A november úgy szökött tova, mint üldözött vad, nyomában loholó hóhéra pedig nem volt más, mint a fagyos december. Akasztani jött az előle menekülőt, hogy helyébe az ünnep békességét hozza.
Ana a Griffendél klubhelyiségét idéző szoba ablakából nézte az apránként fehérbe öltöző teret. Tudta, hogy London nem sokáig viseli hószín ruháját, mert azt hamarosan fekete latyaktengerré változtatja a mugli járművekből előtörő hőség, a csatornákból feláramló meleg gőz, és a házakból kiálló parapetek forrósága.

Berdfordshire. Szíve elmondhatatlanul vágyott vissza gyermekkori otthonába. Imádta, mikor ő léphetett rá először az érintetlen, szűz hóra, és az kellemesen megroppant csizmája alatt. Mint amikor kiskanállal törik fel crème brûlée legfelső, roppanó cukorrétegét, ami alatt a puha krém húzódott. Óvatosan járt olyankor, hogy ez a roppanás minden lépésénél a fülébe kússzon. Közben pedig szemével beitta magába a látványt, ahogy a Nap sugarai szikrázó kristályként verődnek vissza a tükörsima hóról. Meredith-szel korcsolyáztak a befagyott tavon, és aztán megannyi lila folttal gazdagodva tértek vissza a kastély melegébe. Sose lesz már az élete olyan gondtalan, mint akkor, s hagyott egy könnycseppet legördülni arcán. Gondolataiban annyira elmélyedt, hogy észre sem vette, mikor Sirius is kikelt az ágyból, és a férfi óvó karjai a derekára fonódtak.

- Nem tudsz aludni? - kérdezte, és ő is kitekintett az ablakon. - Szeretem, amikor havazik.

- Akkor ebben hasonlítunk. Kár, hogy London nem sokáig élvezheti ezt a fehérséget.

- Igen, nagy kár. Szóval? Miért ácsorogsz itt, ahelyett, hogy engem melegítenél?

- Rosszat álmodtam és nem tudtam visszaaludni, ennyi az egész.

- Mi volt az?

- Alig emlékszem. Valami függöny, vagy fátyol mögé akartam benézni, de mielőtt sikerült volna, felébredtem.

- Ez ijesztett így meg?

- Igen. Nem is tudom - vonta össze szemöldökét. - Annyira rossz érzésem volt végig. Féltem. Nagyon féltem.

- Most már nem kell félned. Csak álom volt. Itt vagyok veled. - Sirius szorosabban ölelte a boszorkányt magához, Ana pedig tökéletesen belesimult az ölelésbe.

- Rossz érzésem van. Téged nem rémít meg ez a csend?

- Mire gondolsz?

- Tudjukkiről még mindig semmi hír. Remus se haladt egy lépést se a vérfarkasokkal a legutóbbi próbálkozása óta, ahogy Bill sem a koboldokkal. Hagrid és Olympe küldetését sem lehetne sikeresnek nevezni. Lucius Malfoy is kikerült a képből, nem érzem magamon sem Selwyn, sem Jugson tekintetét. A párizsi SzMSz tárgyalások is jól haladtak. A minisztériumi őrszolgálatok eseménytelenek és Alexander Botkin sem bukkant fel újra. Na meg persze a szüleim sem kerestek azóta sem.

- Csak ennyi a problémád? - mosolygott a lány hajába. - De jó hír, hogy lassan profi párbajozó válik belőled. Még a képességeddel kéne kezdeni valamit.

- Talán megemlítem Marcusnak.

- Rendben. Kérdezd csak meg a bájgúnárt.

- Csak így belemész? Ilyen simán? Látod? Ez is fura. Ez nem vall rád.

- Micsoda komoly probléma - harapdálta a lány vállának vonalát. - Ha már így felébredtünk, mit szólnál...

- Nem lehet mindent ezzel elintézni. - Ana egy leheletnyivel eltávolodott a férfitól. - Komolyan aggódom. Valami készül, és félek, nem tudom megakadályozni.

- Nem is neked kell. És ne aggódj olyan miatt, ami még meg sem történt.

- Rendben. Akkor feletess el velem mindent. - Ana szembefordult Siriusszal, lábujjhegyre állt, és karjait a férfi nyaka köré fűzte. Szája a varázslóét súrolta. - Mindent.

- A Holdig repítelek, te átkozott. - Azzal megfogta Anát, és az ágyhoz cipelte.

- Csak aztán hozz is vissza.

- Két retúr jegy rendel! - mondta, mielőtt nekiesett a lánynak, aki az éjszaka folyamán többször megtapasztalta, milyen a csillagok közt repülni.

☆☆☆

Másnap Ana a Minisztériumban felkereste Marcust megmondani neki, hogy ha tud, jöjjön a Grimmauld térre. A férfi eleget téve a kérésnek este meg is jelent a konyhában.

- Szia, Marcus! Köszönöm, hogy el tudtál jönni.

- Bones - biccentett felé Sirius kelletlenül.

- Black - viszonozta a nem túl kedves fogadtatást Marcus, majd Anához fordult. - Semmiség, úgyis vannak nekem is hírem, bár nem a legjobbak. Németország vissza akar lépni, pedig ő az egyik legerősebb nemzet.

- Tessék? De hát miért?

- Csak pár sort írt a miniszter, de szerinte csak Angliát fenyegeti veszély, és ők inkább nem áldoznának fel saját embereket a mi harcunkra.

- Talán azt hiszi, hogy Tudjukki megáll Angliánál? A hozzá hasonló zsarnokoknak semmi nem elég. Előbb Angliát hajtaná igába, majd haladna tovább a kontinens felé. Egyszer elérné Németországot is. Ezért kéne mielőbb összefognunk és időben megállítanunk, mert ha nem, csak nagyobb lesz a baj.

- Kivéve, ha Harry előbb végez vele.

- Igen, de nekünk a legrosszabb forgatókönyre kell felkészülnünk.

- Majd elmondhatod nekik személyesen is, Ana, de már csak jövőre. A miniszter közölte, idén már nem akar a témával foglalkozni.

- Rendben. - Ana kortyolt egyet poharából, hogy csitítsa háborgó lelkét. - Van más hír is?

- A legtöbb ország pedig a MACUSA bevonását követeli.

- Ez nem olyan rossz ötlet - szólalt meg Remus.

- Nem lenne az. De az ő bevonásukkal nagyon elhúzódna a dolog. Így is nehéz összehozni egy nemzetközi kongresszust. Az októberit is fél évig szervezték, és ezt a mostanit is csak azért tudtuk ilyen hamar megtartani, mert már minden ország ismerte a tervezetet az Uniós projektből.

- Valahogy mégis meg kéne oldani az ügyet. Az nem lehet, hogy ezen múljon.

- Rá fogok állni az ügyre, megtaláljuk a módját, hogy mihamarabb bevonjuk őket is. Most pedig megyek és egyeztetek Dumbledore-ral. Ő jobban ismeri a MACUSAT.

- Várj még egy kicsit, kérlek. - Ana Siriusra nézett, aki az asztalnál könyökölt, majd ahogy találkozott a tekintetük lassan bólintott. - Amiért kértem, hogy gyere ide... - Ana kissé elbizonytalanodott, de azért folytatta. - Lenne itt valami, amit mutatni szeretnék, és a segítséged kérni benne. Újfent.

Marcus kérdő tekintettel nézett a boszorkányra, leült az egyik székre, Ana pedig a kezébe vett egy régi könyvet. Remus is érdeklődve figyelt, ő sem tudta, mi folyik itt. A régi könyv egy pillanat alatt változott hamuvá, és pergett a földre a boszorkány ujjai közül.

- Hű, azta - pislogott nagyokat Marcus, mint aki nem akar hinni a szemének. - Elképesztő. - Megfogta Ana mindkét tenyerét, és tanulmányozni kezdte, mintha keresné a magyarázatot arra, amit látott.

- Most már elég lesz, Bones - förmedt rá Sirius, mikor a férfi még egy perc után is Ana kezét nézegette.

- Nyugodj meg, Black. Ana kérte a segítségem, nem te. Elengedem, ha ő kéri.

- Kit akarsz itt nyugtatgatni? - Sirius fenyegetően emelkedett fel a székből.

- Sirius... - próbálta csitítani Remus.

- Az egy dolog, hogy engedem, hogy nap, mint nap veled töltse az idejét...

- Engeded?

- Igen. Engeded? - szólt közbe Ana is. - Nincs szükségem engedélyre.

- Látod, Black? - Marcus elégedetten húzta fel szemöldökét.

Sirius Marcus felé lépett, mire Ana rögtön előtte termett.

- Ülj vissza, erre semmi szükség.

Sirius a lány szemébe nézett, magához húzta és szenvedélyesen megcsókolta, demonstrálva előnyös pozícióját. Mint aki háborút nyert, olyan elégedett képpel ült vissza a helyére, arcán gőgös mosoly jelent meg. Ana egyik lábáról a másikra állt, rendkívül zavarban érezte magát. Végül Remus törte meg a kínos csendet azzal, hogy Marcushoz fordult.

- Ezek szerint te sem láttál még hasonló képességet.

- Nem. - Marcus megrázta magát és higgadt arckifejezésénél, csak hangja csengett nyugodtabban. - Mondj el róla mindent.

Ana elmesélte ereje történetét onnantól, hogy kiderült, egészen addig, amíg Dumbledore meg nem említette, hogy talán komolyabban ki lehetne aknázni tudását. Marcus töprengve hallgatta, közben többször végigsöpört felnyírt haján.

- Egészen biztos, hogy tovább lehet fejleszteni, de mivel tűzről van szó, ez cseppet sem veszélytelen. Dumbledore nem konkretizálta, hogy mire gondol?

Ana a fejét rázta, és csak még jobban megijesztette, hogy Marcus is veszélyesnek tartja képességét.

- Nincs véla a felmenőid között? - kérdezte hirtelen.

- Véla? Nem tudok róla. De miért?

- A vélák tudnak tűzgolyókat küldeni, ha dühösek. Azt említetted, neked is a legtöbbször mérgedben jött elő a képesség, addig, amíg meg nem tanultad kontrollálni.

- Nem, nincs véla a családfán, ez egészen biztos.

- Az, hogy nem tudsz róla, nem azt jelenti, hogy nincs - csatlakozott be Sirius is a beszélgetésbe. - Az aranyvérűek sem szentek, sőt. Simán lehet, hogy az egyik ükapád egy gyenge pillanatában elcsábult egy vélának, és hát, a kis vélababát ha kelletlenül is, de befogadta a család. -
Siriusnak kaján vigyor ült a képén, mintha most fejtette volna meg a piramisok titkát. De ami a boszorkányt még jobban meglepte az az, hogy Marcus is ugyan így tett.

- Elképzelhető, hogy ez egy régen elfeledett családi titok.

- De a vélák szőkék - makacskodott Ana. - Az én hajam pedig sötét. Sötét!

A két férfi úgy nevetett rajta, mintha régi cimborák lennének, és nem egy pár perccel ezelőtt akartak volna egymás torkának esni. Egyedül Remus nem vett részt a látszólagos összeesküvésben.

- Ha elég régi a felmenőd, akkor nem kell, hogy a szőke hajszín domináljon. Viszont megmagyarázná, hogy miért vonzódik hozzád minden ok nélkül Lucius Malfoy. - Marcus egy lélegzetvételnyi szünetet tartott. - És mások is. Gondolom, akadtak udvarlók szép számmal az életedben.

- Mint bárki másnak! - csattant fel a boszorkány. - Na jó, hagyjuk ezt az ostobaságot. - Ana nem akarta elfogadni ezt a magyarázatot, egyszerűen nem. - Különben is, a probléma szempontjából teljesen mindegy, hogy van-e véla felmenőm, vagy sem.

- Nem egészen. Úgy gondolom, ha tudnánk pontosan, hogy van-e közöd a vélákhoz, akkor a természetét is jobban megérthetnénk, ami segíthetne, hogy meddig mehetünk el. Persze ez mind csak spekuláció részemről.

Ana a tenyerébe temette az arcát és nagyot sóhajtott. Mi jöhet még az életébe?

- Akkor kiderítem. Elmegyek a nagyapámhoz. Hátha ő tud valamit, vagy van valami nyom, amin el lehetne indulni. Úgyis régen látogattam már meg - sütötte le szemét.

- Elkísérlek Tapmancsként.

- Nem, nem. Nem akarom kockáztatni, hogy bárki meglásson. Yorkshire túl messze van hoppanálni. A Kóbor Grimbusszal megyek - Ana fájdalommal a szemében nézett Siriusra, aki ugyan így nézett vissza rá, és látszólag elsőre beletörődött sorsába.

- Menj vele - szólalt meg Marcus, aki a párt figyelte. - Az én alakomban. Van legalább egy egész napra elég százfűlé főzetem. - Marcus elnevette magát a három elképedt arcot látva. - Most meg mi van?

Anának nagy erőfeszítésébe tellett, hogy állkapcsát visszaállítsa eredeti állapotába. Meghatotta Marcus önzetlen nagylelkűsége, de nem akaródzott neki elfogadni az ajánlatát. Remus mintha kitalálta volna gondolatait, megszólalt.

- Túl veszélyes. Mi van, ha összefutnak egy ismerősöddel, és Sirius nem ismeri fel?

- Higgyétek el, az én ismerőseim nem utaznak a Kóbor Grimbuszon - nevetett tovább Marcus. - Legalább a kis Alfridának lesz egy jó napja, hogy láthat.

- Alfrida a csinos kis szőke, aki nagyapádat gondozza? - kérdezte felcsillanó szemmel Sirius.

- Ő az - hahotázott Marcus, és tenyerét Sirius felé tartotta, hogy az csapjon bele. És Ana legnagyobb meglepetésére az belecsapott.

- Majdnem igent mondtam, Black, de most elszúrtad. - Ana szúrós tekintetét látva Sirius hangosabban kezdett nevetni.

A boszorkány, Remusszal egyetemben értetlenül nézte a két nevető férfit, akik nem rég még meg akarták ölni egymást.

- Te is azt látod, amit én, vagy hallucinálok? - fordult Remus felé.

- Úgy látszik, a karácsony közeledte összehozza az embereket. Mindenesetre örülök ennek a nem várt fordulatnak.

- Azért ne kiabáljuk el. - Ana keresztbefont karral nézte a két férfit, akik még mindig rázkódtak a nevetéstől, de időközben már valami máson röhögtek.

- Szóval, mikor indulunk? - fordult Sirius a boszorkányhoz.

- Te semmikor.

- Ugyan már, ne csináld. Mikor ilyen dühös vagy, elmélyülnek a ráncaid - ugratta a férfi, és ujjával Ana homlokát kezdte piszkálni.

- Te beszélsz?

- Aucs, ez övön aluli volt. - De Ana nem érte el célját, Sirius továbbra is jókedvű maradt.

- A hétvégén megyünk - nyögte ki kelletlenül. - Még írok a nagyapámnak, de szerintem jó lesz neki az időpont.

- Remus fedezel?

- Tudok mást tenni? - tette fel a költői kérdést a vérfarkas, és szemforgatva hátradőlt a széken.

- Helyes! - csapta össze két tenyerét Marcus. - Ana majd viszek be pár ruhát neked a Minisztériumba. Azt hiszem, nem egy a méretünk. - Ezt a mondatot már Siriusnak címezte.

- Mit akarsz ezzel mondani? Hogy bő az alsógatyád, mert nincs, ami kitöltse? Emiatt ne aggódj, viszem a sajátom.

- Ez nagy szerencse, mert nem szeretném, hogy az enyémet csináld össze, mikor a Kóbor Grimbusz a szart is kirázza belőled.

- Hidd el, hogy a leghátsó ágyat használva, szívesen fogok rázkódni. De nem az úttól - Azzal átölelte Ana vállát, hogy egyértelműsítse mire gondol.

- Csak be ne álljon a derekad, tata.

Ana és Remus ereiben is meghűlt a vér, úgy hallgatta a két férfi szócsatáját. Marcus utolsó mondata után azt hitte, Sirius rögtön kipenderíti az aurort, de az est folyamán már másodjára kellett csalódnia, ugyanis Sirius szívből kezdett el nevetni.

- Szép volt, Bones - mondta és kezet nyújtott a varázslónak. - És... köszönöm.

- Ugyan - fogadta el Marcus a jobbot, és ő is őszinte jókedvvel vigyorgott. - Akkor szombaton.

- Hé, Bones - kiáltott utána Sirius, mire a férfi megfordult. - Ettől még nem lettünk barátok.

- Rögtön gondoltam - küldött feléjük egy utolsó vigyort, és távozott.

Ana hitetlenkedve nézett szerelmére. Sirius békejobbot nyújtott Marcusnak és nem sértődött meg rá. Mondjuk azok után, hogy felajánlotta százfűlé készletét, hogy vele tudjon tartani, ez volt a legkevesebb. Ana mégis úgy érezte, hogy nem csak hálából tette, hanem esetleg valóban kezdi megkedvelni Marcust. Talán.

- Miért tartasz tőle, hogy esetleg véla vér is folyik az ereidben? Eddig azt hittem, nem érdekel ez téged - kérdezte Sirius, mikor már csak kettesben voltak az emeleti szobában.

- Nem is.

- Akkor?

- Lehet, hogy butaság, de... talán akkor nem is magam miatt szeretsz, hanem emiatt a véla vér miatt. Tudod, csak azért, mert szép vagyok.

- Tényleg nagy butaság. - A férfi leült az ágy szélére és az ölébe vonta a boszorkányt. - Elmondjam miért épp téged választottalak? - Ana bólintott. - Azért, mert kitartó vagy. Ezerszer megfutamodhattál volna, de te végigviszed ezt az Uniós és SzMSz-es projektet, annak ellenére, hogy ha kiderül, nagy bajba kerülhetsz. Bátor is vagy. Ne forgasd a szemed, igenis bátor vagy. Ott is hagyhattál volna a temetőben a halálfalókkal, de te megmentettél. Helyén van a szíved, ez az áldott jó szíved, ami elvisel engem - tenyerét Ana szívére tette. - Néha akadékoskodsz és kötekedsz ugyan, de én ezt is szeretem. Szeretem amikor helyre raksz. A jó oldalamat erősíted, mert te vagy a fény, ami már évek óta nem sütött le rám. Itt vagy velem, pedig tiéd lehetne a világ. Szenvedélyes vagy és imádom, amikor beszélsz. Amikor a kis női dolgaidról, meg talárokról locsogsz, és én a felét sem értem és őszintén nem is érdekel. Csak hadd halljam a hangod. Eredeti vagy és utánozhatatlan. Elszánt vagy, és így megtanulsz harcolni. Szembe mentél az apáddal, mert kiálltál magadért. Nem törtél meg azután sem, hogy ő ezért megalázott. És tudom, hogy ezután sem fogsz, történjen bármi. A legerősebb, nagybetűs NŐ vagy, akivel valaha találkoztam. Az én átkozott boszorkányom.

Ana lelkében vad táncot járt öröm, a meghatottság és a szerelem hármas keveréke. Sosem tett még neki ilyen részletes vallomást a férfi, és ez már így is sokkal több volt, mint amennyit valaha is remélt tőle. Könnyei a varázsló arcára peregtek, aki mosolyogva próbálta letörölni őket ujjaival.

- Nem hagytál ki semmit?

- Egészen biztos, hogy egy csomó mindent kihagytam. Tudod, hogy nem vagyok túl jó az ilyenekben.

- Épp eleget mondtál - csókolta meg puhán a férfit. - Eláruljak egy titkot?

- Hallgatlak.

- Csak azért végeztem iskolaelsőként, ,mert tetszettem az S.K.V. vizsgáztatónak, akinél a R.A.V.A.SZ.-t tettem le.

- Merlinre, megeszem a kalapom, ha nem vagy legalább századrészt véla!

- Nincs is kalapod - nevetett Ana.

- Akkor téged fallak fel! - nevetett Sirius is, és a hátára fektette a boszorkányt. - Most hogy ezt tudom, a nap is szebben süt.

Ana csak megcsóválta a fejét és megcsókolta szerelmét.

Sziasztok! Ahogy itt szövögetem Ana sorsának fonalát, az jutott eszembe, hogy talán furcsa lehet, hogy ennyi szálon fut a dolog, amire egyelőre nincs magyarázat: Lucius Malfoy, SzMSz, Voldemort, Alexander Botkin, most meg ez a véla dolog... de pár fejezeten belül összefutnak a szálak és lesz nagy, nagy.... Na, de nem szeretnék semmit sem előre lelőni :)
Köszönöm most is mindenkinek, aki hűségesen olvassa Ana és Sirius történetét, remélem kitartotok a végéig :)