Marcus nem ült le az asztalhoz, inkább tovább ácsorgott a Roxfort igazgatója mellett, fejével bólintott, kezével pedig intett a társaság felé. Ana rásandított Siriusra, hogy vajon mit szólhat a férfi váratlan megjelenéséhez. Arcáról semmi megnyugtatót nem tudott leolvasni, amitől ő is elég feszült lett. Kissé rosszul érezte magát, amiért a Rend gyűlésén magánélete jólétét félti, mikor ennél sokkal fontosabb dolgok miatt kéne aggódnia. Mégis hatalmába kerítette a rettegés, hogy ez az este mégsem a tervei szerint alakul.

Dumbledore a másnapi pályaudvari kíséret részleteivel folytatta az ülést, több rendtagot is megkért, hogy tartson a Roxfortba induló gyereksereggel. Ana nem mehetett velük a Grimmauld térről, mert, ha együtt látták volna őt Harry Potterrel és a Weasley családdal, az enyhén szólva is furcsán hatott volna. Így a lány feladata a pályaudvar külső biztosítása lett, kivel mással, mint Marcus Bonessal.

Dumbledore nyomatékosan megkérte Siriust, hogy ő ne akarjon a társasággal tartani, de Ana a csakazértis arckifejezést vélte felfedezni a varázslón, ami egyáltalán nem nyugtatta meg. Dumbledore közölte, hogy szintén számít mindenkire, a diákoknak kitűzött roxmortsi hétvégéken is, természetesen azért, hogy szemmel tartsák Harry Pottert.

Ezután hosszas diskurzus kezdődött a teremben Dolores Umbridge-dzsal kapcsolatban, aki végül megkapta a roxforti Sötét Varázslatok Kivédése tantárgy oktatását. Amit biztosan mertek róla állítani, hogy bár felsőbbrendű nézetei vannak, egészen biztosan nem halálfaló.

Tonks és Kingsley Sturgis Podmore furcsa viselkedéséről tettek jelentést, nagyon gyanús, hogy Imperius átok hatása alá került. Ezen a gyűlésen sem vett részt, távollétének okáról pedig nem tájékoztatott senkit. Mivel Podmore a másnapi kíséretben is szerepet kapott, így Mordon kijelentette, hogy az út alatt tüzetesen kikérdezi és átvizsgálja a gyanús varázslót.

Marcus is szót kapott, elmondta, hogy beosztottjait az eddigieknél még keményebb kiképzésben részesíti, és hogy minden hozzájuk, a Kommandóhoz befutó esetet csak még jobban kivizsgálnak. Azon ügyek jelentését pedig, amik Voldemorttal hozhatóak összefüggésbe, a Rend is megkapja.

Tíz óra is elmúlt mire a tanácskozás véget ért. Mint mindig, most is Albus Dumbledore távozott először, de a Weasley házaspár is hamar elsietett, bizonyára azért, mert nekik hat gyereket kellett ágyba parancsolni, és felkészíteni a másnapi utazásra.

Ana, nem tudta merre induljon, mikor meglátta Marcust maga felé közeledni, és tétovasága meg is bosszulta magát. A lányt a víz is leverte, mikor odalépett hozzá a varázsló, és ha ez még nem lett volna neki elég baj, Sirius sem ment egy tapodtat sem arrébb, sőt, kíváncsi, egyben rosszalló tekintettel nézett Ana és Marcus párosára.

- Szia, Ana! - köszönt az adonisz. - Reggel még nem is gondoltam, hogy a holnap délutáni találkánk előtt látlak, de aztán, mikor ma Dumbledore említette, hogy te is rendtag vagy, nagyon megörültem. Annak meg különösen örülök, hogy holnap reggelre együtt lettünk beosztva a King's Cross felügyeletére. Gyere mugli ruhában, álcázva magad reggel hétre a Wellington térre, ott majd elmondom, hogyan a legcélszerűbb egy ilyen feladat elvégzése. Bár Dumbledore elég részletesen elmondott mindent a Rendről, azért a te beszámolódra is nagyon kíváncsi vagyok. A holnapi fagyizás közben el is mesélheted mi volt eddig - mosolygott rá kedvesen Marcus.

Ana nem mert Siriusra nézni, de szeme sarkából is jól látta, hogy a férfi szeme még jobban elsötétül. A jó francba, miért kellett ezt szóba hoznia pont előtte? Miért? Ezt egyszerűen nem hiszem el! Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?

- Rendben, Marcus. - Anának csak ennyire futotta válaszként, aggódva figyelte, ahogy Marcus Siriushoz fordult.

- Te vagy Sirius Black, igaz? - kérdezte, és kezet nyújtott. Sirius elfogadta a jobbot, de csak biccentett Marcus felé. - Kicsit még emlékszem rátok a Roxfortból, másodéves voltam, mikor ti végeztetek - vigyorgott rá cinkosan, mintha régi cimborák lennének. Sirius azonban nem viszonozta. Marcust ez sem hozta zavarba, csak folytatta tovább. - Teljesen lenyűgözött a történeted! Micsoda bravúros szökés! És hogy azóta sem kaptak el, ez maga a csoda, hisz az első számú körözött személy vagy. Komolyan mondom, öregem ez nem semmi, le a kalappal!

- Azért az a tizenkét év ártatlanul az Azkabanban nem volt annyira lenyűgöző - felelte sötéten Sirius.

- Nem, hát persze, hogy nem. De fantasztikus, hogy nem őrültél meg, és biztosítottál a Rendnek egy főhadiszállást. Még egyszer engedd meg, hogy elismerésem fejezzem ki feléd. Még gyorsan odaköszönök a többieknek, aztán rohannom is kell tovább. Örülök, hogy megismerhettelek, Sirius, további minden jót. Ana, veled meg akkor holnap, Florean Fortescuenál - biccentett mindkettőjük felé, majd a többi rentaggal is szóba elegyedett.

- Seggnyaló - morogta Sirius Marcus után, mikor az hátat fordított.

Ana mosolygott volna a megjegyzésen, ha nem lett volna ilyen szorult helyzetben. Nem sokszor fordult elő vele, hogy nem tudta, mit csináljon, de ez most egy olyan szituáció volt. Tehetetlen aggodalmában a körmét kezdte el rágni, ami egyáltalán nem vallt rá. Ezerszer is megbánta, hogy füllentett Siriusnak Marcusról, de a varázsló biztos megérti, ha megtudja miért.

- Sirius? - suttogta a férfi háta mögül, de az válaszul kisietett a teremből.

Ana, bár minden vágya az volt, nem ment rögtön a varázsló után. Tonksot kérdezgette hogyléte felől, hiszen előző este igencsak felöntött a garatra. A lány elmesélte, hogy tud egy remek másnaposság elleni elixírt, ami egy pillanat alatt megszünteti a macskajajt, és hogy ő is épp ilyet ivott ma délelőtt, ezért nincs nyoma sem előző esti ittas állapotának. Ana rá akart kérdezni Remussal való kapcsolatára is, de amikor kiszúrta, hogy Marcus és a társaság nagy része is elment, elnézést kért az épp paradicsompiros hajú boszorkánytól, és Sirius után eredt. Feltételezése szerint a varázsló Csikócsőr szobájában talált menedéket. Ana kettesével szedte a lépcsőfokokat, hogy mielőbb a szobához érjen, és mikor ott állt az ajtó előtt, bekopogott rajta.

- Sirius! - kezdte halkan - Itt vagy? Légy szíves engedj be! Beszélni szeretnék veled! Hallgass meg kérlek!

A szobából nem érkezett válasz, Ana csak Csikócsőr szárnyának suhogását és karmos lábának dobogását hallotta, de abban egészen biztos volt, hogy Sirius ott van az állattal.

- Kérlek, beszélj velem! - A lány hangja már-már könyörgő volt, de válasz ezúttal sem érkezett. - Hát jó. Akkor én most ide leülök, és addig nem megyek el, míg nem beszélsz velem. Ha kell, egész éjjel itt fogok szobrozni. - Azzal Ana leült, és hátát a falnak támasztotta. Nem érdekelte már az sem, ha valaki arra jár és meglátja, hogy ott ücsörög. De a ház egészen kihaltnak tűnt. Elhatalmasodott rajta a mélabú, legszívesebben zokogott volna. Az előző esti éjszaka olyan távolinak tűnt, mintha nem is ebben az életben történt volna. Nagyjából fél órát ücsöröghetett a folyosón, mikor egyszer csak kinyílt az ajtó, és Sirius lépett ki rajta. Rá sem nézve a boszorkányra a lépcső felé sietett. Ana rögtön felpattant, és a varázsló után eredt. Már épp a lépcsőn lépdelt lefelé, amikor utolérte, és megragadta a karját.

- Hazudtál - mondta Sirius visszafordulva. Ana pár lépcsőfokkal feljebb állt, így most olyan volt, mintha egymagasak lettek volna. Sirius fájdalmát gőgös arckifejezése mögé rejtette, úgy nézett a lány szemébe.

- Igen. És nagyon szégyellem magam. Kérlek ne haragudj...

- Akkor ezek szerint két vasat tartasz a tűzbe? - vágott a szavába a férfi és kirántotta karját a lány kezéből.

Anának elkerekedett a szeme a kérdés hallatán, úgy érezte, mintha jól arcul csapták volna. Nem hitte el, hogy Sirius ilyet feltételezhet róla. Az előző este után komolyan ezt hiszi?

- Mi? Dehogy! Engem ő egyáltalán nem érdekel!

- Akkor miért randizol vele?

- Ez nem randi!

- Pedig egy találka Florean Fortescue-nál, nekem igencsak randinak hangzik...

- Pedig én nem úgy készültem rá! Amikor igent mondtam neki, már egy hónapja kitartóan próbálkozott, mióta az apámnál találkoztunk...

- Szóval egy hónapja. Tehát erről is hazudtál.

- Megengednéd, hogy befejezzem? - Ana kezdett dühös lenni a varázslóra, amiért az nem hagyja, hogy megmagyarázza a dolgot.

- Őszintén, Ana? Most inkább nincs hangulatom a magyarázkodásodat hallgatni - közölte póker arccal, és elindul lefelé.

- Tessék? Akkor most elkönyvelsz, valami hazudós libának, csak mert nem akartam tönkretenni a reggelt azzal, hogy Marcusról beszélek? Mikor rámutattál a képére egyből arra gondoltam, hogy lemondom ezt a találkozót.

- Hah, mint kiderült, ez nem sikerült...

- Mert elfelejtettem! Mert csak te jártál az eszemben! - Ana már szinte kiabált a varázslóhoz.

Sirius újra megállt.
- És most? A gyűlésen? Mikor ő maga hozta fel a témát? Akkor sem jutott eszedbe megmondani, hogy 'bocsi, Markcicus, de mégsem tudok veled menni fagyizni' - gúnyolódott elvékonyítva a hangját. - Pedig ott álltam melletted! Miért nem mondtad meg neki? - most már Sirius is hangosabban beszélt.

- Mert nem akartam itt, mindenki előtt kellemetlen helyzetbe hozni!

- Amilyen öntelt majom, megérdemelte volna!

- Nem, nem az! - Ana maga sem tudta, miért vette hirtelen védelmébe Marcust, ezáltal rontva az esélyeit Siriusnál.

- Szóval nem? - Sirius tekintete teljesen elsötétedett. - Eléggé megváltozott a véleményed. Emlékszem még a kis paródiádra róla!

- Az egy hónappal ezelőtt volt! Azóta bizonyította, hogy nem olyan nagyképű és öntelt alak, mint ahogy az elsőre tűnt!

- Hát ez nagyszerű! Akkor ezek szerint nem ez lesz az első randitok!

- Nem randi! És csak néha összefutottunk a Minisztériumban és váltottunk pár szót!

- Aha, aha - hitetlenkedett Sirius. - Tudod, Ana, láttam, amit láttam a szüleidnél. Miután bocsánatot kért az a pojáca, te is csak bedőltél neki. Le sem tudtad venni a szemed róla, úgy bámultad, mint egy szerelmes tini! Láttam!

- Nem láthattál semmi ilyesmit, mert ilyen egyáltalán nem volt! Engem ő nem érdekelt akkor sem és most sem! Igent mondtam egy találkozóra, de csak azért mert egy hónap után megsajnáltam, és nekem is eszembe jutott őt beszervezni a Rendbe! - Ana teljesen magán kívül volt már. Nem hitte el, hogy egy ilyen apró füllentésen veszekednek, és Sirius ennyire nem hajlandó meghallgatni őt.

- Hogy mi ju....

- Egy hónapja nem beszéltünk már! - Ana nem hagyta magát, és a férfi szavába vágva folytatta. - Te voltál, aki eltaszítottál magadtól, és egy hónapig hozzám se szóltál! Honnan gondoltam volna, hogy aztán mégis így végződik az este, ahogy? - kiabálta, és nagy csoda volt, hogy Mrs. Black nem ébredt fel rájuk, pedig már a földszinten jártak. Sirius a konyha felé vette az irányt.

- Szóval most én leszek a hibás, amiért te hazudtál?- kiabált vissza.

Ana úgy érezte, hogy dühét a varázsló iránt már nem lehetne fokozni. Ez az önfejű, makacs tulok végig sem hallgatja, és folyton csak kiforgatja a szavait. De a lány elhatározta, hogy nem hagyja annyiban a dolgot, és követte a férfit a konyhába. Az asztalnál ott ült Remus és Tonks, s mikor beléptek a boszorkány fülig érő szájjal fordult hozzájuk.

- Sziasztok! De jó, hogy itt vagytok, arra gondoltam, hogy holnap, mivel mindenki elmegy, délután összeülhetnénk egy kicsit iszogatni és dumálni. Na, mit mondotok?

- Anának nem jó - felelte Sirius. - Holnap randija van. - Azzal besietett a kamrába.

- Micsoda? - kérdezte értetlenül Tonks, és Remus is kérdőn nézett rá. - Kivel?

Ana nem szólalt meg rögtön. Egy másodperccel később pedig Sirius hangját hallották a kamrából.
- Gyerünk, Ana, mondd csak el, kivel randizol!

- Awwww! Ez nem randi! Úgy volt, hogy Marcus Bonesszal találkozom..

- Micsoda? A görög adonisszal? - csúszott ki Tonks száján a kérdés, de rögtön meg is bánta, ugyanis három haragos szempár kereszttüzébe került. Már Sirius is visszatért a kamrából, kezében mézboros üvegeket tartva. - Bo-bocsánat, valami rosszat mondtam? Mi csak így hívjuk odabent... - dadogta, és a mérges tekinteteket látva egészen kicsire húzta össze magát.

- Látod, Ana? Téged fog minden nő irigyelni a Minisztériumból - gúnyolódott Sirius. - Igazán szerencsés vagy, hogy téged választott. Biztos jó kis randi lesz!

Ana tekintete szikrákat szórt.
- Rendben, tudod mit? Ha ennyire szeretnéd, akkor tényleg elmegyek! Lemondtam volna, de most, hogy látom, te mennyire támogatod, akkor inkább mégis találkozom vele! - kiabálta a varázslónak, aki az asztal végéhez sétált, és letette rá a borosüvegeket.

- Rendben! - kiabált vissza Sirius. Felnyitotta az egyik üveg bort, de nem vette le a szemét Anáról.

- Rendben! - kiáltott vissza Ana, és keresztbe fonta karját maga előtt.

- Mi folyik itt? - kérdezte zavartan Remus.

- Az, hogy a barátod egy nagyra nőtt óvodás!

Sirius sötéten felnevetett.
- Most jól megkaptam!

- Az Azkabanban lehet ilyen fagyos a hangulat - jegyezte meg Tonks.

- Erről Sirius tudna nyilatkozni, ő az illetékes. - Ana és Sirius még mindig farkasszemet néztek egymással.

- Jajj, csak ne emlegessétek az Azkabant, még a végén Ana elsírja magát!

Ne mondd ki... Ne mondd ki, amit szeretnél. Te vagy az okosabb. Hallgass inkább bölcsen.

- Majd kisírom magam Marcus széles vállán!

Ana nem hallgatott belső ösztöneire, és kegyetlenül visszavágott. Felszegte fejét és egy Na erre mit lépsz? tekintettel nézett Siriusra, aki nézésével gyilkolni tudott volna. Remus és Tonks dermedten álltak kettejük között, és hol egyikőjükre, hol másikójukra néztek.

- És mit mondasz majd neki? 'Ó, Markcicus, de jó, hogy itt vagy, a csúnya rendtagok az Azkabant emlegetik, pedig tudják, hogy attól sírva fakadok. Nem bírom a dementorokat. Brühüm-brühüm.' - gúnyolódott lányos hangon, és a nyomatékosítás kedvéért öklével szemét törölgette.

- Hah! - puffogott Ana. - Tudod, mit? Szánalmas alak vagy!

- Ó, igen? - Sirius az asztalt megkerülve tett egy lépést felé.

- Ó, igen!

- Emlékeztetnélek, hogy múlt éjjel, te végig ezzel a szánalmas alakkal keféltél!

Ana azt hitte rosszul hall. Meg tudta volna fojtani a varázslót szavaiért, hogy meri az előző estét így degradálni? Felkapott egy poharat az asztalról, és hozzávágta. Sirius egy laza mozdulattal hárította a merényletet, és a pohár a földön tört ezer darabra.

- Fogd be! Hogy mered! Te... te...

- Te, te, te.. mi, Ana? - Sirius már csak egy karnyújtásnyira volt a lánytól, fenyegetően magasodott felé.

Ana nem tudott már mit mondani, csak fújtatott egyet, és sarkon fordult, hogy mielőbb távozzon. Fellángoló dühe és büszkesége nem engedte, hogy egy percnél is tovább maradjon, vissza sem nézve loholt előre. A férfi nem hagyta annyiban a dolgot, most ő sietett a lány után. Nyomukban pedig a halálra rémült Tonks és Remus.

- Állj meg, hallod!? Állj meg, te átkozott boszorkány!

Ana olyan hirtelen állt meg és fordult Siriusszal szembe, hogy a varázsló majdnem nekiment.

- Kérj bocsánatot - mondta neki Ana immár normál hangerőn, mivel épp Mrs. Black portréja előtt álltak.

Sirius azonban csak állt ott villódzó szemekkel.
- Előbb te.

- Kérj bocsánatot! - sziszegte a lány. Előbb Mrs. Black portréjára, majd a troll-láb esernyőtartóra nézett, ami épp a lábánál volt. Sirius felismerte a boszorkány gondolatait.

- Úgysem tennéd! Az egész ház alszik!

- Kérj bocsánatot! - kérte Ana immár harmadjára, de Sirius nem mondott semmit. Ana ránézett Mrs. Black elfüggönyözött festményére és felrúgta az esernyőtartót, ami hangos puffanással borult fel, és ahogy az várható volt, a zajra Walburga Black hangos rikácsolásba kezdett.

Ana faképnél hagyta Siriust és a másik kettőt. Rohanni kezdett a folyosón kifelé. Sirius sem késlekedett soká, gyorsan utána lódult.

- GYERE VISSZA, TE ÁTKOZOTT BOSZORKÁNY! - Üvöltötte, de nem érte utol a lányt. Ana pálcája segítségével feltépte az ajtót, és amint kiért rajta, dehoppanált.

Sirius tajtékozva bevágta az ajtót, és elindult visszafelé.

- TI MEG MI A FENÉT BÁMULTOK!?- üvöltötte Remus és Tonks felé, akik szoborrá dermedve álldogáltak a folyosón. - INKÁBB HALLGATTASSÁTOK EL ANYÁMAT VÉGRE! - Azzal Sirius felfutott a lépcsőn.

- Teljesen összeillenek - mondta Tonks Lupinnak még mindig megrendülten állva egy helyben.

- Kétség sem fér hozzá. - értett vele együtt a vérfarkas.

Szerinted kinek volt igaza?
Ha tetszett, örülök, ha hagysz nyomot magad után :)