Kettõ óra van. Egy fekete farmert vettem fel, feliratos fekete pólóval. Úgy döntöttem elviszem a deszkám, hátha mégis rátudom venni Harryt. Viszont így több mint fél óra míg odaérek a pályához, így hamar el is indultam. Háromnegyedkor már ott is voltam. Leültem egy padra és vártam õt. Viszont elkezdtem izgulni. Igaz hogy minden nap beszélünk, de akkor is mi van ha pont most fog kialakulni közöttünk a kínos csönd? Vagy ha meggondolta magát? Ránéztem a telefonomra, de nem kaptam ilyesfajta üzenetet. Lehet lefog rázni, és most is otthon röhög rajtam amiért én itt várom a semmiért. Ááá Harry nem ilyen, nem tenne senkinek se rosszat. Kezdtem egyre jobban beleõrülni a gondolataimba amikor meghallottam azt a mély rekedtes hangot.

- Szia Louis. Jól vagy? Idegesnek tûnsz. - mondta aggódva. Felkaptam a fejemet, és gyorsan elmosolyodtam.

- Szia Harry. Minden rendben van, csak elkalandoztam. - mosolyogtam rá, majd hozzá lépve megöleltem. - Készen állsz? - kérdeztem izgatottan.

- Mire? - nézett rám értetlenül.

- A gördeszkázásra. - csillogtak a szemeim.

- Tegnap csak azt mondtam, hogy talán. - mondta ijedten és hátrébb lépett. Nevetve közelebb mentem hozzá.

- Nyugi nem lesz semmi baj. Itt vagyok és elkaplak. - kacsintottam rá, mire lehajtotta a fejét. Leraktam a gördeszkát elénk és megfogtam a kezét. Erre már felkapta a fejét.

- Nee légyszi ne. - mondta gyorsan és elkarta húzni a kezét, de nem engedtem neki.

- Ígérem nem foglak direkt meglökni meg ilyenek, csak próbáld meg velem a kedvemért, kérlek. - néztem rá boci szemekkel. Pár másodperc után megadóan jött közelebb.

- Elõször csak lépj fel rá. - mondtam míg egyik kezemmel a derekát, másikkal a kezét fogtam. Óvatosan felrakta az elsõ lábát, majd gyorsan a másikat ezzel sajnos megbillentve magát. Szegény megijedt de egy percre se engedtem el szóval nem esett el.

- Lassan húzlak picit oké? - kérdeztem, mire egy nagyot nyelve bólintott. Pár métert húztam. Õ végig összeszorította a szemét. Olyan cuki volt, el is kuncogtam magam. Megálltunk és ekkor rám nézett.

- Megpróbálod egyedül? Itt leszek melletted. - kérdeztem.

- Inkább elõszõr csak állok rajta. - bólintottam, hiszen már ez is haladás. Mikor magabiztosan állt, pár métert elõrébb mentem. Harry megijedt és utánam kapott. Teljesen elvesztette az egyensúlyát, de gyorsan megfogtam a kezeit, és erõsen magamhoz húztam. Nekem esett, és arcunkat pár centi választotta el. Lihegve figyeltük egymást, de gyorsan arrébb léptünk. Huu fura helyzet volt ez.

- Egybe vagy? - kérdeztem, mire bólintott.

- De inkább már csak beszélgessünk. - mosolygott rám. Odasétáltunk a legközelebbi padhoz, és leültünk. - Szerintem ezt egy ideig hanyagoljuk. - mondta.

- Szerintem is. Nem szeretném ha összetörnéd magad. - néztem rá aggódva. - Uhh tényleg, múltkor írtad, hogy szeretsz rajzolni. Miket szoktál? - kérdeztem kíváncsian.

- Mindig mást. Nincs külön egy téma. Ami eszembe jut, azt szeretem egybõl lerajzolni. - mondta, és a szemei csillogásából eltudtam mondani, hogy mennyire szereti ezt csinálni.

- Egyszer mutatsz nekem pár rajzot? - kérdeztem érdeklõdve.

- Persze. - mosolygott rám. Olyan szép amikor mosolyog. Azok az erdõ zöld szemek csillognak, gödröcskéi megmutatkoznak, és az a mosoly a legszebb amit életemben láttam. Azon kaptam magam, hogy õt nézem. Õ is kicsit elkalandozhatod, mert mikor mindketten ezt észrevettük elpirultunk. Mi van velem? Tudom, hogy a fiúk jönnek be, de talán ez az lenne? De ha mégis bejönne, nem tudhatom hogy õ szereti-e a fiúkat vagy nem. Ezt a barátságot viszont nem szeretném elrontani. Szegény ártatlan fiú, lehet megijedne ha rámásznék. Elõszõr inkább próbálom kideríteni tényleg bejön-e. Suli végéig van még 1 hónap, addig ezt megfigyelem magamon, utána pedig ott a nyár és akkor rengeteg idõm lesz rendbe tenni az érzéseim és gondolataim. Harryvel lassan elindultunk haza, mert vacsorára mindkettõnknek haza kellett érnie.

- Köszönöm, hogy próbáltál megtanítani gördeszkázni és sajnálom hogy túl béna voltam hozzá. - mondta mikor a kapujukhoz értünk.

- Dehogy voltál az. Senkinek se megy elsõre. Te viszont nagyon bátor voltál és mégis megpróbáltad. - mosolyogtam rá és hosszabb ideig öleltem a szokásosnál. Olyan megnyugtató volt, viszont most már muszáj lenne elengednem, hogy ne legyen feltûnõ. Elköszöntem tõle, majd hazamentem.

***

Suli végéig minden hétvégén találkoztunk Harryvel. Egyre biztosabb voltam benne hogy kedvelem õt. Jobban mint egy barátot. Mindig õt keresem a szememmel, és sokszor hagyom rajta a tekintetem. Mindig csak az jár a fejemben, hogy mennyire tudnám õt szeretni. Csak ötletem sincs õ mit érez, én meg nem merek semmit se csinálni hátha csak elcseszek vele mindent. Holnap lesz az évzáró. Egyébként el se hiszem hogy végeztem az elsõ évemmel a gimiben. Viszont ma áthívtam Niallt, mert muszáj tanácsot kérnem tõle.

- Szia Tommo. Miért hívtál? - kérdezte míg lepakolta a cuccait, és lehuppant az ágyamra.

- Szia Ni. Muszáj elmondanom valamit. - fordultam felé komolyan.

- Nyugodtan, tudod hogy múltkor se volt semmi baj. - nyugtatott.

- Az van, hogy úgy érzem eléggé tetszik.... Harry. - mondtam ki végre.

- Figyelj, õszinte leszek. Én ezt már egy ideje sejtettem. Olyan csodálattal figyeled bármit csinál. Még sose láttalak ilyennek. - mondta, mire elmosolyodtam. - Viszont mi ezzel a gond? - kérdezte.

- Nem tudom mit csináljak. - mondtam kétségbeesve.

- Hívd el randizni. - mondta ki olyan egyszerûen mintha ez ennyire könnyû lenne.

- Nem merem. Vagyis félek a reakciójától. Mi van ha õ a lányokat szereti, és csakis barátként tekint rám? - nagyon féltem már csak belegondolni is, hogy soha többet nem beszél velem.

- Nekem úgy tûnik neki se vagy közömbös. De igen megértem azért ez nem ilyen egyszerû. Mi lenne ha beszélnél Liammel és próbálnál megtudni pár dolgot? Lehet úgy könnyebb lenne. - mondta és annyira örültem neki, hogy õ a legjobb barátom.

- Köszönöm Niall. - öleltem meg.

***

Pár perc múlva kezdõdik az évzáró. Látom Liamet, aki éppen Harryvel van. Remegve odamegyek hozzájuk, majd Liammel picit arrébb vonulok.

- Figyelj tudsz egy picit segíteni? - kérdeztem.

- Persze miben? - kérdezte. Szólásra nyitottam a szám, de addigra odajött az ofõ és szó szerint elrángatott onnan, mert hogy ezt majd az évzáró után fejezzem be. Kösz szépen tényleg. A kínkeserves 1 óra után egyszerûen a nagy tömegben sehol nem láttam már Liamet. Csalódottan mentem ki az ajtón ám ott Harrybe ütköztem.

- Sziaa. Mi volt Liammel? - kérdezte kíváncsian.

- Jaa semmi, csak valamit kérdeztem tõle. - mondtam és nagyon zavarba voltam. Nem fogom ezt sokáig bírni. Láttam a szemeiben, hogy mintha valamire várna. Valamit akar hogy kérdezzek tõle. De most túl hülye vagyok ahhoz hogy szólásra is tudjam nyitni a szám.

- Mit csinálsz nyáron? - kérdezte.

- Még nem tudom. - mondtam. Ahjj istenem tudom már. Szegény biztos arra vár hogy találkozzunk majd. Viszont addig nem szeretnék ameddig nem beszéltem Liammel. Nem bírnák ki még egy találkozót úgy vele, hogy teljesen megbolondulok érte.

- Majd találkozunk azért párszor? - kérdezte bizonytalanul. Szívem szerint rávágtam volna, hogy csak erre vágyok de nem tehettem.

- Majd írok Harry most mennem kell. - annyira nehéz volt ezt kimondanom. Láttam a szemében ahogy összetört és az elejétõl egy célom volt. Hogy mindenkitõl megvédjem és ne lássam ezt a szemében, mégis én tettem ezt vele.

- Rendben..szia. - mondta halkan könnyes szemekkel és gyorsan elment. Akkora egy idiótának érzem magam. Mi a faszomért kellett ezt csinálnom? Ha eddig attól féltem volna, hogy valamit elbaszok, már nem kell, mert megtettem. Hogy tehettem ezt vele? Mindegy talán jobb lesz. Beszélek Liammel és majd mindent elmagyarázok neki. Remélem megbocsát nekem...