Tejfelszerű köd ereszkedett alá a falura, és a fákról lehulló nyirkos falevelek a tickalli macskaköveket oly csúszóssá tették, hogy aki sietni merészelt rajtuk, az könnyen a kockák közötti hézagok közeli tanulmányozójává válhatott. Pedig abban aztán pont semmi érdekes nem volt. A két láthatatlan alak is komótos léptekkel haladt a sikamlós úton, annak ellenére, hogy mágiájukkal könnyedén felszáríthatták volna legalább a lépteik alá eső utat. De kerülniük kellett a feltűnést, hiába kedvezett nekik az időjárás, és hiába volt Tickall település lakóinak nagy része varázsló és boszorkány. Aki pedig a varázstalan népek közül lakott itt, az már rég hozzászokott a sok furcsasághoz.

A déli országrész ezen pontján a baglyok nappal röpködtek az épületek teteje felett, egyes házak udvarán pedig a fűnyíró akkor is levágta a füvet, amikor a ház lakói egytől-egyig a tornácon ülve szürcsölték a limonádét. Mintha csak a nézésükkel irányították volna. A kisgyerekeket itt nem biciklizni, hanem seprűn lovagolni tanították szüleik, és az is előfordult, hogy a helyi fogadóban szerelmi bájitalt akartak rásózni az ember lányára. Na, ott fordult meg igazán a sok különös ember! Ki mugli szobát akart kivenni a tickalli Tétova Troll fogadóban, annak számolnia kellett azzal, hogy a dús keblű tulajdonos asszony, Mrs. Miser és robosztus férje, akinek szakálla hordó hasa aljáig ér, bizony rögtön kipenderítette, ha számláját nem aranypénzzel kívánta rendezni. Ők a Varázstitok-védelmi Alaptörvényre fittyet hányva pálcájukat nem rejtették el akkor sem, ha muglik keveredtek közéjük. Legfeljebb konfundálták őket, és máris természetesnek vették, hogy - mivel galleonuk nem lévén - arany és ezüst ékszereik szolgáltak fizetségül a barátságosságot csak hírből ismerő vendéglátók felé.

Ilyen helyen vett házat magának Sirius Black, miután megörökölte Alphard bácsikájától a csinos kis vagyont. Az épület rendezetlen kertjével tűnt ki a többi közül, nem volt más hasonló gazdátlan ház a környéken. A borostyán a tető minden négyzetcentiméterét benőtte, és csoda volt, hogy az nem szakadt be a roppant súly alatt.

A láthatatlan páros bekanyarodott abba az utcába, ahol ez az elhanyagolt ingatlan volt fellelhető, és egymásba karolva pár perc alatt a kapuhoz értek. Ugyanebben a pillanatban egy kecskeszakállas férfi könyökölt előre hatalmas tornácának korlátjára. Mélyet szívott a pipájából, amit előtte jó alaposan megtömött dohánylevéllel. A pipa gomolygó füstje egybeolvadt a köddel, s arra, hogy a tornácon áll valaki, csak a pipaszárat megszívó, jellegzetes cuppanó hang engedett következtetni.

- Nocsak, nocsak - dörmögte a férfi, miközben orrára csíptetett vastag lencsés szemüvegén állított egyet.

Bárki, aki csak egy pillantást vetett volna rá, azt gondolta volna, hogy az egy közönséges okulár, pedig közel sem volt az. Lencséjén keresztül nem csak messzire el lehetett látni, hanem az a legtöbb bűbájon áthatolt, ennek köszönhetően a férfi jól láthatta a két alakot megállni a kapualjban. Az egyik igencsak ismerős volt neki, pedig idejét sem tudta, mikor látta utoljára. Keresztüldobta vállán rókaprémből készült sálját, s tovább meresztette kék szemeit a szomszéd ház felé.

- Kingsley azt mondta, hogy a riasztóbűbájt éjfélig hatástalanította, utána automatikusan visszaáll. Még nagyjából két és fél óránk van. Addig bőven végzünk. Sőt, még egy kis extra is belefér - mondta sokat sejtetően Sirius és szorosabban húzta magához a boszorkány láthatatlan derekát.

- Felejtsd el. - Ana hangja komolyan csengett. - Fogjuk azt a valamit, amiért idejöttünk, és már itt sem vagyunk. - Ana folyamatosan a fejét forgatta, és a Marcustól tanult varázsigével rendszeresen ellenőrizte, hogy követik-e őket.

- Elfelejted, hogy nekem nem vagy a főnököm. Ne idegeskedj már! Csak rám is átragasztod.

- Akkor akár el is mehetek! - Ana sarkon akart fordulni, de Sirius visszafogta.

- Nem kell folyton elszaladni. Maradj velem - kérte a férfi olyan hangon, hogy Ana nem tudott ellenállni. Érezte, szükség van rá.

- Jól van, de nem kell így szorítanod - mondta, mire Sirius elengedte a kezét, majd az ajtóhoz lépett. - Ők hol vannak?

- Egy kicsit távolabb állnak őrt. - Pálcájával apró köröket írt le, miközben varázsigéket mormolt. Halk kattanás hallatszott, mire az ajtó kitárult.

- Végre! Gyere!

Mindketten beléptek, majd Sirius behúzta maga után az ajtót. Ana örült, hogy végre leveheti magáról a kiábrándító bűbájt, mert már nagyon utálta. Egész eddigi életében nem használta annyit ezt a bűbájt, mint az elmúlt három hónapban. Mindketten lángot varázsoltak pálcájuk hegyére, amit aztán körbeforgattak a helyiségben. Ana meglepődött, ahogy pillantásával követte a pálcája által leírt fénykörívet. Arra számított, hogy egy, a Minisztérium által feldúlt otthont lát majd, ehhez képest a szobában, azon kívül, hogy szinte mindenen vastag por ült, viszonylag rend volt. Meglepettségének, hangot is adott.

- Szerintem Kingsley csinált rendet még nyár elején - vont vállat Sirius, aki egy percig csak állt némán, egyhelyben.

- Hogy érzed magad? - Ana elképzelni sem tudta, milyen érzés lehet a varázslónak ennyi idő után visszatérni régi házába. Sirius ránézett, és a lány látta a derengő fényben, hogy a varázsló szemében szomorúság suhan át. De az egész csak egy pillanatig tartott.

- Jól vagyok - felelte egyszerűen. Ana megfogta a kezét, és megszorította. Jól tudta, hogy Sirius nem mond igazat.

Ahogy a rossz látási viszonyok között Ana ki tudta venni, a kis előszobából nyíló nappali teljesen átlagosnak nézett ki. A boszorkánynak nem volt sok ideje szétnézni, ugyanis Sirius a konyha felé vezette őt, amit csak egy bárpult választott el a nappalitól. A konyha hátsó részéből egy ajtó nyílt, ami egy garázsba, vagy fészerbe vezetett. A helyiségben csak a fal mentén körben voltak fiókos asztalok és szekrények elhelyezve, amiken különféle mugli szerszámok és gépek feküdtek. Legalábbis Ana azt gondolta, hogy azok. Velük szemben széles kapu árulkodott arról, hogy kívülről is megközelíthető a helyiség. A falakon itt is mugli motorkerékpárok képei voltak kiragasztva, a betört ablakokon pedig faágak kandikáltak be, jelezve, hogy a háznak ezen a felén, nem csak a borostyán burjánzott el.

- Szerettem mágiamentesen bütykölni a járgányokat - szólalt meg Sirius, arcán kisfiús mosollyal, mintha csak Ana gondolatait találta volna ki, mikor a lány újra a szerszámokat vette szemügyre. - És mindig imádtam a benzin szagot.

Ana nagyon is el tudta képzelni a fiatal, jóképű Siriust, amint félmeztelenül mugli módra szereli szeretett járművét, és izzadságtól gyöngyöző homlokát a csuklójára húzott nedvszívó pánttal törli meg. Mikor pedig végzett a javítással, büszkén húzza ki magát, és helyenként fekete olajfoltos karját csípőjére téve, elégedett sóhajjal és szívdöglesztő mosollyal nyugtázza munkája gyümölcsét. Ellenőrzésképpen beindítja a motort, és annak mély, dübörgő hangja jelzi, jó munkát végzett.

- Szóval? Mehetünk? - hallotta meg a varázsló hangját egészen közelről.

- Persze.

Sirius kinyitotta az egyik szekrény ajtaját, ami annak a falnak volt támasztva, amin keresztül a házból idejöttek. Kipakolt belőle pár dolgot, bal kezének ujjait a szekrény hátuljának támasztotta. Keze felé suhintott pálcájával, mire a szekrény fala semmivé foszlott és feltűnt egy lefelé vezető lépcsősor.

- Gyere - ragadta karon a varázsló Anát, majd együtt lépdeltek le a lépcsőn

Ana csak ámult a férfi egyedi megoldásán, így aztán tényleg biztonságban tudhatta dolgait. A lépcsősor nem volt túl meredek, hamar le is értek az aljára. Ekkor Sirius újra suhintott, mire falra szerelt olajlámpák sokasága kezdett égni az alagsori rejtekhelyen. Ana körülnézett, körben a szobában mennyezetig érő polcok sorakoztak, mind megrakva különféle ketyerékkel.

- Ejha, mi mindent gyűjtögettél ide az évek alatt? - Ana végre rendesen látta Sirius arcát, aki csillogó szemekkel nézett végig kincsein.

- Nem akarsz te mindenről tudni - mosolygott sejtelmesen, majd megindult a polcok felé. - Már nem is emlékszem pontosan hová tettem...

Ana úgy döntött, hogy a hozzá legközelebb eső polcot kezdi el tanulmányozni, de szeme megakadt a polc melletti falon lógó darts táblán, amiről Christa arcképe nézett vissza rá. Anának a szíve kihagyott egy ütemet, és ijedtében felsikoltott.

- Sirius! Ez meg mi az ördög? Hogy kerül oda Christa képe? - A boszorkány hallotta a férfi nevetését.

- Szóval őt látod a táblán? Mindenkinek azt mutatja, akit épp a legjobban gyűlöl. Ha ki akarod lyuggatni a nő képét, a tűk is biztos ott vannak valahol. Nagyon tudnak jajveszékelni egy-egy találat után.

Ana nem látta a közelben a pálcákat, és bár nagy volt a kísértés, hogy szétlője Christa fejét, a kíváncsisága mégis arra ösztönözte, hogy inkább nézelődjön tovább. Tőle balra, a sarokban három seprű állt, mellette seprűkarbantartó készlet, s Ana elgondolkodott, hogy miféle bűbáj lehet rajtuk, hogy nem a fenti garázsban, hanem itt kaptak helyet. Az egyik polcon sokféle mugli tárgy sorakozott, amiből pedig Ana azt a következtetést vonta le, hogy Sirius nem csak motorkerékpárokat bűvölt szabadidejében. Egy másik polcon lombik üvegekben különböző bájitalok - vagy mérgek - sorakoztak, és volt ott mindenféle mugli tőr és fegyver. Ezekhez Ana inkább nem nyúlt hozzá, és az sem érdekelte, miért tart Sirius ilyen holmit. Elég sok könyv is helyet kapott idelent. Aztán a bájitalok feletti polcon megpillantott egy közepes méretű ládikát, ami le volt ugyan csukva, de lakat nem volt rajta. Közelebb húzta magához és kinyitotta. A ládában két pakli franciakártya, pár arany galleon, fényképek és pergamenek voltak. A legfelső képen a húsz év körüli Sirius volt látható, ahogy felpattan motorjára, int egyet, majd kihajt a képből. Ana jót mosolygott a képen, de mégis könnyek gyűltek a szemébe.

- Mit találtál? - lépett mellé Sirius. Ana nem nézett fel rá, hogy a varázsló ne lássa gyengeségét. - Ez az a motorbicikli, amiről meséltem - nosztalgiázott. - Mit meg nem adnék, ha elvihetnélek vele egy körre!

- Talán egyszer lesz rá alkalom. Megtaláltad, amiért jöttünk?

- Még nem. Túl sok itt a lom, a dolgok fele már teljesen hasznavehetetlen. Egészen biztos, hogy ezek a bájitalok sem jók már.

Ana a következő képre nézett, amin egy fekete hajú kisfiú repked boldogan játékseprűjén, apja pedig őt üldözi. A lány felismerte a képen szereplő fiút akinek még nem volt villám alakú sebhely a homlokán. Ugyanúgy nézett ki, mint a Godric's Hollow-i szobron. A képhez tartozott egy levél is, de engedély nélkül nem akart beleolvasni, így tovább lapozott.

- Megvan! - kiáltott ekkor Sirius, és máris Ana mellett termett, hogy a lány táskájába rejtse a téglalap alakú tárgyat. - Otthon megmutatom, mi az. Mi van még itt? - Azzal a boszorkánnyal együtt szemügyre vette a láda tartalmát.

- Képek, levelek és ez a pakli kártya.

- Ohó, ezzel a kártyával vigyázni kell. - cinkos mosolya következtében, apró ráncok jelentek meg szemei sarkában. - Már nem nekünk, hanem az ellenfélnek. Ez ugyanis, csak a tulajdonosának oszt jó lapokat.

- Hány embert forgattál ki a vagyonából ezekkel a cinkelt paklikkal?

- Nem olyan sokat - mondta ártatlan képpel a férfi, és átkarolta a lány derekát.

- Egy csaló vagy. - Ana szája Siriusét súrolta, aki finoman beleharapott a lány alsó ajkába.

- Folytasd!

- Egy rosszéletű.... - Sirius megcsókolta. - Egy aljas - újra megcsókolta. - Szélhámos, svindler...

A férfi követelőzőn csókolta tovább, és Ana rájött, hogy kifejezetten élvezi, hogy ilyen erős vágyat vált ki Siriusból, mintha valamiféle hatalma lenne a varázsló felett. Bizsergett a teste, vágyott a további érintésekre, de tudta, erre most nincs idő.

- Ideje lesz mennünk - suttogta a varázsló karjaiban. - Köszönöm, hogy megmutattad ezt nekem.

- Te már az életem része vagy, Ana Drops. - A férfi a homlokát Anáénak támasztotta. - A legszebb része. Megbízom benned.

Ana könnyeivel küszködött, tudta, a varázsló iménti szavai felérnek egy romantikus szerelmi vallomással. Még egyszer megcsókolta, majd elengedték egymást.

Ana a többi kacat mellé táskájába süllyesztette a ládát, annak minden tartalmával együtt, hogy majd közösen átnézzék őket. A lépcső tetején, Sirius ugyanúgy zárta le a rejtekajtót, mint ahogy kinyitotta, majd kisiettek a házból. Ismét láthatatlanná válva vették útjukat a kijárat felé, de ahogy becsukódott az ajtó a hátuk mögött, Ana érezte, hogy valami teljes erőből nekimegy, ő pedig összecsuklik.

- Jajj nekem, nem akartam! Bocsánat!

- Tonks! A francba, figyelhetnél! - morgott Sirius.

- Jó, hát nem láttalak titeket! Láthatatlanok vagytok, nagyokos! Épp be akartam menni, hogy szóljak, idő van.

A két lány nagy nehezen feltápászkodott a földről, és elindultak a kapualj felé.

- Megvagytok? - ért oda Kingsley is. - Épp időben, még negyed óra éjfélig.

- Köszönjük srácok a közreműködést! Leköteleztek!

- Ugyan, nincs mit. Viszont, ha minden oké, én most elhúzok. Holnap meló!

- Engem pedig vár a Downing Street.

Kingsley és Tonks távoztak, majd Ana és Sirius is visszatértek a Grimmauld térre. Sirius egyből bedugta fejét a kandallóba, hogy körbenézzen a Griffendél klubhelyiségben, ami még éjfélre sem ürült ki, így csúszott a találkozó Harryvel.

- Amíg várunk, megmutatom miért volt ez az egész - húzta széles mosolyra a száját a varázsló. Kikotorta Ana táskájából a téglalap alakú valamit, kibontotta és az egyik felét átadta a lánynak.

- Ez egy tükör - forgatta a kezében a boszorkány, de semmi különöset nem látott rajta.

- Nem akármilyen tükör. Nézz bele és mondd ki a nevem.

Ana úgy tett, ahogy a varázsló kérte, de saját tükörképe helyett Sirius vigyorgó képét látta meg benne.

- Ez nem lehet igaz! - kiáltotta boldogan, és Sirius nyakába ugrott. Megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy nem kell egy hónapig teljesen nélkülöznie a varázslót.

- Megérte elmenni, hah? - nevetett a férfi. - És látod, nem történt semmi baj.

Ana elismerte, hogy ezért az eszközért megérte vállalni a kockázatot. Szíve repesett, hogy tud majd kommunikálni Siriusszal oly' messziről is. Felmentek Sirius szobájába, hogy onnan próbálkozzanak újra beszélni Harryékkel egy kicsivel később. Amikor felértek, Ana talárja zsebébe nyúlt, hirtelen nagyon üresnek találta azt.

- Nem láttad a Meredith-től kapott levelem? - kérdezte, miközben alaposan szétnézett a földön, sőt meg a bútorok alá is bekukucskált, hátha a délután folyamán esett ki, de nem lelte a levelet. - A Minisztériumban láttam utoljára.

- Biztos otthagytad. De minek olvasgatod azt folyton?

Ana maga sem tudott erre egyértelmű választ adni. Csak jólesett tudnia, hogy azért maradt még neki valaki a családjából.

- Majd holnap szétnézek az irodában - mondta végül. Úgy döntött, lezuhanyozik, míg Sirius keresztfiával beszél. - Megfésülködhetnél, mielőtt találkoztok - nevetett Ana a varázsló kócos haját nézve.

Persze Siriusnak esze ágában sem volt fésülködni, és mikor a boszorkány visszaért a zuhanyozásból, a varázsló még mindig fejjel a Roxfortban volt. Mikor aztán visszatért, ijedtség tükröződött az arcán.

- Basszameg! Majdnem elkapott az az undok banya! - pattant fel. - Az utolsó pillanatban húztam vissza a fejem. Azt hiszem, a kandallós beszélgetéseknek is vége...

☆☆☆

A tickalli templomtorony órája elütötte az éjfélt. A harang kongásába beleveszett egy pár krokodilbőr cipő kopogása, ami az elhagyatott Black ház felé tartott. Trükkös szemüvegén keresztül a férfi már egy lelket sem látott a közelben, viszont az őszi szellőben, a kapualj felől egy összehajtogatott pergamenlap bukdácsolt felé a nedves macskaköveken. Lehajolt érte, s míg széthajtogatta és elolvasta a levelet, fogaival szorította össze pipáját. Szája ravasz vigyorra húzódott, amint az írás végére ért, majd összehajtva a lapot. Hátat fordított a háznak, hogy visszaindulva sajátjához, elnyelje őt a sötétség.

Ha tetszett a rész, nyugodtan hagyj nyomot magad után valamilyen formában :) Ha nem tetszett, azt is megírhatod :)