Október elején, mikor mindannyian egész nap dogákat írtunk, és pénteken fáradtan jöttünk ki, és már mentünk volna haza, Niall megállított minket.

- Van egy meglepetésem. - nézett végig rajtunk izgatottan, de sajnos mi annyira nem lelkesedtünk.

- Nincs nagyon kedvem most semmihez õszintén, csak aludni. - mondta Zayn, Liam vállára hajtva a fejét.

- Naa jó lesz higgyétek el, legalább felpörget titeket. - próbált felpezsdíteni minket.

- Mi az Ni? - kérdeztem, mert szegény annyira vidám volt, és nem akartam elrontani a kedvét.

- Na milye van Niall papának? - nyúlt a hátsó zsebébe, és kirántott valamit.

- Ömm papírja? - kérdeztem a lila kis papír darabokat nézve.

- 5 darab jegy mára a vidámparkba. - húzogatta a szemöldökét vigyorogva.

- Ma? - kérdezte meghökkenve Harry.

- Igen, ránk fér. Mindenkit annyira kiszívott a suli, érezzük kicsit jól magunkat. - lebegtette a jegyeket.

- De hogyhogy van 5 jegyed? - kérdezte Liam.

- Vettem. - nézett értetlenül, mintha nem lenne egyértelmû.

- Csak nekünk? - kérdeztem döbbenten.

- Persze, a legjobb barátaim vagytok. - tárta ki a karjait, arra várva hogy a megható beszéde után ráboruljunk. Mivel mindenki csak egymásra pislogott, így én léptem hozzá, és nevetve szorítottam magamhoz.

- Köszi haver. - motyogtam a nyakába.

- Akkor jöttök? - húzódott el boldogan.

- Megyünk. - bólintott Zayn, mire csillogó szemekkel kezdett ugrálni a szõke.

- Jó akkor egyrészt, ki jelentkezik arra hogy elvisz minket. Úgy könnyebb, ha mind együtt megyünk. - kérdezte. Már mindenkinek volt jogsija, mert nyáron Niall és Zayn is letette.

- Vállalom. - emeltem fel a kezem sóhajtva.

- Rendben, akkor ez megvan. Másrészt, akkor hétkor vegyél fel mindenkit, addig hazamehetünk. - adta ki a parancsot.

- Miért kell addig várnunk? - kérdeztem.

- Majd meglátjátok. - mondta sejtelmesen, majd ott hagyott minket.

- Hát akkor 7. - néztem körbe kicsit zavarodottan. Mindenki bólintott, majd külön váltunk. Mi Harryvel, felénk vettük az irányt.

- Nekem õszintén tetszik Niall ötlete. - nézett rám mosolyogva Harry.

- Szerintem sem rossz, csak hirtelen jött. - vontam meg a vállam. A göndörrel otthon ameddig tudtunk, csak az ágyon feküdtünk és pihentünk.

- A tanáromnak nagyon tetszett a festmény rólad. - pillantott rám Harry. A hasát párnaként használtam, míg a lábam majdnem lelógott az ágyról.

- Komolyan? - néztem fel rá, õ pedig boldogan bólintott. - Örülök neki nagyon. - fogtam meg a kezét, és egy pihe puszit hintettem rá. Hat órakor elkezdtünk készülõdni. Én egy sötétkék farmert vettem fel egy fekete pulcsival, míg Harry egy fekete nadrágot, fehér pulóverrel. 7 óra elõtt negyed órával elindultunk, hogy idõben feltudjuk venni a többieket. A göndör be ült elõre mellé, így a combján pihentettem a kezem, míg a már rendesen sötétedõ utcákon elindultunk. A rádió halkan szólt, ahogy elõször Liamék felé vettem az irányt.

- Kicsit izgulok. - mondta Harry az ablakon kinézve.

- Mitõl? - kérdeztem.

- A vidámparktól. Elõször rettegek kipróbálni valamit, aztán végülis annyira tetszik, hogy csak azon akarok menni. - mesélte, mire elkuncogtam magam.

- Én szerintem nem nagyon félek semmitõl. Mondjuk ha Niallen múlik, akkor mindenre fel kell ülnünk ha tetszik ha nem. - mondtam, és ez teljesen igaz volt. Mikor a ház elõtt leparkoltam, Liammel együtt Zayn is jött, aminek örültem, mert így nem kellett plusz egy kitérõt tenni. Az utolsó állomás pedig az ír manó háza volt. Már az utca végérõl láttuk az alakját, és levakarhatatlan vigyorral is pattant be. Szerencsétlen Zayn nyomorgott hátul középen.

- Készenálltok? - dörzsölte össze a tenyerét.

- Nem hiszem. - mondta félve Zayn, de a szõke csak nevetett. Nagyjából tudtam, hogy merre van a vidámpark, így 20 perc vezetés után már ott is voltunk. Elõtte leparkoltam, majd miután mindannyian kiszálltunk, megálltunk a bejárat elõtt, és még a szánk is tátva maradt.

- Na? - hallottuk meg a szõke hangját.

- Azt a rohadt eget Ni. Ez valami csodálatos. - mondtam el sem nézve. Az egész vidámpark mindenféle színben pompázott, így ez a sötétben jól látszódott. Szóval ezért kellett sötétedés után jönnünk. Ahogy Niall tovább húzott minket, és a jegyeket átadta, már ott álltunk középen, körülöttünk a sok játékkal. Mindannyian csak pislogtunk a sok színt felfogva, és ahogy Harryre néztem, szélesen elmosolyodtam. A szemei csillogtak, és bennük megláttam a lilás fényeket is, míg a haja picit az arcába hullott. Úgy kapkodta a fejét, mintha egy ötéves gyerek lenne.

- Mivel kezdjük? - kérdezte izgatottan Niall.

- Mindennel. - mondta Liam.

- Jó akkor mondjuk, egy lightos hernyós hullámvasút? - mutatott a szerkezetre, ami annyira még tényleg nem tûnt durvának.

- Jó, bemelegítésnek nem rossz. - bólintottam ahogy el is indultunk felé. Tûkön ülve vártunk a sorban, és mikor végre mi következtünk, elfoglaltunk 3 sort. Mi Harryvel az elsõ sorban, mögöttünk Zayn és Liam, majd egyedül Niall hátul. Bekötöttük magunkat, és mikor elindult a hullámvasút, a göndör kezét kezdtem szorongatni, bár lehet hogy õ jobban tördelte az én ujjaim. Ahogy a szél az arcunkba fújt, miközben a gyomrunk liftezett, és lehunyt szemekkel nevettünk, úgy éreztem mintha lassítva történne minden. Vagy éppen egy filmben lennék.

- Baszkiii. - ordibált Niall hátulról. Még jobban röhögtünk, és fel se fogtuk amikor a vége lett, csak piros arccal tápászkodtunk fel, majd kimentünk. Az adrenalintól mintha még egy kicsit remegtem is volna.

- Most oda. - mutatott Zayn egy polipra, aminek a csápjai végén, egy nagy színes 'tányérba' lehetett ülni.

- Öten beférünk egybe? - kérdeztem, míg már siettünk is oda.

- Igen, az a maximum. - bólintott Niall. Ahogy beléphettünk, már rohantunk is a piros kis tányérhoz, és mindannyian leültünk egy körben. Itt is szintén bekötöttük magunkat, és vártuk hogy végre elinduljunk. Ebben a csavar az volt, hogy nem csak fel-le emelt minket a csáp, hanem az egész polip szerkezet is ment körbe, plusz amiben ültünk tányér is mozgott. Niall és Zayn felemelték a karjukat, és egyszerre kezdtek el sikonyálni, pedig még nem is ittak semmit.

- Az lesz a következõ. - húzott minket Liam egy óriási szerkezethez, aminek a lényege az volt, hogy bekellett ülnünk ülésekbe, és elkezdett minket jobbra-balra szépen lassan egyre jobban lengetni. Egészen addig, míg nem már fejjel lefelé voltunk. Te jó ég, ezek után nem fogom érezni a gyomrom.

- Ugye nem ettél mielõtt eljöttünk? - kérdeztem a szõke felé fordulva.

- De, nyilván. - mondta egyértelmûen. - Viszont nyugalom, bírni fogom. - nyugtatott mindenkit. Hát jó, igazából az a lényeg hogy ne minket hányjon le. Nagyot nyelve kapcsoltuk be magunkat, és vártuk hogy elinduljunk. A lábam lóbáltam, míg a szívem hevesen dobott.

- Louis, nem merem. - nézett rám félve Harry.

- Baby mindjárt indulunk, most már nem tudunk kiszállni. - mondtam kicsit ijedten.

- De rohadtul félek, megfogok halni. - parázott, de gyorsan a kezéért nyúltam, és összekulcsoltam az enyémmel.

- Minden rendben lesz. Tudod, utána majd te fogsz könyörögni, hogy felüljek még egyszer veled. - mosolyodtam el, hogy nyugtassam.

- Jó de m- - kezdte, de ekkor elindultunk, és benne rekedt minden szó. Erõsebben szorítottam a kezét, de közben én is féltem kicsit. Ahogy egyre jobban, és magasabbra mentünk, kezdte az adrenalin átvenni az uralmat.

- Tetszik? - kérdeztem hangosabban Harryre nézve, hogy a nagy széltõl hallja. Most már szélesen mosolyogva, hevesen bólogatott, és élvezte az egészet. Így én is nyugodtabban hunytam le pár pillanatra a pilláim, de nem sokáig bírtam, mert ebbõl a magasságból még csodálatosabb volt az egész vidámpark. Miután leértünk, Harry szólalt meg elõször.

- Ez tényleg jó volt, de úgy érzem most inkább a földön maradnék egy ideig. - mondta, mire elnevettük magunkat.

- Elmegyünk a játékos bódékhoz? - kérdeztem a derekára vezetve a kezem.

- Az jó lenne. - egyezett bele.

- Gyere Ni, kapsz egy kis kaját. - intett neki Zayn, amire persze a szõke egybõl ráharapott, és hárman elindultak a park egyik végébe. Ahogy mi is sétáltunk a bódék elõtt, Harry megtorpant az egyiknél.

- Nyersz nekem egy plüsst? - kérdezte boci szemekkel nézve rám. Az volt a lényeg hogy 3 méterre voltak különbözõ magasságban lyukak, és a labdát bele kellett dobni.

- Megpróbálom. - mondtam, bár nem én vagyok ezeknek a mestere és rajongója. De csak ránéztem az angyalra, és annyira izgatottan várta. Nem akartam bunkó lenni.

- 10 labda van, annyiszor próbálkozhatsz. Ha 6 bemegy, akkor egy kisebb plüssöt választhatsz, ha 8, akkor egy nagyobbat. - mondta el a pult mögött álló férfi. Míg Harry oldalról figyelt, kifújtam a levegõt, egy labdát a kezembe fogtam. Nagyon ügyelve eldobtam, de még a közelébe sem ment.

- Te jó ég. - néztem magam elé, hogy mennyire balfasz voltam. A második és a harmadik is ennyire rossz volt. Ekkor én már pánikolni kezdtem, Harrynek pedig a halk kuncogását hallottam meg.

- Menni fog. - mondta, vissza fogva a nevetését. Nagyon koncentrálva a negyedik dobásom be is ment. Ez olyan sikerélménnyel öntött el, hogy a következõ is sikerült. - Ügyes vagy. - bíztatott Harry, de ahogy kimondta mellé is dobtam. Egy pillanatra inkább megálltam, majd mindenemmel koncentrálni kezdtem, és csak egy pontra figyelve elhajítottam a labdát, ami belement. Ezzel a lendülettel a másik is belement. Már csak egy maradt, de az nem ment bele.

- Hát sajnos ez csak négy találat volt. - mondta a férfi. Nem kezdtem el hisztizni ott egybõl a helyszínen, így megköszöntük, majd elmentünk.

- Sajnálom baby, de tesin is mindig balfasz voltam a kidobóban. - mondtam csalódottan, és karoltam át a vállát. Olyan rossz volt, mert annyira izgatott volt.

- Nem baj, megpróbáltad. - puszilta meg az arcom.

- Kapsz vattacukrot, gyere. - néztem rá, és már húztam is az említett bódé felé. - Milyet szeretnél? - kérdeztem a göndörtõl.

- Hmm áfonyásat. - mondta. Bólintottam, és míg vártunk hogy kész legyen, csak csodáltam a szép smaragd szemeit amik ebben a fényben még káprázatosabbak voltak. Mikor Harry elvette a kész édességet, konkrétan alig látszott ki a feje, annyira nagy volt. Boldogan vigyorgott, és tépett belõle, amit meglepetésre felém nyújtotta. Mosolyogva nyitottam ki a szám, és ettem meg a kék falatot. Mindig is imádtam a vattacukrokat, és ahogy észre vettem Harry is. Körbe nézve megláttam egy bódét, ahova azonnal elkellett mennem.

- Mindjárt jövök, várj meg itt. - mondtam gyorsan, és a reakcióját sem megvárva lépkedtem el. A célpontom egy állvány volt, amin karkötõk voltak. Viszont a különlegesség az volt bennük, hogy lógott rajtuk egy szív, amibe különbözõ dolgok voltak vésve. A tekintetem cikázott, hogy a tökéleteset kiválasszam. És ekkor megtaláltam, amiben reménykedtem hogy lesz: Baby

Lekapva vittem a pulthoz, és fizettem ki, majd siettem vissza Harryhez, aki még mindig értetlenül állt ott. A vattacukrot pedig már megette.

- Hol voltál? - kérdezte.

- Ha már plüssöt nem tudtam nyerni neked, valamivel muszáj hogy meglepjelek. - mondtam, míg a kezem a hátam mögé volt rejtve.

- Micsoda az? - kérdezte izgatottan. Ekkor elõkaptam az ajándékot, és neki nyújtottam. Ahogy elolvasta ami a szívbe van vésve, a szája elé kapta a kezét, de még így is láttam, hogy mennyire szélesen mosolyog. - Te jó ég. - mondta boldogan.

- Tetszik? - kérdeztem az egyértelmût.

- Nagyon, köszönöm. - kapta már rám a pillantását, és a következõ másodpercben már szorosan fonta a karjait a nyakam köré, és ölelt meg. - Szeretlek. - hajolt el, és csókolt meg.

- Én is szeretlek. - mondtam csillogó szemekkel. Harry egybõl fel is húzta a csuklójára, és egész este minden második pillanatban ránézett vidáman. Este 10-ig voltunk ott, majd beszálltunk az autóba és közös megegyezés alapján a mekinél megálltunk, hogy vegyünk ennivalót. Miután itt is kifogyasztottuk a készletet, ahogy általában egy kajáldánál szoktuk, leállítottam az autót egy parkolóban, és elkezdtünk enni.

- Köszönjük Niall az estét. - mondta Liam, mire hevesen bólogattunk mindannyian.

- Semmiség srácok, nyáron így is kevesebbet tudtunk találkozni. Be kellett valahogy pótolni. - mondta, és már tömte is be a hamburger maradék részét. - Bonnie-nak biztos tetszett volna. - mondta halkabban kinézve az ablakon. Szomorúan néztünk rá, hisz nekünk is rossz így látni. Zayn a vállára tette a kezét, és kicsit megszorította bíztatás képen. Egyértelmû ahogy Niall nem tud túllépni Bonnie-n, de ezzel nem tudunk és nem is kell semmit csinálnunk. Ha ekkora benyomást tettek egymásra, akkor ezt nem lehet megváltoztatni. Mennyivel másabban alakult volna minden, ha közelebb lakik. De fölösleges ezen gondolkodni, az a lényeg hogy mi itt legyünk neki mindig.

Kaja után mindenkit kiraktam, Harry pedig jött hozzánk. Anyunak köszöntünk, gyorsan lezuhanyoztunk, és már borultunk is be az ágyba. A göndör a karkötõt konkrétan csak fürdésre vette el, mert még este is rajta volt amikor elaludtunk. Akkor vagyok a legboldogabb, ha õ örül...

***

Minden egyes osztályfõnöki óra ugyanarról szól. Az érettségi, és a továbbtanulás. Már néha azon is gondolkodtam, hogy bedugom a fülhallgatóm, és nem is figyelek. Viszont rajtam kívül mindenki mindig annyira jegyzetel. Néha már megijedek, hogy csak engem nem érdekel ennyire ez az egész, de igazából engem sem nem érdekel, csak félek tõle. Félek, és egyszerûbb ha úgy teszek mintha nem érdekelne. Már majdnem képes voltam rákeresni a szakokra, hogy tudjak beszélni errõl Harryvel, de még csak húztam. A mai órán is csak néztem ki az ablakon, teljesen elmerülve a kergetõ gondolataimban, de ekkor egy mondatra hirtelen felkaptam a fejem.

- Szóval ne feledjétek gyerekek, hogy november végéig adhatjátok le a jelentkezési lapot. A késõbbiekben amin majd még változtathattok az a szakok sorrendje, de már többet nem adhattok hozzá. Szóval jól gondoljátok át, mert ez már egy elég komoly döntés, és majdnem végleges. - mondta a tanár úr végig nézve mindenkin. Minden mozdulatom megállt, és hirtelen már csak a fülemben dobogó vér zaját hallottam. November vége... Bassza meg bassza meg bassza meg. Kevesebb mint 2 hónapom van, majdnem egy végleges döntést meghoznom. A rohadt életbe, nem húzhatom tovább...