Ott álltam 11 elõtt 10 perccel már a gördeszkapálya mellett. Nem szerettem volna várakoztatni az angyalom. Anyu elment, de csinált gyümölcssalátát. Az uzsira tökéletes lesz. Szerintem megnézünk pár filmet, sütögetünk, beszélgetünk meg minden amihez Harrynek kedve van.

- Szia. - összerezzentem a hirtelen hangtól. Ott állt elõttem egy fekete melegítõben és egy kék pulcsiban. A fején pedig egy nagyon aranyos sapka helyezkedett el.

- Szia, bocsi csak megijedtem. - mondtam nevetve és hagytam hogy a karjaim közé bújjon.

- Ennyire ijesztõ vagyok? - motyogta a nyakamba.

- Nem, pont hogy te vagy a legédesebb, csak elgondolkodtam és váratlanul ért a hangod. - mondtam és biccentettem a házunk felé vezetõ utca felé, hogy arra induljunk.

- Min gondolkoztál? - ért utol a göndör.

- Azon, hogy mit fogunk ma csinálni. - néztem rá.

- És mire jutottál? - kérdezte ártatlanul, de nem tud átverni. Csak azért kérdezi hogy megtudja hova megyünk.

- Majd meglátod. - csipkelõdtem vele.

- Naaa Lou kérlek. Már igazán elmondhatnád. - kérlelt boci szemekkel de a becenévre felkaptam a fejemet.

- Lou? - kérdeztem, mire Harry hirtelen elhalkult.

- Uhh bocsi kicsúszott, de ha nem akarod nem mondom többet, vagy tetszik? - kérdezte félve.

- Nagyon tetszik, aranyos. - mosolyogtam rá mire feszült testtartása ellazult. Nekem pedig melegség töltötte el a szívemet. Lou. Én leszek a legboldogabb ha ezt hallhatom tõle. Lassan megérkeztünk a házunkhoz, így úgy döntöttem nem húzom az agyát tovább.

- Hozzánk megyünk. - mondtam ki hirtelen, mire Harry megtorpant.

- Mi? - kérdezte kerek szemekkel. - És anyukád?

- Nincs otthon senki, nyugi. - húztam tovább, hogy ne a hidegben ácsorogjunk. - Direkt így terveztem. Miénk a ház és azt csinálunk amit akarunk. - tártam ki a kezem boldogan.

- És te mire gondoltál? - kérdezte mikor pont a ház elé értünk.

- Bent megbeszéljük. Gyere megérkeztünk. - mondtam és elõszõr a kaput majd az ajtót nyitottam ki. Bent egybõl megcsapott minket a meleg levegõ ami a kályhából áradt a nappali közepén. Levettük a cipõnk és a kabátunk.

- Megmutatom mi hol van. - mosolyogtam rá, õ pedig boldogan követett. - Itt az elõszoba után van egybõl a nappali, onnan nyílik a konyha és az étkezõ. - kezdtem miközben az adott helységeken áthaladtunk. - Van itt lent egy hálószoba és egy fürdõszoba. Aztán itt az emelet. - mondtam és felindultunk a lépcsõn. - Anyu szobája van itt és az enyém. Plusz az én szobámnak van külön fürdõszobája. - mondtam el mindent. Harry csillogó szemekkel nézett meg minden pontot.

- Nagyon szép, fõleg a szobád. - mondta kedvesen.

- Köszönöm. - mondtam és leültem a francia ágyam szélére és mutattam, hogy õ is üljön le mellém.

- Milyen volt a napod? - kérdeztem.

- Hmm nem túl tartalmas. Igazából fél 10 körül felkeltem hogy reggelizek és elkészülõdjek. Szeretek minél tovább aludni. - mosolyodott el.

- Én is, bár van amikor egyszerûen kidob az ágy már korán.

- Hogyhogy nincs itthon anyukád? - kérdezte.

- Behívta a fõnöke, mert elkevertek valami szar papírt és neki kell megoldani. - húztam el a szám. - De a jó oldala, hogy így legalább tudunk itt lenni a melegben.

- Ohh tényleg és mit fogunk csinálni? - kérdezte.

- Hmm én már lassan éhes vagyok és szerintem te is. Nemsokára dél, szóval ha gondolod süthetnénk valamit közösen. - mosolyogtam. - De persze ha nincs kedved hozzá akkor rendelhetünk pizzát is. - mondtam gyorsan nehogy ráerõltessek valamit.

- Dee nagyon is van kedvem. - ölelt meg nagy hévvel így oldalra borultunk az ágyon. Ezen természetesen elkezdtünk nevetni de a világért se keltünk volna fel. Annyira nyugodt volt Harryvel az oldalamon. Ám mindkettõnk gyomra szinte egyszerre korgott fel.

- Menni kéne elkezdeni ha nem akarunk éhen halni. - nyöszörögtem.

- Tudom. - suttogta Harry.

- Jó akkor 1...2....3. - mondtam de egyikünk se mozdult meg. A nevetés hirtelen robbant ki belõlünk.

- Jóh akkhor mégegyszer 1...2...3. - mostmár próbálkoztunk felkelni de csak nekem sikerült. Harry visszaborult.

- Naaa Harry gyereee. - nyúltam a kezéért de nem lehetett mit kezdeni vele. Nem volt más választásom, míg õ a hátán feküdt csukott szemekkel, én csípõje két oldalára térdeltem és hirtelen elkezdtem csikizni. Összerándult szegény és visításban tört ki.

- Elégh eléééghh elégh fehlkehlekh. - nyüszögte. Elégedetten lemásztam róla és elindultam a konyhába, szerencsére Harryvel mögöttem.

- Na mit csináljunk? - kérdeztem a pultnak dõlve.

- Hmm végülis amúgy is pizzát rendeltünk volna és nem lehet annyira nehéz, miért nem csináljuk meg magunk? - kérdezte, mire felragyogott a szemem.

- Ez fantasztikus ötlet fürtös. - mondtam és kaptam is elõ a telefonom, recept után keresni. Nagy csend lett ami fura volt, de a telefonomba voltam mélyedve.

- Fürtös? - kérdezte és megint annyira megijedtem, hogy majdnem kiesett a készülék a kezembõl.

- Harry! - háborodtam fel hátrafordulva. Alig fél méterre állt tõlem. De hogy került ide? - A frászt hoztad rám baszki. - mondtam mire sunyin elmosolyodott.

- Ohh bocsi nem ez volt a terv. - mondta játszadozva.

- Ne akard hogy Tommo vissza vágjon. - fenyegettem meg, de csak kinevetett. - Egyébként elég egyértelmû. Olyan szép kis fürtjeid vannak, ezért vagy fürtös. - vontam meg a vállam, de õ csak gonoszan méregetett. Lehet nem a kedvence a becenév. - Na nézzük is a hozzávalókat. - fordultam vissza a pult fele. - Ömm Harry mi lenne ha én gyúrnám a tésztát de meg felszelnéd amiket rárakunk? - kérdeztem mire Harry bólintott. - A hûtõben találsz ketchapot, sajtot, szalámit, sonkát, kukoricát mindent amit szeretnél rárakni. - mondtam és már raktam a tálba a lisztet. Valami hiányzott, valami ami fontos. Ohh hát persze, ZENE. Gyorsan bekapcsoltam a hangfalat és beraktam egy általános lejátszási listát. Csak halkan háttérzajként szólt. Mentem vissza a konyhába de amint befordultam Harry az arcomba szórt nem kevés lisztet. Míg én fel se fogtam mi történt addig õ vidáman nevetgélt.

- Harry Styles gyere csak vissza. - mondtam és egy kis lisztet fogva a kezembe utána eredtem. Nevetve rohangált össze-vissza. Elkaptam a karját és visszarántva ugyanúgy az arcába kentem, így neki is fehér lett az arca. Nem hiszem hogy számított erre mert nagy szemekkel pislogott rám.

- Ez gonosz volt. - mondta és hátat fordított nekem.

- Te kezdted ez járt. - kerültem meg, hogy megint szembe legyünk de akkor visszafordult. Így ment ez míg elegem nem lett és felkaptam a vállamra. Harry visítani és kapálózni kezdett.

- Louis tegyél le. - rugdalózott én meg óvatosan a kanapéra dobtam és fölé másztam. Elég érdekes pozíció volt ez. Lihegve nézett rám. Tudtam, hogy amint felfogja a helyzetet paradicsom lesz a feje és inkább ezt fokozni szerettem volna.

- Én azt mondom, hogy inkább csináljuk a pizzát mert ígyis úgyis te fogod megszívni. - suttogtam a fülébe és egy kacsintás után leszálltam róla. És tényleg. Nem kellet sok máris elvörösödve próbálta takarni az arcát.

- Na gyere. - nyújtottam a kezem és felhúztam a kanapéról. Kimentünk a konyhába és mostmár tényleg elkezdtük csinálni a pizzát. Kettõ tepsivel csináltunk. Mindkettõnknek lesz így egy-egy. Elõszõr raktunk rá ketchapot alapnak majd jöhetett a többi. Harry sonkát én meg szalámit raktam rá. Õ pici kukoricát tett még a tetejére, én meg majdnem az egész konzervet ráborítottam amin Harry jót szórakozott.

- Kérlek. - kérleltem boci szemekkel.

- Ne már Louis te is megtudod csinálni. - mondta Harry.

- De pont ez az, hogy képtelen vagyok rá. - könyörögtem még minden.

- Jó, megcsinálom de lehetetlen, hogy ilyen béna legyél. Ez csak egy sajt és egy reszelõ. Nem kell mást csinálni mint lereszelni a sajtot. Nem hiszem el hogy nem tudod. - forgatta meg a szemét és elkezdte végezni a feladatot helyettem.

- De, nekem ez egyszerûen fizikai képtelenség. De szerencsére van egy kedves fürtös aki annyira kedves hogy megcsinálja. - mosolyogtam. Miután végeztünk és beraktuk sülni már lassan háromnegyed kettõ volt. Jó sokat szenvedtünk vele, de legalább jól szórakoztunk és remélhetõleg finom lesz. A hasunk már annyira korgott hogy lassan számolni kéne ki nyer. Kifáradva dõltünk le a kanapéra.

- Huhh ez fárasztó volt. - sóhajtottam.

- De mégis kihúztad magad a feladat alól. - mondta Harry mire felháborodva néztem rá.

- Héé ez aljas rágalom. Nem voltam képes rá megcsinálni. Az nem ugyanaz. - mondtam mire megint csak megforgatta a szemét. - Ha ennyit forgatod úgy marad. - mondtam okoskodva, mire megint csak egy szemforgást kaptam válaszul. Jó mindegy hagyjuk. Lassan lehet bealudtam volna ha nem kelek fel a sütõ csipogására miszerint KÉSZ A PIZZA. Gyorsan felpattantam és rohantam a konyhába. Kiszedtük a pizzát majd feldaraboltuk.

- Te jó ég ez nagyon jól néz ki. - jó hogy nem folyt ki a nyál a számból. Kiszedtük 2-2 tányérba és már akartunk ülni az étkezõasztalhoz amikor egy jobb ötletem támadt.

- Nem nézünk közbe egy filmet míg megesszük? - kérdeztem mire felcsillantak a szemei.

- De. - mondta vidáman. Míg õ választotta a filmet addig én kihúztam a kanapét és odavittem a pizzát plusz innivalót.

- Tökéletes. - ültem le Harry mellé. A film elindult mi pedig végre elkezdhettünk enni.

- Milyen? - kérdeztem.

- Nagyon finom. Jó munkát végeztünk. - mosolygott elégedetten.

- Szerintem is. Bár.....egy kicsit talán kevés a sajt. - mondtam csalódottan, mire Harry szemei sötétté váltak. Kivette a kezembõl a pizzát és a másik irányba tartotta.

- Akkor nem is kell megenned. - mondta megsértõdve és beleharapott az én szeletembe és gonoszan elvigyorodott.

- Héé nem azért mondtam. - emeltem fel a kezeim védekezõen. - De olyan jó téged szívatni. - vigyorogtam ártatlanul.

- Na elmész te a tudod hova. - mondta felháborodva de kaptam az alkalmon és a szeletem után kaptam. Ám jó a reflexe és nem kaptam el.

- Kérleek, éhen halok. - nyújtózkodtam, míg Harry megenyhült és a szám elé tartotta a pizzát. Én egybõl bele is haraptam. Ez így ment addig míg egymást etettük meg film ideje alatt. Igen, egész film ideje alatt, mert annyit nevettünk és beszéltünk közben hogy eltartott egy ideig.

- Hát jó film volt, tetszett. - mondtam és kikapcsoltam a tévét. Harry nevetve bólogatott.

- Igen, olyan érdekes volt, nagyon lekötött. - kontrázott rá. Gyorsan elmosogattam, hogy ne anyunak kelljen amikor fáradtan hazaér. Fél öt volt. Harry a pultnak támaszkodva nézett végig míg minden egyes tálat el nem mosogattam. Nem mondom, hogy nem volt frusztráló. Ott hagytam volna az egészet és az ölembe kaptam volna, majd csak pörögtem volna vele. Úristen megvan. Tudom mit fogunk csinálni. Megtöröltem a kezeim és kirohantam a nappaliba a zenéhez. Nem õrülten sokat de hangosítottam rajta. Éreztem, hogy követett így csak hátra kellett fordulnom.

- Táncolunk? - kérdeztem és a kezemet nyújtottam felé. Na erre biztos nem számított.

- É-én nem tudok. - mondta félénken és lehajtotta a fejét. Hozzá léptem és az álla alá nyúltam.

- Nyugi. - mondtam és megvártam míg a szemembe néz. - Én se. - mondtam mire elnevettük magunkat. - Hidd el jó lesz, csak érezd a zenét. - elõször egy gyorsabb zene indult el. Harryt pörgettem, forgattam és szerencsére feloldódva táncolt velem több számon át. Aztán elindult egy lassabb szám. Kezeim lecsúsztattam a derekára, õ pedig a nyakamnál fogva karolt át. Csak ide oda lépegettünk mégis olyan meghitt és nyugodt volt ez a pillanat. Egy ideig csak egymás szemében vesztünk el. Hisz amikor az erdõ találkozik az óceánnal ott nincs menekvés. Majd Harry a mellkasomra hajtotta a fejét és úgy ringatóztunk tovább. Csak élveztem a pillanatot és belegondoltam, hogy valószínûleg az összes többi 16 éves fiatal egy buliba készül most, de nekünk mégis csak ez kell. És jobbat nem is kívánhatnék. A következõ szám is lassú volt így folytattuk. Harry felnézett és homlokát az enyémnek támasztotta.

- Annyira csodás volt a mai nap. - suttogta. Pillantásom lesiklott eper színú ajkaira mely oly puhának tûntek.

- Annyira boldog vagyok, hogy itt vagy velem a történtek után is. - suttogtam én is és inkább vissza néztem a szemébe. Ám tekintetét nem kaptam el, mert õ is számat nézte. Nem akartam semmi meggondolatlant tenni. Még csak pár napja békültünk ki, korai lenne. Teljesen elakarom nyerni a szívét és majd utána. Nem tudom õ hogy van ezzel. Hirtelen zenélni kezdett valami és nem a mi zenénk.

- Basszus. - mondta Harry és hátrébb lépett. Zsebébõl kivette a telefonját és felvette. Én még mindig egy más világba jártam és csak lassan tisztult az agyam. - Rendben anyu. Szia. - mondta majd letette és szomorúan nézett rám. - Anya hívott és mondta hogy már ideje hazamennem. - sóhajtotta.

- Nincs semmi baj. Holnap tanulunk és hétfõn már látjuk egymást a suliban. - fogtam arcát kezeim közé. - Megbeszéljük mikor találkozzunk meg sulin kívül rendben? - kérdeztem mire bólintott és lehunyta a szemeit. Egy apró puszit hintettem a homlokára majd elengedtem õt. Felöltöztünk rendesen és elindultunk a már sötétedõ utcán. Nem sokat beszélgettünk útközben, jó volt ez a csend. Harryékhez érve még egyszer megöleltem majd hazamentem. Még anya elõtt értem haza. Szegény nagyon fáradt volt. Evett a maradék pizzából, lefürdött és ment is aludni. Én is ezt az utat választottam. Csodálatos volt a mai nap de tényleg. Egyszerûen tökéletes. Fõleg amikor lefekvés elõtt ez az üzenet várt a mobilomon.

Harry: Köszönök mindent Lou. Holnap beszélünk, jó éjt x

Louis: Én is Harry, jó éjszakát :)