Anyának próbáltam minél több dologban segíteni. Kitakarítottuk a házat még egyszer, sütöttünk finom sütiket, és vacsorát. Az asztal gyönyörûen volt megterítve négy fõre. Felvettem a sötétkék farmerom, egy fehér inggel, anya pedig egy nagyon szép halvány rózsaszín szoknyát viselt. A haja fényesen omlott a vállára és csak csodáltam, hogy nekem van a legszebb anyukám. Mikor csengettek, mindketten odarohantunk, és ajtót nyitottunk.

- Szia Anne. - öleltem meg Harry anyukáját, és hagytam hogy anyához menjen, én pedig Harryhez léptem. Fekete farmer volt rajta, egy halványszürke inggel melynek felsõ 2 gombja ki volt gombolva. És persze még a kabátja. A szám is tátva maradt.

- Rohadt jól nézel ki Hazza. - néztem végig rajta.

- Köszönöm. - motyogta pirultan. - Te is csinos vagy. - mondta elégedetten.

- Akkor jó, annak mindig örülök ha neked tetszem. - húztam a derekánál közelebb. A két anyuka már bement a konyhába, és a halk nevetgélésbõl azt szûrtem le, hogy már jóba lettek. Harry levette a kabátját, és mi is bementünk, majd leültünk mind az asztalhoz. A göndör szemben ült velem, így anya és Anne is rendesen tudtak egymással beszélni. Már rögtön tegezõdtek is. Mosolyogva néztünk egymással a zöld szemûvel, és egy kõ esett le a szívünkrõl. Eddig úgy tûnik hogy kijönnek.

- Louisval húslevest csináltunk csirkével, és rengeteg körettel. Plusz sütibõl is csináltunk jó sokat. - mondta kuncogva anya.

- Louisval? - kérdezte Harry meglepetten.

- Igen, mindig segít nekem a drága. - simított a fejem tetejére. Mindannyian mosolyogva néztek rám, fõleg Harry.

- 'Ügyi' - tátogta, én pedig szégyenlõsen néztem rá. Nekiláttunk a levesnek, majd a másodiknak. Nagyon finom lett minden, be kell hogy valljam. Szerencsére mindenkinek ízlett, és nagyon hamar feloldódtunk. Annyit nevettünk és mesélgettünk egymás szavába vágva, hogy lassan úgy éreztem mintha egy teljes család lennénk.

- És akkor hirtelen Harry bepisilt mindenki elõtt. Konkrétan az egész iskola elõtt. - nevetett Anne, mi pedig majd leestünk a székrõl ahányadik gáz sztori volt ez róla. Hazza durcásan ült, de nem bírta ki és halványan elmosolyodott.

- Jajj hasonló a kis Louisról is van. - kezdte anya.

- Jajj ne. - suttogtam, de megláttam ekkor a göndör ördögies szemeit. - Harryvel mi addig a mosogatóba pakolunk. - mondtam gyorsan, és õt is felráncigáltam. Pár tányért, meg amit tudtunk, a konyhába vittünk.

- Pedig kíváncsi lettem volna a végére. - forgatta meg a szemeit a pultnak dõlve.

- Hidd el nem olyan érdekes. - mondtam komolyan, és a terpeszbe tett lábai közé álltam.

- Biztos? Mert én azért szívesen megkérném anyudat hogy mondja el nekem is. - incselkedett, és mozdulni akart, de a testem hozzá préseltem.

- Nem ajánlom Styles. - suttogtam ajkaira, mire benn rekedt a levegõje. - Rendben? - kérdeztem, õ pedig megbabonázva bólintott, szerintem fel sem fogva a kérdést. Elégedetten elvigyorodtam, és lassan megcsókoltam.

- Jajj lassan már 8 óra, nekem mennem kell. Nem akarlak sokáig itt zavarni titeket. - hallottuk meg Anne hangját kintrõl, így kimentünk.

- Dehogy zavarsz ne hülyéskedj. Nyugodtan maradj még. - mondta anya gyorsan.

- Kedves vagy, de már tényleg késõ van és még haza is kell mennem. Harry majd beszélünk, érezd jól magad. - kezdett öltözni. Én sem szerettem volna még hogy hazamenjen. Annyira megkedveltem a hónapok alatt, és szerencsére anya is. Rég nem volt ilyen örömteli vacsorám. Anyára néztem, és értette mit akarok mondani.

- Anne, ha már Harry is alapból itt lesz, nincs kedved itt aludni? A kanapét is kitudjuk húzni. Legalább lenne mindannyiunknak egy kis család hangulata így karácsonykor. Nem srácok? - kérdezte anya, mi pedig boldogan bólogattunk Harryvel.

- Nem tudom Jay, ruhám sincs meg semmim. - húzta el a száját.

- Megoldjuk. Mindent. - vágtam közbe. - Tényleg maradj. Nagyon jó lenne. - néztem rá boci szemekkel. Pár percig még gondolkodott, majd megadta magát.

- Jó legyen. Köszönöm. - nézett ránk boldogan. Annyira jó volt minden. Anyáék a konyhába mosogattak, és mint a régi barátnõk beszélgettek, mi Harryvel pedig lefürödtünk, átöltöztünk, és a nappaliba mentünk. Csináltunk nasikat a megbeszélt filmhez, míg a többiek is lefürödtek. Kihúztuk a kanapét, és csak a karácsonyi fényeket hagytuk égni. Nagyon kellemes hangulat volt ahogy mind ott voltunk. Elindult egy film, ami romantikus vígjáték volt. Sokat nevettünk, de volt amikor elérzékenyültünk. De mindenkinek nagyon tetszett. Viszont mire vége lett, már eléggé késõ volt, és mind elálmosodtunk. Harryvel csak úgy bezuhantunk az ágyba.

- Nem ajándékoztunk. - túrtam bele a hajába. Harry az arcát pirulva nyomta a mellkasomnak, amit nem értettem.

- Nem baj, kifáradtunk meg itt van anyu. Majd holnap.. - motyogta.

- Igen, jó volt ez az este így. Majd holnap.. - értettem egyet. - Neked nem volt családias hangulatod így? - kérdeztem a sötétbe nézve.

- De, nagyon rég nem éreztem ilyet, és jól esett. Mintha a szüleink már most öri barik lennének. - kuncogta.

- Teljes mértékben. Ennél jobb pedig nem is kell. - mondtam mosolyogva. Lassan pedig mindketten elaludtunk.

***

Ebédre lementünk Harryvel. Eszméletlen finom illat csapta meg az orrunk, és halk beszéd. A konyhában csinálták az ebédet.

- Sziasztok. - köszöntünk. A két anyuka mosolyogva nézett ránk, és köszöntött minket, majd mind leültünk enni.

- Na gyerekek az van hogy... - kezdte anya. - Anne-el beszélgettünk, és úgy döntöttünk, hogy ma csajos napot tartunk. Harryéknél leszünk, és ott is alszunk. Elmegyünk vásárolni, sütünk meg minden. Kell néha ilyen kikapcsolódás. - mondta, nekünk pedig a szánk is tátva maradt mennyire jóba lettek ilyen kevés idõ alatt, de természetesen nagyon örültünk.

- Nem baj? Ellesztek itthon egyedül holnap délutánig? - kérdezte Anne.

- Persze, ne aggódjatok. Nyugodtan menjetek és érezzétek jól magatokat. Mi õrizzük a házat. - mosolyogtam össze Harryvel.

- Akkor minden rendben. - mondta anya, és folytattuk az ebédet. Egy órával később, pedig már el is mentek Harryék autójával.

- Na erre nem számítottam, de akkor legalább miénk a ház. - mondtam a nappaliban.

- Nem is bánom. Rég voltunk kettesben. - jött oda hozzám, és a nyakam köré kulcsolta kezeit.

- Egyetértek. - mondtam halkan, és lassan ajkaira hajoltam. Érzelmesen csókoltam meg, és mélyedtünk bele egyre jobban. Viszont a telefonom hirtelen megcsörrent, így idegesen váltam el tõle, és vettem fel a telefont.

- Szia Niall. - szóltam bele.

- Szia.. - mondta, és a hangja nem stimmelt, az arcom így egybõl komolyra váltott.

- Mi a baj? - kérdeztem aggódva.

- Csak anya és apa nagyon összevesztek. Nem bírom már. Átmehetek ha nem zavarok? - kérdezte kétségbeesetten.

- Persze gyere csak. Várunk Harryvel. - mondtam.

- Ha Harryvel vagy akkor nem akarok zavarni. - mondta gyorsan.

- Dehogy Ni, gyere csak. - mondtam, mert szüksége volt ránk, bármennyire is lettem volna Harryvel.

- Köszönöm Tommo. - mondta hálásan, és lerakva a telefont már indult is.

- Baj van? - kérdezte a göndör.

- Niall nagyon kivan, és el kell mennie otthonról. Megkérdezte hogy jöhet-e ide, de nem akar zavarni ha itt vagy. De mondtam neki hogy jöjjön nyugodtan. Remélem nem baj. - néztem rá.

- Dehogy baj, szegény jöjjön csak. - lágyult meg. Fél órán belül már a szõke is ott ült velünk a kanapén. Sok kaját adtunk neki, és elkezdtünk videójátékozni hogy eltereljük a figyelmét. Már sokat nevetett, és elengedte magát. Órákon át voltunk ott, és még egy filmet is megnéztünk. Már kint is korom sötét volt a télnek köszönhetõen.

- Sajnálom srácok hogy nem hagytalak titeket, de nagyon köszönöm. - ölelt meg minket hálásan. Hat óra után ment haza, mert azt mondta, hogy az anyukája finomat fõzött és ha haragszik is, abból muszáj ennie.

- Nyugodtan gyere Ni, számíthatsz ránk. - mondta kedvesen Harry, majd egy köszönés után eltûnt a sötétben a szõke.

- Éhes vagyok. - mondtam, mikor bezártam már zárral az ajtót.

- Én is, van még sok maradék abból összekaparunk valamit. - sétáltunk a konyhába. És tényleg a sok kevésbõl, egy nagyot összehoztunk. Volt ott minden, és még laktató is volt. Mindketten mosogattunk, hogy hamarabb végezzünk, majd felmentünk a szobámba.

- Fürdés után ajándékozás? - kérdeztem, õ pedig bólintott. Én mentem elsõnek, és a pizsamám egy fekete póló volt, szürke melegítõvel. Majd Harry is bement, és egy hatalmas, a térdéig érõ kék pólóban jött ki. Én a led lámpát piros színûre kapcsoltam addigra.

- Kezd te. - mondta kicsit idegesen.

- Rendben. - mondtam, és az ajándékszatyorért mentem.

- Boldog Karácsonyt Hazz. - adtam egy puszit a szájára mikor átvette. Boldogan vette ki az ajándékokat, de a legjobbnál, csillogó szemekkel nézett rám. Egy nagy parafatáblán a kedvenc közös képeink voltak madzagokra felcsíptetve.

- Istenem Lou ez csodás. - mondta örömteli hangon, és a nyakamba ugrott.

- Ez az egyik legjobb. - mutattam arra, ahol Harry a mellkasomon alszik. Ő pedig édesen mosolyogva nézett a képre, majd visszarakta az ajándékokat a szatyorba, és elõvette a sajátját, majd elém lépett.

- Szóval külön van a karácsonyi, és a szülinapi ajándékod. A szülinapi a kisebb, tessék. - nyújtotta át az ajándékot. Egy füzet volt, amin rövidebb történetek voltak rólunk elmesélve képregény formájában. Egytõl egyik az összeset õ festette, és annyira de annyira gyönyörû volt.

- Te jó ég... - mondtam ámultan. - Ennél tökéletesebb nem is lehetett volna. Ezzel biztos nagyon sokat kellett dolgoznod. Köszönöm... - mondtam meghatódva. - De várj mi az hogy ez a kisebb? - kérdeztem.

- Hát van még egy ajándék, a karácsonyi ajándékod. - hajtotta le a fejét pirultan.

- Még? Nekem ez is már sok, nem kellett volna ennyit foglalkoznod az én ajándékommal. - mondtam, de Harry csak megcsóválta a fejét.

- Ez nem olyan ajándék. - mondta, én pedig értetlenül néztem rá.

- Akkor milyen? - kérdeztem, és közelebb lépve hozzá, az álla alá nyúlva felemeltem a fejét.

- Az ajándékod.... - mondta halkan, és szégyenlõsen. - Én leszek... - suttogta, és hirtelen nem értettem hogy most mi van.

- Mi? - kérdeztem.

- Magamat fogom neked adni. - kulcsolta ujjait a tarkómra. Pár másodperc múlva leesett mire érti, és levegõt alig bírtam venni.

- Harry ha nem akarod nem kell. - mondtam gyorsan, de kezem a derekára csúsztattam. - Ha neked még korai, vagy valami, akkor csak ajándék gyanánt nem kell. - mondtam, de közben a fejemben már elindult valami.

- De szeretném, készen állok rá. - préselte magát hozzám, és éreztem fél merev hosszát, amitõl akaratlanul is felnyögtem.

- Biztos vagy benne? - kérdeztem lélegzet visszafojtva.

- Igen. - suttogta ajkaimra, és közelebb tolt az ágyhoz.

- Teljesen biz-

- Akarom... - mondta ellentmondást nem tûrõ hangon, és ahogy még közelebb tolt, az ágyra huppantam, õ pedig az ölemben helyezkedett el...