Sziasztok! 

Biztosan emlékeztek, hogy nagyjából 1 héttel ezelőtt közzétettem egy bejegyzést, melyben meghirdettem egy kérdezz - felelek játékot, ahol ti tudtatok kérdéseket feltenni nekem. Nos, mikor ez az ötlet megszületett a fejemben, nem számoltam nagy érdeklődéssel, tekintve, hogy se nem vagyok egy nagy "sztár", híresség itt wattpad-on, illetve ez a platform se annyira alkalmas erre. Ez a műfaj inkább a youtube videósok körében van elterjedve, így nem voltak nagy elvárásaim. Nagyjából arra számítottam, hogy érkezni fog néhány egyszerűbb, érdeklődő kérdés, aztán ti minden várakozásomat felülmúltátok. Nem elég, hogy legalább ötször annyi kérdés érkezett, mint a legvadabb álmaimban reméltem, de azok a kérdések is kreatívak, egyediek, elgondolkodtatók voltak. Élvezet volt rájuk válaszolni :) 

Szóval köszönöm. Egy élmény volt. #Tivagytokalegjobbak <3 Nem is szaporítom tovább a szót, következzenek a régóta várt válaszok. 

Igen, mindig. Van egy olyan furcsa heppem, hogy nem tudok úgy elkezdeni írni, hogy nem szól valami a fülemben. Nem tudom miért van ez, de ijesztő, hogy olyan, mintha a zene által kapnám az írói tudásomat. Anélkül csak ülök kukán és bámulom a kurzort. Persze, miután belemerülök a történetbe és megszűnik a kapcsolatom a világgal, már nem érdekel. Gyakran előfordul, hogy fél órával később eszmélek fel, hogy már régen véget ért a szám, de az elinduláshoz mindenképp szükségem van rá. Az hogy milyet, változó. Van, hogy az adott fejezet hangulatához választok, ám a leggyakrabban az éppen aktuális kedvenc számomat rakom be. Nincs semmi kiemelkedő, ami alapján a karakterek személységet alkotom. Amit éppen a történet megkíván magának. Általában maga a sztori formálja meg a személyiségeket is. Nekem ebbe nincs beleszólásom :D Lány szemszögből szeretek jobban írni. A fiú szemszöggel már kacérkodok, de még nem vagyunk annyira jóban. Van, hogy igen, van hogy nem. Elárulok egy titokot: mikor új könyvbe kezdek, nagyon sokszor a történet közepe nincs is meg a fejemben. Mindössze azt tudom, hogy honnan és hova szeretnék eljutni, mindaz ami közte történik, teljesen random jön. Nincs se kedvenc írom, se kedvenc könyvem. Nagyon sok könyv van, amit nagyon szeretek de nem tudok kedvencet választani. Nincs példaképem se. Egészen decemberig a Tökéletes Hang című film volt a kedvencem, aztán megnéztem a moziba A legnagyobb showman-t és azóta ez emelkedett a lista elére. Igen, van egy macskám és egy tengerimalacom. Jelenleg nem sportolok rendszeresen, most tervezek elkezdeni futni mert kell a beach body nyárra :D Egyébként régebben 4 éven át tollaslabdáztam, de aztán időhiány miatt abba kellett hagynom. Hmm, tudnék repülni és láthatatlanná válni. József Attilát. Megkérdezném tőle, hogy mi történt pontosan azon a bizonyos napon Balatonszárszón. Egyikben sem. Max a jövőbe utaznék de vissza semmiképp. 

Ihlet adóim? Soroljam? Barátok, ellenségek, ismerősök, ismeretlenek, állatok, események, utcák, műsorok, szavak, képek, pillanatok, hangok, csendek....maga az élet. Az ihletet sose kell keresni, csak hagyd hogy megtaláljon. Igen, voltam, sőt, most is le akar igázni de küzdők ellene :D Nos, nem is tudom. Csak egy klisével tudok élni: az idő segít. Nem szabad erőltetni, mert annak úgyse lehet jó vége. Ki kell várni, míg elmúlik.

Úristen, dehogy! Sose vagyok teljesen elégedett. Nálam úgy kerülnek ki a részek, hogy azt gondolom: "elmegy". Nagyon kevés olyan művem van, amire büszke vagyok, vagy "jónak" tartom. Én tipikusan az a fajta íro vagyok, aki pozitív visszajelzések nélkül valószínűleg a fiókjának írna, mert borzalmasnak tartja minden alkotását. 

Feljebb leírtam. Nagyon sokáig úgy voltam vele, hogy történjen bármi, én egész életemben írni akarok és ehhez mérten kerestem munkát is. Komoly terveim között volt az, hogy újságiró leszek, esetleg megpróbálok bekerülni valami online magzinhoz, hírportálhoz. Aztán ez a terv elúszott különböző okok miatt és jelenleg óvónőnek készülök. Éles váltás, igaz? :D Viszont, nem vetettem el mindent, mivel ezek után is olyan munkát akartam találni, mely mellett "másodállásban" tudok írni is. Mint minden írónak, nekem is nagy álmom, hogy könyvet adjak ki, nyomtatásban lássam viszont a művemet, szóval talán kicsit több, mint hobbi, de hivatásos író sajnos nem lehetek. 

Londonba. Nekem London az álmaim városa és megfogadtam, hogy életem során legalább egyszer elfogok jutni oda, történjen bármi. 

Feljebb már leírtam :) 

Ööööö...nos, ez az én esetemben kicsit bonyolúlt. Az történt, hogy én tavaly májusban érettségiztem, majd szeptemberben be is kerültem egy egyetemre, de nem oda, ahova szerettem volna, ennek ellenére elkezdtem, de pár hónap után félbe is hagytam bizonyos okok miatt. Nem untatnálak titeket ezzel. A lényeg, hogy idén újra megpróbálom ugyanazt az egyetemet, ami tavaly is a célom volt. Ez egész pontosan a PTE KPVK pedagógia kara mely szekszárdon található. Ahogy feljebb is említettem, óvónő szeretnék lenni szóval a célom az óvodapedagógia kar. Van itt valaki, akivel találkozhatok majd? :) Az érettségiről szólva pedig, nem fogok senkinek se hazudni, nem könnyű. Nagyon nehéz, idegileg és szellemileg kikészíti az embert. Sokat kell rá készülni, de nem teljesíthetetlen. Azok, akik azt mondják, hogy az egyetemi vizsgaidőszakhoz képest nyúlszar, azoknak van igaza. Ennél csak nehezebb vizsgáitok lesznek az életben, szóval nem kell nagyon rágörcsölni. Én azt tanácsolom, hogy tanuljatok. Készüljetek fel tisztességesen és akkor már nyugodtabban fogtok beülni, hiszen tudjátok, hogy mindent tudtok. A tanárok pedig azért vannak, hogy segítsenek. Nekik is az az érdekük, hogy te átmenj, szóval ne okozz nekik csalódást azzal, hogy felkészületlenűl ülsz oda. Ha már látják, hogy tudsz valamit, pár mondatot, akkor nem fognak feleslegesen kínozni titeket. Life hack: minden tételt tudjatok legalább a félig és már nem lehet nagy gond. 

Én hatalmas idézet fan vagyok, tehát én mindig azokból merítek erőt. Rengeteg idézet van elmentve a gépemen, melyek direkt az általad említett időszakokra vannak, így nehéz választani, de talán ez a kettő az, ami a legtöbbet segített/segít nekem: 

- Ha megpróbálod, veszíthetsz. Ha feladod, vesztettél. 

- Mielőtt feladnád, gondolod végig, hogy eddig miért tartottál ki. 

Számtalan sorozatot nézek párhuzamosan, annak köszönhetően, hogyha megtetszik egy, akkor azt elkezdem nézni és a régebbiek feledésbe merülnek, aztán újra felfedezem őket. De ha egyet kellene választanom, ami mellett végig kitartottam, akkor az a Modern család. 

Azt hogy miért, nehéz lenne röviden összefoglalni. Igazából az írás talált rám, nem pedig én rá, és amint elkezdtem, rögtön tudtam, hogy végre megtaláltam a helyemet. Végre rátaláltam arra a dologra, amit csinálni szeretnék, az pedig csak a hab a tortán, hogy "tehetségesnek" is számítok benne. (habár ezzel tudnék vitatkozni xd) Mikor? Huhh, kb 12 - 13 éves koromban :D (idén leszek 20) 

Feljebb már említettem kettőt, amit nagyon szeretek, viszont nem mondanám őket a  kedvenceimnek. Nagyon elgondolkoztattál ezzel a kérdéssel, hiszen millió idézet van a fejemben, de sose agyaltam azon, hogy melyik a kedvencem. Talán ez: "Nézz az égre, a legszebb fényre, láss egy álmot, s harcolj érte. " Sajnos nem tudom, honnan vagy kitől származik, de régebben annyira motivált, hogy ez volt a telefonom háttérképe is. 

Feljebb már utaltam rá az egyik kérdésnél, hogy nem tartom magamat valami sokra. Ez részben az önbizalomhiányomnak tudható benne, részben annak, hogy maximalista vagyok. A lényeg az, hogy én sose gondoltam magam valami nagy embernek itt Wattpad-on. Mindig meglepnek a megtekintés számok, illetve minden feliratkozónak külön örülök. A mai napig felfoghatatlan számomra, hogy átléptem az 1000 követőt, sőt, rövidesen talán meglesz az 1100 is! Amikor én kezdtem az ipart, akkor még nem volt divat az írás, talán még cikinek is számított, így én se azért vágtam bele, mert menő akartam lenni, hanem csak kipróbáltam, aztán beleszerettem, azóta pedig csinálom, mert ez az életem. A kérdésedre válaszolva: én egy közepesen jó, tűrhető, időnként valami egész jót is alkotó írónak tartom magamat, aki mindig arra törekszik, hogy minőségi tartalmat adjon a világnak. A célom az, hogy a műveim olvasása közben az emberek elfeledjék a valóság gondjait és szórakozzanak. Én szórakoztatni akarok, se többet, se kevesebbet. Ha csak egy embert sikerül megmosolyogtatnom egy írásommal, akkor nekem már megérte. 

Sajnos kevesebbet, mint akarok, viszont ha egyszer neki állok, akkor órákon keresztül nyomom, hogy behozzam a lemaradásokat :D Átlagosan 2 -3 órám megy rá egy-egy részre, de előfordul, hogy még itt a szerkesztőben, publikálás előtt 5 perccel is csiszolgatok rajta. 

Határozottan nem. A kinézetüket minden alkalommal valamilyen színész vagy énekes ikhleti, viszont a személyiségük egyedi. Mindig más egy kicsit, általában olyan, amilyet a történet megkíván magának. Ahogy feljebb is írtam már, a sztori formálja őket. Akárcsak a való életben, szeretném ha a történetekben is mindenki egyedi lenne, saját személyiséggel és jellemvonásokkal. Viszont, ha már itt tartunk, ha a személyiséget nem is, bizonyos elszólásokat vagy cselekedeteteket szoktam kölcsönözni a környezetemben élőktől. A szabad szombat-ban például sok ilyen eset van :D 

Nem ötlet volt, hanem a sors! *drámai zene* Komolyra fordítva a szót, feljebb már utaltam rá, hogy az írás talált meg engem. A történetem eléggé sablonosnak mondható, ugyanis abban az időszakban kezdem el írni, amikor még csak 1D fanfic-ekkel volt tele a blogger világ, én pedig beálltam a sorba. Az első történtem címe egyszerűen csak annyi volt, hogy 1D love story :D Magába a sztoriba inkább nem mennék bele, mert szeretném elfejteni. Bár ne emlékeznék rá :D A legkínosabb mégis az, hogy én akkoriban azt komolyan gondoltam xd Szégyen! A lényeg annyi, hogy elkezdtem és rájöttem, hogy imádom csinálni. Beszippantott a fiktív valóság, amit én irányítok és azóta is vasmarokkkal tart. Szeretem azt hinni, hogy én arra születtem, hogy írjak. 

A többi kérdésre feljebb megtalálod a választ. 

Éppen egy mély írói válságban tengődtem. Akkoriban fejeztem be a "A lencse mögött" című könyvemet és a sikerén felbúzdulva, a következő könyvemtől is valamiért hasonló sikereket vártam, majd csalódott lettem, mikor ez nem érkezett meg. Nem vagyok büszke az akkori hozzáállásomra, elvégre az alapelveimmel szemben cselekedtem, de csak ezen okból letöröltem két könyvemet is, mely után ott álltam történet nélkül. Teljes letargia fogott el, mivel nem hogy előre megírt részeim nem voltak, de még ötletem se. Telt-múlt az idő, míg el nem érkezett a szülinapom előestéje, amikor is megtörtént a csoda. Nem tudom honnan, hogyan, mikor, miért, de megálmodtam a szabad szombat alapsztoriját és mikor reggel felkeltem, már tudtam, hogy ez lesz az a történet, amit nem fogok elengedni. Elkezdtem kidolgozni a cselekményt, megalkotni a karaktereket, megírni a részeket, és most itt vagyunk :) 12 éves korom óta csinálom. Nem tudom létező bandának számítanak e még, hiszen egyelőre nem mondták ki hivatalosan a feloszlást, de már 3 éve nem léptek együtt színpadra, szóval....de nekem az One Direction (volt) a kedvenc bandám. Sok mindenkit szeretek, de ők messze kimagaslanak. Nem, egyetemista vagyok/voltam, jelenleg dolgozom. Nincs kedvenc sztorim itt. 

Feljebb már leírtam :) Én a romantikus könyveket kedvelem a legjobban (nem véletlenül alkotok ebben a műfajban) de minden fajta könyvet elolvasok, aminek a története megfog. Nincs kedvenc írom itt.