2. rész
Másnap ahogy megébredtem az oldalamra fordultam, azonnal magamhoz is tértem mivel pont a sebes karom fele fordultam és egyből megfájdult, de érthető hisz még friss seb. Felültem majd nyújtóztam egyet aztán kikeltem az ágyból és a fürdőszoba féleségbe mentem. Arcot mostam majd elkezdtem megfésülni a hajam. Nincs víz a házba így csak palackos vízzel tudok nagyjából mosakodni. Utálom ezt a helyet, de nincs más választásom.
Az egész nap unalmasan telt, nem tudok itt semmit csinálni így csak feküdtem és gondolkodtam. Kezdett esteledni így gondoltam kimegyek kicsit a ház elé levegőzni. Felvettem egy hosszabb nadrágot és egy pulcsit majd kiültem a teraszra. Néztem a fákat, mivel más nagyon nincs itt, majd a közelből mocorgást hallottam. Nem hazudok nagyon megijedtem. Visszasiettem a házba a zseblámpámért és a bicskámért.
-Ki van ott?-kérdeztem de nem jött válasz. Körbe jártam a házat de sehol semmi így inkább visszamentem a házba és bezártam az ajtót. Sose féltem még szerintem ennyire mint most. Lehet megint a tegnapi csávó az? Nem tetszik ez nekem. És megint érzem hogy figyel valami, pedig nem vagyok az ablak közelébe se. Megint hallom kint azt a mocorgást, aztán lépteket, egyre közelebb jött. Megállt az ajtóba aztán kopogást hallottam. Megint lefagytam, mint tegnap. Ki a fene lehet az?
-Tudom hogy ott vagy bent bazdmeg. Ne bújkálj!
Ez a tegnapi srác hangja, felismerem. Hogy talált meg? Mit akar már megint?
Félek, nagyon.
-Láttalak szóval gyere ki amíg még normális hangon mondom!-kiabált be az ablakon benézve. Bár feleslegesen hisz úgyse lát bent semmit mert sötét van. Lassan felálltam és az ajtóhoz mentem.
-Mit akar?-kérdeztem halkan.
-Mondtam hogy még látjuk egymást nem? Egyébként meg nem csak én vagyok itt. Pakold össze a kurva dolgaid és gyere ki. Velünk kell jönnöd.
-Mégis miért? Mit akarnak? Nem ismerem, nem megyek magával-mondtam. Hallottam közbe hogy más is oda jött az ajtóhoz és a csávó levegő vétele idegesnek tűnt.
-Ne magázz már mert marhára idegesítő. És nem számít hogy ismersz e vagy sem. Leszarom. Ez volt a feladat akár tetszik akár nem, jönnöd kell.
-Vagy hallgatsz rá és jó kislány leszel vagy ha mi megyünk be és viszünk el az fájni fog-szólalt meg a másik kint lévő.
-Jó.. egy pár perc-mondtam majd a szobába mentem. Nem tudom kik ezek, nem tudom mit akarnak, de félek, nem akarom hogy bántsanak. Összepakoltam a dolgaim majd az ajtóhoz mentem. Nagy levegőt vettem majd kinyitottam az ajtót. Szembe találtam magam a tegnapi sráccal és két másikkal. A hold fénye megvilágította mindhármukat. Az egyiknek fekete haja volt, szinte hófehér bőre, a szemei körül sötét volt, mintha hetek óta nem aludt volna, a szája pedig két oldalt fel volt vágva és fehér pulcsiba volt. Tegnap nem láttam ennyire részletesen de felismerem hogy ő volt az. A másik kettőn mellette maszk volt, az egyiken egy fehér a másikon pedig fekete piros szemmel és szájjal és citromsárga pulcsi, míg a fehér maszkoson valami sötétebb sárga kabát. Nagyon rossz érzés fogott el rájuk nézve, félelmetesek voltak. És szerintem látszott is rajtam hogy félek.
-Na végre, már azt hittem nekünk kell téged elcipelni oda-mondta a fekete maszkos.
-Induljunk, ne várassuk meg a főnököt-szólalt meg a fehér maszkos is majd elindult előre. Utána nekem kellett mennem mögöttem meg a másik kettő.
-Oh és ne próbálj meg elmenni, hidd el nem lesz jó vége-tette még hozzá az előttem lévő hátra nézve rám. Én csak bólintottam egyet és követtem tovább.
Már vagy húsz perce sétálunk, de egyre bentebb az erdőbe. Hova visznek mégis?
-Nemsokára ott vagyunk-szólalt meg hosszú néma csend után a fehér maszkos. Én csak szótlanul követtem tovább közbe kivettem a bicskám a zsebemből.
-Azt inkább tedd csak vissza-szólalt meg mögülem az egyik-hidd el jobban jársz ha nem kezdesz ki velünk. Ugye tudod hogy egy a három ellen nem túl jó választás, főleg hogy lány vagy. És gyenge is.
-Nem vagyok gyenge..-mondtam hátra pillantva.
-Oh dehogy nem. És ezt te is tudod. Szóval tedd csak el szépen. Vagy talán megint szeretnél egy vágást a válladra?-kérdezte gúnyosan. Elraktam a bicskát majd egy kis idő múlva oda értünk valami kisebb kastély féléhez. Hasonló volt ahhoz a házhoz ahol meghúztam magam, réginek és elhagyatottnak tűnt. Bementünk és akik ott voltak egyből mind rám néztek.
-Ő lenne az új tag?-kérzedte egy alacsonyabb zöld ruhás srác.
-Ja, bár elég szerencsétlennek tűnik-mondta a felvágott szájú. Még mindig mögöttem állt így hátra néztem rá elég csúnyán. Ő csak sóhajtott egyet majd mondott valamit a fekete maszkosnak aki aztán oda jött.
-Gyere, beszélned kell valakivel-mondta majd elindult én pedig követtem, megállt az egyik ajtó előtt aztán rám nézett.
-Menj be. Ő majd mindent elmond.
Folytatjuk....
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top