Louis szemszöge:

Láncot alkotva dolgoztunk. Tony fújta a lufikat a palackból, Sam kötötte meg őket a fürge ujjaival, Tina és Lucy egymás után firkálta fel a kész lufikra a szabad szombat kezdőbetűit, én pedig mint főnök, az ágyról felügyeltem a folyamatot. Sam és Tina először nem voltak elragadtatva a feladat elosztással, kissé igazságtalannak tartották, viszont miután emlékeztettem őket arra, hogy idő szűkében vagyunk, nem pazaroltak több időt rám.

A szobában csend uralkodott melyet csak a munkafolyamattal járó neszek zavartak meg. Csapatom tagjai szalagmunkásokat megszégyenítő együttműködéssel dolgoztak akár egy olajozott gépezet holott látszott rajtuk hogy a folyamatosan ketyegő óra mely az idő múlását jelezte, mindenkit idegesít.

Már lassan fél 10-hez közelített az óra mutatója miközben nekünk 11-re a suli hátsó bejáratánál kellett lennünk és a lufik mintha nem akartak volna elfogyni. A terv megvalósításának lehetetlenségét látva kezdtem rászánni magam arra hogy lustaságomat lenyelve beállok segíteni a firkálásba mikor hirtelen akár egy isteni jel, csipogni kezdett a telefonom, messenger üzenet érkezését jelezve. Ez azért lepett meg igazán mert emlékeztem hogy utoljára a szabad szombat oldalon voltam belépve, tehát valaki cél irányosan a csapatnak küldött üzenetet.

Akár egy párduc a zsákmányra úgy vetődtem rá az ágy mellé helyezett asztalon hagyott telefonomra majd hasra vágódva gyorsan megnyitottam a beszélgetést. Egy bizonyos Connor nevű fiú kezdeményezett csevegést a csapat tagjaival.

„Váratlanul felszabadult az estém. Szükség van még segítségre a posztban említett feladathoz?"

Tekintetem a képernyőről az írásért felelős lány pársora kúszott akik lassan belefulladtak a még megíratlan lufik tengerébe amiket Sam folyamatosan lökött át hozzájuk mire rögtön tudtam mit kell válaszolnom.

„Ami azt illeti nem ártana. Gyere a kollégium bejárata elé lehetőleg minél gyorsabban"

Gépeltem le neki gyorsan a választ aztán indokolatlanul nagy izgalommal vártam hogy a pöttyök helyét átvegye a szövegbuborék.

„Oké, 5 perc és ott vagyok"

Szemöldököm a homlokomra ugrott a válaszát olvasva ugyanis a késő időpont miatt az agyamnak szüksége volt egy bő másodpercre hogy összerakja a dolgokat: Connor is koleszos. De azért a biztonság kedvéért rákérdeztem mivel ha az elméletem helyes, egyszerűbben is megtudjuk oldani a találkozást.

„ Te is koleszos vagy?"

„Ja, a harmadikon lakom"

„Akkor csak gyere ki a lépcsőházba, ott találkozunk"

Erre reakcióként csak egy like jelet küldött mire én lezártam a telefonom majd talpra ugorva a zsebembe csúsztattam. Nem állt szándékomba elárulni a többieknek hogy hová megyek mivel meglepetést akartam nekik szerezni azzal hogy hozok nekik még két segítőkezet így rögtönöztem egy alibit arra hogy miért távozok.

- Mindjárt jövök – jelentettem be ünnepélyesen miközben gólya járásba kapcsolva átlépkedtem a temérdek lufi és az ember lábak felett annak érdekébe hogy az ajtóhoz jussak.

- Nem mész sehova! – hasított bele a csendbe Tina éles parancsa melynek hallatán már majdnem megijedtem de mégse. Tina fenyegetőzni tud de már megtanultam hogy sose csinál semmit. Vagy azért mert lenyugszik mire elérne engem vagy azért mert Sam leállítja. – Tudom hogy csak ki akarod húzni magad a munka alól

- Eddig is ezt csinálta – köpte közbe monoton hangon Tony a palack mellől aki fel se nézve ránk, munka közben csak fél füllel követte az eseményeket.

- Hugyozhatok itt is ha adsz egy üveget de szerintem ez se tetszene – feleltem a lánynak vigyorogva mire ő mérgelődve morgott valamit a bajsza alatt amit nem értettem de nem is érdekelt. Nekem csak az volt a lényeg hogy megint sikerült felbosszantanom. Ezzel millió – nulla volt az állás az én javamra.

- Ha nem jössz vissza 10 percen belül akkor elintézem hogy többet ne kelljen pisilés miatt kijárkálnod – fenyegetőzött heves gesztikulálás közepette mely közben csak úgy lobogtak arca körül a vörös tincsei. Sam mellette csak gondterhelten felsóhajtott aztán újabb betűt karcolt az éppen kezébe kerülő lufira. Vártam hogy hozzáfűz valamit de néma maradt.

- Annyit emlegeted a kicsi Louis-t hogy kezdek furcsa következtetésekre jutni – jegyeztem meg pimaszul már előre mosolyogva ugyanis tudtam hogy ezzel az egy mondattal egy pillanat alatt belé tudom fojtani a szót és Tina rövidesen be is bizonyította hogy jól sejtettem. Habár reakciója mélysége még engem is meglepett ugyanis nem csupán megnémult és békén hagyott, olyan vörös pír kúszott az arcára mely még Sam-et is döbbent szemöldök felhúzásra késztette. Pedig ha van valaki akiről azt gondoltam hogy már nem tud meglepődni Tinán, akkor az Sam volt.

A hosszúra nyúló csend jó lehetőségnek ígérkezett arra hogy végre hajtsak egy stílusos távozást így nem voltam rest cselekedni. Köszönés nélkül sarkon fordultam majd ugyanazzal a lendülettel ránehezedve a kilincsre máris a küszöbön túl voltam.

......

- Connor? – üdvözöltem lazán a lépcsőházban várakozó fiút aki kizárásos alapon, mivel rajta kívül nem volt ott más, nem lehetett más de jobbnak láttam biztosra menni.

- Úgy van! – felelte lelkesen a fiú miközben egy barátságos mosolyt villantva kezet fogott velem. Egy kócos szőke hajú, hatalmas kék szemű, vidám fiú állt velem szembe fekete feszülős farmerban és egyszerű fehér pólóban melyre hátulról egy gombolatlan szürke-fehér kockás inget húzott. Mosolya már találkozásunk óta rá volt ragadva az arcára melyből arra következettem hogy vagy nagyon lelkes a programmal kapcsolatban vagy egy örök vidám, pozitív személyiséghez van szerencsém. Ám a külsejével kapcsolatban már rögtön az első másodpercben szemet szúrt valami mivel hogy fogadni mertem volna arra hogy a profilképén szemüveg volt rajta, ellenben most gond nélkül szedte mellettem a lépcsőfokokat úgy hogy szemei csupaszok voltak.

Egész végig, mialatt kiértünk a lépcsőházból, próbáltam felidézni magam előtt a beszélgetés szélén látott apró képecskét, hátha bebizonyosodik hogy csak én emlékszem rosszul de ahogy egyre többet gondolkoztam, úgy váltam egyre biztosabbá abba hogy a memóriám nem űz tréfát velem így ezek után végre rámertem kérdezni.

- Te nem vagy szemüveges? – csaptam le rá kérdésemmel a köztünk beállt csendben mire Connor homloka értetlenül ráncba szaladt amit látva késztetést éreztem a magyarázkodásra – mert a profilképeden szemüveg volt rajtad – kiegészítésem hallatán a fiú szemei felcsillantak aztán egy hosszú „jaaaa" felkiáltás hagyta el száját. Ez pont elég volt ahhoz hogy megnyugodjak azzal kapcsolatban hogy még mindig jól működik a vizuális memóriám és nem égettem be rögtön az első találkozásunkkor magamat Connor előtt.

- Ja, az kamu szemüveg – adott értelmes magyarázatot a jelenségre mire én bólintottam egyet aztán önmagamat nem meghazudtolva, jelzés nélkül betörtem a csajok szobájába mellyel párhuzamosan az ajtó túloldaláról egy hangos és panaszos kiáltás hangzott fel. Abban a biztos voltam hogy sikeresen rávágtam valamelyik lány hátára az ajtót, viszont abban már nem, hogy pontosan melyikére a három közül. Csak reménykedni mertem hogy nem Tina volt a szerencsétlen áldozat, elég rossz bemutatkozás volna Connor felé ha már az első alkalommal szemtanúja lenne annak ahogy Tina megöl.