Szokásosan leszálltam hétfõ reggel a buszról ami a suli elõtt áll meg 2 utcával. Esküszöm ez a legnagyobb szerencsém. Nem bírnám ki ha hajnalok hajnalán még kilométereket kéne hogy sétáljak. Mikor leszálltam, akkor kihúztam a fülesem és csak hallgattam a reggeli zajokat. Fújt rendesen a szél és minden reggel egyre sötétebb. Fújjj. Gyors lépteket hallottam mögülem és mire megfordultam volna Harry ugrott rám hátulról. Legalábbis az illatából, a göndör tincseibõl és a gödröcskéibõl már fél szemmel is felismertem.

- Jó reggelt, már megint megijesztettél. - néztem rá halványan mosolyogva.

- Szia Louis. Csak vissza kaptad a múltkorit. - vigyorgott és megvonta a vállát.

- Jó oké akkor ezt megérdemeltem de ez már nem az elsõ. Ha nem szeretnéd hogy egyszer halálra ijedjek akkor légyszíves ezt mellõzd. - mondtam nevetve, mire Harry kuncogva bólintott.

- Egyébként nagyon nehéz volt beérni. Mindig ilyen gyorsan mész? - kérdezte.

- Igen. Ha egyedül megyek, nem tudok lassan menni. - néztem rá.

- Én örülök ha nem kések el. - nézett nagy szemekkel. - De ma biztos nem mert itt rohanok melletted. - nevetett.

- Elsõ óra? - kérdeztem.

- Matek. - nézett szomorúan, miközben megálltunk a suli kapu elõtt.

- Huhh hát inkább nem vígasztallak semmivel vele kapcsolatban. Én is gyûlölöm, semmit nem értek. - néztem rá együttérzõn. - De legyen szép napod Harry. - mondtam és hogy tökéletesen elérjem egy picit lábujjhegyre álltam és egy puszit nyomtam az arcára. Mikor elhúzódtam már akkor kezdett pirosodni de még azért pluszba rákacsintottam és ellépve tõle, levakarhatatlan mosollyal mentem be a suliba. Na már is jobban indul a nap. Remélem azért szegény tud figyelni az órákon. Bementem a föci terembe és levágódtam a srácokhoz.

- Na? - kérdezték kíváncsian.

- Alakul. - mosolyogtam titokzatosan.

***

Nehéz suliban összefutni úgy hogy más osztályba járunk és a folyosón is rengeteg diák megy ide-oda. Tényleg szinte alig veszem õt észre. De ma már péntek volt és órák után nem találtam Harryt így hazamentem és írtam neki.

Louis: Sziaa. Holnap találkozunk?

Harry: Szia Louis. Sajnálom de anya nekem is csak most mondta, hogy egész hétvégén a nagyiéknál leszünk így nem tudunk találkozni :/

Louis: Semmi baj nyugi, majd bepótoljuk ;) érezd jól magad!

Harry: Köszönöm :) és akkor jövõhéten mindenképpen találkozunk.

Louis: Megbeszéltük :D

Harry: Szia Lou

Louis: Szia Harry

Szépen közeledtünk a hétvége felé és már akartam tervezni a programot de arra egyikünk se számított hogy minden tanár a következõ héten akar íratni. De komolyan nem értem. Miért van az hogy amikor nagy ritkán írunk akkor minden tantárgybó egyidőben. TZ, kisdolgozat, felelés minden össze vissza. Viccen kívül egész hétvégén tanultam és Harry is. De még biztos így se lettek a legfényesebbek azok a dogák. De én esküszöm mindent megtettem érte. Nem én tehetek róla hogy a tanárnak az nem tetszik. Ennyi.

Pénteken anya tovább maradt dolgozni így elhívtam Harryt hozzánk.

- Végre baszki. - sóhajtottam mikor ledõltünk a kanapéra. Tisztára mint két krumpliszsák.

- Azt hittem nem élem túl a hetet. - mondta Harry lehunyt szemekkel.

- Hogy érzed hogy sikerültek a dogák? - kérdeztem.

- Szerintem viszonylag jók lettek. A rajzaimat és festményeimet nagyon megdicsérték. - mosolygott önelégülten.

- Ügyes vagy. - néztem az angyalomra büszkén.

- Köszii. Neked? - kérdezte kíváncsian.

- Elmennek. Az angol, francia, biosz tuti jó lett. De egy normál szint a többibõl is biztos megvan. - mondtam.

- Akkor jó. Ami neked fontos annak kell jónak lennie. - mondta mire bólintottam.

- Mihez van kedved mit csináljunk? - kérdeztem. Harry szólásra nyitotta a száját, ám akkor megcserrent a telefonja. Bocsánatot kérve felvette.

- Szia anya, Louisnál vagyok. - mondta, majd egy idõ után eltorzult az arca.

- Te jó ég megyek azonnal. - mondta és letette. Ijedten néztem rá.

- Mi a baj? - kérdeztem míg õ felpattant és elkezdett öltözni.

- Apa elvileg balesetet szenvedett és oda kell mennünk. - hirtelen már rajta volt minden és az ajtóhoz lépett. - Sok szart tett de mégis csak az apám. Ott kell hogy legyek. - mondta mire megöleltem és hagytam hogy hazasiessen. Szegény. Megígértettem vele, hogy majd írjon bármi van. De akkor ez a hétvége is kihúzva. Nagyon jó...

***

Harry átjött pénteken suli után, mert azt mondta majd inkább személyesen meséli el. Teljesen zaklatott volt.

- Gyere ülj le. - mutattam az ágyamra. - Egy pillanat és jövök, hozok teát. - mondtam és gyorsan rohantam is a konyhába. Próbáltam a lehetõ legfinomabbra. Mikor beléptem a két forró italall, Harry ugyanúgy ült az ágyon és a kezét piszkálta.

- Köszönöm. - mondta halkan mikor átnyújtottam neki a teát.

- Nem kell sietned és bármi van meghallgatlak. - mondtam nyugtatás képpen. Még szuszogott párat és ivott egy picit majd nekilátott.

- Szóval a lehetõ leggyorsabban mentünk hozzá ami nem volt egyszerû mert 3 órára lakik. Azt mondta már egy haverja hazahozta így a házához menjünk. Aggódva bementünk de nem azt láttuk amire számítottunk az biztos. Nem hogy kötés, seb vagy valami hanem boldogan ült a konyha asztalnál és egy kávét kortyolgatott. Nem értettük mi van de mint kiderült csak újra szerette volna kezdeni az egészet mert hiányzunk neki. Anya teljesen kiakadt, jogosan mert órákat utaztunk mert azt hittük komoly dolog történt de közben csak ez. Ezt az egészet kitervelte és mi beleszaladtunk a csapdába. Tudta ha elmondja miért hív minket akkor nem megyünk el. Anya hallani se akart róla. Borzasztó volt amit én ott végig hallgattam. Nagy nehezen elszabadultunk és hazajöttünk. Anyát rég láttam ilyen idegesnek. Bevallom egy picit féltem is nehogy valami hülyeséget csináljon az úton. De nem történt semmi rossz. - mondta én pedig figyelmesen hallgattam. Közelebb csúsztam és átkaroltam, õ pedig a vállamra hajtotta a fejét. - Végre jó nyugalmas volt az életünk, kezdtük elfelejteni a rosszat erre csak jön és megint felbolygat mindent. Szerencsére anya nem is fogja vissza fogadni. Nem tudnék rendesen már ránézni. - mondta halkan. Letettem a teát és bizonytalanul a tincseibe túrtam. De nem húzódott el így eltûrtem pár szálat az arcából és simogattam. Egészen addig nyugtatgattam míg meg nem itta a teát és jobban nem érezte magát.

- Köszönöm hogy itt vagy mellettem. - suttogta a kapuban.

- Ez természetes. - mondtam. - A hétvégén most pihenj és nyugodj meg. Bármikor hívj amikor beszélni szeretnél és jövõ hétre kitalálok egy nagyon különleges találkozót rendben? - kérdeztem míg kezemet az arcára simítottam. Õ pedig mint egy kiscica simult bele lehunyt szemekkel.

- Tökéletes mondta. - a szám sarkától pár miliméterre nyomott egy hosszú puszit és elindult. Úgy imádom ezt a kis fürtöst..

***

Remélem jót tett neki a hétvége és tudta számûzni a rossz gondolatait. Csütörtökön a szekrényemnél állva leejtettem a könyveim és mikor hajoltam érte már valaki felvette. Annyira meglepõdtem mikor megláttam a személyt aki nem más volt mint Liam.

- Köszönöm Liam. - mondtam halványan elmosolyodva.

- Nincs mit. - mondta halkan és már ment volna el de megállítottam. Úgyis ebédszünet van. - Mi az? - kérdezte gorombán.

- Mi a bajod velem? - kérdeztem értetlenül.

- Megbántottad Harryt. Ennyire egyszerû. - mondta ki mintha ezt már alapból tudnom kellett volna.

- Azért tudtommal te se vagy a legártatlanabb mégis mellette vagy. Plusz azért az én hibámról te is tehetsz. Ha akkor nem Harry helyett döntesz hanem segítesz akkor az egész meg se történt volna. - mondtam mire nem tudott mit mondani. - Figyelj te is tudod hogy ez az igazság és nem tudom miért gondolsz még mindig egy bunkónak. Elhiszem hogy félted õt de hidd el hogy sosem bántanám szándékosan. Annyira örültem mikor megbocsátott, nem szeretném többet elveszíteni. Boldoggá tesz és biztos látod hogy én is õt. Kérlek ne utálj engem. Ha Harryvel komolyabbra fordulnak a dolgok biztos veled is többet fogok találkozni meg úgy amúgy is nem szeretném ha rosszba lennénk. Nem lenne jobb ha mind együtt tudnánk szórakozni? - kérdeztem és végre elmondtam neki mindent amit szerettem volna. Egy ideig gondolkozott és egy perc után megszólalt.

- Igazad van és sajnálom amit tettem. Adok neked egy esélyt viszont csak egyet. Kérlek ne bántsd meg soha. Én is látom mennyire odavan érted. - mondta halványan mosolyogva és mindketten a göndörre néztünk aki az aula másik végében a szekrényébe pakolt nagyon koncentrálva hogy minden a pontos helyén legyen.

- Köszönöm Liam és nem fogok csalódást okozni. - mondtam mosolyogva.

- Mit tervezel hétvégére? Harry folyamat arról áradozik hogy elvileg valami különleges dolog lesz. - kérdezte.

- Ugye nem mondod el neki? Meglepetésnek szeretném. - kérdeztem mire Liam úgy tett mintha lakatot tett volna a szájára. - Szóval arra gondoltam, hogy elviszem korcsolyázni a Jégcsarnokba. - néztem rá bizonytalanul.

- Ez jó ötlet de csóri elég szarul korizik. Mindegy sok szerencsét hozzá. - nevetett és megveregetve a vállamat ment az órájára. Jó nyugalom. Én nagyon jól tudok korizni és valamilyen szinten õ is tud. Segítek neki és menni fog. Remélem tetszeni fog neki. Egyébként ez az utolsó hetünk és végre téli szünet. Magyarán már csak a holnapot kell túlélni. Jövõ héten pedig karácsony éééés a szülinapom.

***

Vége a sulinak jeeej. Ezt is túléltük. Míg hazakísérem Harryt addig elmondtam mire számítson nagyjából.

- Szóval mi lesz holnap? - kérdezte izgatottan.

- Ez most tényleg meglepetés lesz. - kezdtem és Harry durcás tekintetét látva gyorsan folytattam. - DE pár dolgot elmondok. - erre picit megenyhült. - Ami a legfontosabb, nagyon melegen öltözz. Bááár alapból is már így december közepén nem kellemes sapka nélkül flangálni de most tényleg. Rétegesen, sapka, sál, kesztyû és akár több zokni is. - soroltam.

- Te jó ég azt nem mondtad, hogy az Északi-sarkra viszel. - nézett kerek szemekkel mire elnevettem magam.

- Hmm annyira messze azért nem de jó ötlet. - mondtam. - Akkor négyre érted jövök, addigra legyél kész. - mondtam és a szokásos ölelés után hazamentem én is. Nagyon izgatott vagyok már.

***

- Te jó ég Louis. Ez nem lesz jó. - nézett kerek szemekkel a Jégcsarnokra. Olyan volt mint egy pingvin abban a sok ruhájában. Legalább megfogadta amit mondtam neki. Helyes.

- Miért? - kérdeztem.

- Mert nagyon béna vagyok koriban. - mondta szégyenlõsen.

- Nyugi segítek. Egy idõ után belejössz hidd el. Ha nem most fog menni tökéletesen akkor majd többször jövünk. - vigyorogtam rá. Ijedt tekintetétõl nevetni támadt kedvem de inkább nem rontottam a helyzetet. - Na gyere. - mondtam majd húzni kezdtem a bejárat fele. Miután mindenünk megvolt már csak az volt vissza hogy a jégre lépjünk. Nem volt szerencsére zsúfolt a pálya de voltak rendesen. Pont jó volt. Elõször én leléptem majd a kezem nyújtottam hogy Harry is kövessen. Erõsen kapaszkodott az egyik kezével a korlátba míg a másikkal belém. Egy láb, majd fél év után a másik lábát is sikerült odaraknia. Viszont egy centit nem szeretett volna mozdulni. Úgy kapaszkodott mintha az élete múlna rajta.

- Gyerünk Harry nem lesz semmi baj. Tartalak. - próbáltam nyugtatni. Szerencsére egy picit megpróbált elõre mozdulni de nagyon félt szegény.

- Úgy van ügyes vagy, gyere tovább mellettem. - mondtam és elkezdtem húzni. A pálya szélén haladtunk még csak hogy ott is tudjon kapaszkodni. Egyre bátrabb lett az angyalom. Addig ment ez amíg óvatosan elengedte azt.

- Igeen gyere gyere. Tartalak. - mondtam és szép lassan elindultunk. Végig a lábamat figyelte hogy egyszerre haladjunk és így egyre könnyebb lett neki. A jobb kezével nagyon óvatosan elengedett így csak kézen fogva folytattuk tovább. Már lassan normál tempóban tudtunk menni.

- Annyira büszke vagyok rád Hazza. - mondtam ki majd a szám elé kaptam a kezem. Harry olyan hirtelen nézett rám hogy szegény hátra esett.

- Jaj gyere csak, óvatosan. - segítettem felállni. - Nem fáj sehol? - kérdeztem mire nemlegesen rázta a fejét.

- Hazza? - kérdezte mosolyogva.

- Ha te már Lou-nak hívsz és tetszik neked ez akkor miért ne? - vontam meg a vállam.

- Nagyon tetszik. - nézett rám csillogó szemekkel. - Na gyere folytassuk. - mondtam és tovább mentünk kézenfogva. Mikor úgy éreztem elég stabilan halad megszólaltam.

- Megpróbálod egyedül? - kérdeztem mire bizonytalanul engedett el. Azt hittem minden rendben mikor nagy lendülettel indult el nagyon ügyesen. Viszont kb 10 méter után puff elvesztette az egyensúlyát.

- Minden oké? - csúsztam mellé mire bólintott. - Inkább kézenfogva? - kérdeztem.

- Igen az sokkal jobb lenne. - nevetett. Egy idõ után már nem is számoltam a köröket. Az a szerencse hogy nem szédültünk el. Érett tizedikesekhez méltóan elkezdtünk fogócskázni. Ez addig ment míg egyrészt el nem fáradtunk, másrészt Harry úgy érezte magát nagyobb biztonságban ha fogja a kezem. Pihenõt ítéltünk meg magunknak és a pálya szélére csúszva egymással szembe fordultunk. Egyik kezünkkel a korlátot fogtuk míg a másikkal még mindig nem engedtük el egymást. Nem éreztük szükségét neki.

- Köszönöm hogy segítettél és nem hagytál ott nevetve. - mosolygott rám halványan Harry.

- Hülye aki ott hagyott volna. Így is melletted lehettem és a végére nagyon ügyes lettél. - elengedtem a kezét és mivel szerencsére a kesztyûm nem volt vizes így nyugodtan simítottam meg az arcát. Hihetetlen mennyi minden történt már velünk. Mélyen Harry szemeibe néztem és több se kellett, teljesen kizártam a külvilágot és csak õ létezett. Azok a szemek amikben a legszebb erdõ fái vesztek el, teljesen egybeolvadtak az enyémekkel és nem volt más csak Õ és Én. Pillantásom lesiklott ajkaira amik a hideg miatt most még pirosabbak voltak. Láttam ahogy fogaival óvatosan beharapja alsó ajkát. A lepkéket megint üdvözöltem a hasamban és vissza néztem a szemébe amik az én számat figyelték megbabonázva. Akaratlanul haraptam be az én párnáimat is amitől Harry lélegzete hallhatóan megakadt. Itt már esküszöm liftezett a gyomrom. Úgy gondoltam nincs már mire várnom. Itt a tökéletes alkalom...