Ana korán kelt, hogy el tudjon készülni. Rettegve nézett a tükörbe, ugyanis tudta, hiába van már túl az ember lánya a kamaszkoron, az óriási, gennyes pattanásoknak jó szokásuk egy fontos randi előtt előbukkanni, ráadásul biztos, hogy valami piszok feltűnő helyen. Mondjuk a homlok közepén, vagy az orr hegyén.

Nagy kő esett le szívéről, mikor megbizonyosodott róla, hogy arcbőre épp oly sima, mint lefekvéskor volt. Ana, bár nem titulálta randinak a találkozót Siriusszal, mégis tetszeni akart a varázslónak, és ezt nem is tagadta maga előtt. Lezuhanyozott, majd felöltözött. Egy szűk farmert vett fel, egy egyszerű, vékony, hosszú ujjú, fehér alapon fekete absztrakt mintás pólóval, lábára szintén fehér tornacipőt húzott, fejére pedig egy baseball sapkát. A sapka hátsó részén áthúzta lófarokba kötött hosszú haját, csuklóját pedig színes karkötőkkel díszítette. Szemhéját kihúzta egy fekete tussal, száját élénk rózsaszínűre rúzsozta. Amikor a muglik közt élt, akkor is hasonlóan öltözködött. Megnézte magát a tükörben és elégedetten könyvelte el, hogy egész jól néz ki, és égési sérüléseit is kellően takarta a ruha. Nem szerette, ha bárki látta testi hibáját.

Utolsó simításként feltette a feje tetejére napszemüvegét, felvette hátizsákját, amibe már előző nap bepakolt és abba a sikátorba hoppanált, aminek a címét Siriusnak is megadta. Ana örömmel nyugtázta, hogy egy lélek sincs a környéken. A muglik nem kelnek korán hétvégén - emlékeztette magát. Órájára pillantott, amikor látta, hogy már több, mint tíz perccel elmúlt nyolc. A pokolba - gondolta és maga mögött már meg is hallotta lépteket, amiről jól sejtette kié lehet. Ana megfordult és ott állt vele szemben az elképedt varázsló. Tetőtől talpig végigmérte őt és egy kicsit sem igyekezett titkolni meglepettségét. Ana éppúgy elámult Sirius kinézetén, aki szürke, rövid ujjú, halálfejes pólójában és fekete farmerjában úgy nézett ki, mint egy rocksztár. Fekete bakancsot viselt a lábán, nyakában nyaklánc lógott, ami egy óriási szemfogon volt áthúzva. Hasonló, mint Bill fülbevalója. Haján látszott, hogy frissen van mosva, és a megszokott hanyag eleganciával lógott homlokába, arcán, az első döbbenet után, széles mosoly terült szét. Egy teljesen új Sirius Black állt előtte, akin hirtelen nyoma sem volt az élet viszontagságainak.

- Késtél - szólalt meg egy elnyomott mosoly kíséretében.

- Igen, ne haragudj, csak...

- Gondolom készülődés közben elfeledkeztél az óráról - húzta szélesebb mosolyra a száját. - Mentségedre szóljon, hogy elég dögös vagy - tette hozzá kertelés nélkül. - Hosszú ujjú, ilyen melegben?

- Te sem panaszkodhatsz - biccentette oldalra a fejét, miközben napszemüvege lencséit pólója korcába törölte. - Fázós vagyok - hazudta egy vállrándítás kíséretében. - Úgy nézel ki, mint Alice Cooper.

- Ezt most bóknak veszem - nevetett. - Honnan ismered te Alice Coopert?

- Élek-halok a zenéért, ez még nem jött át?

- Azt hittem inkább a klasszikus vonal jön be neked. Nem gondoltam, hogy a mugli rock a te világod.

- Mindenevő vagyok.

Sirius egészen közel hajolt hozzá, szemében ravasz fény csillant.

- Inkább úgy festesz, mint egy ragadozó - súgta a fülébe, és Ana érezte, hogy arcába szökik a vér. Sirius komolyan flörtöl vele?

- Szeretnéd, hogy levadásszalak? - vette fel a kesztyűt.

- Csak, ha egyből torokra mész.

- Inkább a szívedet tépném ki.

- Cserébe megkapnám a tiédet?

- Sajnos, azt már Bon Jovinak adtam - biggyesztette le alsó ajkát.

- Igazad van. Nekem is jobban bejönnek a szőkék.

Ana szeme éles kardként villant, csípős felelete már majdnem legördült szájáról, de inkább lenyelte azt. Félt, hogy ha kimondaná elrontaná vele a napot, ami még el sem kezdődött igazán. Összehúzta szemét, úgy figyelte a varázslót. Olyan szívesen letörölte volna az elégedett grimaszt a képéről.

- Nyertél. Gyere, menjünk inkább. Itt az autó a közelben - mondta végül.

Keze önkéntelenül indult el a férfi felé, de félbehagyta a mozdulatot a levegőben, és vissza akarta húzni azt. Sirius viszont elkapta, és könyökhajlatába illesztette, Ana tenyere finoman simult a férfi karjára. A boszorkány csodálkozva pillantott fel a férfira, de mikor annak szemébe nézett rájött, hogy most ő a pohár, amibe a férfi kapaszkodott. Sejtette, idegen lehet számára a szituáció, abban pedig egészen biztos volt, hogy a varázsló ezt sohasem vallaná be. Elindultak, majd rögtön  ki is kanyarodtak a sikátorból és egy utcával lejjebb Ana rámutatott a járműre.

- Az lesz az. - Bedugta a kulcsot a zárba, azzal kinyitotta az ajtót. - Tetszik?

- Igen, elég jónak tűnik. Bár én a motorokat jobban bírom.

- Sajnálom, az az úticélunk miatt, nem lett volna praktikus. De így is klassz lesz, majd meglátod.

Beültek az autóba, és Ana a táskájában kezdett turkálni. Kivett belőle egy fekete baseball sapkát és egy napszemüveget.

- Ezeket vedd fel - nyújtotta át Siriusnak, aki homlokráncolva nézte a két tárgyat.

- A sapkát biztosan nem - mondta a varázsló és csak a napszemüveget vette el a lánytól.

- Pedig szükséged lesz rá.

- Soha.

- Nocsak, valaki szintén hiú? - nézett rá kárörvendve.

- Kényelmetlen - morogta.

- Hát jó, te tudod. - Azzal a hátsó ülésre dobta a sapkát. Kipakolt még palackos üdítőket egy zacskó kekszet és egy doboz Bagoly Berti féle mindenízű drazsét.

- Ezt nem mondod komolyan!? - lelkendezett a varázsló és mohón nyúlt a dobozért. - Ezer éve nem ettem ilyet! - bekapott egy szemet és megkönnyebbülve sóhajtott fel. - Karamellás.

Anát boldogság fogta el, ahogy a varázslóra nézett. Tényleg régen szórakozhatott utoljára. Most olyan, mint egy gyerek, akit a legszuperebb játszótérre visznek. Jól döntött, mikor megkérte a férfit, hogy tartson vele. Lelkét mardosó bűntudatát is enyhítette ezzel.

- Az egész a tied lehet - nevetett rá Ana.

- Nem, nem. Én csak a finomakat eszem ki, a többit meghagyom neked.

- Pfff...Micsoda úriember vagy - forgatta a szemét a lány. - Indulhatunk? Öveket bekötni!

Ana utoljára leellenőrizte napszemüveges önmagát a visszapillantó tükörben, elfordította a kulcsot, a motor beindult, ők pedig elindultak. Sirius hosszú lábai alig fértek el az anyósülésen, de látszólag ez cseppet sem zavarta. Vidáman válogatott a drazsék közül, próbált a színük alapján rájönni melyiknek milyen íze lehet, és mikor épp egy furcsa ízűt kapott be, ő maga is elég érdekes képet vágott. Ana jót mulatott a kísérletezésen, miközben ő is elrágcsált pár szem kekszet.

- Van számodra egy kis meglepetésem. Bill helyettesít ma délelőtt, így elég egyre a Privet Drive-ra érnünk. Harry délelőttönként úgysem jön ki a házból. Addig autókázunk egyet. Miénk az országút. Mit szólsz?

- Azt, hogy lépj a gázra, bébi!

- Wohoo - vigyorgott Ana a varázslóra - Hamarosan kiérünk a városból és kicsit odalépek.

Vasárnap reggel lévén nem volt nagy a forgalom, így hamar kiértek az országútra.

Ott Ana nagyobb fokozatba kapcsolt és felgyorsított. Közben bekapcsolta a magnót és az ismert dalokat hallva, ujjai a kormánykeréken kezdték verni az ütemet, Sirius pedig a combján dobolt.

A drazsékat rég félretette, felvette az Anától kapott napszemüvegét és élvezte az utat.

- Szeretnéd, hogy leeresszem a tetőt? Úgy nagyobb a szabadságérzet.

- Naná, másra se vágyom!

Ana félreállt, hogy leengedje a tetőt. Miután az teljesen leereszkedett, újra elindult. Egyre gyorsított, majd oldalra pillantott Siriusra, amit pedig látott, attól féktelen nevetésbe kezdett, és újra lassítania kellett. A menetszéltől Sirius haja rendszeresen az arcába csapódott. Hiába próbálta kezével kordában tartani tincseit, azok mindig visszahullottak az arcába. A férfi felé nyújtotta csuklóját, de az csak értetlenül nézett rá.

- Van a karkötők között hajgumi is. - Sirius levett egy szürke színűt, amivel haját tarkóján fogta össze. Ana lopva pillantott a férfira, így felkötött hajjal, kicsit jobban kivehető lett csontos arca. - Akarsz vezetni? - kérdezte tőle hirtelen.

- Tessék? - kérdezett vissza a varázsló, mint aki nem hitt a fülének.

- Akarsz vezetni? Tudod, hogy kell?

- Hát persze! Lehet, hogy a motorokat jobban szerettem, de az autókkal is elboldogulok - közölte egy mosoly kíséretében, és két tenyerét izgatottan dörzsölte össze.

A lány újra félreállt, helyet cseréltek, és száguldottak is tovább. Sirius a kezdeti bizonytalanság után ügyesen vezetett, arcáról boldog gondtalanság sugárzott. Mindketten élvezték, ahogy a meleg nyári szél az arcukba csap és ők csak száguldanak a végtelenbe.

- Odanézz! Mi lehet az ott? - kérdezte Sirius, amint megpillantott egy mugli kisváros határában lévő színes kavalkádot.

- Ez egy vurstli! - kiáltott boldogan a lány.

- Egy mi? - értetlenkedett a varázsló.

- Egy vurstli! Amolyan mini vidámpark féle. Álljunk félre, nézzük meg!

Sirius lassított, majd félreállt egy ideiglenesen parkolónak kikiáltott füves területen. Az övéken kívül, csak öt-hat személyautó parkolt ott, de a park mellet várakoztak még hatalmas kamionok is, amikben valószínűleg a vidámpark részeit szállították egyik helyszínről a másikra. A páros kiszálltak a kocsiból, Ana pedig Sirius fejébe húzta a sapkát, aki erre kelletlenül, kutyamódra felmordult, de nem vette le a fejfedőt. Elindultak körbenézni, a helyen alig három-négy mugli lézengett rajtuk kívül, a játékok mind üresen várakoztak arra, hogy valaki felüljön rájuk.

- Alig vannak, biztos még túl korán van - állapította meg a boszorkány. Pedig már fél tíz is elmúlt.

A park területén volt dodzsem, körhinta a kisgyerekeknek, óriás sergő a már nagyobbaknak. Egy körülbelül tizenöt méter széles falon hurkapálcákon megannyi színes játék várta, hogy puskával kilőjék és hazavigyék őket. A céllövölde mellett műanyag halakra lehetett horgászni, amiket kifogásuk után ajándékra lehetett beváltani. Egy pár négyzetméternyi területen egy, szintén kisgyerekeknek való vasút állt, mely körbe-körbe szállította apró utasait. Volt két, már inkább felnőtteknek való játék, mely felkeltette Sirius érdeklődését. Karon ragadta Anát, hogy az egyik játék pénztárához vezesse.

- Van nálad mugli pénz? - kérdezte közben, halkan a lánytól.

- Persze, hogy van - válaszolta Ana, bár nem volt biztos benne, hogy szívesen befizetne ilyesmire.

- Szuper! - csapta össze a két kezét Sirius, majd odafordul a pénztároshoz.

- Két jegyet szeretnénk.

- Parancsoljanak. Nyolc font lesz. - A fiatal pénztáros fiú unott hangjából arra lehetett következtetni, hogy semmi kedve már korán reggel ehhez az egészhez. Kelletlenül kijött a bódéjából és mutatott egy üres kabint a párosnak, ami leginkább egy félbevágott tojásra hasonlított. Sirius besegítette Anát, a fiú becsatolta mindkettőjüket, majd elment, hogy elindítsa a sergőt. Sirius lazán hátradőlt, karjával átölelte lányt és kézfejét a vállán pihentette, Ana lélegzete pedig egy pillanatra elakadt. A felismerés, hogy jól esik neki a varázsló érintése, zavart keltett benne. Volt valami különösen megnyugtató Sirius kisugárzásában.

- Kész vagy? - vigyorgott rá a varázsló.

- Azt hiszem - felelte Ana kissé bizonytalanul. Két kezével szorította a korlátot, úgy várta, hogy végre induljon a menet.

A kabin megrándult, és először csak lassan himbálózott jobbra-balra, de hamar felgyorsult, és a rángás is erősebb lett. Ana sikított, Sirius pedig nevetett, majd levette kezét a boszorkány válláról, hogy a gyorsuló járműbe kapaszkodjon. A szerkezet megemelkedett, elkezdett körbe-körbe forogni egy kerek talpon, de úgy, hogy a jobbra-balra történő rángás sem szűnt meg. Nem tartott túl sokáig a menet, arra mégis elég volt, hogy Ana elszédüljön. Gyomrában az a pár falat keksz őrjítő táncot járt a menet alatt, remélte, nem kívánkoznak ki onnan. Mélyeket lélegezve próbálta nem elhányni magát, amiből a varázsló szemmel láthatóan semmit nem vett észre, és ezért Ana kifejezetten hálás volt.

- Most ez következik! - mutatott Sirius egy a másik szerkezetre, ahogy elhagyták az előzőt. A boszorkány szerint azonban, ez sem tűnt túl bizalomgerjesztőnek. - Megkérdezem ez mit tud. - Azzal a varázsló a jegypénztárhoz sietett, majd egy perccel később visszatért a még mindig émelygő boszorkányhoz. - Ez nagyon jó lesz. A középső rész, ahol az ülések is vannak, himbálódzik a két függőleges rúd között, majd mikor kellő lendületet szerzett, átfordul a magasban. - A férfi ezt olyan izgalommal mondta, mintha, rátalálta volna a Bölcsek Kövére. Anát viszont a hideg rázta ki.

- Akkor erre sajnos egyedül kell felülnöd.

- Mi? Ne már! Mi a baj ezzel?

- Hát, szóval... az a helyzet, hogy nekem gyerekkorom óta rémes tériszonyom van. Valószínű belehalnék egy ilyen akcióba.

- Ugyan már. Gyere, a félelmekkel szembe kell nézni, hiszen csak úgy lehet őket legyőzni.

- Én nem most szeretném legyőzni a félelmem és nem ezen a halálhintán, vagy mi ez. Előbb szemezek egy baziliszkusszal - válaszolt dacosan, keresztbe fonva a karját maga előtt. Sirius pedig jóízűen nevetett fel.

- De ott leszek én is, nem eshet bajod.

- Nem.

- Kérlek - Sirius olyan kiskutya tekintettel nézett rá, hogy Ana megingott elhatározásában. - Én is felvettem ezt a hülye sapkát - mutatott a fejfedőjére.

- Hát, a kettő egyáltalán nem ugyan az!

- Jó, igazad van, hülye példa volt - nevetett. - Ana, hadd segítsek most én neked legyőzni a félelmed.

A lány egyik lábáról a másikra állt, húzgálta a száját jobbra-balra döntésképtelenségében. Végül is mi a legrosszabb, ami megtörténhet? Kizuhanok és szörnyet halok. De ezt Sirius biztos nem hagyná. Elvégre ő varázsló, én meg boszorkány vagyok - őrlődött magában.

- Rendben, legyen. De ha meghalok...

- Dehogy halsz meg - legyintett a varázsló és elindultak jegyeket venni.

- És még fizethetek is ezért - forgatta a szemét a boszorkány.

- Nyugi, az utolsó knútig visszakapod az árát. Két jegyet, legyen szíves!

- Sajnálom, erre az eszközre várni kell, míg többen lesznek rá. Két ember miatt nem áll módunkban bekapcsolni, túl költséges.

- Tessék? - háborodott fel Sirius.

- Látod? Ez biztos a sors keze. Köszönjük hölgyem, akkor talán később visszajövünk és.... - De a varázsló kezében már ott volt a pálcája. - Szent Merlin, Sirius mit csinálsz?

- Akkor itt is van a két jegy, a csomagjaikat, sapkát, ékszereket és minden olyan dolgot, ami leeshet ezen szekrények valamelyikében tudják elhelyezni.

- Sirius Black, ezt meg mégis hogy gondolod? Én kihozlak abból a házból, tartom a hátam és felelősséget vállalok érted, te meg egyből főbenjáró átkot használsz!

- Nyugi, Ana, ne kapd fel a vizet! Ez csak egy kis ártalmatlan dolog, nem gyilkosságra kényszerítem, csak, hogy felengedjen minket erre az izére.

- De akkor is! Főbenjáró átok! Azkaban jár érte! Neked ugye nem kell elmondani, milyen hely is az!

- Lazíts már. Elmegyünk és le is veszem róla az átkot, nem lesz semmi baj.

- Azt nagyon ajánlom!

Bepakoltak a szekrénybe, aztán felmásztak a szerkezethez. A nő bekötötte őket, olyan szorosan hogy mozdulni is alig tudtak. Ana rettenetesen izgult. Behunyta a szemét és próbált mélyeket lélegezni. Az ülés korlátját annyira szorította, hogy ujjai teljesen elfehéredtek. Sirius lefejtette Ana egyik kezét a korlátról, szájához vonta és megcsókolta. Kinyitotta a szemét, csodálkozva nézett a férfira. Nem tudta hová tenni a dolgot.

- Nem lesz semmi baj, megígérem - Olyan határozottan, mégis finoman mondta ezt, hogy Ana kezdett megnyugodni. Éppen akkor, mikor a hinta megmozdult. Újra behunyta a szemét.

- Látod, Ana ez eddig olyan, mintha csak hintáznánk. Hintázni gondolom szeretsz.

- Ühüm - felelte összeszorított szemmel és szájjal a lány, legnagyobb bánatára gyomra tartalma is újra vad hitázásba kezdett. Ismét két kezével szorította a korlátot, de Sirius nem engedte el a jobbját teljesen, tenyerét Ana kézfején nyugtatta.

- Nyisd ki a szemed, Ana - kérte a varázsló. A hinta egyre magasabbra lengett.

Ana fél szemét kinyitotta, úgy hunyorgott a varázslóra, aki biztatóan mosolygott rá. Ana is próbált mosolyogni, de csak egy erőltetett vicsor tellett tőle. Hallotta Sirius ismétlődő mondatait, hogy ne féljen, nem lesz baj, és hogy itt van vele. A hinta egyre és egyre magasabbra lengett, hamarosan elérte azt a lendületet, hogy átforduljon tengelye körül. Sirius vonyított, mint egy kutya, aki a holdat ugatja, így adva hangot az élvezetének. Mikor megpróbálta levenni kezét Anáéról, a lány utánakapott és úgy szorította, mintha azon múlna, hogy leesik-e, vagy sem.

- Miért hagytam, hogy rábeszélj erre? - Ana épp a varázslóra nézett, mikor egyszer csak érezte, hogy fejjel lefelé lóg a levegőben. - Áááá - sikította. Két kezét a szeme elé fogta, és el sem vette, míg a szerkezet kellőképpen le nem lassult. A reggeliül szolgáló kekszek már nyelőcsövén lifteztek, minduntalan ki akartak törni már szájából.

Ana mit sem törődve azzal, hogy mugli helyen vannak, pálcája segítségével kiszabadította magát a hintából, két lépéssel a korlátnál termett, és leugrott a játékról. Ha hányni fog Sirius előtt, egészen biztosan önmaga ellen fordítja pálcáját, hogy harakirit kövessen el. Márpedig nagyon úgy állt a dolog, hogy rókázni fog. Legnagyobb bánatára hallotta a férfit megállni a háta mögött, kezét az ő görnyedt hátára téve.

- Menj... innen - nyökögte, és érezte is a gyomorsavval vegyített édes keksz ízét a szájában. Leguggolva hányta ki azt a pár falatot, talán az előző napi vacsoráját is, gyomra teljes görcsbe feszült.

Gyűlölte ezt az átkozott szituációt, a francnak kellett Siriusnak olyan erőszakosnak lennie. Ha nem ilyen rámenős, nem ül fel arra az izére, és nem hányja el magát a férfi előtt.  Azt kívánta bár nyílna meg a föld alatt, hogy elsüllyedhessen, vagy halt volna bele a félelembe azon a hülye hintán. Esetleg még az is jobb lett volna, ha egy gurkó méretű pattanás nő a homloka közepére. De nem, vele a világ második legundorítóbb dolga esett meg. Ennél már csak egy rosszabb dolog létezik, amit nő egy férfi előtt elejthet... Önkéntelenül nézett hátsójára. Kirázta a hideg, és megrázta a fejét. Arra még csak gondolni sem akart.

Undorodva nézett előbb a hányásra, majd égő arccal egyenesedett ki. Sirius már nem állt mögötte, valószínűleg volt benne annyi tapintat, hogy nem nézi végig az ő kínlódását.

Percekig álldogált egy helyben, szégyellte magát, amiért ilyen gyenge a gyomra. Mikor kissé lenyugodott, Sirius keresésére indult. Nem kellett sokáig kutatnia utána, a férfi egy közeli padon ült popcornt ropogtatva. Holmijukat kivette a csomagmegőrzőből, azok mellette hevertek egy kupacban.

Ana arcát újra lángvörösre festette a szégyen, amikor a varázslóhoz ért, a férfinak egészen magasra kellett emelnie fejét, hogy baseball sapkája karimája alól a boszorkány szemébe nézhessen

- Kihánytad magad? - Alsó ajkába harapva próbált elfojtani egy mosolyt.

Ana nem válaszolt, legyőzte a késztetést, hogy behúzzon Siriusnak egyet, helyette csak bemutatott neki, és lehuppant a pad másik végébe. Hátát tüntetőleg a férfi felé mutatva, durcásan bámult az ellenkező irányba, mintha minden bajáról a varázsló tehetett volna.

- Nem nagy dolog, bárkivel megesik az ilyesmi - szólalt meg újra a varázsló, de Ana nem tudta nem észrevenni a hangjában bujkáló mosolyt, és ez fenemód idegesítette. Azon pedig még jobban felhúzta magát, hogy a férfi megbökte a popcornos zacskóval. - Kérsz?

- Kend a hajadra - fújtatott, és a táskájában kezdett kutakodni valami után, ami elnyomja szájában a hányás ízét.

Sirius jóízűen röhögött fel, nevetése most is inkább kutyaugatásra hasonlított.

- Ha szeretnéd, soha többet nem fogom szóba hozni ezt az esetet.

- Azt szeretném - morogta felé Ana, és bekapott egy mentolos cukorkát.

- Rendben - közölte a varázsló még mindig mosolyogva.

Csend telepedett közéjük egy időre, Ana próbálta feldolgozni a feldolgozhatatlant. Hányt egy férfi előtt. Ilyen szégyen még sosem érte, talán túlélni sem fogja. De ha mégis, az esetet mindenképp felveszi élete legkínosabb élményei közé.

- Na, ne légy már ilyen, felejtsük el az egészet - bökte meg hátulról a boszorkányt, aki ugyan a férfi felé fordult, de a szemébe még mindig nem tudott nézni. - Legalább megtetted az első lépést a félelmed legyőzésében. Gratulálok!

- Igen, végül is - húzta Ana is halvány mosolyra a száját. Úgy döntött erőt vesz magán, és próbál úgy tenni, mintha nem történt volna semmi. Ennél kínosabb már úgysem történhet vele, a nap további része teljen jól legalább. -  Neked van valami, amitől félsz? - kérdezte bizonytalanul.

- Attól, hogy Sipor álmomban megöl - felelte féloldalas mosolyra húzva a száját, és pár szem kukoricát tömött bele.

- Nem veszel komolyan - pillantott lemondóan a varázslóra.

- Megjártam a poklot, mitől kéne még félnem?

- Nem tudom. A kopaszodástól például. Nem állna túl jól neked.

Sirius szívből nevetett a tréfán, Ana pedig már sokadjára állapította meg magában, hogy milyen sokat fiatalít rajta.

- Most megfogtál, attól valóban rettegek.

- Mondták már, hogy nagyon jól áll, ha nevetsz? - kérdezte most komolyan, és végre már teljesen szembefordult a varázslóval.

- Igen - rántotta meg a vállát -, de elég depressziós hangulataim szoktak lenni bezárva abban a házban. Nincs sok okom mosolyogni.

- Sejtem. Ezért is kértem, hogy kísérj el. Nem lenne jó, ha megőrülnél.

- Eddig te vagy az egyetlen, aki belátja, hogy ez bizony könnyen bekövetkezhet - sóhajtott. - Köszönöm, hogy veled tarthatok, igazán jól érzem magam.

- Én is nagyon jól érzem magam. Eltekintve persze ettől az óriás hintától, és - elharapta a mondatot, nem akarta újra szóba hozni a hányós esetet -, akarsz még valamit csinálni? Még van egy kis időnk.

- Nem, inkább kocsikázzunk.

Elindultak vissza az autóhoz. Egyre több mugli szállingózott már arrafelé. Újra Ana ült a volánhoz, mert ő tudta az utat a Privet Drive-ra. Bekapcsolta az autórádiót, épp Kenny Loggins Footloose című számát harangozták be következőnek, amiről Anának eszébe jutott mit mondott előző este Remus.

- Szóval, igaz, hogy te voltál a táncparkett ördöge? Netán neked is gumilábaid vannak?

- Viccelsz? - Sirius felhangosította a rádiót, felpattant az ülésből mikor elkezdődött a szám, és elkezdett léggitározni. Az ajkaiba harapva kezdte rázni a fejét.

- Mindenki téged néz! - kiabálta neki kacagva Ana, de a férfi meg sem hallotta, rázta tovább. Kiugrott az ajtó felett, megkerülte a kocsit és intett Anának, hogy álljon fel. A lány engedelmeskedett és kezét, Sirius, felé nyújtott kezébe tette. A varázsló magához rántotta, majd a derekánál megfogva maga elé helyezte őt. Pörgette jobbra, balra, Anának még a lélegzete is elállt. A szám végén hirtelen kipörgette őt, és ő maga is megpördült tengelye körül.

- Na, mit szólsz? Ha szóhoz tudsz jutni egyáltalán - kérdezte Sirius.

Ana nem tudott. Csak sodródott, hagyta, hogy Sirius vezesse őt a dinamikus számra és olyan boldognak érezte magát abban a pillanatban, mint még talán soha. Sirius a szám végén színpadiasan meghajolt, az emberek pedig tapsolni kezdtek. Ana körbenézett, egy tucat mugli bámulta őket mosolygós arccal. Egy pillanatra megijedt, hogy felismerhetik a férfit, de aztán arra jutott, hogy ember legyen a talpán, aki megmondja róla, hogy ez itt a tömeggyilkos Sirius Black. Visszaültek a kocsiba, Ana lehalkította a rádiót és hátradőlt az ülésben.

- Most komolyan megleptél - mondta. - Wow, teljesen le vagyok döbbenve. Azt hiszem, Remus nem túlzott.

Sirius nevetett, látszólag nagyon elégedett volt magával. Elindultak Little Whinginbe, közben élvezték a nap meleg sugarait, a menetszelet és a zöld tájat. Sirius szemét behunyva, fejét hátravetve pihent az ülésben, Ana pedig nem akarta őt zavarni. A férfi teljesen másképp viselkedett, mint a Grimmauld téren bezárva Úgy tűnt az érintések sem zavarják annyira, legalábbis, ha azt ő kezdeményezi. Igazán jót tett a varázslónak a szabadság, állapította meg magában, és a gondolatra elmosolyodott. Csendben tették meg az utat a Privet Drive-ig, ahová dél után nem sokkal érkeztek meg. Ana felhajtotta a tetőt, majd beparkolt ahhoz a házhoz, amiről Mrs. Figg tájékoztatta, hogy üres lesz a hétvégén.

- Ülj be hátra kérlek, megyek megkeresem Billt. - Ana kiszállt, becsapva maga mögött az ajtót lépett ki a járdára.

- Pszt, Ana! Itt vagyok! - hallotta Bill hangját, de nem látta a fiút. - Eddig nem történt is semmi. A légy se mozdul ilyen melegben. Harry a virágágyás alatt.

- Szia, Bill! Kösz, hogy helyettesítettél. Most már elmehetsz. És jövök neked eggyel! - sziszegte Ana a fogai között nehogy azt higgye bárki, hogy magában beszél.

- Nincs mit! Majd találkozunk. - Azzal Bill elment, Ana pedig visszaült az autóba és onnan kémlelték a Dursley házat.

- A múltkor csak délután mozdult ki Harry. - jegyezte meg Siriusnak Ana.

- Mondd csak, van köztetek valami Bill-lel?- kérdezte nyíltan a varázsló. Anát váratlanul érte a kérdés.

- Tessék? - nevetett fel. - Nincs, ezt miből gondoltad?

Sirius megvonta a vállát.
- Egy idősek vagytok, függetlenek, jól néztek ki. És múltkor, miután az interjúd olvastuk, Molly már az esküvőtöket kezdte szervezni.

Ana majd megpukkadt a nevetéstől. - Ezt nem mondod komolyan!?

- De, de, halálosan komolyan mondom. Még valami koronát, vagy mit is kölcsön akart kérni neked az esküvőre.

Ana tenyerét az oldalára szorítva nevetett.
- De hát miből gondolja ezt? Mielőtt beléptem a Rendbe, utoljára a ballagásunkkor láttam Billt. Hát ez hihetetlen.

- Gondolom, ilyen lányt szánna a fiának, mint te és szívesen összeboronálna titeket.

- De hát Billnek barátnője van! Aki gyönyörű és akiért teljesen oda van! Ezt vajon nem tudja?

- Lehet, Bill még nem kötötte az orrára.

- Igen, lehet. Miért ilyen fontos a szülőknek, hogy bekössék a gyerekük fejét? Azt hiszem említettem már, hogy szüleim is ezzel vegzálnak minden egyes alkalommal: 'Ana, még mindig nincs senkid? Ana, hogy-hogy még senkit nem találtál magad mellé? Okos vagy szép és sikeres, miért vagy még egyedül? Túl válogatós vagy az a baj. Itt volt az a jóképű fiú a múltkor, Heath. Kiváló parti, ráadásul elsőosztályú gyógyító a Mungóban, de neked az sem volt elég jó!' És blablabla - parodizálta a lány a szüleit. - Lehet, hogy Heath egy elsőosztályú gyógyító volt, ugyanakkor egy unalmas tökfej! - mérgelődött. Sirius nevetve hallgatta a lány kiselőadását.

- Szóval évek óta nincs senkid? Ez azért valljuk be tényleg elég furcsa. Pedig, biztos, hogy minden ujjadra jutna egy kérő.

- Azok mindig akadnak - vont vállat. - Volt egy vőlegényem, Jacob. Gyerekkorunk óta egymásnak szántak minket. A Roxfortban el is kezdtünk járni, mi voltunk az álompár. Mikor végeztünk, utána jegyzett el. Úgy volt hogy egy évre rá össze is házasodunk, a szüleink mindent leszerveztek, de inkább úgy, döntöttünk elhalasztjuk, mert még tanulni szerettünk volna. Először Franciaországba, majd Amerikába mentünk. Ő viszont onnan már nem akart eljönni. Egy darabig még távkapcsolatban éltünk, mert én viszont világot akartam látni. De nyilván nem működött. Ő ma is ott él. Közben arra is rájöttünk, hogy ami minket összekötött az igazából nem a szerelem. Csak azért gondoltuk, hogy az, mert a környezetünk ezt sulykolta belénk. Volt nagy koppanás a szüleink részéről, mikor felbontottuk a jegyességet. - Ana egy rövid szünetet tartott. - Ennek már három éve, ha jól számolok. Volt egy-két rövidebb kapcsolatom, de mind holtvágányra futott. Egyik pasi sem mozgatott meg bennem semmit igazán. Az egyik unalmas, mint Heath. A másik lohol utánam, mint egy pincsikutya és csak bólogat minden szavamra. Sosem ellenkezik. Bosszantó. A harmadiknak be nem áll a szája. A kviddics így, a kviddics úgy, a kviddics ááá.

- Te is elég sokat beszélsz - vigyorgott a varázsló.

- Mert kérdeztél! De gondold el, ha mondjuk azt kéne hallgatnod egész nap, hogy a talárjaimról beszélek. Ez eredeti selyem, Kínából való. A kínaiak már i.e. is ismerték ezt az anyagot. A rajta lévő, két különböző sárkány, jelképezi az élet két pólusát, mint a jing-jang. Ezért is ábrázolták őket ellentétes irányban és...

- Megértettem, hagyd abba.

Ana elmosolyodott.
- Én valami különlegesre vágyom, valami eredetire, ami magával ragad. Érted, mit akarok mondani?

- Azt hiszem, igen. És te nem is érdemelsz ettől kevesebbet, Ana Drops. - A lány halványan elmosolyodott.

- Na és mi a helyzet veled? Mielőtt az Azkabanba kerültél, volt valami komoly kapcsolatod?

- Nekem? - hitetlenkedett - Nem, nem. Én mindig túlságosan el volt foglalva azzal, hogy tökéletes lázadó legyek. Minden jobban érdekelt annál, mint egy kapcsolat. A korlátokat akkor is nehezen tűrtem, márpedig minden nő azokat akart állítani. Beosztani a napom. Mikor mit csináljak, hova menjek. Akkor ez nekem igencsak fojtogató érzés volt. Mikor kikerültünk a Roxfortból, érezni lehetett a háború közeledtét, csakúgy mint most. Engem ez mozgatott és az energiáimat nem akartam másfelé lekötni.

- Akkor nem is voltál még szerelmes?

- Leszámítva egy-két tiniszerelmet a Roxfort alatt, nem, nem voltam. És mindig is úgy gondoltam magamra, hogy nem vagyok egy szerelmes, házasulós típus. Persze, nem mondom, voltak lányok az életemben, de egyik sem volt annyira fontos, hogy a házasság gondolata egyáltalán az eszembe jusson.

- És ma is így gondolsz magadra? - Ana félve tette fel a kérdést és a választól is félt, bár maga sem tudta miért. Sirius nem válaszolt rögtön.

- Nem tudom. Nem igazán foglalkoztatott ez a téma mostanában, elhiheted.

- Az apám erőszakossága belőlem is szinte teljesen kiölte a házasság iránti vágyat. De azért majd egyszer szeretnék valakit. - A varázslóra nézett és elvigyorodott. - Egy olyat, mint te. Életrevaló vagy, lehúztál tizenkét évet a varázslóbörtönben, majd példátlan módon megszöktél és a Minisztérium azóta is bottal ütheti a nyomodat. Minimum a történelemkönyvekbe fogsz kerülni, Sirius Black.

A varázsló nevetett.
- És ez már elég különleges neked? Elég eredeti?

- Hmmm - Ana elhúzta a száját, és ajkait ütögette mutatóujjával. - Igen, azt hiszem az.

- Egy iszákos börtöntöltelék és egy pedáns úrilány. Szép párosítás, mondhatom.

- Az apám is imádná - nevetett fel Ana, és Sirius is a térdét csapkodva hahotázott. Ezer szerencse, hogy hangtompító bűbájt raktak az autóra.

- Okos és életrevaló nő vagy, Ana, előbb-utóbb biztosan megtalálod a párod - mondta Sirius, miután kitörölte a nevetés okozta utolsó könnycseppet is a szeméből.

Ana ránézett a férfira, és valamiért furcsa érzése támadt. Olyan jól érezte ma magát a varázsló társaságában, hogy hirtelen elképzelhetetlennek tartotta, hogy párt találjon. Ebben a pillanatban nem akart rátalálni senki másra.

- Sokan csak egy csinos nőt látnak bennem, semmi egyebet - mondta végül csendesen, miközben az ülés kárpitját kaparászta. - Egy libát, aki csak azzal foglalkozik, hogy jól nézzen ki.

- Én többet látok benned - hajolt előrébb a férfi. Hangja komolyan csengett. - Egy csinos liba vagy, aki bicikliket bűvöl, és ez nálam tuti befutó - nevette el magát, mire Ana csak megforgatta a szemét és keresztbefonta karjait.

- Akkor, majd ha már nem liba leszek, hanem vén tyúk, és neked is még mindig csak a whiskey-s pohár lesz a párod, majd kezdünk egymással valamit. Mit szólsz?

- Benne vagyok - dőlt vissza az ülésben és szórakozottan folytatta. - Ha mások lennének a körülmények, valószínű megpróbálnálak felszedni. De most úgyis a háború ideje van, nem a szerelemé.

Anának nem tetszett ez az utolsó mondat. Talán valahol legbelül mégis abban reménykedett, hogy ő és Sirius? Nem, nem, teljességgel képtelenség, hessegette el a gondolatot.

- Lehet, hogy igazad van. - A férfire nézett, majd kifelé bámult a szélvédőn. - Úgysem lenne most időm egy kapcsolatra a munkám és a Rend mellett. Nézd csak, ott jön Harry.

Sirius újra előrehajolt és kinézett a két első ülés között, hogy lássa keresztfiát, aki sovány volt és slampos. Kikanyarodott az udvarról, el sem nézett feléjük.

- Ezek a muglik nagyon rosszul bánhatnak vele. Ha arra gondolok, hogy Lily nővére... el sem tudom hinni, hogy testvérek.

- Ti hasonlítottatok az öcséddel?

- Nem.

- Akkor talán nem is olyan hihetetlen.

- Utánamegyünk?

- Ha arra megy, mint egy hete, elé tudunk kerülni - szólt a lány, és ahhoz a padhoz vezetett, ahol a múltkor Harry üldögélt. - Szerencsénk van, ott jön. - A fiú valóban ismét leült a padra és gondolataiba mélyedt.

- Nagyon szereted őt, igaz? - Ana meghatódva nézte Sirius szeretetteljes, de egyben aggodalmas arcát.

- Igen. Az egyetlen valamirevaló rokonom. Tonksot és Andromedat leszámítva. Féltem őt, Ana, de büszke is vagyok rá, amiket eddig végigcsinált. Kimondhatatlanul büszke.

- Tudom.

Figyelték még egy darabig Harryt, aki egész sokáig ült a padnál. Aztán járt még egyet a környéken mielőtt haza indult. Sirius és Ana megvárták míg bemegy a házba, majd ők is útra keltek.

- Most, hogy hazamész, akár innen a város széléről is hoppanálhatsz. Én visszaviszem a kocsit.

- Veled tartok. Nem sietek vissza abba a házba, elhiheted.

Együtt vitték vissza a kocsit a kölcsönzőbe, majd felkeresték a sikátort, ahová reggel hoppanáltak.

- Köszönöm ezt a napot neked - lépett közelebb a varázsló. - Remélem lesz még ilyen.

- Remélem azért nem teljesen ilyen...  - Sirius felnevetett, Ana arca pedig újra vörös színt öltött. Tenyerébe temetve arcát hangosan felnyögött, de végül hamar elhessegette a kellemetlen emléket, majd újra a varázslóhoz fordult. - Azt ki kell érdemelni - tette hozzá.

- Azon leszek - Sirius csókot lehelt a lány kézfejére, szürke szemeit a boszorkányéba fúrva, amitől annak gyomra hirtelen bukfencet vetett. A varázsló már épp hoppanált volna, mikor Ana megszólalt.

- Na és mondja, Mr. Cooper, gondolt-e az italra a mai nap?

Sirius egy pillanatra elgondolkodott, majd egy cinkos, féloldalas mosolyra húzta a száját.

- Nem. És gondolom, most baromi elégedett vagy magaddal.

- Jól gondolod - kacsintott rá a lány, Sirius elidőzött elégedett mosolyán. - Aludjon jól, Mr. Cooper!

Ha tetszett a rész, nyugodtan hagyj nyomot magad után :) Ha nem, azt is megírhatod :)