Reménytelenül csaptam fel a laptopom, és nyitottam meg a böngészõt, de egybõl meg is akadtam. Mit írjak be? Egyetem, vagy szak nevet? De azt sem tudom, hogy milyen szakok vannak. Ami érdekel az az angol. Jó, akkor beírom, hogy 'angollal kapcsolatos szakok'. Ahogy pörgettem egy kisebb listát, amin elõször megakadt a szemem, az volt amit folyamatosan elsõként dobott ki: anglisztika, bölcsész. Jöhetett, hogy rákeressek, ez a szak mirõl szól.

Hát konkrétan angol, angol, és angol. Minden egyes részletét megtanulni, értelmezni, érteni. Ezzel még nagyobb tudást szerzek, és tényleg ezt szerettem volna. Hogy mindig is az angollal kelljen foglalkoznom. Akkor végülis jó ez... nem?

Gondolkodási idõt sem hagyva magamnak lerohantam anyához, aki az étkezõ asztalnál ült.

- Anya, segítened kell. - ültem le kétségbeesetten, így máris rám szentelte minden figyelmét.

- Mi történt? - kérdezte az arcomat fürkészve.

- November végéig kell leadnom a jelentkezési lapot az egyetemekre, de ötletem sincs mi legyen. - temettem az arcom a tenyerembe.

- Semmi ötlet? - kérdezte.

- Most találtam egy szakot. Anglisztika... de szerinted jó lenne nekem? - néztem újból rá bizonytalanul.

- Amennyire ismerem azt a szakot, úgy gondolom, hogy biztos nem bánnád meg. Az lenne amit szeretnél, sok angol. - simított a kezemre. - Ha te is szeretnéd, akkor nincs akadálya..

- Szeretném, ennél hozzám illõbb nem lehetne nem igaz? - kérdeztem inkább magamtól.

- Akkor már csak meg kell keresni hogy hova lehet jelentkezni erre a szakra. - mondta bíztatóan. Nagyot nyelve bólintottam, és kerestem rá. Egy pillanat alatt megjelentek elõttem az egyetemek, majd mellettük a város neve, ahol található. Egész Angliában, majdnem 30 helyen is lehetett tanulni. Gyorsan járattam a szemem a helységeken, és amit egybõl megláttam az London volt. Izgulva néztem tovább, és csak egyetlen érdekelt. Mikor a viszonylag rövid lista végére értem, és nem láttam azt a várost, kétségbeesetten néztem át újra és újra, de semmi...

- Van Londonban kincsen, ez fantasztikus. - szólalt meg anya boldogan, de én csak hevesen dobogó szívvel ráztam a fejem.

- Nem, nem, nem, ez nem lehet. - túrtam a hajamba idegesen.

- Mi a baj? - kérdezte ijedten.

- Harry Manchesterbe szeretne menni anya. - mondtam, míg a könnyek marni kezdték a szemem, de nem engedtem útnak õket.

- Nincs szak itt Londonban? - kérdezte reménykedve.

- Nem, egyedül csak ott van, mert ez valami különleges szak és ez az álma. - csóváltam a fejem. Anya egy pillanatra gondolkodott, és próbált valamit mondani amivel megnyugtat, de ez most nehézkesen sikerült.

- Biztos megtudjátok oldani majd. A nagyiék úgy is nem messze laknak Manchestertõl, így ha hozzájuk megyünk, akkor Harry is ott lesz a közelben. Plusz felváltva mentek majd egymáshoz hétvégente. - mondta az õ szerinte jó választ erre. - Csak pár évig kell kibírnotok, utána már lediplomáztok és majd kitudja mi lesz.

- De az a pár év ki fog készíteni. Anya, 4 kicseszett órára van egymástól a két város. Nem tudunk, még akár hetente sem ennyit utazni. De még abba is bele õrülnék, ha csak hetente látnám. Ötletem sincs mi legyen. - álltam fel csalódottan, mert nem akartam itt az étkezõ kellõs közepén összetörni.

- Beszéljétek meg, de nincs sok megoldás. - préselte egy vonallá a száját. Felkapva a laptopom, a szobámba rohantam és becsaptam az ajtóm. Egybõl az ágyra estem, és a párnába fúrva a fejem hagytam hogy az elsõ könnycsepp kiszökjön a pilláim közül.

Mi lenne a megoldás? Harry szakja csak Manchesterben van, az enyém pedig csak Londonban. Ha egyetemre akarunk menni, márpedig nagyon is kéne, akkor nem tudunk mit csinálni, csak nagyon ritkán találkozni. Egyikünk sem adhatja fel, hogy ne jelentkezzünk, de így választásunk sincs. Megint a legrosszabb, a tehetetlenség. Szaggatottan kifújva a levegõt, csak hagytam hogy még jobban rázkódjon a vállam a szomorúságtól....

***

Eltelt már másfél hét, de nem vagyok képes elmondani Harrynek semmit. Nem tudom, hogy reagálna, és talán azért is nem mondom, mert nem akarom elfogadni a helyzetet. Így csak tettetem, hogy minden rendben van, és egy szót sem szóltam. Nem, ameddig nem szerzek elég erõt. Hisz látni szeretném minden nap Harry csillogó boldog szemeit, nem akarom hogy szomorú legyen. Október utolsó elõtti hetén már annyira belemerültem abba, ahogy tettem hogy minden rendben, hogy már kis idõre el is felejtettem mi a baj. Így hát éppen francia órán ültem, amikor rezgett a telefonom. A pad alatt, ügyelve hogy ne bukjak le, megnyitottam az üzenetet amit Harrytõl kaptam.

Harry: Mit csinálsz Lou?

Louis: Órán vagyok.... mint te?

Írtam le zavarodottan.

Harry: Milyen órán vagy?

Louis: Francián, miért?

Harry: Nem tudom, csak.... nincs kedved inkább máshol lenni?

Nem értettem, hogy mi történik, de válaszoltam neki.

Louis: Ömm Harry, hol vagy?

Harry: Földrajz órán de...

Louis: De?

Kérdeztem, de percenként pillantottam fel, hogy ne bukjak le.

Harry: Inkább máshol lennék

Louis: Hol?

Harry: Rajtad ;)

Ahogy elolvastam az egyetlen szócskát, a gyomrom bukfencezett egyet, és köhögnöm kellett, hogy elrejtsem a hirtelen zavarom. Senki nem szentelt rám figyelmet, de Niall és Zayn egybõl rám kapta a fejét. A szõke ült mellettem, aki egybõl lenézett a telefonomra, és idõm se volt elrejteni már elolvasta. Vigyorogva emelte fel az egyik szemöldökét, majd egybõl Z-hez fordult és a fülébe súgott. Gondolom azt hogy mit írt Harry. A fekete hajú hirtelen vissza fogva a nevetését fordult felém. Nem szentelve rájuk több figyelmet, inkább válaszoltam a göndörnek.

Louis: Óra van baby... pár óra múlva hazamehetünk

Írtam, mert sajnos ez már elindította a fantáziám, és éreztem hogy ha nem hagyjuk abba akkor gondjaim lesznek.

Harry: Nem bírom addig

/csatolt fájl/

Megnyitottam a képet, amin lefotózta magát, amint lenéz a pad alá, ugye a telefonja kamerájába, és beharapja az ajkait, de kicsit elmosolyodik. Egyre jobban kezdtem feladni.

Louis: Harry ne...

Harry: Bezárkóznánk a mosdóba...

Írta, de nem hagyta abba, csak folyamatosan folytatta.

Harry: A szádba nyögnék, hogy ne legyek annyira hangos..

Itt már éreztem hogy a vérem kezd egy hely felé tódulni.

Harry: Na Tomlinson?

Louis: Most azonnal a fenti mosdóba gyere, ami az eldugott folyosón van.

Pötyögtem be gyorsan. Abba a mosdóba még szünetekbe se jár senki, mert körülötte alig van terem, és egy másik mosdó amúgy is közelebb van hozzá. Szóval így óra alatt a személyek száma egyenlõ lesz a nullával. Egybõl már emeltem is fel a kezem, és vártam hogy a tanár észre vegyen.

- Igen Mr. Tomlinson? - kérdezte a kicsit idõsebb, szemüveges tanár nõ.

- Kimehetek mosdóba, nem érzem annyira jól magam? - kérdeztem, és hallottam ahogy a mellettem levõ két srác kuncog.

- Persze, látom az arcod is kicsit piros. Menj gyorsan. - mondta kicsit aggódva, én pedig már pattantam is fel, és csörtettem ki a terembõl. A tenyerem a combomba töröltem, míg a szívem zakatolt és minden léptem visszhangzott. Elkanyarodtam balra, és az U alakú folyosó végén az eldugott férfi mosdóba nyitottam. Az ajtót mögöttem egybõl bezártam, és már ott is voltam a fülkéknél. Ahogy mentem elõre, pillantgattam minden felé, hátha Harry már itt van, de ekkor a következõ pillanatban egy kezet éreztem meg a vállamon, és hogy a leghátsó fülkébe húzott.

- Mi a.. - kezdtem, de ahogy bezáródott mögöttünk, és Harry egy fordítással lezárta a fülkét, hogy senki ne nyisson be, már az ajtónak is nyomott. Bármit mondtam volna, már csak az ajkait éreztem meg amint hevesen kezdenek el csókolni. Tenyerem a csípõjére vezettem, és közelebb húztam, így megéreztem merevedését. Õ egyik kezével a fejem mellett támaszkodott, míg a másikat a mellkasomra vezette, és óvatosan a pólómba markolt. Nyelve máris utat tört a számba, és szenvedélyesen csókolt tovább. Testünk együtt hullámzott, ahogy az orrunkon vettük a levegõt, mert egy pillanatra sem akaratunk elszakadni. Erõsebben szorítottam a csípõjét, miközben a gyomrom bizsergett és eszembe jutott hogy suliban vagyunk. Az adrenalin így még inkább hajtott, de mégis kicsit eltoltam Harryt.

- Minden oké? Hova ez a felindulás? - kérdeztem míg a tekintetem a csillogó smaragd szemei, és a duzzadt vörös ajkai között cikáztak. Harry lihegve nézett rám, míg szerintem próbálta összeszedni a gondolataid, és nem egybõl letámadni.

- Csak akarlak, és órán sem tudtam másra gondolni mint rád. Aztán kicsit rossz felé kalandoztam, és muszáj volt hogy érezzelek. Nem bírom. - mondta hadarva, és már ellépve nyomott is le engem a wc tetejére. Ahogy felnéztem, már egybõl ült is az ölembe, majd a nyakam mögött összekulcsolta az ujjait. Én pedig széttárt combjaira helyeztem a kezem.

- Szóval ennyire a fejedben motoszkáltam? - mosolyodtam el a szemöldököm felvonva. - Nem inkább a földrajz órádra kellett volna koncentrálnod? - kérdeztem húzva az agyát.

- A-a - csóválta a fejét, és a nyakamhoz hajolt. Elkezdett nedves csókokat hagyni a bal felemen, így nekem egybõl hátra csuklott a fejem, és a falnak koppant. - Te milyen órán is voltál? - motyogta, és minden szó között a bõröm megpuszilta.

- Francais. (francia) - mondtam franciául lehunyt szemekkel. Harry egybõl megállt.

- Aztakurva. - nyögött egyet, én pedig elégedetten mosolyodtam el, hisz tudom mennyire imádja ha ezen a nyelven beszélek, még ha csak egy szót mondatam.

- Sais-tu á quel point tu es beau? (Tudod milyen jól nézel ki?) - húztam az agyát, és amint a szavak elhagyták a szám, a feje hátraesett és a plafont nézte emelkedõ mellkassal.

- Ne csináld.. - harapta be az ajkait csukott szemekkel. A tenyerem feljebb emeltem, így már a belsõ combjánál jártam, de azért sem hagytam abba.

- Je te veux (akarlak) - suttogtam, és ezzel elértem a kellõ hatást. Harry vissza nézett rám, és egybõl a nadrágomhoz nyúlt.

- Eddig bírtam, feladom. - húzta le a cipzárom, és gombolta ki a nadrágom, majd amennyire tudta kicsit lejjebb húzta rólam. Az alsómon látszott egy szép nagy dudor, így Harry vigyorogva rántotta le azt is, és vette a kezébe. A hirtelen érzésre felsóhajtottam, és gyorsabban vettem a levegõt. Harry keze szorgos volt, így nem akartam hamar elveszni ebben, és én is az õ farmerjához nyúltam. Kigomboltam, és a cipzárával babráltam, mikor feladtam, és inkább lehúztam azzal a nadrágját az alsójával együtt a combja közepéig. Kicsit hátrébb toltam a mellkasánál fogva, hogy lejjebb tudjak hajolni, és a számba tudjam venni. Harry keze hirtelen megállt, és éreztem amint élesen szívja be a levegõt.

- Louis. - sóhajtotta, de én csak egyre lejjebb engedtem, és gyorsítottam a tempón. - Louis. - ismételte meg, mire felnéztem rá, de nem húzódtam el. - Nem bírom, elfogok menni. - markolt a vállamba erõsen. Még mindig csak folytattam, és hagytam hogy Harry szenvedjen, viszont nem volt annyi ereje hogy eltoljon, mert közben akarta. Egészem addig csináltam, míg éreztem hogy Harry tényleg remegni kezd, és már a hajamba markolt volna, de abban a pillanatban elhúzódtam. - Nee bassza meg. - nézett rám kétségbeesetten.

- Van valami baj? - kérdeztem megjátszva az ártatlant aki nem érti mi van.

- Ezt még úgy visszakapod egyszer. - mondta ki nehézkesen, míg az ölemben ficánkolt és csak többet akart.

- Várom szeretettel. - incselkedtem vele. Harry megforgatta a szemét, és feljebb tolta magát, majd fölém helyezkedett, és ereszkedni kezdett volna, de megállítottam.

- Harry várj. - fogtam meg a combja alatt. - Egyrészt. - nyúltam a nadrágom hátsó zsebébe, és kivettem egy óvszert. Harry értetlenül nézett rám, és a kezembe tartott tárgyra.

- Miért van nálad egy itt? - kérdezte zavarodottan.

- Mert a mostani esetbõl is látjuk, hogy te bármikor, bárhol, bármire képes vagy. - mondtam, mire elnevette magát.

- Igaz. - értett egyet, majd kivette a kezembõl, és a szájához emelte. A fogaival letépte az ezüst csomagolást, amit én elnyílt ajkakkal figyeltem, majd közénk emelte. Pillanatok alatt húzta fel rám, és már kezdett volna megint felemelkedni, amikor megint leállítottam.

- Fájni fog így. - mondtam aggódva, mert bármennyire is hajtott a vágy, figyeltem rá.

- Lassú leszek, és megszokom. - mondta, de még mindig bizonytalan voltam. - Nyugi. - hajolt közelebb, és megcsókolt. Egy aprót bólintottam, majd a fenekére vezettem a kezem, és segítettem tartani õt, míg a vállamba kapaszkodott. Egyik kezével közénk nyúlt, és odaillesztette magát. Alig ereszkedett pár centit, egybõl megállt, és a homlokát az enyémnek döntötte. A fürtös tincsek az arcunkba hullottak, míg mélyeket lélegzett.

- Minden rendben. - nyugtattam, és hüvelykujjammal a bõrét cirógattam. Szépen lassan ment lejjebb, és már a felénél volt. Ekkor kiengedte a bent tartott levegõt, és a plafonra nézett.

- Baszki. - suttogta, és láttam a szemében a könnyeket.

- Biztos szeretnéd? - kérdeztem bizonytalanul.

- Igen, ha nem akkor szétrobbanok. - nézett a szemeimbe, mire halványan elmosolyodtam. Hirtelen kezdett megint ereszkedni a göndör, és láttam amint össze szorítja a szemeit, de nem állt meg ameddig teljesen rajtam nem ült. A feje a vállamra esett, de én csak meglepetten ült. - Te jó ég. - nyögte fájdalmasan. Tenyerem az arcára vezettem, és kényszerítettem hogy rém nézzen. Pár könnycsepp kiszökött, így azt egybõl letöröltem az ujjaimmal.

- Nem szeretlek így látni. - néztem aggódva.

- Utána jobb lesz. - suttogta erõtlenül.

- Akkor is, most fáj neked. - folytattam, de Harry megállított.

- Shh. - emelte a mutatóujját a számhoz, de ezt hamar felváltotta az ajka, ami édesen csókolt meg. Viszonoztam, remélve hogy ez is elvonja a figyelmét, és hamarabb megszokja. Alsó párnáját lágyan megszívtam, és a fenekébe markoltam. Pillanatokkal késõbb éreztem amint mozogni kezd egy picit megemelve magát. Az ajkaim megálltak a mozgásban, és felsóhajtottam. Ahogy felnéztem Harry smaragd szemeiben a levegõ még jobban megakadt bennem. Ahogy bennem kapaszkodott, míg a haja az arcába hullott, és lassan mozgott rajtam, egybõl pillangókat küldött a gyomromba.

- Aztarohh - kezdtem mondani, de nem jutottam a szó végére, mert a fejem a falnak csuklott hátra. A szemeim lehunytam ahogy a göndör csak szaporább volt. Közelebb hajolva lágy puszikat hintett a számra, amit erõtlenül viszonoztam, míg halkan sóhajtottam. A kezem végigcsúszott a mellkasán, és a combjáig meg sem állt. Megfogva õt segítettem tartani, mert hamar fáradt a fürtös. - Ugye tudod angyal, hogy amit most csinálunk egy kicseszett iskolában az nem igazán angyali? - mondtam ki nehezen a szavakat, közte nagyokat lélegezve. Harry elfojtotta a mosolyát, míg ajkai elnyíltak.

- Ez az utolsó évünk, hát csak nem hagyhatjuk itt a sulit e nélkül. - vigyorgott, de egybõl élesen szívta be a levegõt, amint eltalálta a pontját. A feje hátrébb esett, és egyik kezével maga mögött a combomon támaszkodott meg.

- És ha valaki bejön, és rájön mit csinálunk? - kérdeztem, bár kicsit sem érdekelt mi lenne akkor.

- Akkor lenne egy jó napja. Bár most még akkor se tudnának elrángatni ha azzal fenyegetnének...ahh te jó ég, hogy kirúgnak. - mondta nehézkesen, és lassan rám emelte a tekintetét. Csak halványan mosolyogva néztem rá, majd az egyik kezem a hosszára vezettem. Ahogy Harry hajszolta magát, és még én is plusz élvezetet adtam neki, nehéz volt visszafognia a hangját.

- Baby, nem lehetsz hangos. - mondtam figyelmeztetõen, bár nagyon szerettem volna hallani a hangját. Így Harry csak beharapta az ajkát, és úgy nyögött aprókat. Ez a látvány csak még inkább izgatott, és éreztem amint kezdek a csúcs felé haladni.

- Lou. - suttogta lehunyt szemekkel, és megint a vállamba kapaszkodva, elõre hajolt. Mélyen csókolt meg, de ahogy még jobban gyorsítottam a kezemmel, a számba nyögött.

- Úristen. - döntöttem a homlokom az övének, és a csípõjére szorítottam. - Harry.. - próbáltam kimondani valami értelmeset, de mindenem bizseregni kezdett. Viszont mielõtt még figyelmeztetni tudtam volna, Harry hangosabban adta tudtomra, hogy õ elélvezett. Levegõért kapkodva borult a nyakamhoz, míg én is hagytam hogy a mennyországba lépjek. A göndör még lassan mozgott, de pár pillanattal késõbb felemelte magát, és hátrébb ült a combomon.

- Lehet ebben a tanévben még pár órán rád írok. - mondta ki, mire halkan elnevettem magam, és próbáltam a légzésem csillapítani. Mellénk nyúltam egy kis papírhoz, és letakarítottam Harryt. Szerencsére a ruhánk nem lett olyan. Majd az óvszert a kukába dobtam, a zsepivel együtt.

- Mit mondtál a tanárnak, hogy miért jöttél ki? - kérdeztem, miközben a nadrágjához nyúltam, és szépen vissza húztam rá, majd begomboltam.

- Mert hányingerem van. - mondta kuncogva.

- Én is hasonlót mondtam, bár lassan már vége lesz az órának szerintem. - mondtam, míg a saját farmerem is visszahúztam. A göndör össze kulcsolta a tenyerét a tarkómon, és csillogó szemekkel nézett rám.

- Úgy imádlak, el sem tudod hinni milyen boldoggá teszel. - mondta halkan, míg édesen mosolygott. Ahogy felfogtam a szavait, a bûntudat hirtelen marta a mellkasom, hisz egy nagyon nagy súlyú dolgot titkolok el elõle. Így nem engedhettem meg magamnak, hogy csak élvezzem, hogy ennyire szeret Harry. Nem érdemlem meg most.

- Hazz - suttogtam, míg az ölünkbe néztem.

- Hmm? - kérdezte gyengéden.

- Van valami amit még nem mondtam el. - mondtam tovább, kerülve a szemkontaktust, de Harry az állam alá nyúlt, és kényszerített arra hogy rá nézzek.

- Baj van? - kérdezte aggódva.

- Hát mondhatni. - nyeltem egyet.

- Mi az Louis, mond el mert csak megijesztesz. - mondta sürgetve, míg nekem egyre jobban nõtt a gombóc a torkomban.

- Megtaláltam a szakot ami tetszik. - mondtam a combját simogatva, hogy nyugtassam magam.

- De ez jó dolog pici. - mondta elmosolyodva, de én csak megcsóváltam a fejem.

- Nincs Manchesterben, csak Londonban. - nem húztam tovább, de fájt kimondani. Harry mosolya lefagyott, és elnyílt ajkakkal figyelt. - Nem tudom mi legyen, mert nem hagyhatjuk ki az egyetemet, de így meg távol leszünk és azt nem bírom ki. De azt sem bírnám ki ha valamelyikünk álma emiatt ne sikerülne. Harry tehetetlen vagyok. - mondtam frusztráltan, míg a fejem hátra hajtottam.

- N-nem tudom baszki. Átgondoljuk, és megbeszéljük rendben? Csak ne itt, hanem egy nyugodtabb helyen. - fogta meg az egyik kezem. - Plusz mindjárt csengetnek. - kezdett feltápászkodni, és engem is magával húzott. Kinyitotta a fülkét, és elindult ki velem a folyosóra. - Együtt megoldjuk. - puszilta meg a homlokom. Igaz, hogy még ötletünk nem volt hogy hogy, de ezek a szavak megnyugtattak.

- Szeretlek. - néztem fel rá aprónyit elmosolyodva.

- Szeretlek. - csókolt meg lágyan, majd ellépett tõlem. - Órák után találkozunk. - mondta, majd eltûnt. Én is vissza mentem a terembe, próbálva kizárni az egyetem kérdést, és azokra a pillanatokra emlékezni amit a fülkében éltünk át. Csengõre értem vissza.

- Jobban van? - kérdezte a tanár nõ, míg helyet foglaltam.

- Igen, már sokkal jobb. - erõltettem magamra egy mosolyt. A tanár kiment a terembõl, körülöttünk pedig mindenki pakolni kezdett a következõ órára.

- Hihetetlenek vagytok. - csóválta a fejét Niall nevetve.

- Belõled még kinézem Tomlinson, na de Harry? Beleviszed a rosszba. - mondta Zayn úgy mint egy anyuka, de persze nem komolyan gondolta.

- Héé õ kezdte nem én. - védtem meg magam egybõl, de õk csak röhögve legyintettek, majd folytathattuk az unalmas órákat.