- Bravo, Ana, csak így tovább, nagyon jól csinálod! Három piruettet parancsoltam, de te csak kettő és felet csináltál. Ez aztán a valami!

Ana a szalon padlóján ült fájós lábát masszírozva, míg Sirius a zongorának támaszkodva intézte hozzá szavait. Láthatóan nagyon élvezte fölényes helyzetét.

- Persze, mert már begörcsölt a lábam a sok piruettezéstől. Nem kérnél végre valami mást?

- Szeretlek nézni közben. - Siriusnak boldog vigyor ült a képén, mosolyát még a szája elé tartott kupa sem tudta eltakarni.

- Szemét vagy. Még egy piruette, és tanárt váltok. - Ana durcásan biggyesztette le ajkát, de közben minden arcizmát meg kellett feszítenie, hogy ne nevesse el magát. Szívébe melegség költözött, ha a férfit jókedvűnek látta, és az áldozat, amit ezért meghozni kényszerült, igazán semmiségnek tűnt. Lába zsibbadása nem tart sokáig, a férfi mosolya azonban, egészen biztosan még hosszú ideig fog élni emlékezetében.

- Akkor nincs több piruette, megígérem. Mit szeretnél helyette? Plié, fouetté, vagy Pas de Bourrée? - kérdezte a varázsló, tökéletesen kiejtve a francia szavakat. Kiürült kupáját a zongora tetejére helyezte, majd felsegítette a boszorkányt a padlóról.

- Mi van? - Ana hangosan felkacagott. - Honnan ismered te a balett lépések neveit?

- Miért néz engem mindenki valami műveletlen barbárnak? - tette fel a költőinek szánt kérdést Sirius, miközben hátrasimította Ana haját a válla mögé.

Négy napja már, hogy elkezdték a gyakorlást, amit a rendtagok is helyeseltek. Siriusnak végre akad hasznos elfoglaltsága, Ana pedig gyakorolhatja az Imperius átok leküzdését. Ebben a négy napban Ana úgy érezte, semmilyen haladást nem ért el, de Sirius állította, hogy időnként érezte az ellenállást, és olyankor jobban kellett koncentrálnia a parancsra. Első este Mordon tartott neki kiselőadást az átokról, és arról, milyen összetett is ez az egész. Nem könnyű legyőzni, de nem is lehetetlen. Először csak rövid, egyszerű parancsokat kapott, majd később jöhetnek az egyre nehezebb és összetettebb feladatok. Figyelmeztette Anát, hogy mivel gyakorláskor tudja, mi fog történni, így egyszerűbb is megtörni az átkot, mint amikor nem számít rá. A boszorkány igyekezett megfogadni az exauror minden tanácsát, de sajnos sikerességét befolyásolta az is, hogy milyen állapotban volt; mennyire volt fáradt, vagy épp mennyire tudott koncentrálni. Ezen a napon az sem segített, hogy a varázslót az eddigieknél sokkal vonzóbbnak találta. Szürke szemeiben mosoly és élet bujkált, talán hízott is pár kilót mióta ismeri. Az utóbbi időkben, az előbbi volt az egyetlen bizalmas mozdulat, amit Sirius tett felé, és Ana érezte, innentől már úgysem tudna összpontosítani az átoktörésre. Mégis, mi a fene történik vele?

- Áruld el, honnan ismered! Biztos nem a Kortárs művészet könyvben olvastad.

- Lebuktam. Átlát rajtam, Miss Drops. Elvesztettem egy fogadást. A büntetésemmel függ össze, hogy ismerem ezeket a kifejezéseket.

- Mi volt az? - Ana alig bírta visszatartani feltörekvő nevetését.

- Azt sosem fogom elmondani.

- Mi volt az, Sirius!?

- Nem mondom el.

- Rendben. Akkor majd megkérdezem Remust. Az ő előadásában lehet, viccesebb is lesz.

- Ne! - ragadta karon a lányt. - Na jó, elmondom, ha ennyire kíváncsi vagy. De lakat legyen a szádon, te erőszakos perszóna. - Anát meglepte a jelző, de nem sértődött meg rajta, maga sem értette, miért, hiszen utálta, ha negatív jelzővel illették. De most csak elnevette magát, és az ajkába harapva bólogatott.

- Szóval?

- Egy hülye kviddicsfogadás volt. A hollóhátas fogónak, Arnie Boovienak túl nagy volt a szája. Önteltsége még az akkori Jamest is túlszárnyalta, állandó megjegyzéseket tett a csapatra. Meg akartam leckéztetni. Fogadtunk, hogy ha ők nyerik a meccset, akkor előadok egy balett részletet a nagyteremben, reggeli közben. Tütüben. Ha a Hollóhát veszít, természetesen ő teszi ugyan ezt. James soha nem hibázott. Kivéve ezt az egy alkalmat. Aznap a Griffendél elvesztette a meccset, én pedig a méltóságomat. Persze csak pár napra. Bárcsak galleonban fogadtam volna inkább! - Sóhajtott, Anának pedig a könnyei folytak a nevetéstől, és alig kapott levegőt.- És amit most fogsz látni, Ana Drops, azt jól vésd az eszedbe, mert ilyet csak '74-ben láttak azok, akik időben mentek le reggelizni. - Azzal levette talárját, a székre dobta, és igyekezett megválni cipőitől is.

- Ó, te jó ég! - kapta a szája elé a kezét Ana, amikor rájött, mire készül a varázsló. Odaszaladt hozzá, hogy megállítsa. - Sirius, erre semmi szükség - nevetett. - Én..., nekem az is elég, hogy a fejemben elképzelem.

A lánynak a nevetéstől megfájdult az oldala, kezét rászorítva próbálta enyhíteni a belenyilalló kellemes kínt. A kezdeti nehézségek ellenére, az utóbbi időben igazán jól érezte magát a férfi társaságában, és úgy gondolta, ezzel Sirius is hasonlóképpen van.

- Ha kiszórakoztad magad, akkor akár folytathatjuk is. - Sirius nem vette vissza talárját, és a lánynak is jobban tetszett anélkül a ruhadarab nélkül.

- Mit? Jaa... a gyakorlást? Már nincs kedvem, elég volt mára. - Nehezen, de végül elszakította szemét Siriusétól. Leült a zongorához, ujjai olyan sebesen kezdtek el futni a zongora billentyűin, hogy abba bárki beleszédült volna. - Jut eszembe, akartam tőled kérdezni valamit.

- Hát, most itt vagyok - tárta szét a karját, majd leült a lány mellé.

- Szereted a gyerekeket? Úgy értem, a kicsi gyerekeket.

Sirius szemöldöke először a homloka közepéig szaladt, úgy meglepte a kérdés, de komoly hangon válaszolt.

- Egyszer kóstoltam egyet, de nem mondhatnám, hogy kifejezetten ízlett. - Ana fejcsóválva nézett fel rá, de a játékot nem hagyta abba.

- Haha. Nagyon vicces.

- Szeretnél egyet? Tőlem? Biztos nagyon szépek lennének - súgta a fülébe. - Tudod, régen egész jól néztem ki.

Ana örült, hogy nem kell a varázslóra néznie, de így is érezte, hogy elvörösödik. Kíváncsi lett volna, milyen volt a varázsló a börtönévei előtt, ha így nyilatkozik magáról. Lehet, hogy akkor jobban tetszett volna neki. Bár, így is azt érezte, hogy egyre jobban vonzódik hozzá, a fenébe is!

- Csak nem elpirult, Miss Drops?

- De. Zavarba hozol a hülye flörtölős dumáddal, és hogy ilyen közel vagy.

- Menjek távolabb?

- Ne! Mármint igen, légy szíves. És ne bámulj már így!

Sirius kutyaszerű ugatásával felnevetett.
- Most már semmit se csinálhatok?

- De. Válaszolhatsz a kérdésemre.

- Azt hiszem, bírom őket. Bár még nemigen volt dolgom kisgyerekkel. Harryt leszámítva. Miért kérded?

- Jövő hétvégén lesz apám születésnapja, és egy családi ebéd alkalmával megünnepelnénk. Semmi felhajtás, apám nem szereti az ilyesmit, páran lennénk csak. Az unokatestvéreimnek a gyerekei is ott lesznek, és ha van kedved, elkísérhetnél. Tapmancsként természetesen. A srácok imádják az állatokat, de nálunk egy sincs. Kicsit megfuttatnának. Megmozgathatnád elmacskásodott végtagjaid. Na, mit szólsz?

Ana abbahagyta a játékot és Siriusra nézett. A varázsló átható pillantást vetett rá, amitől a boszorkány gyomra hatalmas bukfencet vetett.

- Miért csinálod ezt?

- Mondtam már. Nem akarom, hogy becsavarodj.

- Aha.

- És mert egy egészen kicsit megkedveltelek. - Ana reménykedve nézett a férfira. - Na?

- Persze, legyen. Nagyon jól nevelt kutya vagyok. Pontosan beleillek ilyen előkelő környezetbe.

- De jó! - Ana úgy tapsikolt örömében, mint egy kislány, aki megkapta a hőn áhított játékbabáját. - Klassz lesz, majd meglátod. - Visszafordult a zongorához, és újra játszani kezdett, közben a hatalmas birtokról locsogott Siriusnak.

Ana végig magán érezte a férfi merev tekintetét, miközben a otthonáról beszélt neki, és éket vert belé a gondolat, hogy a varázslót egyáltalán nem is érdekli az ő fecsegése.

- Már megint bámulsz - szólt hozzá.

- Tessék?

- Már megint bámulsz engem.

- Csak figyelek rád. Már az is baj? Komolyan, ti nők hihetetlenek vagytok. Nem lehet veletek jót tenni - rázta a fejét Sirius tettetett felháborodásában.

- Aha, aha - hitetlenkedett. - Akkor áruld el, milyen halakat tenyésztettek a kastély melletti tóban?

- Pisztrángokat - blöffölt a varázsló, Ana viszont csak a szemét forgatta. Sejtése beigazolódott.

- Nem. - Fejével férfi felé fordult és furcsa grimaszra húzta a száját. Sirius olyan közel volt hozzá, hogy látta annak hosszú, sűrű szempilláit, amit rögtön meg is irigyelt magában.

- Akkor lazacot.

- Pffff...

- Nem tudom, Ana, nem figyeltem, mert a kis gödröket néztem az arcodon, amik megjelennek rajta beszéd közben, és amikor mosolyogsz. És ez olyan édes.

- Édes? - Ana összepréselt ajkain keresztül mosolygott, majd az arcán érezte Sirius ujját.

- Igen. És itt is van megint - nyomta meg kicsit erősebben azt a pontot.

- Hé! Vigyázz, mert a végén leharapom az ujjad!

- Azt hittem, kettőn közül én vagyok a kutya - incselkedett vele tovább. - Semmi nem tud kizökkenteni a játékból?

Ana a fejét rázta.
- Nem. Olyan vagyok, mint azok a mugli Bobbyk a királyi palota előtt.

Sirius nevetett, és Ana imádta hallgatni.

- Táncolsz velem? - kérte fel Anát a varázsló.

- És akkor ki fog játszani? - Ana kissé ideges lett a gondolatra, hogy táncoljon. Zenélni kiválóan tudott, a hangja is elég tűrhető volt, de a tánchoz nem érezte magát elég ügyesnek.

- Megoldjuk. - Sirius felhúzta a székről, és megbűvölte a zongorát, hogy az magától játsszon, majd minden bútort nekitolt a falnak, hogy legyen hely a táncnak.

- Egyszerű, de nagyszerű ötlet. Nekem eszembe sem jutott, annyira természetes, hogy én játszom rajta.

- Látod, ezért vannak a férfiak, hogy kisegítsék a nőket, ha elakadnak. - Sirius kihúzta magát, és magához vonta a lányt. Egyik kezét Ana derekára csúsztatta, Ana pedig Sirius vállára helyezte az övét, szabad kezüket pedig összekulcsolták.

Anát ismét különös érzések kerítették hatalmába. Sirius alig pár centire volt csak tőle, tisztán érezte arcszeszének mentolos illatát, meleg lehelete a haját birizgálta. Tenyere pont az övébe illett, ujjai finoman zárták közre az övét. Ilyen közel lennie hozzá, egyszerre volt kellemes és félelmetes. Nem lenne szerencsés, ha többet kezdene érezni a férfi iránt, mégis tökéletes biztonságban érezte magát a közelében.

- Készen áll, Miss Drops?

- Igen, Mr. Black.

Sirius olyan könnyedén suhant, mintha egész életében ezt csinálta volna. Határozottan vezette a lányt, aki így könnyen tudta követni. Mintha nem is a saját lábait használná, hanem egyszerűen csak repülne. Azt hitte, komoly erőfeszítésébe kerül majd, hogy ne tapossa le a férfi lábát tánc közben, de egyszeriben olyan könnyűnek tűnt az egész.

- Hol tanultál meg így táncolni?

- Azt hiszem, őstehetség vagyok - csibészesen húzta oldalra a száját, de mikor látta Ana kérdő tekintetét folytatta. - Anyám kötelezően taníttatott engem és az öcsémet. Ahogy zongorázni is. Elvégre, nagymúltú nemesi család vagyunk, a gyereknek érteni kell a zenéhez és a tánchoz. Talán az egyetlen normális ötlete volt ez, mert ezt a csajok mindig is bírták - kacsintott.

- Igen. A nők általában szeretik, ha a férfi képes vezetni őket - somolygott Ana is. - Szerencse, hogy nem felejtetted el az évek alatt. Ha nem gyakorol az ember, sokszor megesik, hogy elfelejti, amit megtanult.

- Mondom, hogy őstehetség vagyok.

- Lehet benne valami. Ezek után, már úgy gondolom, hagynom kellett volna, hogy előadd a balettet.

- Késő bánat, az egy egyszeri és megismételhetetlen lehetőség volt.

- Már most nagyon sajnálom, hogy nem éltem vele.

A szám végéig nem beszéltek többet. Kéz a kézben repülték körbe a szobát, olyan harmónia uralkodott köztük, mintha évek óta csinálták volna ezt együtt. A szám végén, ahogy Sirius kezet csókolt neki, Anával majdnem felfordult a szoba. Más érzés volt, mint az első alkalommal, ott a mugli vurstliban. Akkor nem volt ennyire felkavaró érzés.

- Köszönöm a táncot, Miss Drops.

- Enyém az öröm, Mr. Black - Ana egy fél lépést hátrálva pukedlizett.

Mikor újra felnézett a varázslóra, annak szemei börtönbe zárták az övét, megbabonázott rabként vergődött a férfi tekintetének fogságában. Sirius haja homlokába omlott, ahogy a lány fölé hajolt, és Ana engedve a kísértésnek, kisimította a tincset a varázsló arcából. Haja puha volt, selymesen cirógatta a lány tenyerét. Ujja köré tekerte a tincset, úgy tűrte azt el arca elől. A férfit meglepte a mozdulat, de nem húzódott el. Ana nem tudott ellenállni, újra beleszántott a varázsló hajába, ujja hegye a nyakán simított végig. Másik kezét Sirius csuklójára fonta, míg többször megismételte a finom mozdulatot.

- Ne haragudj, csak - sóhajtott -, olyan jó érzés volt. - Már épp elhúzta volna a kezét, mikor Sirius tenyerébe zárta azt. Ana kézfeje szinte elveszett az övében.

- Nem. Ez... Ez nekem is jó. Jól esik - suttogta a férfi lehunyt szemmel, miközben mélyen szívta be a levegőt. - Nem volt részem ilyesmiben már... nagyon rég.

Ana szìve megremegett, arra gondolt, mennyire vágyhat a férfi a szeretetre. Sirius elengedte a kezét utat engedve a lánynak, hogy utoljára végigszántson a dús fekete tincseken. De Ana tovább ment. Valami elemi erő húzta kezét lefelé, ujjbegyeivel lassan siklott végig a férfi nyakán. Csak szerette volna még érinteni őt.

- Szólj, hogy ha hagyjam abba - suttogta, és tenyerét a férfi kulcscsontján húzta végig. Ana érezte, ahogy Sirius teste egy pillanatra megfeszül, keze ökölbe szorult, lehunyt és összehúzott szemmel ugyan, de hagyta, hogy a boszorkány tovább simítsa őt.

Tollpihe puhasággal simogatta a varázsló pergamenszerű bőrét, éppen csak addig míg pólója engedte azt, közben ajkaiba harapva megbűvölten nézte a férfi megviselt arcát. Szabad keze Sirius öklére vándorolt, és szelíden, egymás után bontotta ki ujjait. Először hüvelykujját, majd mutatóujját fejtette le egymásról, és ezzel egy időben, a varázsló feszült testtartása is enyhülni látszott.

Újra a férfi arcát kezdte tanulmányozni, amiről szintén eltűnt a feszültség, helyébe nyugalom költözött. Bár a kezdetekben nem tartotta őt jóképűnek, de be kellett vallania magának, hogy férfias vonásai miatt vonzónak találta Siriust, már akkor is. És olyan erő sugárzik belőle, ami kompenzálja elveszett sármját. Ott játszott ujjaival a varázsló bőrén, és valami földöntúli boldogságot érzett. Ahogy tenyere mellkasára siklott, Ana érezte, hogy ruhája alatt Sirius szíve is olyan szabálytalanul vert, mint az övé. Tenyere újra felcsúszott a férfi nyakán, tarkójánál enyhén belemarkolt hajába. Egy aprócska mozdulat lenne csak, hogy magához húzza a varázslót, és megcsókolja. Szinte láthatatlanul rázta meg fejét az őrült gondolatra, pont akkor, amikor Sirius is kinyitotta a szemét. Egy pár pillanatig csak nézték egymást, majd Sirius kezébe fogta a lány tenyerét, leeresztette azt maguk mellé, megtörve ezt az intim pillanatot.

- Elég lesz, Ana. Azt hiszem, ideje menned - mondta, mire Ana elhúzódott.

- Öhm, igen, nos, köszönök mindent, amit ma értem tettél - mondta zavartan, és barna tincseit idegesen tűrte füle mögé. - Különösen a táncot, a balettozást annyira nem élveztem - fintorgott, majd szedelőzködni kezdett.

- Nem lesz több balett, ígérem - fonta keresztbe középső és mutatóujját a férfi, csípőjével a zongorának támaszkodva. - De kreatív leszek.

- Nem is várok mást tőled - nevetett rá, de nevetése nem volt őszinte.

Ahogy becsukódott mögötte a bejárati ajtó, háttal dőlt neki, mélyeket lélegzett, miközben megkapaszkodott a kilincsben. De ujjai közt nem a hideg fémet érezte, hanem Sirius puha haját. Ami abban a pár percben zajlott köztük, az több volt, mint egy kis ártalmatlan flörtölés. Neki, Anának legalábbis egészen biztosan. Valami mélyebb érzés kezdett el pislákolni benne a férfi iránt, és ez nyugtalanítani kezdte. Leszökkent a lépcsőről, úgy döntött, sétál egyet a környéken, úgyis egész kellemes volt az idő, kiszellőztethette fejét közben. Megbeszélte magával, hogy ez az egész egy egyszerű fellángolás, a férfi tulajdonképpen nem is az esete, csak a zongorázás közbeni flört megzavarta kicsit, ezért gondolt pár percre többet a dologba.

- Holnapra minden a régi lesz - próbálta győzködni magát, és remélte, gyorsan kitalál fellángoló érzelmei kusza labirintusából.

Sétált még egy darabon a környéken, figyelte, hogyan alszik el a város, csak a lámpák szolgáltak egyedüli fényforrásként. A szél északról támadt fel, hogy belekapva hajába folytassa útját dél felé. Vihar közeledett. Egy pillanatig hallgatta a szél éles süvítését a házak között. Feldöntött egy kukát, és egy macska ijedten nyávogva ugrott elé a járdára. Ideje lesz hazamennie, a vihar hamarosan lecsap Londonra. És az ő szívére is.

☆☆☆

Sirius az ablakon bámult kifelé, és látta, hogy a lány gyalog indul útjára. Eszébe jutott, hogy utána megy, hogy ne császkáljon egyedül éjnek idején, de végül mégsem tette meg. Behunyta szemét, hajában érezte Ana finom ujjait, újra átérezte azt a bizsergést, amit az idegen, de mégis ismerős érzés váltott ki belőle. Kusza érzései kavarták fel a lelkét, azt, hogy egyre jobban tetszik neki a boszorkány, már nem tudta maga előtt tagadni. Léptek zaja ütötte meg a fülét, mire megfordult.

- Hogy megy a gyakorlás? - lépett be Lupin a terembe, arcán átfutó halvány hege fentebb csúszott, követve mosolyát. - Vagy kérdezzem inkább azt, hogy hogy ment a zongorázás?

- Csak nem hallgatóztál, Holdsáp? - szegezte neki a kérdést, bár jól tudta a választ.

- Csak elfelejtettétek hangtompítani a szobát. - Ő is az ablakhoz lépett, és kinézett rajta. - Tetszik neked - jelentette ki olyan egyértelműen, mintha csak azt mondta volna, hogy sötét van.

- Kinek nem - kerülte ki szándékosan az egyértelmű választ. Az érzéseiről nem akart beszélni, pláne, hogy azok még számára is tisztázatlanok.

- Mennyire tetszik? - folytatta a kérdezősködést a vérfarkas.

- Szívesen kétvállra fektetném. Ha érted, mire gondolok.

- Azt hittem, kinőttél abból, hogy ilyen sekélyesen viszonyulj a nőkhöz.

- Miért, mégis mit gondoltál? Megszökök az Azkabanból, és beleszeretek az első nőbe, aki szembejön? - horkantott.

- Nem, de gondoltam, legalább többre becsülöd, minthogy holmi szexuális játékszernek tekintsd.

Sirius barátja szemébe nézett.

- Nem tekintem őt annak. De valljuk be, az Ana kaliberű nők, már nem az én súlycsoportom.

- Szóval innen fúj a szél. - Remus saját öklére támaszkodva méregette barátját.

- Honnan, Holdsáp? - forgatta meg a szemét. - Gyerünk, analizálj csak nyugodtan, tudom, szereted az ilyesmit. Esetleg varázsolhatok ide egy bőrfotelt, amin elnyúlok, míg te megfejted a gondolataimat és érzéseimet.

- Ne légy cinikus...

- Mit akarsz tudni, Holdsáp? Hogy tetszik-e? A francba is, persze hogy tetszik! Megvadulok ezért a nőért, és utálom magam miatta! Nekem Harryre kell koncentrálnom, ő a fontos, ő az első. Nyakunkon a háború, és én nem akarok semmilyen mély érzelembe bonyolódni, ami elveszi az eszem. Csak jól akarom magam érezni, ha már lehetőséget ad rá... - elhallgatott, tekintetét újra a londoni utca feketeségére fordította.

- De?

- Nincs semmi de, Holdsáp. Én segítek neki legyőzni az Imperiust, ő meg segít nekem néha lelépni innen, mielőtt teljesen megőrülök.

- Értem, Tapmancs. De ugye nem áltatod semmivel?

- Mivel áltatnám? Szerinted ő rólam álmodik? - csattant fel hirtelen. - Nézz már rám!

Sirius a pár perccel ezelőtti jelenetre gondolt és forróság járta át. Ana egyáltalán nem úgy viselkedett, mintha undorodna tőle. Magán érezte puha ujjai érintését, és rádöbbent, mennyit is jelentett ez neki, és mennyire fontos lett a lány társasága. De nem hagyhatja, hogy ez az érzés elhatalmasodjon rajta. Ki kell vernie a fejéből. Ők ketten annyira különbözőek, Ana sokkal különbet érdemel nála. Ő nem az a hősszerelmes fajta.

- Oké, Sirius. Egyrészt, azért még mindig megmaradt a sármod jó része. - Sirius megint csak horkantani tudott. - Másrészt meg, bár én nem ismerem őt annyira, de nem gondolom, hogy annyira felszínes lenne, hogy csak a külcsínyt nézze...

- Akkor lehet, neked kéne összejönni vele! - ripakodott barátjára, és kiborulásának okát még ő maga sem értette teljesen. Remus elnézően mosolygott barátjára.

- Nem, nem. Nekem más... Mindegy. - Remus kerülte Sirius kérdő pillantását, és gyorsan hozzáfűzte. - Nem hittem volna, hogy egyszer tartani fogsz egy nőtől. Hol van a régi, magabiztos Sirius Black, akit én ismertem?

- Az Azkabanban rohad! - Azzal Sirius faképnél hagyta barátját, és beviharzott Csikócsőr szobájába.

Hogy meri Remus számonkéri rajta bizonytalanságát? Ha valakiről, akkor róla feltételezte, hogy átlát rajta. Néha úgy érezte, egészen visszaszerezte egykori magabiztosságát a nőket illetően, néha meg inkább elbújna, ha Ana ránéz. Nem fogja hagyni, hogy sérüljön, van neki abból már épp elég. Anával bajtársak, nem lesz köztük ennél több. Néha flörtöl vele egy kicsit, hogy újra férfinek érezhesse magát, de ennyi. Hátát Csikócsőr oldalának támasztotta. Csak ne látná a nő szemében ugyanazt a vágyat, amit ő is érez.