Már szinte senki nem volt körülöttem, de én még mindig az elmúlt perc eseményeit dolgoztam fel. Annyira rosszul éreztem magam. Mindig csak megbántom szegényt mikor pont az ellentettjét szeretném. Én imádnám őt a világon a legjobban. Ha szomorú megvígasztalnám, ha valaki bántja megvédeném. Mindig mellette lennék és a karjaimba bújhatna. Ez szép álom maradhat mert lehet most elrontottam mindent.

- Hé nem jössz? - hirtelen megugrottam Niall hangjára de felemelték a fejemet. Zayn is ott állt mellette és kérdőn néztek rám.

- Hova? - kérdeztem összezavarodva.

- Elsősorban el a suli területéről. Szeptemberig a közelébe nem jövök és örülnék ha minél hamarabb elhúznánk. Másrészt pedig azt beszéltük Zaynnel hogy elmehetnénk kajálni. Már lassan fél 12 és legutóbb csak évzáró előtt ettem. Nagyon nem szeretném hogy lemenjen a vércukrom szóval sürgősen együnk, mert a pici poci már alig bírja. - simogatta szomorúan a hasát. Annyi ilyen beszédet hallottam már tőle, hogy meg se lepődök. Zaynnek sem újdonság már de ő mindig jót szórakozik rajta. Elindultunk Ni kedvenc kajáldája felé ami pár utcára van. Útközben próbáltam becsatlakozni a beszélgetésbe, de nem mindig tudtam koncentrálni. Ahogy bementünk, a leghátsó asztalnál foglaltunk helyet. Nem tudom hogy az idegességtől vagy szimplán csak hogy még nem voltam éhes de egy falatot nem bírtam volna most enni. Niall 2 hamburgert, egy mini pizzát és egy extra adag sültkrumplit kért. Zayn egy normál menüt én viszont csak egy sültkrumplit kértem. Niall erre felkapta a fejét és miután elment a pincér ezt szóvá is tette.

- Mi van veled Louis? Tudom hogy nem szoktál annyit enni mint én de basszus, csak egy sültkrumpli? Ez tőled is túlzás. - mondta sokkoltan Ni.

- Nem vagyok éhes. - mondtam halkan, és próbáltam nem a szemébe nézni.

- Hé. - hallottam meg egy gyengéd hangot és egy kéz simítását a vállamon. Lassan néztem Zayn szemébe amik nyugtatást sugároztak. - Látszik hogy nem vagy jól. Történt valami? - kérdezte aggódva. Nem akartam titkolózni így lassan elkezdtem mondani.

- Beszélni akartam Liammel mielőtt bármilyen lépést is teszek Harry felé hogy hátha megtudok tőle valamit hogy ő hogy érez irántam. Viszont nem tudtam vele beszélni és az évzáró után odajött Harry. Találkozni szeretett volna velem nyáron, de én nem szerettem volna még semmit mondani amíg nem beszéltem Liammel. Így leráztam szegényt pedig nem ezt akartam. Nagyon nem. Most lehet már fölösleges beszélnem vele mert megutált. - mondtam és a végére már bekönnyesedett a szemem. Lerakták elénk az ennivalót majd Niall szólalt meg elsőnek.

- Hát haver az biztos hogy nem így kellett volna de ezen már nem lehet változtatni. Ha átgondoltad rendesen hogy mit szeretnél akkor minél előbb beszélj Liammel, nehogy Harry is egyre hülyébb dolgokra gondoljon hogy miért ráztad le. - mondta miközben egy sültkrumpli lógott ki a szájából.

- Igen én is így gondolom csak még pluszba hozzátenném, hogy biztos nem utált meg. Olyan csodálattal néz rád. Szerintem csak megbántódott de ezt, ha elmagyarázol neki mindent akkor orvosolhatod. - mondta halvány mosollyal.

- Köszönöm srácok. Nem tudom mi lenne velem nélkületek. - mondtam hálásan.

- Szerintem véged lenne. - mondta Niall teli szájjal viszont ami benne volt az ki esett beszéde közben. Zaynnel röhögésben törtünk ki ahogy a ketchapos szájú szőkét néztünk, ő viszont majdnem sírva fakadt ahogy egy falat kárba veszett. Ezen mégjobban szórakoztunk. Amíg itt voltunk pár órát kicsit el is tudtam felejteni mi történt. Késő délután értem haza. Felvettem egy kényelmes ruhát és eldőltem az ágyon. Nem bírtam már hogy ennyire kattog az agyam és bedugtam a fülesem, majd olyan hangosan hallgattam a zenét amennyire csak lehet. Egy idő után észre se vettem, de már énekeltem is hozzá lehunyt szemekkel. Annyira de annyira jó volt kiadni magamból ezt. Arra a döntésre jutottam hogy egy picit még várok míg beszélek Liammel. Átgondolok Niall tanácsa szerint mindent és hogy mit szeretnék megtudni, aztán beszélek vele.

***
Most léptünk át júliusba. Elkértem Liam számát Zayntől. Végre erőt vettem magamon és felhívom. Már kezdtem volna feladni amikor csak a monoton csengéseket hallottam ám hirtelen egy hang beleszólt.

'Haló?' - kérdezte és felismertem benne Liam hangját.

'Szia Liam, Louis vagyok. Zayntől tudom a számod, remélem nem baj.' - magyaráztam meg gyorsan.

'Mit akarsz?' - kérdezte nem épp a legkedvesebben de ezt mos figyelmen kívül hagytam.

'Harryről szeretnék beszélni.' - sóhajtottam.

'Nem hiszem hogy sok beszélni valónk lenne róla.' - mondta keményen.

'Miért?' - kérdeztem értetlenül.

'Mert nem szeretném ha bármikor hozzá szólnál a továbbiakban. Csak hagyd békén. Pont te mondtad hogy milyen törékeny és mégis megbántottad. Nem hiszem hogy normális magyarázatod lehetne arra hogy miért játszottad el hogy kedveled aztán eldobod. És nem is érdekel az okod. Csak egy valamit mondok. Tartsd távol magad tőle az ő érdekében is. És én sem szeretnélek meglátni a közelében mert akkor nem állok jót magamért hisz nem neked kell végignézned ahogy egy szemét miatt ő esik szét teljesen. Remélem megértetted.' - ahogy a szavakat kiejtette egyre jobban akadt el a lélegzetem. Kis csend után kezdtem megtalálni a hangom.

' De...' - kezdtem.

'Semmi de. Nem érdekel. Csak fogadd el ezt és kész rendben?' - kérdezte ellentmondást nem tűrően.

'Rendben.' - mondtam ki miközben az első könnycsepp gördült le az arcomon. A hívás megszakadt én pedig a fal mentén lecsúszva a földön találtam magam. Nem nem nem. Nem lehet hogy ennyi volt. Még el se kezdődött. Esélyem sincs rendbe hozni. De egyszerűen Liam szavai nagyon fájtak. Miattam szenved Harry. Ezt nem tehetem. Lehet tényleg távol kéne maradnom csak hogy ő boldog lehessen. Össze vissza gondolkodtam míg annyira zokogtam hogy a fejem is fájni kezdett. Bevonszoltam magam az ágyba és álomba sírtam magam...

***
Rengeteget gondolkodtam és sírtam a hetekben. Már július vége van de azóta szinte ki se mozdultam a szobámból. Anya a kamaszkornak veszi ezt be. Niall és Zayn sokat noszogattak hogy menjek velük ide oda de nem bírtam. Feladták de azért gyakran jönnek ellenőrizni hogy nem-e csináltam valami hülyeséget. Átgondoltam mindent amit Liam mondott. Arra jutottam hogy az a leghelyesebb ha békén hagyom Harryt. Így megvédem őt a fájdalmaktól. Igaz én nehezen fogom túlélni, de csak az ő érdeke a lényeg.

Anya elküldött a boltba mert annyira el van havazva a sütéssel hogy nekem kell menni. Hát jó. Végülis ennyi friss levegő nem árt. Elindultam és 10 perc után ott is voltam. Remélem nem felejtettem el semmit mert akkor anya megöl. Vagy magammal szúrok ki mert akkor jöhetek vissza. Tej, tojás, élesztő... Gyorsan átfutottam hogy miket kellett vennem amikor a gördeszkapája mellett haladtam el. Ránéztem a padra ahol Harryvel még az első külön találkozásunkon ültünk, ami egyszerűen csodálatos volt. Viszont megtorpantam amikor láttam hogy valaki ül ott. A hajkoronájából már egyből felismertem. Mivel pár méterre toppantam meg, a hirtelen hangra felpillantott..