- Gyerünk, Sirius, ébresztő! Születésnapod van! - húzta le Ana a takarót Siriusról.

Sirius a másik oldalára fordulva, Ana paplanjával takarta be újra magát. A boszorkány elhúzta a sötétítőt, mégsem lett sokkal világosabb a szobában. Odakint sűrű ködszitálással kiegészült felhős, borús égbolt köszöntött rájuk. Anának ez nem szegte kedvét. Visszahuppant Sirius mellé, és újra lefelé kezdte rángatni róla a takarót.

- Hagyjál - dünnyögte a varázsló. - Mondtam, hogy nem ünneplem! - Nagyot rántott a takarón, azzal együtt pedig a nyakába kapta a huzatba kapaszkodó boszorkányt.

- Pedig ma ünnepelni fogunk! - suttogta Ana Sirius fülébe. Nem hagyta magát eltántorítani.

Sirius felig ülő pozícióba tornázta magát.

- Látod, ezért alszom inkább Csikócsőrrel - ugratta Anát, majd annak fintorgó arckifejezését látva elnevette magát. Ana szólni akart, de a varázsló egy csókkal fojtotta belé a szót.

- Meglepetésem is van - mosolyogta bele a csókba Ana. - Kíváncsi vagy?

- Mondtam, hogy ne vegyél semmit. Varázsolj egy masnit magadra, és tudjuk le a dolgot.

- Egyre romantikusabb Mr. Black. Vigyázzon, nehogy a végén valami giccses szerelmi vallomást tegyen.

- Azt várhatod, te átkozott. Már így is szentimentálisabb vagyok a kelleténél. Ez nem vall rám.

- Elnézem neked – biccentette oldalra a fejét Ana. Jól esett neki minden elejtett kedves bók, mégsem várta el a hősszerelmes vallomásokat. Valahogy nem fért volna össze Sirius jellemével. A férfi szerelme nem szavaiból, hanem mozdulataiból sugárzott, és Anának ez pont elegendő volt. - Egyébként az jutott az eszembe, hogy még nincs egy darab közös képünk se, a kapcsolatunk viszont már megérett arra a pontra, hogy készítsünk egyet. - Ana felkelt, a táskájához lépett, ami immár három napja hevert a szék háttámlájára fűzve, és turkálni kezdett benne. - Azt hiszem, meg is van.

A varázsló mellé pattant az ágyba, majd az ölébe ülve maguk elé tartotta a kamerát.

- Jajj, ne! Ne így! - ellenkezett a Sirius. - Majd Remus csinál egyet odalent, ha annyira szeretnéd.

- De, de pontosan így! Így lesz természetes a hatása. Na csííííz! - Sirius épp a lány arcára adott egy csókot mikor az elkattintotta a fényképezőgépet. - Majd a többivel együtt előhívom.

- Ez volt a meglepetés?

- Nem! Az még csak most jön.

- Remélem, sztriptíz lesz - mondta, és az ágy háttámlájának dőlve kényelembe helyezte magát.

- Nem - öltött rá nyelvet Ana. - Te nem értesz a romantikus szerelmi vallomásokhoz, de én igen.

Sirius fájdalmasan felnevetett. Ana elővette gitárját, az ágy szélére ült és játszani kezdte a számot.

Am I dreamin'? Or stupid?
I think I've been hit by Cupid
But no one needs to know right now.

I met a tall, dark and handsome man
And I've been busy makin' big plans,

But no one needs to know right now

I got my heart set, my feet we
But he don't even know yet
But no one needs to know right now.

...

A szám közben Ana figyelte Sirius arcát, de nem tudott túl sok mindent leolvasni róla. Talán a sztriptíznek tényleg jobban örült volna.

- Na? Tetszett azért egy kicsit?

Sirius szorosan Ana mellé ült. Arca még mindig nem árult el sok érzelmet. Komolyan nézett a lány szemébe, miközben egyik kezével magához húzta, másik kezével pedig beletúrt a hajába.

- Tetszett - mondta halkan, és hozzáhajolt. Lassú, finom, mégis őrjítő csókban forrtak össze. - Egyedi ajándék, mint te. Köszönöm.

A

csókot egy újabb követte, majd még egy és még egy.

- Mit csinálnál ma? - kérdezte Ana, miután ajkaik elszakadtak egymástól.

- Szerintem tudod - suttogta a varázsló, és Ana nagyon is tudta, mire gondol. De azzal még igazán várhatnak a nap végéig.

- Azt imádom, de én most valami másra gondoltam.

- Máshoz nincs kedvem.

- Mi lenne ha... - bújt ki Ana az ölelésből.

- Unalmas - dörmögte Sirius.

- Még nem is mondtam semmit!

- Tudom, hogy unalmas lesz - vont vállat Sirius egy szemtelen vigyor kíséretében.

- Á, igen? Akkor ehhez mit szólsz? - Ana magához vette a pakli kártyát, ami az asztalon hevert. - Mi lenne, ha este áthívnánk Kingsley-t és Tonksot egy kártyapartira, és kifosztanánk őket ezzel a paklival? - kérdezte, miközben incselkedve húzgálta a szemöldökét, és legyezőszerűen arca elé emelte a kártyát.

- Hm. Nem is olyan rossz ötlet. Mióta vagy te ilyen rosszéletű?

- Mióta ismerlek. Együnk valamit, farkaséhes vagyok - váltott témát a boszorkány, majd mindketten öltözni kezdtek, hogy lemenjenek a konyhába. - Apropó farkas. Remus hogy van?

- Már jobban. Legalábbis tegnap este azt mondta, és jól is nézett ki.

- Hála Merlinnek. Szörnyű ez a kór. Még szerencse, hogy Perselus elkészíti neki továbbra is a főzetet, mikor itt van.

- Igen, Pipogyusszal nagy szerencsénk van - morogta az orra alatt a varázsló.

Ana megbánta, hogy meggondolatlanul szóba hozta Pitont pont Sirius születésnapján, ezért újra témát váltott.

- Akarod látni, mennyit fejlődtem párbaj-fronton?

- Ilyen jó tanár a bájgúnár?

- Elég jó. - Azzal Sirius felé küldött egy átkot, amit a férfi könnyűszerrel hárított, majd felnevetett.

- De te még nem vagy elég jó.

- Azt gondolod? - Ana újra átkokat küldött a varázsló felé, de ő mindet kivédte.

- Az átkok ereje egész jó. Eléggé hátratántorít. Ügyes!

Ana az ajtó felé tolatott, majd mikor odaért, szabad kezével lenyomta a kilincset, kirúgta az ajtót, és lassan kihátrált rajta.

- Kapj el, ha tudsz! - kiabálta vissza nevetve, mikor teljes kiért, és már szaladt is a lépcső felé.

Hallotta, ahogy Sirius kilép az ajtón, egy narancs villanás jelezte, hogy rögtön egy átkot is küldött rá. Ana háttal volt ugyan a varázslónak, de szépen kitért a fénycsóva elől azzal, hogy a lépcső másik oldalára szökkent. Hálás volt Marcusnak a szembekötős gyakorlásért. Vissza sem nézve küldött a válla fölött Sirius felé egy újabb rontást. Sirius nem számított a visszatámadásra, és csak az utolsó pillanatban tudta kivédeni.

- Ez igen! Szép volt! - ismerte el. - De most elkaplak, te átkozott boszorkány!

Újabb narancssárga fénycsóva hagyta el Sirius pálcáját, de Ana befordult a második emeleti folyosóra, így nem találta el. Benyitott az egyik szobába, és a falhoz simulva várta, hogy Sirius rátaláljon. Nem is kellett sokat várnia, nyílt az ajtó, de Ana takarásban maradt mögötte, leguggolt, és pálcáját előreszegezve várta, hogy a férfi benézzen az ajtó mögé. A varázsló előbb ellenőrizte, hogy a lány valóban a helyiségben van-e, és mikor megbizonyosodott róla, hogy igen, bevágta az ajtót, pálcáját pedig mellmagasságban lendítette meg. Mivel Ana guggolt, nem érte el a találat, ő viszont egy lábkötöző rontás segítségével megbéklyózta a férfit, aki az ártás következtében hanyatt esett.

- Francba! - kiabálta, és már küldte is a következő ártást a lányra. - Rictumsempra!

Anát telibe találta a fénycsóva, hangos nevetésbe kezdett a csikizőbűbáj hatására. A kényszeres nevetőgörcs miatt ő is a padlón kötött ki Sirius mellett.

- Petr... - nevetett pálcáját szorongatva, amit a férfinak szegezett. - Petrif...

- Petr.., petr... Mit akarsz mondani, Ana? - A varázsló úgy nevetett, hogy még a könnye is folyt. - Nehogy megölj, itt a végén.

- Petrif... totalus... - Ana hahotázva vergődött tovább, míg Sirius le nem vette róla a rontást.

Sirius még pár másodpercig gyönyörködött a nevetéstől kipirult boszorkányban, majd a saját lábáról is levette a kötözőbűbájt. Ana már csak egy egészen kicsit rázkódott a nevetéstől, mikor a férfi föléhajolt.

- Tényleg fejlődtél, mondtam, hogy ez tanulható. Az egyik legjobb párbajozó leszel, és én büszke leszek rád. Már most is büszke vagyok. De az előbb a sóbálványátkot kellett volna használnod a lábkötöző ártás helyett. Akkor nem tudtam volna visszatámadni.

- Igazad van. - Ana tarkójánál fogva magához húzta a férfit, hogy megcsókolja. Mindkettejük légzése felgyorsult, és Sirius teljes testével Anának feszült. - Látod már miért nem lenne jó, ha te tanítanál? Mindig elvesztem a fejem a közeledben.

- Ühüm - morogta a lány nyakába. - De ugye megérted, hogy nehéz ez nekem?

- Igen. De hidd el, hogy Marcus nem közeledik úgy hozzám, mióta tudja, hogy együtt vagyunk.

- Ajánlom is neki - ajkai ismét vészesen közel voltak a boszorkányéhoz.

- Lám, lám, lám. Talán van rá esély, hogy a Black família mégsem fog kihalni?

A pár szétrebbent a hirtelen a hátuk mögül érkező hangra. Phineas Nigellus portréja kifürkészhetetlen arckifejezéssel bámulta őket.

- Valami híred van, Phineas? - kérdezte mogorván Sirius, miközben feltápászkodott a földről, és felsegítette Anát is.

- Dumbledore üzeni, hogy Hagrid megérkezett.

- Na végre. Miért késlekedett eddig?

- Kérdezd meg magad! Nem vagyok én valami küldönc. Dumbledore is hálás lehet, hogy egyáltalán vállalom ezt az ide-oda szaladgálást.

Sirius csak a szemét forgatta. Méghogy szaladgálás! - Van még valami?

- Harry Potter jól van, és még mindig állandó vendég Dolores Umbridge szobájában büntetőmunkán.

- Végre valami jó hír! - Sirius büszkén húzta ki magát, Anát pedig boldoggá tette a férfi öröme, bármennyire is furcsának találta, hogy büntetőmunkának lehet örülni.

- És az igazgató boldog születésnapot is kíván.

- Ja, boldog szülinap...

- Neked csak ne legyen okod a panaszra, fiacskám! Úgy néz ki, végre normális társaságba keveredtél - pillantott Anára. - Hogy tudja elviselni az én lehetetlen ükunokámat, kisasszony?

- Nem olyan nehéz - mosolygott Ana Siriusra.

- Nem olyan nehéz! De hiszen teljesen ütődött szegény!

- Phineas!

- Látja, már megint szemtelenkedni akar velem.

- Jobban hasonlítanak, mint gondolná. - A portré és Sirius is hitetlenkedve  felnevetett. - Mindketten okos, erős és határozott jellemek, akik nem tűrik az ellentmondást. Valószínűleg ezért nem jönnek ki olyan jól. Két ilyen koponyának nehéz meglennie egymással.

- Kiskegyed nagyon ért a hízelgéshez. A Mardekár házba járt?

- A Hollóhátba.

- Nagy kár, nagy kár. Nemesi család sarja, büszkesége lehetett volna a Mardekárnak. Na de, majd talán a gyerekek...

- Phineas! - csattant fel megint Sirius

- Ugyan! Hát azt hiszed, nem látom, mi zajlik itt? És mit ne mondjak, örülök neki. Komolyan féltem, kihal a család férfiágon.

Anának meg kellett szorítani a varázsló karját, hogy csendben maradjon, ugyanis meg akarta kérni az exigazgatót valamire, és nem lett volna jó előtte magukra haragítani.

- Mr. Black, ha megkérhetjük, megtenné, hogy ezt a dolgot nem említi senkinek? Még Dumbledore professzornak sem.

- Nem látom be, miért kéne így tennem.

- Kérem! Még nekünk is új ez a dolog. Nem tudjuk még, hová tart, és mi lesz belőle...

- Házasság, természetesen. Ha az ükunokám hagyja veszni kegyedet, akkor nagyobb idióta, mint eddig hittem!

Ana erősebben szorította Sirius karját.
- Kérem, Mr. Black!

- Legyen! De csak azért, mert magácskán látszik, hogy jól nevelt és van sütnivalója. Akkor még egyszer: boldog születésnapot! - vetette oda Siriusnak a portré, majd távozott a roxforti keretébe.

- Zsémbes vénember.

- Tényleg hasonlítotok - nevetett rá Ana, aztán Sirius arckifejezését látva elkomolyodott. - Ugye nem gondolod, hogy azt várom, hogy megkérd a kezem, vagy ilyesmi? - kérdezte. - Jó, hát, tudom, abban a dalban is az volt, meg minden, de... az csak egy dal. Nem kell szó szerint venni. Meg a rímnek is ki kellett jönni valahogy és hát...

- A lényegre térnél?

- Én csak veled akarok lenni. Úgy, mint eddig. Mint ma is.

- Biztos? - Sirius idegesen a hajába túrt. - Csak mert egyelőre a hátam is borsódzik a házasság gondolatára.

- Őszintén? Nekem is! - nevetett a boszorkány, Sirius pedig láthatóan megkönnyebbült.

Ana komolyan gondolta, amit mondott. Pár évvel ezelőtt még vágyott volna arra, hogy feleség legyen, de szülei - vagyis apja - állandó megjegyzései a férjhez menetelre, elvették a kedvét, és a házasság intézményére, csak mint valami kötelező szertartásra gondolt, aminek nem sok köze van a szerelemhez. Ana pedig mindennél jobban szerette a mellette lévő férfit, és csak azt tudta, hogy örökké vele akar lenni, minden hibája ellenére, hisz nem ismert még senki hozzá foghatót. Okos, bátor, szenvedélyes, egyenes és őszinte. Erős, akit még több évnyi gyötrelem sem tudott megtörni. Felnézett rá és tisztelte őt. Ha pedig jókedvű, akkor egyszerűen imádnivaló. Vicces és gyengéd. És Ana jól tudta, ha végre szabad lesz, akkor ezt az oldalát még többet fogja látni.

- Na, menjünk végre enni. Aki másodiknak ér le, az készíti a reggelit! - kiáltotta Ana, és egy hátráltató ártást küldött a varázslóra.

- Ez aljas volt! Na, megállj! - Sirius a boszorkány után eredt, aki már a lépcsőnél járt.

- Tükörtojást kérek! - szólt vissza a válla mögött, miután kitért Sirius átka elő.

- Hogy csinálod? Hátul is van szemed? - Ana csak nevetett, Sirius pedig jobbnak látta, ha pálcáját félreteszi, és csak szalad a boszorkány után.

Hosszú lábainak köszönhetően, hamar be is érte őt, és a konyha bejáratát átlépve el is kapta.
- Hány tojásból kéred? - kérdezte jókedvűen.

- Kettőből. - Ana szembefordult Siriusszal. Boldogabbnak érezte magát, mint eddig valaha. Ha kellett volna, akár száz patrónust is meg tudott volna idézni, amik az összes azkabani dementorral elbánnának. Sirius rendezte arcizmait, és teljes komolysággal nézett a boszorkányra.

- Ana... - kezdte. A homlokát a lányénak támasztotta, gyengéden simítva végig ujjaival Ana arcán. - Az, hogy nem szívesen nősülnék, nem azt jelenti, hogy nem hosszútávon tervezek veled. Már amennyire lehet hosszú távra tervezni ilyen időkben.

- Tudom. - Ana ujjai beleszántottak a férfi hajába. - Érzem.

Összeölelkezve álltak még egy darabig, aztán Sirius törte meg a csendet kétértelmű kérdésével.

- Kérsz a tojások mellé kolbászt is?

Ana csak vetett egy lesújtó pillantást a nevető varázslóra, leült az egyik székre, és várta reggelijét.

☆☆☆

- Na és megoldódott már a levél rejtélye? - kérdezte Tonks.

Az asztalnál ülve pókereztek mind az öten. Végül úgy döntöttek, nem vetik be a trükkös paklit. Na nem azért, mert nem szerettek volna nyerni, hanem mert úgy unalmas lett volna. Sirius minden tiltakozása ellenére, Remus, Tonks és Kingsley felköszöntötték őt, a boszorkány még egy kisebb tortát is hozott magával. Az ünnepelt pedig nem fukarkodott az alkohollal, akadt az asztalon vagy hat-hét féle szesz, ki-ki tölthetett magának, amelyik jólesett, így elég vidáman is telt az estéjük. Ana még csoportképet is készített kamerájával.

- Nem, fogalmam sincs, hogy került meg - mondta Ana. - All in.

A fiúk dobták a lapjaikat, egyedül Tonks tartotta a tétet, és el is vesztette azt. Ana boldogan húzta magához a kevéske galleont és sarlót, gondolta, így még egy kör erejéig jó lesz.

- A pokolba, én még mindig nem értem ezt a hülye mugli játékot! - mérgelődött az épp bugyikék, tüsihajú boszorkány. - Mindegy, inkább iszom valamit. - Azzal töltött egy pohárral magának.

- Ne aggódj, én is hamarosan kiesek - próbálta vigasztalni Ana.

- Tudjátok, miért jött csak most meg Hagrid? - kérdezte Sirius.

- Biztos egy sárkányt cipelt magával egész úton. Állítólag úgy nézett ki, mikor megérkezett, mint akit agyonvertek - felelte Kingsley. - Emelek három sarlót.

- Ez rá vallana - tette hozzá Remus, és eldobta a kezében lévő lapokat.

- De legalább egyben érkezett vissza.

- Na igen. Umbridge rá is szállt még tegnap este. Nem biztos, hogy sokáig fog tanítani, míg az a perszóna ott van. Főleg, hogy félvér.

- Hagridot nem kell félteni. Kemény fából faragták. - Sirius mereven nézte lapjait. - Emelek én is még három sarlót.

- Akkor nekem megint all in. - Ana betolta az összes vagyonát, amit Sirius szépen el is nyert tőle.

- Ezért még számolunk - súgta a fülébe.

- Ne haragudj, bébi, majd kiengesztellek. Ez úgyis olyan fiús játék.

- Hah, akkor mi Tonksszal le is lépünk - fordult a boszorkányhoz. - Van kedved segíteni előhívni pár képet?

- Persze, jövök - pattant fel a boszi az asztalról, magához ragadva egy teljes üveg mézbort.

- Menjünk a szalonba.

Ana hozta a fényképezőgépet, az emeleti szalonban csak egy kis olajlámpát engedtek derengeni, hogy elő tudják hívni a képeket. A művelet jóval egyszerűbb volt, mint a mugli képeknél, csak sötétség, helyes bűbáj és megfelelő pálcamozdulat kellett hozzá, amit Ana már réges rég begyakorolt, így most sem okozott neki semmiféle problémát. Tonks a mézboros üveget szorongatta, úgy nézte, hogy hívja elő a lány egyesével a fényképeket.

- Örülök, hogy összejöttetek - kezdeményezte a beszélgetést a tüsihajú. - Sirius megérdemli, hogy végre jó dolog is történjen vele. És persze te is.

- Köszi, Tonks. Igen, és mérhetetlenül boldog vagyok vele. Bár, még mindig sokszor mogorva - ami persze nem csoda, én is az lennék a helyében - de azt hiszem, jó úton járunk. Kimondhatatlanul szeretem - mosolygott. Örült, hogy megoszthatja valakivel gondolatait és érzéseit.

- Hű azannya - füttyentett elismerően Tonks. - Ez itt tényleg komoly, kérem szépen. - Ana bőszen bólogatott, mosolyát, ha akarta sem tudta volna elrejteni.

- És mi a helyzet veled és Remusszal.

- Semmi, igazából - felelte lehangoltan Tonks, mire haja egy pillanatra szürke színűre váltott. - Tetszünk egymásnak, azt hiszem, de nem történik semmi. Biztos túl fiatalnak tart magához. És túl ügyetlennek. Túl bolondnak, vagy mégsem tetszem neki, mert igazából csúnyának tart...

- Ne viccelj, biztos nem tart csúnyának. Fiatalnak talán, de a többinek biztosan nem.

- Mindegy, ejtsük most a témát. Hadd nézzem azokat a képeket.

Ana fényt gyújtott, és előbb kikereste Siriusszal közös fényképüket. A kép azt a pillanatot mutatta, amikor a férfi épp csókot nyom az arcára. Ana pedig a fénykép Siriusra adott csókot, majd átadta Tonksnak a többi fotót, amit a boszorkány azon nyomban a földre is ejtett, és a képek szanaszét hulltak.

- A jó életbe! Hagyd csak, összeszedem - mondta, és leguggolt, hogy felszedje a képeket, Ana pedig segített neki.

Tonks lassan szedegette a fotókat. Amit a kezébe vett, azt alaposan meg is nézte. A harmadik képet vizsgálta tüzetesen, amikor beindult auror riasztója.

- Ana, őt ismered? - Ana odahajolt. - Na, hess, már hess! - legyezte arrább az egyik alakot, aki épp eltakarta azt, akire mutatni akart.

A kép a Sacré Coeur előtti parkról készült, ahol emberek nyüzsögtek. Az alakok kicsik voltak, de Ana látta a fekete hajú, kecskeszakállas férfit a képen. Homlokráncolva figyelte, nagyon ismerős volt neki.

- Ez az ember rajta van még ezen a két képen is - mutatta Tonks. Az egyik a Montmartre tetején készült kép volt, a másik meg az Invalidusok házánál készült.

- Te jó ég! Ennek a férfinak mentem neki az egyik étteremből kifelé jövet.

- Vagy gyanítom, inkább ő ment neked.

- Azt akarod mondani, hogy követett?

- Ccc-ccc... Szerinted?

- A levél. Ezen a délutánon találtam meg Meredith levelét!

- Gyere! - Tonks karon ragadta a lányt, és visszamentek a konyhába.

A fiúk értetlenül bámultak a két feldúlt boszorkára, Tonks pedig lerakta a három fényképet eléjük az asztalra.

- Tudja valamelyikőtök, hogy ki ez? Követte Anát Párizsban, és miután a pasi majdnem fellökte, azután került elő az elveszettnek hitt levele a talárja zsebéből.

A három férfi a képekre meredt, mind egyesével áttanulmányozták őket. Sirius különösen sokáig nézegette az egyik fotót.

- Nekem fogalmam sincs, ki ez - jelentette ki Kingsley.

- Én ismerem - szólalt meg végül Sirius. - A szomszédom volt.