Kedden szintén nagy mosollyal az arcomon tipegtem az iskola felé, ahol megláttam az angyalom. Próbáltam mindig kicsit elõbb odaérni, hogy minél több idõt tudjunk az órák elõtt is eltölteni. Ezek segítettek a napot kibírni. Viszont délután megint alig voltunk együtt, mert tanulnom kellett. Már viszonylag behoztam a lemaradásom, csak amellett minden nap kapok még plusz dolgokat, és így ez sokkal nehezebb. Harry próbál segíteni amennyit csak tud, amiért nagyon hálás vagyok neki. Ha õ magyarázza nekem útközben a matekot, akkor valahogy sokkal érthetõbbnek tûnik, mint mikor órán hallgatom.

Szerda reggel, mikor odaléptem hozzá, valamit nagyon nézett a telefonján, de mikor odaértem, inkább elrakta.

- Mit néztél? - kérdeztem kíváncsian. Egyáltalán nem követelõzõen, vagy féltékenyen, csak szimplán érdekelt.

- Semmi érdekeset, csak képeket. - vonta meg a vállát. Pár másodpercig még fürkésztem az arcát, majd inkább hagytam a dolgot, és vele foglalkoztam.

- Elsõ órád mi lesz? - kérdeztem.

- Tesi asszem. - mondta fintorogva.

- Naa legyen több kedved. Az sosem árt. Egy kis mozgás meg minden. - bíztattam reménytelenül.

- Várjunk, te azt mondod hogy nekem szükségem van mozgásra? - kérdezte összeszûkített szemekkel. - Kövér vagyok? Nem tetszik a testem? - háborodott fel, nekem pedig hirtelen fagyott meg a vér az ereimben. Nem nem nem, nem veszhetünk megint össze.

- Harry én nem úgy értettem basszus.. - mondtam gyorsan a fejemet fogva. Ijesztõen nézett rám csendben, én meg fejben már ástam a síromat, amikor hirtelen elnevette magát. Ezzel csak még jobban összezavarodtam, és lassan a nevemet is elfelejtettem.

- Tudom Louis, ne ijedj meg csak vicceltem. - legyintett nevetve. Egy felem óriásira megkönnyebbült, a másik viszont mérges volt Harryre.

- Ez nem volt vicces, nagyon megijedtem. - fontam össze magam elõtt a karomat.

- Naaa nyugi, tudom hogy szereted a testem. - bújt a karjaim közé, és a nyakamba fúrta az arcát.

- Ez igaz, de ne csinálj ilyet, ha nem szeretnéd hogy egyszer elájuljak. - mondtam lehunyt szemekkel.

- Bocsi. - suttogta, és lehelete kellemes borsózást váltott ki belõlem. Az órámra pillantottam, ami azt mutatta hogy már csak pár percünk van. Lassan toltam hátrébb Harryt, de csak annyira húzódott el, hogy a szemembe tudjon nézni. - Szeretlek. - mondta édesen elmosolyodva. Minden haragom eltûnt, és kicsit oldalra billentve a fejem néztem rá.

- Szeretlek. - mondtam, és lassan megcsókoltam. - Na gyere. - kulcsoltam össze az ujjaink, és behúztam az ajtón, hogy megint elkezdõdjön egy nap.

Csütörtökön hajnalban, nehezen kászálódtam ki az ágyból. Az a rohadt fakt, komolyan mondom már nagyon elegem van. Kicsit idegesen, meg csapkodva készülõdtem el. Nem tudom miért voltam ideges. Leginkább mindenre. Arra hogy ilyen kurva korán kell bemennem, és mindjárt helyben elalszom. Meg hogy minek vannak egyáltalán faktok, sõt minek van érettségi? Vagy legalább, ne hajnalok hajnalán lenne ez a rohadt földrajz. Idegesen trappoltam le, ami anyának is feltûnt.

- Mi történt kincsem? - dõlt a konyhapultnak.

- Az hogy kicseszett hat óra van, és utálom a sulit. - morogtam. Anya csak szórakozott rajtam, és odaadta az ennivalóm.

- Kitartást. - puszilt meg mielõtt kimentem. Feszülten sétáltam a buszmegállóba, és útközben is csak kattogtam. Fölösleges volt ezen idegeskednem, de már mindegy volt. Reggel, minden hatszor rosszabb, és már nem hagyta el az agyam. Ilyenkor szerintem elég ijesztõnek tûnhettem, de ez nem zavart. Éreztem hogy még az izmai is mereven állnak, ahogy sétáltam a suli felé. Van pár ilyen úgymond kisebb dolog ami jól feltud baszni. A suli az pont ilyen. Amikor Harryt megláttam, a szívem hevesebben dobogott, és próbáltan leplezni a zaklatottságom....sikertelenül.

- Mi a baj? - kérdezte aggódva, és a vállamra simította a kezeit.

- Csak felcseszett az iskola. De most komolyan. Mi a faszomért kell ennyit tanulni? Fakt hajnalban, meg vizsgák? Hol a szabadság? Ez kínzás. - csattantam fel. Harry kicsit meghökkent, de egy halvány mosollyal az arcán fúrta tekintetét az enyémbe.

- Egyetértek veled teljes mértékben, de sajnos nem tudunk mit csinálni ezzel. Ha ezt a pár hónapot túléljük, akkor már itt is a végzõs év. Együtt kibírjuk, és itt vagyok neked.. - mondta õszintén, ami egybõl hatással volt rám. Igaza volt, és ahogy éreztem puha érintését, egybõl megnyugodtam. Éreztem amint a vállaim is elernyednek, és boldogan simulok a tenyerébe.

- Köszönöm. - suttogtam lehunyt szemekkel. Máris nyugodtan lélegeztem, és nem is voltam zaklatott. Konkrétan elfejtette velem, hogy miért voltam ideges.

- Minden rendben lesz. - mondta, és a homlokát az enyémnek döntötte.

- Remélem. - suttogtam, és a tekintetem levezettem eper ajkaira. Ahogy észrevette, elmosolyodott, és beharapta azokat. Megbabonázva néztem szemeibe. Több mint két hete nem szeretkeztünk, és már érezhetõen minden kis érintés kikészítette a másikat. Ahogy hideg ujjai a tarkómra csúsztak, halkan felsóhajtottam, és éhesen néztem rá.

- Harry. - suttogtam, de õ csak hevesen megcsókolt. Senki nem volt az utcán ilyen korán, ezért nyugodtan passzíroztam magamhoz a testét, a fenekénél fogva. Hirtelen ment ki az álmosság is a szemembõl. Muszáj volt éreznem puha párnácskáit, egyszerûen nem volt elég belõle. Óvatosan alsó ajkamba harapott, és mikor azok elnyíltak, egybõl áttört a nyelve. A testem kezdett egyre jobban felhevülni, és a józan eszem is elhagyott.

- Van valami amivel jobbá tehetem a sulis napjaid? - hajolt kicsit el, és huncutan vigyorgott rám. A pupillái kivoltak tágulva, és a zöldek egy nagyon sötét árnyalatot vettek fel, ahogy a vágy keveredett bennük. Ahogy fantáziám beindult, a nadrágom kezdett szûkös lenni, és halkan nyögtem egyet. Õ kezét a merevedésemre vezette, nekem pedig hátracsuklott a fejem, és a szavai jártak a fejemben. Hirtelen jutott eszembe, amit ígért nekem még aznap este mikor átjött és kibékültünk.

- Gyere. - kulcsoltam össze ujjaink, és sietõs léptekkel húztam be az iskolába. A portáson kívül egy szem lélek nem volt az egész suliban. Amikor a telefonomra néztem, akkor jöttem rá, hogy már elkezdõdött a fakt, de ez nem volt lényeg. Most egy alkalmat ki lehet hagyni nem igaz? A lépcsõn felrohantam vele, és a szekrényemhez siettem. Lihegve löktem, a fából készült bútornak, és a fejei mellett megtámaszkodtam.

- Louis mit csinálsz? - kérdezte kerek szemekkel eltolva magától, és körbenézett.

- Beváltom az ígéreted. - kacsintottam rá.

- Milyen ígéret? - kérdezte összehúzott szemöldökkel.

- Amikor azt mondtad, hogy amint meggyógyultam azt csinálok veled amit akarok. Bármikor, és bárhol. - vigyorodtam. Harrynek hirtelen esett le amit mondtam, és kicsit ijedten nézett rám.

- Bárki megláthat minket. - nézett körbe, de a szemeiben a vágy kicsit sem égett el. Felhúzott szemöldökkel néztem körbe az üres folyosókon, és lepillantottam a szintén üres aulára. Egy pisszenést sem lehetett hallani. A portás mikor beléptünk, még aludt a helyén. Rajta kívül páran vannak bent az épületben, de õk is fakton, még 20 percig biztos. Más senki nincs, mert ilyen korán a hülye se jön be.

- Egy szem ember nincs itt, senki nem fog észre venni minket. - léptem vissza hozzá. - Próbálj meg halk lenni. - vigyorodtam el, és újból ajkaira tapadtam. Harry nem ellenkezett, és nem próbált kibúvót találni. Már õ is vágyott rá eléggé. Kezeimmel a hajába túrtam, és mikor az élvezettõl a szekrénynek döntötte a fejét, a nyakára hajoltam. Nedves puszikkal szórtam be, itt-ott megszívva, míg nem éreztem hogy a göndör nadrágján a gomb másodperceken belül leszakad. Nem húztam sokáig a dolgokat, egyrészt hogy még idõben végezzünk, másrészt nem volt már türelmem. Kicsit arrébb tolva, nyitottam ki a hatalmas faszekrényt. Szerencse, hogy mindenkinek külön van, egy ekkora. Az alján volt egy kisebb polc, ahova leültettem a zöldszemût. Meglepõdött mikor bent találta magát, de így legalább ha bárki hirtelen meg is jelenne, nem látszódna annyira, max a lába. A táskáink mellénk dobtam, majd letérdeltem a földre, és terpeszbe nyitottam Harry lábait, hogy közéjük férjek.

- Várj.. - szólalt meg hirtelen, és lekapta a vékony kardigánját, hogy mögém terítse, ezzel még jobban takarva minket. Vigyorogva néztem rá, és megnyalva a szám, nyúltam a farmerjéhez. Harry mellkasa gyorsan emelkedett, mikor másodpercek alatt gomboltam ki, és húztam le a cipzárját. Egy kicsit a kínzás kedvéért, az alsóján keresztül markoltam kemény hosszára. - Louihh. - szorította össze a szemeit, de mikor továbbra is csak játszadoztam, rám nézett, és kiéhezve szólalt meg. - Kapd már be baszki. - nyögte ki.

- Jajj de kis türelmetlen valaki. - kuncogtam, és a vékony anyagból kiszabadítva hajoltam rá a duzzadt farkára. Lapos nyelvvel nyaltam rajta végig, és a makkjával játszadoztam. Szép lassan engedtem egyre lejjebb, de közben kezemmel a belsõ combját simogattam. Harry felnyögött, én pedig egy pillanatra felnéztem rá. - Shhh baby, csak halkan. - mondtam óvatosan nevetve, majd ahogy visszahajoltam, gyorsítottam a tempón. Ahogy felnéztem a göndörre, a gyomromban a lepkék éledezni kezdetek az izgató látványra. Felfele nézve, harapta be ajkait, hogy visszafogja a hangját, de szapora lélegzetvételei elárulták. Még mélyebbre kerültem, és orrommal már a ruha anyagát érintettem. Az ujjai a kócos hajamba szöktek, és magán tartott egy ideig. A szemebe könnyek szöktek, de mikor az érzéstõl már nyüszögni kezdett a göndör, minden kárpótolt.

- Mindjhárthh. - suttogta nagy nehezen. Ekkor amennyire tudtam még gyorsítottam, és kezeimmel a combjára szorítottam. Pillanatokkal késõbb a teste megfeszült, és a számban megéreztem forró magját. Nem bírta, és egy kicsit hangosabb nyögés szökött ki belõle. Lassan kiengedtem a számból, és mikor tisztára nyaltam, visszacsúsztattam a boxerébe, és visszagomboltam a farmerját. Mosolyogva hajoltam be hozzá a szekrénybe, és csókoltam meg, így érezte még saját magát. Kezével az ágyékomhoz nyúlt, és erõsen rászorított az acélkemény hosszomra.

- Te jössz. - szakadt el csillogó szemekkel, és kipattant. Nem volt körülöttünk senki, de lassan már jönni fognak az emberek. - Menjünk a mosdóba. - mondta sürgetve. Gyorsan bezártam a szekrényt, és szinte rohantam utána. Egy fülkébe lökött, és azt bezárva utánunk, a szûk kis helyiség falának nyomott. - Annyira akarlak. - suttogta vággyal teli hanggal, és a mellkasomra simított. Láttam hogy ajkait sebesre harapta az elõbb, így egy elégedett mosollyal csókoltam meg. Testünk együtt hullámzott, míg õ szép lassan nem haladt lefele. Elém térdelve, az anyagon keresztül kezdte csókolgatni a merevedésem.

- Ha így folytatod, a nadrágomba élvezek. - lihegtem lenézve rá. Mosolyogva nézett a szemembe, és zongorista ujjai már a cipzárnál jártak. Kicsit lehúzta a farmerom, a másik anyaggal együtt, és a következõ pillanatban már forró ajkait éreztem magam körül. A falba kellett kapaszkodnom, ahogy Harry egybõl egy elég gyors tempót vett fel. Éreztem hogy ennek hamar vége lesz. Minden kis érintése égette a bõröm, és a sejtjeim csak rá összpontosítottak.

- Harryh. - nyögtem halkan, de sóhajaim folyamatossá váltak, ahogy meg-megszívta farkam, és egy kicsit sem lassított. Kezem már ösztönbõl nyúlt a göndör buksihoz, és túrt bele. Harry a fenekemre vezette tenyerét, és éreztem amint alhasamban a megszokott görcsös érzés elindul. Mikor lepillantottam rá, és szólásra nyitottam a szám, hirtelen megakadt a levegõm mikor smaragd tekintetét enyémbe fúrta. Talán ez adta meg az utolsó löketet, és mikor hátam ívbe feszült, éreztem hogy a mennyországba léptem. A fejem a falnak koppant, míg azon voltam, hogy remegõ lábaim nehogy összeessenek.  - Ahh. - lihegtem szaporán, míg érzékeltem hogy Harry visszaöltöztet, és szépen lassan feláll.

- Jobb a reggeled? - kérdezte kuncogva.

- De még mennyire. - húztam magamra, és mélyen csókoltam meg. Konkrétan el sem hittem, hogy az utóbbi percekben mit is csináltunk a suliban. De basszus rohadtul megérte. Míg megint elmerültünk a másik szájában, halk zajt hallottunk kintrõl. Az idõt megnézve, már csak negyed óra volt csengõig. Ezek szerint már sokan mászkálnak a folyosón. Nagy nehezen elszakadva egymástól, léptünk ki a fülkébõl. A tükörbe nézve próbáltunk megigazítani a ruhánk, de le se tagadhattuk volna hogy mit csináltunk az elõbb. Kimentünk, és visszasétáltunk a szekrényhez, ahol kivettük a táskáink.

- Jó tesit baby. - kacsintottam rá. A szemét forgatva, de persze elmosolyodva adott még egy puszit, és elindult. Még hevesen dobogó szívvel mentem be a terembe, ahol a többiek már ott voltak.

- Hali. - ültem le melléjük. Furán méregettek, majd pár lélegzetvétel után megszólaltak.

- Ömm Louis? - kérdezte Ni.

- Igen? - mosolyogtam boldogan.

- Hogyhogy nem voltál fakton? - kérdezte.

- Hát az úgy volt... - vakartam meg a tarkóm. - Igazából mindegy. Ma kihagytuk Harryvel. Vagyis itt voltunk...csak....nem mentünk be. - mondtam össze-vissza.

- Ti komolyan itt a suliban...? - kérdezte kerek szemekkel Zayn, be se fejezve a mondatot.

- Most ezt mibõl gondolod? - kérdeztem.

- Baszki csak rád kell nézni. A homlokodra van írva hogy 'Sziasztok, pont most élveztem el'. - nevetett. - Az arcod piros, a szádról nem is beszélve. És a reggelhez képest elég gyûrött a ruhád.. de Tommo én büszke vagyok. - veregette meg a vállam.

- Kösz. - nevettem el magam, majd elõpakoltam. Órán nem mindig tudtam teljesen koncentrálni, mert valahogy az emlékképek belobbantak.

Mikor órák után a suli elõtt álltunk, mind a hárman minket néztek Harryvel.

- Borzasztóak vagytok. - sóhajtotta Niall.

- Csak féltékeny vagy. - dugtam ki a nyelvem. Jót szórakoztak a reggeli akciónkon.

- Na jó srácok. Majd holnap találkozunk, és suli után a szokásos. - mondta Liam, majd lassan elmentek Zaynnel. Niallt otthagyva mi is hazasétáltunk. Ott sajnos el kellett válnunk, a pótlás miatt, de ha a pénteket túléljük, akkor már itt is a hétvége..