- Megkaptad az emailt? - kérdezem Nialltől mikor megérkezik.

- Aham. Nem sok mindent kell vinnünk. Meleg ruha estére, zseblámpa, pizsama, tisztálkodó szer és kb ennyi. - mondta.

- Hát jah de mondjuk elég kevés időre megyünk. Plusz elvileg annyi lesz a program hogy odamegyünk és az osztályok mégjobban ismerkedhetnek. Utána este elmegyünk az erdőbe valami túrára majd közösen az évfolyam tábor tűznél lesz. Nem sok de szerintem izgi. - mondtam izgatottan.

- Ja szerintem is tök jó. Viszont Lou. Ha ettünk és összepakoltunk nagyjából, akkor nekem mennem kell, mert tudod hogy irodalomból én fogok felelek. - húzta el a száját.

- Tudom Ni

***

Hát itt vagyunk. Eltelt még az a pár tanítási nap és most a buszon ülünk. Mindegyik osztály külön jön. Már nagyon kíváncsi vagyok. Délután kettő van. Otthon kellett ebédelni. Ahogy leszállunk az ofő megállított minket.

- Na gyerekek. 3 fős szobák vannak. Álljatok össze ahogy akartok, ha nem tudjátok megoldani akkor majd én beosztom. - mondta határozottan. Mi csak álltunk ott szerencsétlenül mert ketten megvagyunk de nem tudjuk ki lehetne a harmadik. Sokan vannak akik csak egyedül ácsorognak , de vannak akik már meg is vannak.

- Jó oké akkor ki nincs meg? - kérdezi az osztályfőnök. - Á Malik, te mondjuk gyere szépen.....Louisékhoz. Megfelel? - kérdezte mire Zayn bizonytalanul bólintott majd mellénk állt. A tanár beosztotta a többi diákot is majd megkaptuk a faházunkhoz a kulcsot. Én mentem elõre. Egész szép volt, bár nagyon kicsi. Ahogy bementünk egybõl a hálóban találtuk magunkat. Volt egy sima egyszemélyes ágy, vele szemben pedig egy emeletes. Volt kettõ éjjeliszekrény plusz egy rendes szekrény, bár biztos nem pakolunk ki ha már holnap megyünk haza. Innen nyílt a fürdõszoba. Hát láttam már szebbet az biztos, de most az egyszer ki lehet bírni. És igazából ennyi volt a kis lakosztályunk.

- Mi a véleményetek róla? - kérdeztem vigyorogva.

- Hát elég jó. - mondta Zayn.

- Szerintem se rossz.... de baszki nincsen hûtõ. Értitek? Nem értem hogy egy kibaszott hûtõt miért nem lehetett volna idehozni? - akadt ki teljesen Niall. Zayn értetlenül fordult felém, mire nevetve legyintettem egyet.

- Ki melyik ágyon lesz? - kérdezte Ni még mindig sokkos állapotban.

- Stipi stopi emelet. - mondtam gyorsan és felugrottam.

- Nekem jó az emeletes alja. - mondta Zayn és becuccolt alám. Niall pedig a maradék helyre ment.

- Nah srácok. Szerintem este mindenképp ismerkedjünk kicsit. Igaz hogy mi ismerjük egymást Niallel, de téged is szívesen megismernénk. - mosolyogtam Zaynre. Viszonozta a gesztust és mindenki belement az ötletbe. Kopogtak az ajtón majd benyitott az ofõ.

- Remélem tetszik a helyetek. - mosolygott. - Gyertek kezdõdnek az osztályos feladatok. - intett, és mentünk is ki. Hát õszintén, nem volt ez az egész valami nagy cucc. Csináltunk ügyességi feladatokat, meg beszélgettünk. De aki akivel már jóba akart lenni arról már úgyis tudott dolgokat és megismerkedtek. Mi hárman valahogy mindig kicsit külön voltunk. Már most bírom Zaynt és tuti hogy Niall is így van vele. Öt óra volt amikor mondta a tanár, hogy van egy óra szabd idõnk míg majd a többi osztállyal megyünk az erdõbe. Már most sötétedett, nem akarom elképzelni milyen lehet majd egy óra múlva. De gondolom ennek ez a lényege. Ahogy beértünk - én csak úgy hívom hogy - a vityílóba, én egybõl hanyatt vágódtam az ágyon.

- Fhuu halljátok én már most elfáradtam. Viszont nagyon kíváncsi vagyok már a többi osztályra. - mondtam izgatottan.

- Uuu én is. - mondta Ni míg egy szendvicset majszolt. Jézus õ mennyi kaját hozhatott magával, mikor nem is kellett?

- Én ismerek pár embert, mert egy suliba jártam velük általánosba. - mondta Zayn.

- Hova jártál? - ültem fel az ágyon.

- A város szélén van egy zenei suli. Onnan szinte mindenki a mûvészeti osztályra jött, azok is akiket ismerek.

- Akkor te hogy hogy angolra jöttél? - kérdeztem érdeklõdve.

- Nem szerettem soha azt a sulit, és nem éreztem azt hogy én egy mûvészlélek lennék. Az angolt viszont imádtam. - mondta.

- Aztaa. Kiket ismersz a mûvészeti osztályból? - kérdezte Niall.

- Alex Bell, Liam Payne és Harry Styles. - mondta. - Ismeritek õket? - Niallel egyszerre csóváltuk a fejünket. Jó volt ez az egy óra arra, hogy kicsit megismerjük egymást és persze pihenjünk a kaland elõtt. Viszont az óra sajnos vagy nem sajnos hatot ütött, és ki kellett mennünk az erdõ elé. Már szinte korom sötét volt, nem nagyon láttuk egymást csak a körvonalakat. De a hangzavarból tudni lehetett merre kell mennünk. Oda álltunk a mi osztályunkhoz és megvártuk míg mindenki ideér. Fölösleges volt körbe néznem, mert nagyon sötét volt, így nem láttam semmi érdekeset csak sok kilencedikest.

- Figyeljetek gyerekek. - kiabált az egyik tanár. Mikor mindenki elcsendesedett folytatta. - Az lesz a lényeg, hogy az erdõben lesznek jelek amiket követni kell, és egy órán belül ki kell jutnotok. Viszont. Nem használhattok semmilyen féle fajta világítást. Se zseblámpa, se telefon se semmi. Nyugalom elvileg nincsenek veszélyes állatok az erdõben. Lehet csapatokba is menni. Sok sikert, az óra indul.....Most! - mondta. Ijedten Niallre és Zaynre néztem, majd kis hezitálás után elindultunk a még nagyobb sötétségbe. A többség csapatba ment. Hamar eltávolodtak a csoportok, és már körülöttünk se voltak emberek. Egyszerûnek tûnt a feladat, de rengeteg féle út volt és csak ritkán volt jel. Nagyon könnyen ellehetett tévedni. Mi is párszor visszafordultunk mert rossz irányba mentünk. Rápillantottam az órámra és láttam, hogy még 40 percünk van.

- Várjatok egy picit srácok. Elmegyek vécére. - mondtam, és egy pár méterre levõ bokorhoz mentem. Már majdnem végeztem amikor Niall össze nem téveszthetetlen sikítását hallottam, majd gyors lépteket. Kiszaladtam vissza az útra, de ott már nem volt senki. Se Ni se Zayn. Kétségbeestem, de nem kiabáltam mert egyrészt tudtam, hogy nem hallanának, és fölösleges is lett volna. Próbáltam megnyugodni és kifújtam a levegõt. Oké, egyedül is megtudom tenni. Csak haladjak egyenesen. Pár percig csukott szemmel álltam a síri csendben. Lassan kinyitottam a szemem, bár nem láttam sokkal többet, és elakartam indulni amikor hirtelen valami nekem jött.

- Oops. - hallottam meg egy egyenetlen zihálást, és hirtelen egy könnyes szempár nézett rám. Az illetõ ha lehetett még jobban megijedt. Már szegény szinte nyüszögött a félelemtõl.

- Szia. - nyögtem ki meglepõdve. Amennyit kitudtam venni belõle, hogy göndör sötét haja van. Kicsit alacsonyabb volt nálam, viszont amit még ebben a sötétségben is egybõl észrevettem, hogy milyen gyönyörû zöld szemei vannak. Fõleg így hogy a Hold fénye megcsillant rajta. Arca piros volt. Biztos fázhatott hiszen eléggé lehûlt a levegõ, de rajta csak egy pulcsi volt. A borzasztó félelmet árasztó smaragdok hoztak vissza a jelenbe.

- Mi baj? - kérdeztem halkan, és nem nagyon tudtam, hogy mit csináljak vele.

- Én csak...én csak....eltévedtem és amúgy is félek.....a sötétben. - mondta miközben könnyek folytak végig az arcán. Nagyon megsajnáltam szegényt.

- Engem itt hagytak a barátaim szóval én is egyedül vagyok. Megyünk együtt? - kérdeztem és láttam ahogy végig fut rajta a megkönnyebbülés, és a szemében való félelem helyét átveszi a hála.

- Köszönöm. - pislogott rám könnyes szemekkel. Halványan rámosolyogtam, és bólintottam a fejemmel, hogy merre induljunk. Gyorsan szedte a lábait mellettem nehogy megint elvesszen. Nem akartam, hogy kínos csendbe menjünk végig, így beszélgetést kezdeményeztem.

- Mi a neved? - néztem rá féloldalasan.

- Harry.. - mondta halkan. Annyira kis ijedt volt szegény. - A tiéd? - nézett végre a szemembe.

- Louis. - mondtam, mire halkan elkuncogta magát.

- Mi az? - kérdeztem én is mosolyogva, mert a kis gödröcskék az arcán engem is erre késztettek.

- Semmi.... csak a hörcsögömet is így hívták. - mondta, mire kicsit elnevettem magam.

- De azért remélem nem hasonlítok is rá. - mondtam kicsit sértõdötten. Rám kapta a pillantását, és a szemeimbe nézett. Mikor másodpercek után se nézett el, megijedtem mert azt hittem hülyén nézek ki. Így inkább megköszörültem a torkom. Harry így hirtelen kapta el a fejét.

- Nem, nem hasonlítasz rá. - motyogta, és lehajtotta a fejét. Esküszöm mintha elpirult volna, de ezt ebben a sötétségben nem mondhatom biztosra. Annyira ártatlan ez a fiú. Lassan ritkult az erdõ, és hangokat hallottunk. Harryvel megkönnyebbülten összemosolyogtunk mielõtt még kiértünk volna. Ott egybõl odarohant hozzám Niall és Zayn.

- Istenem bocsi haver, de hallottunk valami hangot és megijedtem. Kerestünk téged, de már nem találtunk. - magyarázkodott Niall, és Zayn is félve nézett rám.

- Semmi baj, az a lényeg hogy kijutottunk. - mondtam.

- Tényleg, ki volt ez a srác? - kérdezte a szõkeség.

- Harry. - mondta Zayn és én egyszerre.

- Honnan tudod a nevét? - kérdeztem.

- Õ az egyik akirõl mondtam, hogy ismerem. De ti hogy kerültetek össze? - kérdezte.

- Õ is elveszett így kijöttünk. - vontam meg a vállam.

- Jaaa, akkor legalább jó, hogy nem voltál egyedül. - mondták.

- Viszont menjünk a tábortûzhöz, mert már szerintem mindenki ott van. - szólaltam meg. Nagyon sokan voltunk és nem mindenki tudott a tûz köré ülni. Mivel mi se elsõnek értünk oda, nekünk se volt már ott helyünk. Hátrébb voltak asztalok székekkel, de még viszonylag közel szóval mindent láttunk és hallottunk ami a tûznél történik. Mindenki történeteket mesélt, és az egész évfolyamunk nevetett. Nem gondoltam volna, hogy majd ennyivel jobban összeszokunk, de mégis úgy éreztem, hogy máris mindenki jobban kedveli a másik osztályokat. Én konkrétan nem lettem jóba senkivel máshonnan, de elég is nekem Zayn meg Niall. Kilenckor már mi hárman elmentünk és gyors fürdés után inkább beszélgettünk. Jó volt jobban megismerni egymást, és Zaynt már teljesen befogadtuk. Teljesen közénk való.

- Egyébként Louis nem láttad mennyire feltûnõen bámult téged Bella? - kérdezte Z.

- De, de nem érdekel. - mondtam szemforgatva.

- Én azért a helyedben átgondolnám. Õ az egyik legjobb csaj az osztályban. - mondta, mire megvontam a vállam. Még azért nem fogom neki mondani, hogy meleg vagyok. Inkább mondtam a srácoknak pár perccel késõbb, hogy alszom, de ahogy hallottam õk is nem sokkal késõbb így tettek. Fárasztó volt a mai nap, de nagyon jó az biztos...