Samantha szemszöge: 

- Semmi nem változott ezen a helyen – jegyezte meg Louis üres hangsúllyal miközben feltérképezte a szoba bútorzatát és falait, majd ezt befejezve, mint aki jól végezte dolgát, teljes természetességgel hátra dőlt az ágyon. Kedves barátnőmnél ekkor szakadt el a cérna és indulatot nem fékezve, csípős megjegyezést címzett az ágyán terpeszkedő, általa a pokolba kívánt fiúnak.

- Mégis milyen jogon sajátítottad ki az ágyam?! – Louis nem válaszolt, mindössze elvigyorodott, ezt követően oldalra fordult és könyökére támaszkodva elkezdte nyomkodni a telefonját. Furcsa volt számomra hogy egyáltalán nem érzi magát kényelmetlenül, ugyanis engem rettenetesen frusztrált a jelenléte. Nem a múltunk vagy ellenszenvem miatt, sokkal inkább annak okán, hogy 3 éve színét se láttam még csak a folyosónk közelében sem, most mégis lazán és otthonosan mozog a birodalmunkban, mintha az a 3 év kihagyás meg se történt volna.

- Bocs – mondta félvállról de nem mozdult – kapok a csokidból?

- Nem! – üvöltött rá Tina színpadiasan aztán provokálóan egy nagyot harapott az édességből.

- Nem kedvellek – mondta morcosan, összehúzott szemöldökkel és tovább nyomta a mobilját.

- Valahogy túlélem – zárta le egy váll vonás közben barátnőm majd a mellettem elhelyezkedő székén talált menedéket. Letörte nekem a csokija végét, átadta és onnantól együtt majszoltuk a csokit miközben figyeltük a szobánkban, látszólag oktalanul tanyázó hímet.

- Szóval, Louis – szólaltam meg hosszú csendet követően mikor elfogyott a boldogsághormon adagom – miért is vagy itt?

- Tudod, Sam, kezdem úgy érezni hogy ki akarsz dobni – felelte színlelet sértődöttséggel – és ez nagyon sértő!

Hirtelen fogalmam se volt mit mondjak. Ugyan nem értettem itt létének okát de nem akartam kidobni, viszont ha ezt a szemébe mondom, az nagyon félreérthető és kényelmetlen szituációt szült volna amit szerettem volna elkerülni.

- Na figyelj! – ugrott talpra hevesen Tina mire Louis ráérős mozdulatokkal felemelte tekintetét a képernyőről és unottan a barátnőmre nézett – ha Sam nem dob ki, majd én! – megrémisztett az a szintű megvetés és indulat ami a hangjából sugárzott, viszont Louis-nál közel se bizonyult olyan hatásosnak mint nálam. Ugyanolyan közömbösen nézett vissza a barátnőmre mint kitörése előtt. Tina sose titkolta mennyire nem kedveli Todson személyét és akárcsak az én esetemben, nála se volt ez mindig így. A kapcsolatunk alatt nagyon jól kijöttek, hasonló személyiségük miatt tökéletes volt az összhang köztük. Olykor féltékeny voltam rá amiért olyan jól megérti a barátomat és titokban tartottam tőle hogy Louis rájön hogy Tina jobban illik hozzá és elhagy. Aztán amikor szakítottunk és napokig zombiként éltem mellette, minden hidat felégetett.

- Hidegvér, baby! – csitította Louis fel se nézve mobiljáról amin szabad kezével éppen vadul gépelt. Sóhajtva lesütöttem szemeimet és ösztönösen összébb húztam magamat védekezési célzattal ugyanis ezalatt a 3 év alatt amióta összevagyok zárva Tina-val, megtanultam mit tilos mondani neki, mi az, ami robbanásra készteti. És Louis pont ráhibázott az egyikre.

- Louis – szólította meg kimérten, elfojtott hangon mire nálam bekapcsolt a vészcsengő. Ez durva lesz. – tudsz repülni? – kérdezte érdeklődve melynek hatására Louis végre felhagyott a gépeléssel és értetlenül pislogott fel a barátnőmre aki ekkor már az ágya mellett állva magasodott vészjósló testtartásban a fiú fölé.

- Nem – mondta bizonytalanul.

- Akkor jobb ha megtanulsz mert most kiváglak az ablakon! – mennydörögte idegesen majd bármi előjel nélkül megragadta a srácot aki természetesen nehezebbnek bizonyult mint felmérte, ezért megmozdítani se tudta, ennek ellenére kitartóan küzdött. Ha nem ilyen előzmények után esett volna neki, még viccesnek is találtam volna a helyzetet, de így inkább féltem. A csatába beszállva, megragadtam Tina csípőjét és minden erőmet összeszedve próbáltam leszedni az ágyon fetrengő fiúról, ám túl gyengének bizonyultam.

Louis a kupac alján próbálta finoman letolni magáról a haját tépő Tinát míg én a barátnőmön hasalva küzdöttem ugyanezzel mikor az ajtó ismételten, bármi előjel nélkül kinyílt és Tony sétált be rajta, jobb kezében telefonnal, balban egy doboz sörrel. Felbukkanása hatására mind ledermedtünk mire ő szemmagasságba emelte mobilját és elvigyorodott. A következő amit érzékeltünk az volt hogy vakít minket a vaku.

- Egyszerre két csaj? – kérdezte csodálkozva pimasz fél mosolyra húzva ajkait a kupac alján fekvő fiúnak célozva kérdését aki erre önelégülten bólogatni kezdett viszont arca hamar fájdalmas grimaszba fordult ugyanis Tina nem tűrte tétlenül boldogságát, keményen belekönyökölt a hasába. Tony az ajtóban felröhögött majd miután lábával berúgta maga után, lazán meghúzta a kezében tartott dobozt. A szobát hamarosan ellepte a keserű sör szag ami fintorra késztetett – Taníts mester! – kiáltotta el magát miközben természetes mozdulatokkal ledobta magát a székemre és párszor szórakozottan megfordult vele a tengelye körül.

Annyira váratlanul és gyorsan történt minden, hogy szükségem volt egy pár másodperces reakcióidőre hogy feldolgozzam mi folyik körülöttem. Először az exem, akivel 3 éve alig pár mondatott váltottam tör be a szobámba, majd rá negyed órára megjelenik a legjobb barátja, Tony is és mindketten úgy kezelik a helyzetet mintha ez mindennapos volna. Arról nem is szólva, hogy még fél óra után se adtak magyarázatot a jelenlétükre.

Ez volt az a pont hogy megelégeltem a tudatlan állapotot és barátnőm hátáról lemászva, talpra ugrottam, kisimítottam a harctól meggyűrődött pólóm ráncait, csípőre vágtam a kezeimet és magabiztos, határozott fellépéssel konkrét válaszokat követeltem a két fiútól:

- Oké, most volt elég! – kemény, követelőző hangom végre célt ért és sikerült magamhoz ragadom a fiúk figyelmét – valamelyik végre magyarázza el nekem miért vagytok a szobánkban!

- Nekem fogalmam sincs – emelte maga elé a kezeimet védekezően Tony – az a seggfej hívott ide – biccentett sörös dobozával az ágyon fetrengő Louis felé akiről idő közben lemászott a barátnőm és mellém sunnyogott.

Ezen információ elhangzása után minden szempár Louis-ra szegeződött aki látszólag nagyon élvezte a helyzetet miszerint egyedül ő tudja azt amire mind kíváncsiak vagyunk.

Arcán izgatott mosollyal felült az ágy szélére, színpadiasan összecsapta a tenyereit majd hevesen gesztikulálva belekezdett:

- Van egy tervem!

- Ez már rosszul kezdődik.... – eresztett el egy fáradt, fájdalmas sóhajt Tina melyre válaszként én gyorsan lepisszegtem, jelezve hogy ne szakítsa félbe a fiút, habár egyet kellett értenem előzetes félelmével. Louis tervei nagy átlagban vagy veszélyesek, vagy örültek vagy illegálisak. Legrosszabb esetben mindhárom egyszerre.

- Nem tudtom ti hogy vagytok vele de én nem fogom szó nélkül hagyni hogy a diri elbassza a szombatunkat szóval vissza akarom szerezni. De ehhez szükségem van egy csapatra. Na, ki tart velem?