Hihetetlen jól éreztem magam Liaméknél. Vacsi után elkezdtünk beszélgetni, és csak akkor szakítottuk meg, amikor elmentünk fürdeni. Szegény Liam ruhatárát jól kifosztottuk, mert senkinél nem volt semmi. Hajnalig nasiztunk, beszélgettünk és csak jól éreztük magunkat. Mindenki végre boldog volt. Pénteken Harry nálunk aludt...megint. Este muszáj volt megkérdeznem valamit, ami már ott motoszkált a fejemben.

- Harry? - fordultam felé az ágyon.

- Igen? - nézett rám.

- Mit dolgoznak Liam szülei? - kezdtem. Harry először csak értetlenül nézett rám.

- Az egyik leghíresebb mérnökök, így folyamatosan a világ minden pontjáról kapják a feladatokat. Ezért szinte sosincsenek otthon. Általában csak ünnepekor, de volt rá már alkalom hogy akkor sem. - mondta halkan, és hangjában érezhető volt a szomorúság.

- Ki vigyázott Liamre mikor kisebb volt? - kérdeztem.

- A nagymamája, de másfél éve meghalt. A gyámja hivatalosan a nagynénje, de nem költözött hozzájuk. Szóval egyedül van, hisz van már olyan idõs hogy tud gondoskodni magáról. - mondta. Igaz, de ez akkor sem élet. Hol marad a szeretet?

- Hogy bírja ezt? - kérdeztem tovább. Harry nagyot sóhajtott.

- Ha nem lennék a barátja, lehet már nem lenne. - mondta halkan. - Próbál erõs lenni, de nehéz ha alig látod a szüleid. Neki ez most szerintem megmentette valamilyen szinten az életét. Látom rajta hogy végre boldog. Annyira köszönöm Louis hogy befogadtátok. - mondta, nekem pedig megszakadt a szívem.

- Jófej és kedves srác. Velünk van a helye, és én is nagyon jól érzem magam a társaságunkban. Abban is biztos vagyok hogy Niall és Zayn is. - mosolyogtam, és tényleg komolyan gondoltam. - Mindig csak ketten voltatok? - kérdeztem.

- Nem, barátkoztunk de valakivel nem jöttünk ki jól, valaki meg csak kihasználta õt a házuk miatt. Jobbnak láttuk, ha így leszünk csak. - vonta meg a vállát.

- Mi Ni-vel nem is próbálkoztunk barátokat szerezni. Elvoltunk mi magunkban, de mindig is szerettem volna valahova tartozni. A legjobb dolog hogy mindig ott voltunk egymásnak, de más ha van több igaz barátod. - mondtam mire Harry egyetértõen bólintott. Késõbb inkább hagytam ezt a Liam témát, és lekapcsolva a lámpát aludtunk..

***

Vasárnap maradt a tanulásra és ennyi. Olyan hamar elment ez a szünet  bár jó rövid is volt. Szerencsére sokat voltam Harryvel, és a többiekkel. Annyira nem akarok visszamenni te jó ég. De muszáj, és most is kedvtelenül sétálok a suli felé. Nem jöttem most Harry elé, sajnos nem bírok mindig korábban felkelni. Viszont meglepetésemre õ várt rám, pedig õ mindig elõbb itt van mint én. Egybõl jobb kedvem lett, és jobban szedtem a lábaim hogy elé érjek.

- Jó reggelt Lou. - nézett rám mosolyogva.

- Most már biztos az. - húztam magamhoz a derekánál fogva. - Hogyhogy megvártál? - kérdeztem közelebb hajolva.

- Megakartalak lepni. - vonta meg a vállát.

- Az sikerült. - mondtam és óvatosan megcsókoltam, majd bementünk a suliba. Eltelt egy újabb és egy újabb nap, így pedig szépen átléptünk májusba. Az idõ napról napra egyre jobb lett, és már csak egy vékony kardigán kellett a csípõs reggelek miatt. A hónap közepén megint eljött az a 2 hét amikor alig tudtunk találkozni, mert az év végi tz-k és utolsó javító felelések hirtelen zúdultak a nyakunkba. De szerencsére itt van már a várva várt június. Ezt a két hetet már fél lábon is kibírjuk. Harryvel a tanév utolsó hétfõjére sétáltunk be végre. Szombaton lesz az évzáró. Múlt héten megint találkoztunk Liaméknél, de ez majd nyáron gyakrabban lesz. Most már nincsenek rendes óráink, csak lyukas vagy ha bent is van a tanár csak beszélgetünk, játszunk, elvagyunk vagy kimegyünk az udvarra. Kedden harmadik óránk lyukas volt, így a srácokkal lementünk venni kaját a büfébe. Gyorsan elõre mentem, és vettem egy hamburgert, mert én nem bírom kivárni hogy Niall megvegyen mindet amit szeretne. Miután végeztem ott, felrohantam a lépcsõn hogy a szekrényemhez menjek, és elrakjam a pénztárcám. Pár osztálynak szintén lyukasa volt, és az aulában csövültek. Kinyitottam a szekrényem, és a táskámba pakolgattam, majd becsuktam, és elakartam lépni de valaki nekem jött, és majdnem kiesett a kaja a kezembõl.

- A faszomba már. - mondtam idegesen, és mérges szemekkel néztem fel, de amikor megláttam azokat a félénken csillogó smaragdokat, a szám 'o' alakot formált. - Szia baby. - mosolyodtam el ártatlanul, mire õ összeráncolta a szemöldökét.

- Nem az elõbb akartál elküldeni melegebb éghajlatra? - nézett rám.

- Ömm nem...nem tudom miért gondolod ezt. Ha tudtam volna hogy te vagy az nem mondok semmit, csak majdnem kiesett a hamburger a kezembõl. - mondtam, és felmutattam a hambit. - Egyébként ez már megtörtént velünk. - emlékeztem vissza. - Csak akkor rosszabb volt. - mondtam szomorúan. - De most nem haragszol ugye? - néztem rá félve.

- Hááátt. - gondolkodott el, én pedig a szemem megforgatva a derekánál fogva közelebb húztam, és a szekrénynek nyomtam. Senki nem volt a fenti folyosón, mindenki lent volt.

- Szóval akkor haragszol? - leheltem ajkaira, õ pedig nem bírta levenni tekintetét a számról. Lassan megcsóválta a fejét és közelebb hajolt, de én hátrébb húzódtam.

- Én is így gondoltam. - suttogta, hogy húzzam még az agyát egy kicsit, majd a nyakánál fogva összeérintettem párnáink, és nyelvemmel végigsimítottam az alsó ajkán hogy bejussak a mennyországba. Egy másodperccel késõbb már megéreztem Harryét is. Keze becsúszott a pólóm alá, ezzel libabõrt okozva nekem. A göndör szájába sóhajtottam és tovább faltam ajkait. A gondolataimba csúszott, hogy igaz hogy jelenleg nincs senki a folyosón, vagyis remélem, mégis suliban vagyunk és bárki, akár tanár is jöhet erre így nehezen elhúzódtam. Harry elégedettlenül nyüsszentett, míg egy tincs az arcába hullott.

- Baby suliban vagyunk. - mondtam halkan, és a kicsúszott csigát a füle mögé törtem.

- Tudom. - mondta csalódottan. Közénk emeltem a hamburgert, mire meglepõdve nézett rám.

- Egy harit? - kérdeztem mire elmosolyodott, és beleharapott. Majd én voltam a következõ, és így szépen megettük, míg beszélgettünk. Máris jobb kedve lett a göndörnek, csak kaja kellett neki.

- Milyen óráid lesznek még? - kérdeztem.

- Az utolsó óráról elengednek, így már csak 2 rajzom lesz. De ilyenkor már azt rajzolhatunk amit szeretnénk. - mondta.

- Hmm és te mit fogsz? - néztem rá kíváncsian.

- Nem tudom, ami akkor éppen eszembe jut. - vonta meg a vállát. - Neked hogy lesznek az óráid? - kérdezte.

- Nekem az utolsó is meg lesz tartva szóval ne várj meg, de holnap akkor megyünk kajálni a többiekkel? - kérdeztem.

- Igen, Liammel is így beszéltem. - mosolyodott el halványan. A csengõ viszont megszólalt, szóval ennyi volt az idõnk. Még egy gyors puszit adtam Harry arcára, és mentünk is a saját óráinkra.

***

Szerdán suli után a szokásos kajáldába mentünk és mindenki ugyanazt kérte mint múltkor, kivéve Niall, õ mindig változtat. Visszatérve rá, valami van vele. Amióta észrevettük hogy a telefonján beszélget, azóta ez mit sem változott. Lassan már úgy érzem muszáj lesz vele négyszemközt beszélnem, hisz mégis a legjobb barátom.

- Tervek a nyárra? - nézett Zayn körbe, míg faltuk a sültkrumplikat.

- Semmi. - mondta Liam.

- Nekem sincs semmi. - folytatta Niall.

- Harryn kívül nekem sem. - vontam meg a vállam.

- Ugyanez. - mondta végül Harry.

- Fantasztikus. - csapta össze a tenyerét. - Ez az antiszociális társaság, nekem sincs semmi. - mondta, mire elnevettük magunkat.

- Nem csinálunk valamit együtt? - kérdezte Niall, és tiszta ketchap volt a szája így még jobban elkezdtünk nevetni. Õ értetlenül nézett ránk, de annyira nevettünk hogy nem bírtuk elmondani mi van vele, így inkább legyintett és ránk hagyta. Ugyanúgy ült tovább koszos szájjal, de nekünk megfelelt így is. Mikor kicsit sikerült megnyugodnunk és nem folytak már a könnyeink, válaszoltunk csóri szõkének. Majd térhettünk is vissza az eredeti témára.

- Szerintem jó ötlet, nekem tetszik. - mondtam.

- Mindenki benne van? - kérdezte Z és egyszerre bólintottunk.

- Na ez nagyon fasza csak hova menjünk és mit csináljunk? - kérdezte, mire elkezdtünk gondolkodni. Valahova nem tudunk elmenni nyaralni, mert még nem vagyunk 18 évesek és nem keresünk pénzt, hogy tudjuk finanszírozni. Egyszerre pattant ki a fejünkbõl az ötlet, és néztünk Liamre.

- Értem mit akartok és felõlem oké. - mondta, mire boldogan kiáltottunk fel.

- Jó akkor Liaméknél leszünk de mennyi idõre? - kérdezte Harry.

- 1 hét? Pont mint egy nyaralás. Van medence, kaját rendelünk vagy csinálunk és elleszünk nem? - kérdeztem.

- Az jó úgy Liam, lehet 1 hét? - kérdezte Niall.

- Persze. - mondta, és boldogan ettünk tovább tudva hogy a nyarunk 1 hete már biztos jó lesz..

***

Pénteken a folyosón Harry mellett elhaladva muszáj volt összeborzolnom a haját, mire ijedten kapta fel a fejét, és mérgesen dugta ki a nyelvét. Nevetve mentem tovább a következõ órára. Imádom ezeket a kis dolgokat szünetben.

Szombat reggel, mert ugye nem lehet azt a rohadt évzárót péntekre rakni, nem, azt azért is szombatra kell, álmosan kötöttem meg a nyakkendõm. Egy picit melegem volt a júniusi melegben az ingben. Az udvaron megkerestem az osztályom, és beálltam hátra a srácokhoz. Mellettünk pont Harryék osztálya állt. Liam és a göndör ott beszélgetett velük már.

- Sziasztok. - léptem oda mosolyogva. Harrynek adtam egy gyors puszit, és eddig még nem is csodáltam meg hogy milyen jól áll rajta a nyakkendõ. Meg úgy az egész. Fekete szûk farmer, fehér inggel, bordó nyakkendõvel, már lassan állig érõ göndör fürtökkel, világító zöld szemekkel, eper ajkaival és a világ legaranyosabb gödröcskéivel. Te jó ég mindjárt összeesek.

- Annyira tökéletes vagy baby. - suttogtam neki, mikor az igazgató elkezdte a beszédét és összekulcsoltam ujjaink. Legalább annyira nem volt unalmas a hosszú szöveg, mert csak azzal foglalkoztam hogy itt van mellettem Õ. Ezek után sajnos külön termekbe kellett mennünk, mert kiosztották a bizonyítványokat. Harrynek 3 négyese lett, a többi ötös. Annyira büszke voltam rá. Mûvészet töribõl még dicséretet is kapott. Nekem 4 négyesem lett, 1 hármasom de a többi ötös. Hát kettõnk közül õ az okosabb az biztos. A suli elõtt még megláttam Eleanort és odaszóltam neki.

- Hé El. - kiabáltam mire megfordult, és mosolyogva jött oda hozzánk.

- Jó nyarat. - mondtam kedvesen. A projekt óta párszor beszéltünk és jófej lány, nem hagyhattam szó nélkül elmenni.

- Köszi Louis és nektek is. - mondta majd intve egyet elment. Harry csak kedvesen nézett rá, szerencsére nem volt féltékeny.

- Nem megyünk el fagyizni? - kérdezte Liam.

- Dehogyisnem. - vágta rá Niall és már indultunk is a tér felé. 2 gombóc mindenkinek elég volt, kivéve...igen a szőkének, de mindegy õ képes megenni. A közeli szökõkúthoz sétáltunk, ami egy park közepén van és körülötte padok is vannak. Zayn és Niall egybõl felderült, és míg egyik kezükkel a fagyit ették, a másikkal egymást fröcskölték. Nem kellett sok és Liamet is bevették. Mi Harryvel nevetve néztük õket kicsit messzebbről. Szembefordultam vele, és csak néztem rá. Õ is rám pillantott, ám a fagyiból pár csepp lefolyt a fehér ingjére. Kuncogva néztem a mellkasára, õ pedig értetlenül nézett oda majd durcásan nézett a fagyira. A mutató ujjammal odanyúltam és óvatosan letöröltem amit Harry nagy szemekkel figyelt. Tekintete végig követte ahogy az ujjam a számhoz emelem és lassan, érzékien lenyalom róla a fagyit. Még a szája is elnyílt, mire nem bírtam és elnevettem magam, de Harry pillantása még mindig az ujjam és a szám között cikázott. Egy lépéssel teljesen közel kerültem hozzá, és ajkaira suttogtam.

- Mi van fürtös lefagytál? - incselkedtem vele, mire felnézett a szemembe nézett.

- Direkt csináltad. - szûkítette össze szemeit. Sunyin elmosolyodva megvontam a vállam mert igaza van, direkt csináltam. Harry halványan elmosolyodva a tarkómhoz nyúlt, de gyorsan kibújtam kezei közül és a szökõkúthoz rohantam. Beálltam a srácokhoz a csatába és nevetve figyeltem ahogy Harry félig mosolyogva, félig mérgesen csóválja a fejét. Miután megette a fagyiját egyenesen felém kezdett jönni.

- Ajjaj. - suttogtam magam elé, de fölösleges volt menekülnöm.

- Te sunyi, gonosz Tomlinson. - mondta mély, és ijesztõ hangon mikor megállt elõttem. - Remélem tudod hogy ezt még visszakapod. - szûrte a fogai között. Olyan aranyos ilyenkor. Mint egy kis hörcsög.

- Persze, tudom. - forgattam meg a szemeim és ajkára hajoltam. Harry elégedetten kulcsolta a nyakam köré karjait és csókolt vissza. Kicsit erõsebben harapott bele alsó ajkamba, mire felszisszentem õ pedig elmosolyodott.

- Naa nem durvulunk. - néztem rá, de õ csak kuncogva csókolt meg újból. Hallottuk ahogy a srácok befejezték a játszást, így elszakadva egymástól indultunk haza. Harryt elkísértem a házukhoz, de egy kicsit még megálltunk a kapuban.

- Tavaly ilyenkor életem egyik legrosszabb napja volt. - mondtam halkan. - Nem gondoltam volna akkor hogy egy év múlva majd a karjaimban tarthatlak. - mondtam.

- Aznap egész hazafele úton sírtam. - suttogta. - Durva hogy akkor végeztünk még csak a kilencedikkel, most meg majd tizenegyedikbe megyünk. - mondta.

- Eléggé. A fele gimit már túléltük. - sóhajtottam. Pár percig csak csendben öleltük, egymást majd Harry szólalt meg.

- Szóval mit csinálsz nyáron? - kérdezte mosolyogva.

- Még nem tudom. - mondtam pontosan úgy, mint egy éve.

- Azért találkozunk párszor? - kérdezte, én pedig tisztán emlékeztem amint ez lejátszódott az udvaron, csak most más volt a válaszom.

- Nem hogy párszor. - húztam magamhoz. - Nem szabadulsz tõlem Harold. - suttogtam, és szenvedélyesen megcsókoltam. Harry mosolyogva húzódott el.

- Egy, ez sokkal jobb válasz. Kettõ, mi az hogy Harold? - kérdezte, én pedig elnevettem magam.

- Új becenév. - mondtam. - Otthon mindenképp beszéljük meg lesz-e valami program a nyárra, és utána írjunk hogy megbeszéljük mikor tudunk találkozni. - mondtam.

- Rendben fõnök. - mondta, majd egy utolsó puszi után elindultam haza. Micsoda egy tanév volt...