- Hogy vagy Niall? Õszintén. - kérdeztem tõle, egyik délután, mikor már lementek a sok dogák, és átléptünk júniusba.

- Egy hónapja nem láttam. - hajtotta le a fejét.

- Nem cseréltetek telefonszámot? Vagy nem beszéltétek meg hogy írásban beszélgettek? - kérdeztem reménykedve.

- Nincs értelme, csak rosszabb lenne. Ha egyre jobban élnénk bele magunkat, de tudjuk hogy nem lehet összehozni. Ezért úgy a legjobb hogy nem beszélünk, hátha elfelejtjük egymást. - nézett rám a szomorúan csillogó kék szemeivel. Teljes szívembõl sajnáltam szegényt, és minden nap a megoldáson gondolkodtam, de egyszerûen nem volt. - 1 hónapja történt még csak, de nem tudom elfelejteni. Mindig rá gondolok, még ha nem is mutatom ki. Hisz tudom hogy nem örülne ha azt látná hogy marcangolom magam. És lehet fölösleges egy olyan lány miatt szomorúan lennem, akivel pár napot találkoztam csak, de õ más. Érzem.. - könnyesedett be a szeme, de próbálta visszatartani.

- Nagyon erõs vagy Ni. - tettem a vállára a kezem.

- Sosem fogom tudni elfelejteni. - hallottam megtört hangját. Magamhoz húztam az ír fiút, és erõsen szorítottam. Minden szeretetre szüksége volt. Sokat is figyelünk rá, de így is tisztelendõ ahogy próbálja kezelni a helyzetet, és nem omlik össze minden percben.

- Gyere, együnk valamit. - biccentettem mosolyogva a konyha fele.

- Te vagy a legjobb barát Tommo. - csillant fel a szeme, és a nyakamba ugorva még egyszer jól megölelgetett. Ha lány lennék, biztos megõrültem volna a szõkéért. Vicces, udvarias, megértõ, elõtte bármennyit ehetsz mert õ úgyis többet fog. Két lábon járó szeretetcsomag. Bonnie illet volna hozzá...

***

Ez az utolsó két hét, már nem volt valami tartalmas. Elkezdtek lezárni minket, és lazábbra venni az órákat. Esetleg még az akinek szüksége volt rá, az felelt. Sajnos franciából én is erre a sorsa jutottam. Nagyon szeretem, és én választottam ezt a szakot, de nehéz nyelv. Ha csak egy pillanatra nem koncentrálsz rendesen, ott vesztettél. Sok órán például már filmet néztük, ami õszintén nem nagyon kötött le. Mármint nagyon szeretem õket, fõleg ha Harryvel nézem, de ezek a háborús és tököm se tudja mikor készült filmek kikészítenek. Így jobbnak láttam ha a hátsó padban a göndörrel beszélgetek titokban.

- Mindenki ügyesen dolgozott a faktokon, ebben a félévben. A következõ tanévben folytatjuk, és ha ugyanennyire figyeltek, akkor biztos vagyok benne hogy simán menni fog az érettségi ebbõl a tantárgyból. - mondta a földrajz tanár az utolsó hajnali órán, amin bent kellett lennünk. A szavai hallatán kicsit megkönnyebbültem. Kevesebb mint egy év van a vizsgákhoz, de már a gondolatára görcsbe rándul a gyomrom. A csengõt hallva felkeltünk, és indultunk az elsõ órára. Igaz hogy már a Nap fényesen sütött, és imádtam ezt az érzést, de még mindig nagyon korai volt a hét órai kezdet. Laposakat pislogva szeltük át az aulát az irodalom termet keresve. Hirtelen felkaptam a fejem, mikor majdnem nekimentem valakinek.

- Ohh pici. - hallottam meg a karcos hangot. Ajkaim mosolyra húzódtak ahogy az erdõzöld íriszekbe pillantottam.

- Baby. - mondtam átkarolva a derekát, és egy halvány puszit hintettem az arcára. A szokásos mentolos epres illata az orrom alá szökött, és máris nyugodtabb voltam. A kezeim levezettem az oldalán, mire Harry észrevétlenül sóhajtott egyet. Meglepõdve néztem rá, hisz valami nem volt oké. Épphogy érintettem õt.

- Nem hagyhatnánk ki a mai napot? - nézett rám elsötétült szemekkel, míg megnyalta az ajkait.

- Hazz - mondtam halkan összeráncolt szemöldökkel. - Minden oké? - kérdeztem.

- A-a. - szívta be a levegõt. - Elmegyek órára. - lépett el gyorsan, de a csuklója után nyúltam, majd a füléhez hajoltam.

- Csak nem rossz dolgokra gondol az angyal? - leheltem a bõrére, mire hevesen kezdte kapkodni a levegõt.

- Baszki Louis, így nem fogom bírni a napot. Muszáj elmennem. - mondta keservesen, és rám se nézve kapkodta el a lábát. Visszafojtott mosollyal mentem be a terembe és ültem le a srácok mellé. A gondolataim csak elkalandoztak mindig, és az ablakon bámultam ki az idõ nagy részében. Egyik csengõ követte a másikat ahogy vártuk a nap végét. Hatodik óra elõtt a szekrényekhez sétáltunk, hogy a táskánk bedobva, kicseréljük a tornazsákunkra. Az öltözõben a szokásos undorító izzadságszag és dezodor szaga keveredett. Ahogy mindenki leült, az elsõ dolgom volt hogy az ablakokat kinyissam, amik az iskola hátsó udvarára néztek. Már átöltözve vonultunk be a tornaterembe, ahol kezdõdhetett a szokásos rohangálás. Most már inkább csak kosarazunk, vagy valamivel lefoglalhatjuk magunkat. 6 szokásos kör után, emelkedõ mellkassal néztem le a bordásfal tetejérõl. Hirtelen pöttyöket kezdtem el látni, így óvatosan leugrottam, és a tanárhoz siettem.

- Elnézést, de nagyon rosszul érzem magam. Mintha kicsit szédülnék, és hányingerem van. - kezdtem el mondani, miközben a torkom elszorult.

- Menjen gyorsan ki az öltözõbe és igyon. Valaki menjen magával? - kérdezte a tanár aggódva.

- Megoldom köszönöm. - mondtam gyorsan, majd szapora léptekkel a folyosóhoz siettem, amivel szembe volt az öltözõ. A folyosó, ami a hátsó udvarra vezetett, tele volt egy osztállyal. A levegõt kapkodva vágtam át a cipõmet nézve, és bevágtam magam az öltözõbe. Az egyik padra levágtam magam, és a falnak döntöttem a fejem. Mindenem remegett kicsit, és a szemeim lehunytam hogy elmúljon a hirtelen érzés. Lement a vérnyomásom, tudom. Fél évente ez általában elõfordul. A szélébe kapaszkodva próbáltam nyugtatni magam, és várni hogy pár percen belül elmúljon ez. Nem tart sokáig, de addig a kevés ideig ritka szar. Résnyire nyitva a szemeim keltem fel lassan, csak hogy a csapig jussak, és igyak pár kortyot. Ez segíteni fog. A végén még az egész arcom is átmostam a hideg folyadékkal, és visszaborultam a padra.

- Faszom. - suttogtam ahogy mélyeket lélegeztem, és éreztem amint tisztul minden. Már nem láttam foltokat, és a hányinger is múlni kezdett. Az ajtó hirtelen kivágódott, és a göndör viharzott be. Értetlenül néztem rá, ahogy becsukva az ajtót siet hozzám, letérdelve elém.

- Jól vagy? - kérdezte a kezeim a tenyerébe véve.

- Ühüm. - bólogattam már tényleg jobban. - Hogyhogy itt vagy? És hogy tudtad hogy én itt vagyok? - kérdeztem.

- Mentünk a hátsó udvarra. Ott leszünk egész órán, és mikor benéztem a terembe, láttam ahogy falfehéren jössz ki, és mellettem elrohanva jössz be. Nem sok jót szûrtem le. - adta meg a magyarázatot.

- Micsoda kis véletlen. - mosolyodtam el hátra hajtva a fejem.

- Mi történt? - kérdezte aggódva.

- Csak lement a vérnyomásom, de már jobban vagyok. - mondtam sóhajtva egyet.

- Biztos? Még mindig olyan vagy mint egy vámpír. - mondta, és felállva a homlokomhoz vezette a kezét.

- Nincs semmi baj. Elõfordul ez, de 10 percen belül megvagyok. - nevettem el magam halkan. - De köszönöm. - mondtam hálásan, és a csuklóját megragadva a számhoz emeltem, hogy megcsókoljam a kézfejét. Harry az alsó ajkát kezdte rágni, míg nekem eszembe jutott a reggel. - Zárd be az ajtót. - szólaltam meg.

- Mi? Hogyan? - kérdezte értetlenül.

- Ott van a radiátoron a kulcs. - emeltem fel az ujjam, és arra fele böktem. Odasétált, és a zárba helyezve a fém kis tárgyat elfordította, majd megpróbálta kinyitni, ami nem mozdult. Elmosolyodva fordult meg, és lépett vissza hozzám. A padra feltérdelve az ölembe ült, és karjait a nyakam köré fonta.

- Biztos minden oké? 100%-osan? - nézett rám komolyan, de az arca olyan közel volt. Magabiztosan bólintottam, és az oldalába marva húztam közelebb hogy orrunk összeérjen. Egyszerre mozdultunk hogy megérezzük a másik ajkát. Lágyan váltak kicsit el a párnáim, és jobban csókoltam meg.

- Nem szeretnél valamit mondani a reggellel kapcsolatban? - suttogtam két érintés között.

- Kell ezen magyaráznom bármit is? - pillantott rám ártatlanul.

- Még mindig gondok vannak Styles? - incselkedtem, míg tenyerem az ágyékához csúszott a szûk farmeren keresztül.

- Louis. - sóhajtott fel, és ujjait a hajamba csúsztatta. - Óra van, és bárki bejöhet. - fogta vissza magát, de nehéz volt neki.

- Most zártad be az ajtót. Tudja a tanár hogy miért vagyok kint. Nem fog idejönni senki. Ha igen, akkor majd vár. - mondtam miközben az arca minden pontját mértem fel. A hátára vezetve a tenyerem a füléhez hajoltam. - És megpróbálunk halkak lenni. - pusziltam meg az állkapcsa alatt.

- Baszki. - hajtotta a homlokát a vállamra. Óvatosan szívtam meg a bõrét. Nem akartam foltot hagyni rajta most. Combja alá nyúlva felkaptam az ölembe, és elindultam vele. Gyorsan becsuktam a kinyitott ablakokat fél kézzel, majd az egybekötött fürdõszoba szerûséghez vittem, ahol az elõbb én is voltam inni. Volt három zuhanyzó, velük szemben pedig három mosdókagyló mindegyik felett egy tükörrel. Az egyik kézmosó szélére felültettem, és a lábai között állva nyúltam a nyakához. Ajkai egybõl a nyakam, és a kulcscsontomat találták meg, ahol hosszú cuppanós csókokat hagyott. A vékony fekete pólójába markolva nyitottam ki kicsit a szám. Hasamnak nyomódva éreztem meg a merevedését, és zihálni kezdtem. Szomjasan húzódtam el, hogy párnáinkat összeilleszthessem. Szinkronban mozogtak, míg õ a hátamba karmolt. Ujjaimmal a pólója alatt cirógattam forró bõrét.

- Biztos hogy jó ötlet ez? - lihegte bizonytalanul rám nézve.

- Ha gondolod abbahagyhatjuk. - mondtam, és a nadrágon keresztül szorítottam rajta kicsit. Felnézve élesen szívta be a levegõt, és lepattanva a mosdókagylóról kezdett el tolni kicsit. Éreztem amint a hátam ütközik a két zuhanyfülke közötti csempével. Mikor száját megéreztem, egy pillanatot sem várva követte a nyelve. Egy percet sem vesztve kezdtem kigombolni a nadrágját, és húztam le vele együtt a zipzárt is. Éreztem amint az izmai megfeszülnek, és egy aprót nyög, míg egyik kezével a fejem mellett támaszkodik meg. Másik keze lecsúszik az oldalamon, és a fenekemen pihen meg. Egy pillanatra sem szakadva el húztam kicsit lejjebb az anyagot, majd a boxerére simítottam.

- Ahh. - alsó ajkamat megszívta, míg türelmetlenül nyúlt a kék rövidnadrágomhoz, és egy másodperc alatt húzta le az alsómmal együtt. Kicsit meglepõdve néztem rá, de õ csak elégedetten elmosolyodott. Javítottam a helyzeten, és én is kicsomagoltam az utolsó vékony anyagból. Harry megnyalva az ajkait térdelt le elém, de mielõtt még bármit is tehetett volna visszahúztam.

- Van egy jobb ötletem. - mondtam rekedten. Csuklóját megfogva a saját hosszomra vezettem, míg én az övéért nyúltam. Elnyílt szájjal nézett rám, míg én a szemébe nézve kezdtem el a kezem mozgatni. A hirtelen érzésre egybõl megrogyott, így inkább újból mellettem támaszkodott meg, míg én a csípõjébe kapaszkodtam. Amint megéreztem puha ujjait mozogni, az alhasam görcsbe rándult. Egyszerre elégíteni ki a másikat dupla élvezet volt. Lehunyt szemekkel kapkodtam a levegõt, de most már a vérnyomásom a helyén volt. Szinte egyszerre pumpáltuk a másikat, míg úgy éreztük a talaj bármikor kicsúszhat a talpunk alól. Már nem is tudtam arra gondolni hogy az öltözõ mosdójában vagyunk, csak arra hogy mennyire kibaszottul jó érzés ez. A csípõjén levõ kezemet felvezettem, és két ujjamat a szájához emeltem. Nagy szemekkel nézett rám, mikor óvatosan párnái közé nyomtam.

- Te jó ég. - nyögte ki mikor megérezte ujjaim a szájában. Nem hagytam ott sokáig, mert a nyáltól csillogó kezemet már vezettem is vissza a tagjához, és a makkjától szép lassan vezettem le az ujjbegyeim. - Louhh. - próbálta visszafogni magát, míg rám szorított akaratlanul. De nem bántam, csak többször tettem meg ezeket az óvatos mozdulatokat hogy az õrületbe kergessem. Majd a kezem munkáján gyorsítottam, de nehezen tudtam két helyre koncentrálni. Folyt rajtam az izzadság, de közben szomjaztam Harry testére. Érezni akartam, közel hozzám. A nyakánál fogva lejjebb húztam és mélyen csókoltam meg.

- Gyere. - suttogtam, és a kezét lehámoztam rólam, majd az oldalánál fogva teljesen egymáshoz passzíroztam az ágyékunk ezzel sokkal intenzívebb érzést elérve. Már mindkét tenyerével a falnak támaszkodott. Mozgatni kezdtem a csípõm, így folyamatos súrlódást elérve.  - Baby. - nyögtem ki összezárva a szemeim az élvezettõl, míg tartottam õt. Minden porcikám szikrázott és csak õt éreztem. Rajta kívül mindent kizártam. - Nézz rám. - suttogtam, és a tekintetét kerestem. Mikor a párás smaragdokat megláttam, az izmaim még jobban feszültek és kerültem a beteljesülés felé. Duzzadt ajkain keresztül kapkodta a levegõt, míg próbálta visszafogni a hangját. Hosszú pillái tökéletesen keretezték az íriszeit. Arca rószaszínes színben pompázott, míg egy tincs az arcába lógott. A füle mögé tûrve néztem vissza rá, és húztam közelebb. Ajkaink épphogy néha érintkeztek. Megéreztem vékony ujjait, ahogy mindkettõnket összefog, és még pluszban hajszol minket. Egymás szájából vettük a levegõt ahogy már nem sok kellett.

- Ezt szeretted volna angyal? - suttogtam elmosolyodva.

- Bassza meg. - nézett a plafonra, és még gyorsabb tempóra váltott. A hangom elakadt, és a csempének döntve a hátam éreztem amint mindenemet elönti a melegség. A bõrébe karmolva léptem át a felhõk fölé. A vér zúgott a fülemben, és fel sem tudtam fogni mi folyik körülöttem, csak hogy Harry nemsokkal késõbb a nyakamnál kapkodja a levegõt mint én. A puha tincseibe túrtam, míg azon voltunk hogy ne essünk össze a remegõ lábainkkal. Lassan nyitogattam a szemhéjamat, és néztem le ránk. Hát ömm itt takarítanunk kell. Arcát a kezem közé fogva lustán megcsókoltam meg, míg mind a ketten meg nem nyugodtunk.

- Nem akarok gonosz lenni, de nem bánom hogy lement a vérnyomásod. - nézett rám vidáman Harry. A szememet forgatva nevettem el magam, és léptem a tornazsákomhoz hogy kivegyek zsebkendõt.

- Hidd el hogy megkapod ezt anélkül is. - adtam oda neki is párat. Elõszõr magunkat kellett letörölgetni, hogy visszatudjuk venni a nadrágunk, majd a padlót. A kukába dobva mentünk vissza a padokhoz.

- Jó ez igaz, de mégis a suliban voltunk. Az adrenalin nagyobb. - mondta miközben elfordította a kulcsot hogy kinyissa az ajtót.

- Lesz hetedik órád? - kérdeztem mielõtt még kimentünk volna.

- Igen, még egy rajz. - mondta, és ekkor megszólalt a jelzõ csengõ, ami az óra vége elõtt 10 perccel jelez hogy mindjárt vége az órának.

- Basszus mennyit voltunk itt? - kérdezte.

- Kb 20-25 percet, nyugi. - simítottam a vállára.

- De én mosdóba kéretõztem be. - mondta kínosan.

- Mond azt hogy valaki rosszul lett - ugye én - és neki segítettél. Az jó mentség. - ötleteltem neki.

- Igen? És jobban lett a beteg? - vigyorgott.

- Naná, na menj vissza az órára a kapu elõtt találkozunk. - hajoltam hozzá még egy csókra, majd kilépve én is a tornaterembe sétáltam. A tanár biztosra ment hogy jól vagyok-e, majd azért a biztonság kedvéért leültetett a szélére nehogy baj legyen. Niall és Zayn a nyelvüket kidugva méregettek, hogy nem kell csinálnom semmit. Még mindig kicsit remegve, bár szerencsére az eufórikus érzéstõl pihegtem.

- Mi volt veled haver? - kérdezte Zayn az öltözõben.

- Csak lement a vérnyomásom, de most már minden jó. Mehetünk az utolsó óra után kajálni - mondtam, pár részletet kihagyva...