Samantha szemszöge.

A 8 óra minden Úrhoz intézett könyörgésem ellenére is kíméletlenül lecsapott ránk mellyel párhuzamosan az én idegességem a tetőfokára hágott. Szőke tincseimet tépve mászkáltam fel s alá a szobánkban Tina és Louis társaságban miközben egyszerre vártam Mark érkezését, mondván legyek túl rajta, és reméltem hogy az isteni csoda az utolsó pillanatban megtalál melynek hatására nem kell elmennem vele.

Miután Tina a kiborulása után visszatért közénk, a Louis érkezése miatt félbeszakított ruhapróbát végül a baba kék ruha nyerte ugyanis Todson mindkettőnket kizökkentett a hangulatból aminek hatására már Tinának se volt kedve újabb darabokat rám imádkozni aminek én kimondottan örültem. Arról nem is szólva hogy Louis sem úgy festett mint aki a közeljövőben távozni akar vagy bármi képes volna erre bírni és előtte természetesen semmi pénzért nem lettem volna hajlandó öltözéket váltani.

Így az éppen aktuális ruhámban Tina leültetett a tükör elé és hajkefét illetve csatokat ragadva ügyes mozdulatokkal egy szép, mutatós de nem túl díszes frizurát alkotott a fejemre. Kissé túlzásnak tartottam egy kényszer randevúhoz de annyira tetszett hogy inkább nem szóltam. Ha már rákényszerülök hogy elmenjek vele, legalább stílusosan teszem.

Mászkálásom közepette az óra lassan 5 perccel elhagyta az egészet melynek hatására feltámadt bennem a remény hogy talán mégis megúszom a dolgot, ám az érzés vázaként tört össze bennem mikor a szoba csendjét határozott kopogás hangjai zavarták meg.

Egy másodpercre átfutott az agyamon a gondolat hogy az ablakon át egy íves ugrással kimentem magam a helyzetből ugyanis még a gerinctörés is kedvezőbbnek hatott mint Mark-al eltölteni egy egész estét – méghozzá egy randevú kereti közt – viszont ezt a buta gondolatfoszlányt hamar legyőzte a racionális, felnőtt énem így végül egy fintort elnyomva rávettem magam hogy belekezdjek az estébe mely már akkor pokolian hosszúnak ígérkezett.

Ellenben negatív előítéleteimmel, az ajtó túloldalán olyan látvány fogadott ami minden várakozásomat felülmúlta. Mark egy márkás öltönyben, gondosan betűrt blúzzal és stílusosan kigombolva hagyott öltöny kabátban, egy szál vörös rózsát tartva úgy mosolygott rám mintha nem kényszerítette volna rám ezt az egészet. A szituáció oly mértékben ledöbbentett hogy csak némi fáziskéséssel fogadtam el tőle a felém nyújtott virágot és köszöntem meg dadogva a bókját melyben „elragadónak" nevezett. Ha más körülmények közepette történet volna ez a randevú, teljesen lenyűgözött volna.

Mielőtt még kiléptem volna a szobából Tina mellém libbent és a fülembe súgva emlékeztetett hogy amint elküldöm nekik az étterem címét, rögtön indulnak hogy személyi testőr szerepébe bújva végig asszisztálják a találkozót. Erre azért volt szükség mert hamar kiderült hogy egyikünk se bízik Mark tiszta szándékaiban szóval Tina kikötötte hogy nem mer elengedni vele egyedül. Ezt hallva Louis is felszólalt hogy csatlakozik Tinához majd mikor a barátnőm nem túl finoman elutasította, azzal érvelt hogy sokkal hitelesebb hogy egy fiatal pár ül be egy kellemes vacsorára egy nívós étterembe annál hogy egy fiatal, csinos lány egyedül foglal asztalt. Ezzel az érvvel egyikünk se tudott szembe szállni ezért Tina a száját húzva belement a terve viszont azonnal kikötötte hogy nem fog báj csevejt folytatni a fiúval. Todson gond nélkül beleegyezet de ő is szabott egy szabályt mégpedig hogy Tinának olyan „dögösnek kell lennie hogy az emberek elhiggyék hogy vele randizik"

Tina ennek hallatán dühbe gurult – az elmúlt egy órában már sokadszorra – és megint kiakarta hajítani az ablakon Todson-t felidézve azt a napot mikor először látogattak meg minket Tony-val. Mintha csak ezer év telt volna el azóta, holott mindössze alig 1 hét. Hihetetlen mennyi minden megváltozhat pár nap leforgása alatt....

.........

Az étterem, pont ahogy Mark ígérte, elegáns volt és a jelekből ítélve ezzel együtt kedvelt turistacélpont is ugyanis mindenütt csak idegen nyelvű beszédet lehetett hallani. A helyiségben a sötét vörös és a fehér voltak a domináló színek, ezek jelentek meg mindenhol. Az asztalterítő fehér volt, a négyszög kendő a vörös rózsákkal teli váza alatt pedig szintén rubintvörös. A falak tört fehérben pompáztak középen félbe szelve egy vörös desing csíkkal. A plafonon fénycsövek futottak végig faltól-falig melyek természetellenesen nagy fénnyel és hőmérséklettel töltötték meg a helyiséget melynek következtében egy sütőben éreztem magam holott alig volt rajtam textil.

A terepszemlémet egy sötét vörös ingben és fehér kötényben feszítő pincérnő érkezése szakította félbe aki miután jó étvágyat kívánt nekünk, két, telepakolt tál ételt helyezett először elém majd Mark elé aztán sietősen távozott asztalunktól. Még korábban Mark tájékoztatott hogy előre megrendelte a vacsoránkat így megkímélve engem attól hogy át kelljen bogarásznom az étlapot. Sejtettem hogy nem rossz szándék vezérelte de sajnos ezzel a húzásával nem szerzett jó pontot nálam ugyanis nem szeretem ha eldöntik helyettem hogy mit egyek.

Épp belevágtam az ízletes csirkecombba miközben reméltem hogy Mark az este további részében is illedelmes csendbe fog burkolózni mikor hirtelen megköszörülte a torkát mire én csalódott sóhajomat a falat rágása mögé rejtettem.

- Szóval Sam, megmondom őszintén, nagyon megleptél azzal hogy DÖK alelnökként csatlakoztál a szabad szombat csapathoz. Eddig azt gondoltam, te szabálykövető állampolgár vagy – jegyezte meg kissé lekezelő stílusban amivel sikerült eloszlatnia minden felé érzett szimpátiámat.

- Nehéz helyzetekben nehéz döntéseket kell hozni – dobtam be egy közhelyet remélve hogy nem firtatja tovább a témát. De az isten nem volt kegyes hozzám.

- Mond, ha nem túl személyes kérdés, miért döntöttél mégis a szabályszegés mellett ezzel kockára téve a titulusod? – tenyér bemászó stílusa annyira feldühített hogy kedvem támadt ráborítani az asztalt majd a tökéletesre lakkozott hajára nyomni a csirkémet. Úgy beszélt mintha mindent tudna. Mintha kétséget akarna bennem ébreszteni a döntésem helyességével kapcsolatban. Viszont én átláttam a kis tervén és nem engedtem magam befolyásolni.

- Úgy vélem hogy a DÖK feladata a diákok képviselésén túl a diákjogok megvédése. Márpedig az hogy egy demokratikus országban szavazás nélkül egy ilyen minden diákot érintő változást hoznak létre mint a szombati tanítás, közel se demokratikus, sokkal inkább a diktatúra első jelének nevezném. És én mint a DÖK alelnöke, küzdeni fogok a diákokért és a végsőkig elfogok menni annak érdekében hogy változtatásra bírjam a vezetőség tagjait. – zártam el magabiztosan alelnökhöz méltó beszédemet ezt követően büszkén újabb falatot szúrtam a villámra és rágás közben elégedetten figyeltem Mark zavarodott vonásait. Pontosan ezt a hatást akartam elérni és győztesként kerültem ki a párbajból, arról nem is szólva, hogy semmi kompromittálót nem mondtam. Dupla diadal.

A következő pillanatban Mark pimasz vigyorra húzta ajakit melynek hatására megakadt az álkapcsom a rágásban és már kissé bizonytalanabban küldtem le az ételt a torkomon. A megérzéseim azt súgták hogy talán korai volt az öröm.

- Ez mind szép és jó Sam de egy pillanatra tedd félre a politikus éned és mond el az igazi okot. Mindketten tudjuk hogy nem csak a jó ügy motivált.

- Nem értem miről beszélsz. Ez az igazi ok! – álltam ki magamért határozottan.

- Valóban? – nyomatékosan bólintottam – akkor kérlek válaszolj egy utolsó kérdésemre: akkor is csatlakoztál volna a lázadáshoz ha nem Louis Todson a kezdeményező?

Átléptük az 500 csillagot! Köszönöm <3