Tar

Tar még ki sem nyitotta a szemét, máris körbeölelte Matéo mandarinos illata. Elmosolyodott, és még jobban magához szorította Nong Téót. Ki sem akart kelni az ágyból. Hiába nem volt oda a plüssökért, tegnap valóban jó szolgálatot tett, amiért nem találkozhatott Matéóval. De kicsit elbizonytalanította. Ha ennyire örül Matéo közelségének, mit fog kezdeni Franciaországban? Hiába mondta egyszer a fiú, hogy neki odaruccanni olyan, mintha a szomszédba menne, mégsem várhatja el, hogy túl sűrűn megejtse az utat. Talán a tanszünetekben találkozhatnának. Más a tanévi beosztás Franciaországban, mint Thaiföldön, felváltva tudnának utazni. De elvárhatja ezt Matéótól? Így is egy olyan kapcsolatba rángatta bele, ami ingatag, és ki tudja, hová tart.

Sóhajtva a hátára gördült, és belenézett Nong Téo szemébe.

– Mit gondolsz? Jó ötlet volt egyáltalán belekezdeni? – Maga mellé ejtette a malacot, és megvakarta a fejét. – Néha nem ártana gondolkodnom, mielőtt bármit is csinálok.

A hotelszoba emléke alattomos módon bemászott a tudatába, és fojtogatta. Mégis mit hitt, amikor beleivott abba a hülye kék koktélba? Tharn biztosan nem rendelt volna neki alkoholt, ingyen meg nem adnak semmit. Csak egy kicsit kellett volna jobban észnél lennie, és nem történt volna meg mindaz, ami most is kísérti. Álmaiban és a valóságban egyaránt. Lhong olyan volt, mint egy időzített bomba, ő pedig nem tehetett mást, mint igyekezett életben maradni. És ettől összeszorult a szíve. Légszomjjal küzdött, ahogy a hotelben történtek egyre elevenebb képet festettek a szeme elé.

Hirtelen felült, hogy elmenekülhessen a rémképek elől. Elvette a telefonját az éjjeli szekrényről, és a szája leheletnyit felfelé görbült, ahogy megpillantotta Matéo üzenetét – még éjféltájban írt neki.

Matéo: Délután kettőre átmegyek érted. Van egy meglepim, ami tuti tetszeni fog neked. Ha hazavittelek a randiról, utána beszélek Tummal.

– Elkényeztetsz ennyi meglepetéssel... – Tiszta szívből őrült neki, mégis árnyék vetült a boldogságára. Nehezebb lesz lemondani róla... Így vagy úgy.

Matéo

Matéo somolyogva figyelte, ahogy Tar pillantása a folyosón egyik helyről a másikra cikázik. Az arcára volt írva, hogy nem tudja hova tenni, miért sétálnak az egyetem filmművészeti karának alagsorában. A lámpa pislog, a falak mentén rozoga bútorok felhalmozva, közöttük megülő árnyak, valahonnan nyikorgás szűrődik feléjük. Kétségkívül egy horrorfilm kezdetéhez hasonlított.

Matéo szorosabban fogta Tar nyirkos kezét.

– Mindjárt ott vagyunk – biztosította róla.

– Tippem sincs, milyen meglepetésed van egy alagsorban.

Matéo Tar füléhez hajolt.

– Most ugrassalak?

– Megölsz, és elásod a hullámat az egyetem mögött? Haha, nagyon poénos. – Hallani lehetett Tar hangján, hogy ő is csak viccel.

– Igen, valami ilyesmit mondtam volna.

– És az igazság?

– Majd mindjárt meglátod.

Megálltak egy raktár feliratú ajtó előtt, mire Tar szemöldöke egészen a homloka tetejére szaladt.

– Most már végképp nincs tippem – rázta a fejét.

Matéo elégedetten elvigyorodott, és kitárta az ajtót. Tar tágra nyílt szemmel lépett be.

A nemrég még szanaszét álló polcokat, szépen a fal mellé tolták. Az egyik elé egy hatalmas fehér vásznat feszítettek ki. A dobozokat szintén amennyire lehetett, eltették az útból, és a vászonnal szemben két babzsákfotel terpeszkedett. Mögöttük indításra kész projektor.

– Egész délelőtt ezt a lyukat takarítottam – mesélte Matéo. – Van egy haverom a karon, ő segített. Nézd, még popcornt is hagyott itt – mutatott az asztalra.

Tar széles mosollyal az arcán fordult Matéóhoz, akinek ettől megremegett a szíve.

– Ez az, aminek látszik? – kérdezte izgatottan. – Még sosem néztem így filmet.

– Akkor itt az ideje – kacsintott Matéo.

Tarnak több se kellett, beledőlt az egyik fotelbe, és az ölébe vette a tál popcornt.

– Mehet!

Matéo azonban néhány lélegzetvételnyi ideig nem mozdult. Képtelen volt levenni a szemét Tar életvidám arcáról. Aztán kényszerítette magát, hogy kicsit másfelé nézzen. Odasétált a projektorhoz, beállította, majd miután elindította a filmet, odafészkelte magát Tar mellé. Magához húzta a fiút, és fél karjával átölelte. Az orrát eltelítette a gyümölcsös illata. Nem is érdekelte más, csak Tar. Finom csókot lehelt a füle mögé.

– Hé, filmezni hoztál, nem? – lökte meg Tar nevetve.

– Az nem jelenti, hogy nem szeretgethetlek meg.

Tar elmosolyodott. Befészkelte magát Matéo karja közé, és úgy fogta a popcornt, hogy mindketten elérjék.

– Senki nem tett még ennyit értem – suttogta Tar. – Nagyon köszönöm.

Matéo megcsókolta a feje búbját.

– Megköszönheted azzal, hogy mindig eljössz a programjaimra. Te is nagyon sokat segítesz nekem. Régóta nem éreztem magamat ilyen jól, mint veled. – Ahogy egy pillanatra felrémlett Ben emléke, összeugrott a gyomra. Alig bírt nyelni.

Szerencsére Tar ebből semmit sem érzékelt.

– Túlzol. Mit segíthetnék én neked?

– Sok mindent, hidd el. – Odahajolt Tar füléhez. – A szerelem sok mindenre gyógyír, nem tudtad?

– Hazugság – grimaszolt Tar, majd komolyan Matéo szemébe nézett. – Miattad lettem jobban, nem a szerelem miatt. Ha barátok maradunk, akkor is segítettél volna kijjebb mászni a gödörből. A támogatás a fontos.

– És a szerelmem nem támogat?

– Fárasztó vagy néha – sóhajtott fel Tar. – Visszafordult a vászon felé, ahol már néhány perce ment a film, és Matéo vállára hajtotta a fejét. Jóízűen ropogtatta a popcornt.

Tényleg nem tudod, mennyit segítsz.

Tar

Elindult a stáblista, de Tar nem mozdult. Matéo vállának dőlve, a karjába kapaszkodva maradt. Mindez nemsokára már csak álom lesz. A torkát szorította a kérdés, hogy hogyan oldják meg a távkapcsolatot, mégsem tudta kimondani. Ahogy szólásra nyitotta a száját, egyszerűen megnémult.

– Mi az, Szívecske? – simogatta meg a fejét Matéo. – Felőlem még maradhatunk itt, de csak ezt az egy filmet hoztam.

– Szívecske? – Tar összeráncolt homlokkal pillantott fel a fiúra.

– Aha – bólogatott Matéo vigyorogva. – Te vagy az én kis szívem.

Tar felröhögött, és az arcát Matéo mellkasába temette.

– Oh, anyám – nyögte. – Inkább ne szólalj meg.

– Miért? Ez cuki.

– Szerinted. – És bár valóban nevetségesnek tartotta ezt a megszólítást, a mellkasát jóleső melegség öntötte el. Ennél kedvesebbet Matéo aligha mondhatott neki. – Nem akarsz egyet sétálni? Még nincs kedvem haza menni

– A világ végére is veled mennék.

Tar szíve összefacsarodott. Pont ezt nem akarja...

– Megártott neked a romantikus film? – próbálta elviccelni a dolgot.

– Esélyes – bólintott rá Matéo nagy komolyan. – Tudok a közelben egy szép helyet. – Felkelt, vagyis inkább kivergődött a babzsákfotelből, és felhúzta Tart is.

Tar nem igazán figyelte, hova mennek, vagy Matéo mit mutat neki. A fiú látványát akarta az eszébe vésni, és az érzést, ami mellette fogja el. A bizsergést a lelkében, a boldogságot a szívében, a magabiztosságot, amit visszaadott neki. Kedvtelenül hagyta mindezt maga mögött, amikor vissza kellett térnie a valóságba.

– Akkor beszélsz P'Tummal? – kérdezte Tar, miután Matéo leállította a motort.

Matéo arcán gondterheltség tükröződött, de határozottan bólintott.

– Négyszemközt szeretnék beszélni vele.

Tar bólintott. Minden legjobb barátnak megvan a saját titka, amihez semmi köze, még akkor is, ha ezen múlik a járásuk.

Némán sétáltak be egymás mellett a házba, ahol azonban hiába keresték, Tum nem volt otthon. Matéo kérdőn nézett Tarra, aki csak a vállát vonogatta.

– Mindig itthon van, ha nem az egyetemre megy.

– Nem írt neked?

Tar a zsebéhez kapott. El is felejtette, hogy lenémította a telefonját még a filmezés előtt. Két üzenet várta. A gyomra görcsbe ugrott.

– P'Tum bement az egyetemre, majd este jön. Lhong pedig emlékeztet, hogy ne felejtsem el hívogatni P'Tharnt.

Matéo gondterhelten felsóhajtott.

– Itt maradok veled.

– Menjünk fel a szobámba.

***

– Úgyis szakítani fogtok miattam! – közölte Tar a telefonban Tharnnal.

– Tar, hogy mondhatsz ilyet!? – kiáltott rá Tharn, de Tar bontotta a hívást.

Félre dobta a telefonját, és lehanyatlott az ágyra. A kezébe temette az arcát. Annyira szeretett volna eltűnni, és nem érezni semmit.

Matéo odafeküdt mellé, és átkarolva finoman az oldalát cirógatta.

– Nincs semmi baj.

– Tényleg? Három hete hívogatom, mint valami eszelős, te pedig nem találod Lhong mobilját. Ha így folytatódik, valóban szakítani fognak miattam.

Matéo nagyot nyelt.

– Sajnálom.

Tar odakapta a tekintetét, a szívét elöntötte a bűntudat.

– Nem úgy értettem. Nem hibáztatlak.

– Tudom – simogatta meg Matéo. – De tényleg sajnálom, hogy nem haladok. Esküszöm, már ott tartok, hogy letépem róla a táskát. Csak azzal téged sodornálak bajba.

Tar feljebb emelkedett, és puszit nyomott Matéo arcára.

– Mindent köszönök.

Sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok a fejezetre, de nem úgy alakultak a dolgaim, ahogy számítottam. Kárpótlásként megint reklámoznék egy ingyenes kötetet, amiben ismét megjelent egy novellám. ^^

https://webshop.fairbookskiado.hu/termek/c_h-projects-9786150171838-halalosan-szeretlek-veres-valentin-antologia

Halálosan szeretlek

Fülszövege:

A nap, amire minden szerelmes vár. Ezen az estén azonban más vágyak is kitörnek a ketrecből, kísértés és téboly igázza le a rózsaszín felhőből szőtt álmokat.

A rózsa vöröse helyett vér festi meg az étterem hófehér abroszát. Pezsgő helyett méreg gördül le a torkodon. A hőn áhított bosszú helyett a halál jön érted.

Egy átoktól veszteglő hajó. Egy művész, aki szerelmes a saját alkotásába. Egy szerelem, amit csak a sötétség tehet teljessé.

Megszállottság. Sóvárgás. Elfojtás.

Készen állsz a Valentin-napra?