El sem tudom mondani milyen boldogan vonultunk be öten az iskolába évzárókor. A szokásos öltözet, és az a hihetetlen jó érzés. Mintha egy súly leszakadna a mellkasodról, igaz hogy csak pár hónapra, de addig se kell izgulni a suli miatt. Harryék osztálya szerencsére mellettünk volt a sorban, így ott álltam vele. Meg úgy az egész csapat.

- Elmegyünk fagyizni mint tavaly? - kérdezte halkan Niall az igazgató beszéde közben.

- Ki nem hagyná-

- Shh. - szólalt meg egy tanár mögülünk, mire szemforgatva szenteltük a figyelmünk arra a rohadt unalmas mûsorra. Ha senki se szereti ezeket, és értelmük sincs akkor miért tartják meg? Mindenkinek csak elveszi az életébõl az értékes perceket.

- Most pedig mehetnek a termekbe, és bizonyítványosztás. - csukta be a mappáját mosolyogva, és hagyta hogy a sok diák elkezdjen bezúdulni az épületbe. Harry puha arcára egy gyors puszit nyomtam, majd elindultunk a szokásos terembe. Most jön a legjobb, hogy még itt is meghallgassunk egy másik beszédet, de ezt az osztályfõnöktõl. De próbálom nem rágni magam ezeken, hisz ezután már szabadság van. A meleg júniusi hõmérséklet csak izzasztott minket. Minden ruha tapadt ránk, és a tarkónkon is folyt a víz. Szinte már fullasztó volt, így gyorsan siettünk át az iskolán, kezünkben a bizonyítvánnyal, hogy végre a szabad levegõre jussunk. Ott is nagy volt a pára, de legalább nem sok ember volt bezárva egy helyre.

- Te jó ég. - fújta ki a levegõt Zayn. - Valaki azonnal adjon nekem egy hideg sört. - na az egyik ivósunk. Nem sokat kellett várnunk hogy a hiányzó két fõ is mosolyogva kijöjjön. Egy percet sem várva indultunk el az utcán, miközben én átkaroltam a göndör derekát.

- Na milyen lett? - kérdeztem az év végi jegyeire utalva.

- Csak kettõ négyesem lett, a többi ötös. - mondta izgatottan, mire a szívem megtelt büszkeséggel.

- Ez valami csodálatos angyal. Te vagy a legokosabb. - pusziltam a hajába. - Gondolom festésbõl még dicséretet is kaptál. - mondtam, mire rám nézve bólintott egyet.

- Plusz mûvészet töribõl is. - hihetetlen. Sokkal okosabb nálam. - Te? - kérdezte.

- Hát mivel szerencsére ebben az évben már nem voltak ezek a szar kémia meg fizika tantárgyak, így csak egy hármasom lett, és négy négyesem. De szerintem ez még viszonylag jó. - vakartam meg a tarkóm, mert Harryé mellett kicsit butának éreztem magam.

- Ez még bõven átlagon felüli Lou, nagyon ügyes vagy. A felvételibe ez már jónak számít. - próbált megnyugtatni, és én sem voltam annyira csalódott, de lehet jobbra is tudtam volna.

- Kibaszott végzõsök vagyunk bébiiii. - hallottuk meg Niall ordibálást. Kitárt karokkal nézett az ég felé, míg a szája a füléig ért. - Miénk a világ. - fordult felénk.

- Ez annyira nem igaz, de persze Ni, a miénk. Meg a miénk az a fasza érettségi is. - paskolta meg a vállát Liam. Szépen megvettük a fagyikat, és a szokásos parkba mentünk a szökõkúthoz.

- Erre innunk kell, hisz már 3 évet túl éltünk. - ült le a szerkezet szélére Zayn, míg mögöttünk a víz hangosan csobogott.

- Milyen? - kérdeztem Harrytõl lenézve a hideg desszertre, míg a többiek egy buliról kezdtek beszélni.

- Almás. - mondta egyszerûen. - Tiéd? - nézett rám féloldalasan.

- Mentás. - válaszoltam, és észre vettem ahogy nem mosolyog. Mármint nem mintha ezzel baj lenne és mindig azt kéne csinálnia, de nála furcsa. Mindig boldog és életvidám, de mintha valami nem lett volna oké hirtelen. Hogy feldobjam a kedvét, hirtelen az ujjamra raktam a fagyiból, és az orrára kentem. Felkapta a fejét, és meglepõdve nézett rám.

- Louiiiis. - durcázott be és kancsalítva nézte hogy hova kentem. Kuncogva vette elõ egy zsepit és töröltem le óvatosan róla.

- Most mi az? Finom. - mondtam komolyan, mire csak megforgatta a szemét. Kidobtam a kukába a fagyis zsepit, majd visszasétálva hozzá, leguggoltam elé. A fejét lehajtotta, míg csak nézett maga elé. - Minden oké? - kérdeztem az álla alá nyúlva, és a szemét fürkésztem.

- Ühüm. - bólintott, és halványan elmosolyodott. Nem volt a leg meggyõzõbb, de nem is láttam semmi bajt. Egy lágy csókot nyomtam az ajkaira, majd visszaültem mellé.

- Mikor mentek a nagyidékhoz? - kérdeztem.

- Jövõ héten hétfõn, és vasárnap jövünk haza. - mondta kicsit jobb kedvvel.

- Nee 1 hétig nem leszel? - kezdtem el nyüszögni, és boci szemekkel néztem rá.

- Addig sokat leszel Niallékkel. - nyúlt az arcomhoz, és egy tincset tûrt arrébb.

- Hiányozni fogsz. - fogtam meg a csuklóját.

- Te is. - suttogta szûkszavúan. - De hamar visszajövök, annyit kibírunk egymás nélkül. - szó nélkül bólintottam, és a vállára hajtottam a fejem.

- Na kismadaraim ez nem. Ez itt nem. Még csak pár perce kezdõdött el a szünet, nem csünghettek egész nyáron egymáson. - lépett elénk Niall kitakarva a Napot.

- Egész jövõ héten a tiétek vagyok. - tártam ki az egyik kezem nevetve.

- Akkor ez azt jelenti hogy elmegyünk deszkázni mint a régi szép idõkben? - kérdezte felvonva a szemöldökét.

- Egyértelmûen. - vigyorogtam, míg vinnyogni kezdett a szõke. Általánosban szinte minden nap és egész hétvégén a pályán voltunk.

- Elengeded az urad velem? - nézett Harryre. A göndör halkan elkuncogta magát, és bólintott.

- Csak ne itasd le. - szólalt meg.

- Te jó ég engem te úgy ismersz? Én sosem teszek ilyet. Azt sem tudom mi az az alkohol. - kapott a mellkasához sokkoltan, és arrébb ment. Mennyivel jobb a kedve mindenkinek így hogy nincs már suli. Az ír manó elakart minket rángatni a Hungers-be most azonnal, de tényleg nem voltunk éhesek kollektívan ezért egy óriási nagy hisztit hallgattunk meg. Csak úgy tudtunk valaki halála nélkül békésen távozni, hogy rendeltünk neki pizzát. Bár így is egy olyan hibát vétettünk amivel egy életre számolnunk kell.

- Hétvégén átjössz még? - kérdeztem reménykedve Harrytõl.

- Holnap igen, de vasárnap már pakolódnom kell. - mondta, mire még egy nappal többet vesztettem.

- Hát akkor sajnos holnap egész nap rajtad kell lógnom, és készülj, mert az ölelésemmel nem kegyelmezek mikor visszajössz. - néztem rá komolyan, mire elmosolyodott. Úristen, hogy én mit fogok csinálni ez az egy hét alatt..

***

- Te jó ég mondd hogy nem lettünk ennyire balfaszok. - sóhajtotta Niall, mikor a gördeszkapályán próbáltuk feleleveníteni a tudásunkat.

- Hát elég régóta nem gyakoroltunk. - húztam el a szám, és lendületet vettem, hogy a lejtõn lecsúszak. Rajtunk kívül még páran voltak, és a padokon is sokan ültek. Valakik szintén deszkázni jöttek, de voltak akik csak nézelõdni. Hirtelen elvesztettem az egyensúlyom, de még idõben visszahoztam hogy ne essek el. - Te jössz. - néztem a szõkére. Mély levegõt véve csúszott mellém, esés nélkül.

- Ez még megy. - fújta ki a levegõt. - De jöhetnek a bonyolultabbak. - dörzsölte össze a tenyerét. Egymásnak mutattuk a trükköket és úgy élveztük, mint anno általánosban. Egy idõ után tényleg vissza lehetett szokni. - Na jó baszki emlékszel melyik ment mindig olyan nehezen? - nézett rám, mire már egybõl a fejemet csóváltam.

- Biztos hogy nem. Nincs esély hogy megtudjam csinálni. - ellenkeztem egybõl.

- Csak próbáljuk meg. - mondta a nagy kék szemeivel rám nézve. Nem akartam, és kicsit a körülöttünk levõ emberek is frusztráltak, de Ni mindig mindennel meggyõz.

- Legyen. - adtam meg magam. - De ha nem sikerül akkor hazamegyünk. - néztem rá komolyan.

- Ne már, bírd a veszteséget tesó. - fogta meg a vállam. A szememet forgatva raktam le magam elé a deszkát, és léptem rá bizonytalanul.

- Inkább kezd te. - fordultam felé. Halkan elnevetve magát rázta meg magát, és mikor úgy érezte hogy mehet, egy nagy lendülettel ugrott le. A deszka megpördült a levegõben, és az utolsó pillanatban érkezett szilárdan a talajra, Niall pont elkapta és ráált, így esés nélkül érkezett a talajra.

- Aztakurva, ez rohadt jól nézett ki. - mondtam elismerõen. Niall még az adrenalintól lihegve nézett fel rám, és mutatta hogy menjek le. Minden bátorságomat össze kellett hogy szedjem, és lehunyva a szemeim koncentrálni.

- Gyerünk már Tommo. - hallottam meg a hangját, és mielõtt még meggondolom magam, leugrottam. A deszka megpördült, én pedig felemeltem a lábam. Gondolkodás nélkül akartam már egybõl a félelemtõl visszalépni rá, de elcsesztem, és nem fordult meg még teljesen, ezért rosszul érkeztem. A jobb bokám éreztem amint kificamodik, én pedig a földre esek.

- Baszki. - nyögtem fel a hirtelen fájdalomra. Niallt egybõl megláttam fölém hajolni aggódó tekintettel.

- Jézusom haver... - cikázott a tekintete rajtam. - Minden oké? - kérdezte.

- Úgy nézek ki? - mondtam fájdalmasan. - A kurva bokám szerintem eltörött. - a többi lehorzsolt bõrrel és sebbel nem foglalkoztam, mert ahhoz képest semmik nem voltak. Ni egybõl az említett testrészemhez hajolt, és óvatosan megfogta. - Ssssz. - szisszentettem fel ahogy hozzáért.

- Tudod mozgatni? - kérdezte. Lehunyt szemekkel próbáltam elõre nyújtani, majd vissza ami ment.

- Aham. Csak fáj. - mondtam. Ekkor egy alakot láttam meg megállni mellettünk.

- Sziasztok. Ömm nem akarok bele szólni meg semmi, de ha gondolod tudok segíteni. - mondta egy mély hang. Az alkalomra támaszkodtam, és az illetõre néztem. Egy nagyon magas és vékony srác állt lenézve rám. Fekete haja volt, ami felül kicsit hosszabb volt, így a szemébe lógott pár tincs. Szemei világítóan világos zöldek voltak. Már szinte sárgának hatott. Nyakában egy ezüst lánc lógott. Egy fekete szaggatott farmert viselt, fekete AC/DC-s pólóval.

- A bokámon? - kérdeztem összezavarodva.

- Igen, orvosi suliba járok. Úgyhogy tudok ezt azt. - válaszolta. A hangja kellemesen nyugtató volt.

- Megköszönném. - néztem rá már most hálásan. Bólintott, majd a lábamhoz guggolt. Felnyomtam magam ülésbe, és néztem amint gyengéden megmozdítja. Az arcom eltorzult a fájdalomba, mire rám kapta a tekintetét.

- Nagyon fáj? - kérdezte, míg tovább fordította egy másik irányba.

- Nem elviselhetetlen, de rendesen érzem. - mondtam õszintén. Tovább nézte minden szögbõl, mire láttam hogy a körmei feketére voltak festve. Illett hozzá, nagyon jó stílusa volt azt már most eltudtam mondani.

- Hányadikos vagy? - kérdezte Niall.

- Már csak egy évem van vissza a középsuliban, de ötéves képzésen vagyok. - adta meg a választ miközben láttam amint már most bedagadt a bokám, és rendesen lilul. - Szúró érzés? - kérdezte egy pontot megnyomva.

- Bassza meg...igen. - mondtam, mert lüktetett nagyon a sebem. Elvette a kezét, hogy ne okozzon még több fájdalmat.

- Nem nézném ki belõled, hogy értesz az ilyenekhez. - szólalt meg Ni. - Olyan laza, rosszfiú stílusod van. - nézett végig rajta. Igazából teljesen egyet értettem vele. A srác elnevette magát, mire ami egybõl feltûnt, hogy két foga mennyire hegyes volt. Mint egy konkrét vámpír, a bõre úgyis elég fehéres volt.

- Orvosi köpenyben kéne mászkálnom? - kérdezte vidáman felé fordulva.

- Na az rohadt menõ lenne, de baszki el sem tudom képzelni mennyire imádhatnak a lányok. Ilyen stílus és intelligens. Ez nem ér. - fonta össze a karját maga elõtt játékosan a szõke.

- Hidd el hogy nem. - csóválta a fejét kuncogva. - Eléggé megzúzódott, de nem törött el szerencsére. Pihenj minél többet és borogasd. Az is még jobb ha raksz a lábad alá pár párnát, vagy valami kis emelvényt. Ha nagyon fájna, akkor egy sima fájdalomcsillapítót vegyél be, de nem hiszem hogy szükséged lesz rá. - mondta a szemembe nézve, én pedig az információt magamba szívva bólintottam. - Segít még ha fáslival körbe tekered, de ha csak fekszel akkor nem muszáj. - mondta, és amilyen komolyan beszélt, érezhettük hogy tudja mit mond.

- Rendben. - bólintottam remélhetõleg mindent megjegyezve. Mikor megpróbáltam felkelni, mindketten hozzám léptek, és a két oldalamnál fogva segítettek felállni. Felszisszenve húztam fel a jobb lábam, mert nem bírtam rá súlyt helyezni.

- Sokat szoktatok lejárni deszkázni? - kérdezte a fiú, aki mind a kettõnknél magasabb volt.

- Régebben rengeteget voltunk, de gimi óta elfeledkeztünk róla. Most akartuk kicsit visszaráznunk magunk, de nekem nem sikerült. - vakartam meg a tarkóm kínosan.

- Lehetett volna rosszabb is nyugi. - mondta, míg segítettek kimászni a pályáról. - Hányadikosok vagytok?

- Most már végzõsök. - válaszolt Niall. - Amúgy baszki mi a neved? - nevette el magát.

- Quincy. - mondta elmosolyodva. - Nektek? - kérdezte.

- Niall, õ pedig Louis. - mutatott rám. Quincy bólintott, majd megálltunk a pálya szélén.

- Ha van kedvetek deszkázhatunk együtt párszor. Tudok mutatni pár trükköt, meg van itt pár haverom is. Ha szeretnétek kicsit feleleveníteni a tudásotok, meg van kedvetek. - ajánlotta fel, mi pedig egymásra néztünk a szõkével és bólintottunk. Jó ötletnek hangzott. A társaság sosem rossz, és õ jófejnek tûnt.

- Ismerõsnek jelöllek várj. - vette elõ a telefonját Niall. Mi is követtük õt, hogy ugyanazt tegyük.

- Mi a teljes neved? - kérdeztem az alkalmazásba lépve.

- Quincy Devlin. - egybõl írtam is a keresőbe, és elsõnek kidobta. Miután a jelölés gombra nyomtam, egy pillanat múlva visszaigazolta.

- Akkor majd beszélünk. - mondtam mosolyogva. - Köszönök mindent. - néztem rá.

- Semmiség. - legyintett kedvesen. - Innentõl megvagytok, vagy segítsek valamiben? - kérdezte.

- Szerintem megoldjuk, de köszi. - mondta Niall.

- Rendben, akkor óvatosan. Bármi van akkor nyugodtan írj. - nézett rám, majd arrébb lépett. - Sziasztok. - mondta, majd miután mi is elköszöntünk, vissza ment a többi barátjához. Niall vállába kapaszkodtam, míg õ az oldalamat fogta. Nehéz volt még a deszkáinkat is vinni, de egy nagyon lassú tempóban elindultunk az utcákon.

- Jófejnek tûnt. - fordult felém Niall.

- Aham, ritka az ilyen. - értettem egyet. - Lejövünk deszkázni velük? - kérdeztem.

- Amint teljesen meggyógyultál akkor igen. - mondta. Kínkeservesen haladtunk az utcákon, míg próbáltam a legkevesebbet rátámaszkodni a jobb lábamra.

- Soha többet nem fogom ezt a trükköt megcsinálni. - motyogtam.

- Most miért? Jól indult... - nézett rám komolyan, miközben próbálta visszatartani a nevetését.

- Kösz... De hé te rohadt jól megcsináltad. - mondtam.

- Tudod hogy jobb vagyok nálad. - vonta meg a vállát magabiztosan.

- Persze. - sóhajtottam, és tovább néztem a lábam elé hogy ne essek el semmiben. Anya nem volt otthon, így Niall segített mindenben. Hozott a lábam alá párnát, borogatást, és igaz hogy nem csak miattam, de még ennivalót is hozott. Meg magának is. Míg a sütit ettük, a telefonom csipogott. Kíváncsian vettem a kezembe, mert azt hittem Harry írt.

Quincy: Ezt elfelejtettem mondani, de ez a krém csökkenti a gyulladást.

Írta, és elküldött egy képet a sárga krémrõl, mellette a nevével.

Louis: Köszi, úgy emlékszem ilyen pont van is itthon.

Quincy: Na akkor még jobb :D majd beszélünk a deszkázásról

Louis: Oksa

Eltettem a telefont, és visszafordultam az ír manóhoz, aki nagyon mesélte az aktuális kedvenc ennivalóit..