. Holnap találkozunk.

- Én is jövök veled - szólt Tonks.

A két boszorkány elindult kifelé, a két varázsló pedig kikísérte őket és bezárták utánuk az ajtót.