- És miért pont mi? – elsőként Tina törte meg a szobában beálló csendet amit Louis terve felvázolásával idézett elő mely igazság szerint nem lepett meg. Tipikus „Louis-terv" volt melynek megszületése senkit se érhetett váratlanul ha egy kicsit is ismeri őt. Számítani lehetett arra hogy egy olyan személyiségű fiatal mint Louis nem fogja szó nélkül hagyni hogy elvegyék tőle a hétvége legjobb napját. Viszont Tina kérdése találó volt ugyanis az nekem se fért a fejembe hogy miért pont minket akar a csapata tagjainak.

- Azt hiszem Tony egyértelmű – nézett az említettre aki erre amolyan „hát persze" kifejezéssel arcán jelentőségteljesen felé emeltre a sörös dobozt mintha csak azt mondaná „Tisztelettel"

- Sam-et azért mert befolyásos személy az iskolában és nem árt ha van egy összekötő a DÖK-el ha esetleg szükség lenne rá – magyarázta szokatlanul komoly hangnemben mely annyira megdöbbentett hogy még tiltakozni is elfelejtettem. Egyre csak ámultam hogy ki az a fiú aki Tina ágyán terpeszkedik hiszen 3 éve közel se ilyen volt. Persze nem nagy, mérvadó változásokra, teljes személyiség cserére gondolok, ez a kis terve is bizonyítja hogy még mindig nem nőtt fel és valószínűleg sose fog, emberileg képtelen rá, viszont kis apróságok szembetűnőek azok számára akik hosszabb ideje ismerik őt.

- Rád pedig azért van szükség mert ketten kevesek vagyunk a megvalósításhoz és Sam-et ismerve, ő biztosan nem fog semmi olyat csinálni amit a diri nem engedélyezett – Tina arcán elégedettség jelent meg mialatt az én tekintetem tűzben forgott a felháborodás miatt. Nem csak Louis változott, én se vagyok már olyan karót nyelt mint akkoriban. Azt a fajta viselkedésemet pedig szeretem azzal magyarázni hogy nagyon be akartam kerülni a DÖK-be és emiatt igyekeztem tökéletes látszatot kelteni a diákok szemében. Dühösen felmordultam melynek következtében Louis rám emelte a tekintetét – vagy tévedek, Sam? – kérdezte olyan hangon mint aki már előre tudja a válaszomat amivel kimondatlanul elismerem hogy nyert.

Annyira feldühített nagyképű, tudálékos magatartása hogy meggondolatlanságomban a következőt találtam neki mondani:

- Tégy próbára Todson! – kiáltottam kihívóan ám amint a szavak elhagyták ajkaimat, rögtön meg is bántam. De már nem szívhattam vissza és ezt Louis is nagyon jól tudta, továbbá a büszkeségem se engedte volna. Bele kellett törődnöm hogy megint előbb beszéltem mint gondolkodtam és ha már ilyen buta voltam, vállalnom kell a következményeket. Még akkor is ha emiatt kirúghatnak a DÖK-ből.

- Akkor benne vagytok?! – pattant fel lelkesen Louis és a szoba közepére állva tekintett végig rajtunk, ülőkön. Tony a szobatársam székén terpeszkedett, Tina mellette az enyémen míg én jobb hely híján félresöpörtem a cuccaimat az asztalomról és annak tetején ücsörögve, lábaimat lóbálva hallgattam eddig az eseményeket.

- Én benne! – Tony válasza senkit se lepett meg. Felállt és vigyorogva a haverja mellé állt ezzel jelképezve hogy már csapattársak.

- Kell egy kis izgalom – jegyezte meg félvállról a barátnőm majd ő is a fiúk mellé sétált. Jeges vízként ért Tina viselkedése. Igazság szerint nem az lepett meg ennyire hogy gondolkodás nélkül belement egy szabály szegésbe, ez kimondottan beleillett a személyisége, inkább az sokkolt hogy ilyen egyszerűen szövetségbe lépett két általa nem kedvelt fiúval. Tony-val valószínűleg nem volt baja, vele szerintem csak azért nem beszélt mert Todson haverja, viszont azt sose rejtett véka alá mennyire gyűlöli Louis-t. Ennek ellenére mégis minimális habozás után úgy döntött betársul hozzájuk és a segítségükre lesz mindenben.

- Már csak te maradtál Sam – villantotta rám kék szemeit Louis miközben ajkain önelégült mosoly ült mintha előre tudná hogy hárman maradnak. Nem akartam neki megadni azt az örömöt hogy igaza legyen, viszont a szabályszegés ténye teljesen szembe ment azokkal az elvekkel amiket eddig képviseltem. A DÖK alelnökeként a szabály szegés megakadályozása lenne az egyik fő feladatom, képmutatás volna a szabályokról beszélnem miközben én magam se tartom be őket. De ott van a cél. Maga a tény hogy mindezt jó ügy érdekében, a szabadságért, a tiszta jogokért csináljuk. Apró rosszakat követünk el azért hogy egy nagyobb, mindenkit érintő jó célt elérjünk és ez pont beleillik a DÖK profiljába, hiszen mi is a diákokért vagyunk.

Végig néztem a szoba közepén türelmesen ácsorgó csapaton akik már elköteleződtek amellett hogy a saját bőrükkel fizessenek a többi diák szabadságáért. Ott volt Louis aki talán életében először akart önzetlenül tenni valamit az iskola többi diákjáért és aki képes volt félretenni a büszkeségért majd segítséget kérni pont tőlünk. Tony másik felén pedig Tina mosolygott biztatóan, aki szintén lenyelt egy gombócot mikor önként elfogadta Louis-t főnökének. Azt a Louis-t akit fél órája még ki akart dobni az ablakon, pusztán azért hogy rámutasson az iskolában folyó diktatúrára. Mindketten már most apróságoknak tűnő, mégis számukra fontos és nehéz áldozatok hoztak pedig még el se kezdődött. Nem lehetek pont én, a DÖK alelnöke, a jogok legnagyobb hangoztatója az aki visszalép ettől a nemes cselekedettől pusztán azért mert 99 százalékban illegális.

Hosszú, gondolkodással és mérlegeléssel töltött percek után végül meguntam a bizonytalanság állapotát és mielőtt az agyam megakadályozott volna, leugrottam az asztalról. Így hogy már én is álltam, nem volt visszaút. Nem lehetek olyan önző hogy a saját jó hírem miatt hagyjam hogy az igazgató diktatórikus magatartása elnyomja a diákok alapvető jogait. Márpedig ha többhöz nem is, egy demokratikus szavazáshoz igenis jogunk van.

Felvettem egy magabiztos álarcot majd határozott, célratörő léptekkel a többiek mellé sétáltam ezzel bezárva a négy tagból álló kört.

- Tessék, most már mind állunk - mondtam – egy csapat majom, akik körben állnak – idéztem a „Galaxis őrzői" című nagy sikerű sci-fi filmből mert a szituációhoz illőnek éreztem.

Tina felnevetett hiszen felismerte az idézetet, együtt néztük meg a filmet, Tony csendben maradt, viszont Louis nem tudott túl lépni a döbbenetén melyet a beleegyezésemmel okoztam. Biztos lehetett abba hogy nem fogok belemenni a tervébe és majd elmondhatja hogy ő bizony megmondta, tudta ezt előre, és egy világ omlott össze benne mikor nem lett igaza. Én pedig büszke voltam amiért még megtudom lepni a nagy Louis Todson-t.

- Na és most? Mi a terv? – törte meg a csendet pár fontos kérdéssel Tina mire mind egyetértően bólogattunk. Jó hogy megvan a csapat viszont nem ártana egy terv. Mi lányok bizakodva néztünk Tony-ra, válaszokat remélve ám ő egy mozdulattal átirányított minket a kábultan ácsorgó Louis-hoz, mondván:

- Lou a főnök

Louis ezen mondat hatására visszatért közénk a földre és miután néhány fejrázással felébresztette magát pár másodperces kómájából, lazán zsebre vágva kezeit ránk vigyorgott:

- Mire várunk?

- A tervre – felelte Tina egy lekezelő szemforgatás mellett.

- Mert feltételezzük, van terved – folytatta reménykedve Tony és szinte könyörgött a szemeivel barátjának hogy ne csak ennyi legyen a fejében.

- Persze hogy van – jelentette ki mérgesen – és sértő hogy azt gondoljátok hogy konkrét tervek nélkül vágtam bele ebbe az egészbe

- Nem lepett volna meg – szúrta közbe gúnyosan Tina amire Louis csak egy csúnya pillantással felelt.

- Szükségünk lesz zseblámpákra, ragasztóra, zoknikra, egy hotdog-ra és - gyors mozdulatokkal előkapta a mobilját és pár koppintást követően az orrunk alá dugta. A képernyőn egy egyszerű szerkesztővel összedobott kép volt megnyitva: egy kék alap, rajta két feketével írt szó: szabad szombat – legalább 500 plakátra ezzel a mintával.

- És ezeket mégis honnan akarod beszerezni? – érkezett a jogos kérdés a barátnőmtől.

- Én kitaláltam a tervet, most ti jöttök