~11~
Lassan kezdtem nyitogatni a szemem majd mikor ez sikerült, a telefonom után nyúltam. Az óra lassan delet mutatott. Hát szépen elaludtam megint. Na mindegy, legalább kialudtam magam. Átöltöztem, megmosakodtam és lementem a konyhába. Anya éppen terített.
- Jó reggelt. - mondtam miközben nyújtózkodtam egyet.
- Dél van kincsem. - nevetett anya. - De neked is jó reggelt. - jött oda és simogatta meg az arcom, majd merte ki a, ha jól látom lencse levest a tányérba. - Hogy aludtál? - kérdezte.
- Jól és ki is aludtam magam. - mondtam miközben leültem és enni kezdtünk.
- Akkor hogy lesz a mai program? - érdeklõdött anya.
- Háromkor találkozunk Harryvel és elmegyünk sütizni. - mondtam és elmosolyodtam a gondolatra, hogy pár óra múlva látom.
- Jól hangzik. De azért sötétedés elõtt hazajössz ugye? - kérdezte aggódva.
- Anya, lassan 16 éves leszek. - forgattam meg a szemem. - De igen akkor vacsira jövök, az úgyis a sötétedés körül van. - nyugtattam meg. Befejeztük még a maradék ebédet és én mentem föl a szobámba. Egy órára lepihentem mert ez az evés eléggé kifárasztott. Hát igen már ennyi is. Evés...Te jó ég fel se hívtam Nialléket a buli után. Félve tárcsáztam Ni-t aki pár csengés után fel is vette.
'Felõled is hallani Tomlinson.' - mondta kicsit gúnyosan.
'Igen igen sajnálom de képzeld kibékültem Harryvel.' - mondtam gyorsan és tudtam hogy ezzel elvonom a figyelmét arról hogy mérges legyen rám.
'Mivaaaaaan? Várj itt van velem Zayn is kihangosítalak.' - hadarta és már hallottam is a pakisztáni fiú hangját.
'Csõ Louis'
'Hali Z.' - az igazat megvallva örültem hogy hallhatom a hangjukat. Ez a két nap soknak tûnt nélkülük.
'Na mesélj.' - mondták izgatottan.
'Hát ugye emlékeztek hogy a buliban a gardróbba mi mentünk be. Na ott nagy nehezen megtudtam neki magyarázni a történteket, megbeszéltük és kibékültünk.' - mondtam el tömören.
'De akkor az érzéseidet is elmondtad felé?' - kérdezte Zayn.
'Igen...és nem hiszitek el de õ is így érez.' - mondtam boldogan mire a két fiú lányokat megirigylõen kezdett sikongatni.
'Te jó ég annyira örülünk. És akkor most hogy álltok?' - kérdezte a szõke.
'Nem akarok semmit sem elsietni vele. Ma lesz az elsõ randink, meg holnap is találkozunk. Aztán majd alakul.' - mondtam, mert tényleg nincs elõre kitervelve semmi csak legyen úgy ahogy majd nekünk jó lesz.
'Hát akkor sok sikert Tommo, nem tartunk fel tovább.' - mondták és egy köszönés után le is raktuk. Már fél 2 volt. Huhh basszus így elment az idõ? Elmentem a fürdõbe és vettem egy gyors zuhanyt majd megmostam a fogam és egyszer az életben szépen megfésülködtem és beállítottam a hajam rendesen. Most kivételesen nem fekete hanem sötétkék szûk farmert vettem fel egy ugyanolyan színû pulcsival. Túl hideg van már a pólóhoz. Plusz a végén még befújtam magam a kedvenc parfümömmel. Lementem a nappaliba és felvettem a Vans cipõm majd a farmer dzsekim.
- Jól nézel ki Louis. - mosolygott anya. Elindultam az ajtó felé mire megszólalt.
- Fhuu kincsem nem lett kicsit sok az illat? - kérdezte.
- Nem. - vigyorogtam majd kiléptem az õszi délutánba. Hát nem volt meleg az õszintét megvallva. Nem lakik annyira közel Harry ezért indultam el már fél háromkor. Útközben egyre jobban izgultam és szó szerint elkezdett görcsölni a hasam. 55-re értem a házuk elé. Nem csengettem meg nem írtam neki, hanem csak vártam hogy kijöjjön. Egyik lábamról a másikra álltam és minden egyes másodpercben a telefonom kijelzõjét néztem hogy megtudjam mennyi az idõ. Így hogy már lassan úgy voltam vele hazamegyek annyira izgulok, nagyon keservesen akartak telni a percek. Majd hallottam az ajtó nyitódását és a világ legédesebb hangját.
- Rendben szia anya. - hallottam, majd kilépett és becsukta maga mögött az ajtót. Olyan aranyos volt ahogy szinte odaszökdelt hozzám. Hirtelen el is felejtettem hogy izgulok és csak õt néztem. Fekete farmer volt rajta egy halványzöld pólóval és fekete dzsekivel. Ott vesztem el amikor gödröcskéivel mosolyogva elém lépett.
- Szia Louis. - mosolygott még mindig. Közelebb léptem hozzá és karjaimba zártam.
- Szia Harry. - motyogtam a nyakába.
- Finom az illatod. - szippantott egyet majd elengedett.
- Köszi. - hajtottam le a fejem, de gyorsan fel is vettem a magabiztos énem hisz ma én vagyok a fõnök és most meglepetés helyre viszem az Angyalt.
- Gyere. - mondtam és biccentettem hogy melyik irányba induljunk el. Õ nyomban követett is.
- Most se mondod el hogy hova megyünk? - kérdezte rám pillantva míg szeltük az utcákat.
- A-a - ráztam meg a fejem.
- Kérleeek nagyon kíváncsi vagyok. - nézett rám könyörgõen, de tartottam magam és inkább elfordítottam a fejem.
- Nem Harry mert akkor már nem lesz meglepetés. - kuncogtam.
- Dee majd ha odaérünk akkor eljátszom hogy meglepõdök rendben? Csak mond eeeel. - kérlelt, mire én elnevettem magam.
- Nemsokára odaérünk addig kibírod ígérem. - mondtam mire feladva sóhajtott egyet. - Egyébként nagyon csinos vagy Harold. - mondtam és én magam is meglepõdtem a beceneven de tetszett.
- Harold? - kérdezte meglepve.
- Igen Harold. - vigyorogtam. - Tetszik? - kérdeztem mire kicsit oldalra billentette a fejét.
- Háát csak akkor ha te mondod. Másnak nem engedem. De azért te se rendszerezd. - nézett rám szúrós szemekkel mire mindketten elnevettük magunkat. - Egyébként köszönöm, te is nagyon jól nézel ki. - mondta halkan míg egy picit elpirult. Annyira aranyos, nem bírom. Egész nap csak ölelgetném. Észre se vettem és egy utcányira voltunk a cukrászdától. Mielõtt odaértünk volna, letakartam Harry szemét és szép lassan az épület elé vezettem. Megállítottam vele szemben és mögé állva takartam még mindig a szemét.
- Készen állsz? - kérdeztem.
- Mutasd már meg Louis. - mondta türelmetlenül mire szép lassan leengedtem a kezeim. Pár pillanat kellett mire rájött hogy mi elõtt állunk.
- Tetszik? - kérdeztem mire Harry megpördült és a nyakamba ugrott. Hirtelen meglepõdtem de szorosan átöleltem a derekát.
- Nagyon. - hajolt el Harry és egy puszit nyomott a hideg arcomra. Szinte biztos voltam hogy nem csak a hideg miatt piros most ott. - Imádom a sütit. - nézett csillogó szemekkel.
- Ennek örülök. - mosolyogtam. - Hát akkor szerintem menjünk is be. - mondtam, majd beléptünk. Leültünk egy asztalhoz amit Harry aranyosnak talált majd nézegettük a sütiket. Én hamar döntöttem hisz mindig ugyanazt kérem. Lassan jött egy pincérnõ akit ahogy megismertem felpattantam. Õ is egybõl mosolyogni kezdett ahogy meglátott és szorosan megölelt. Katy volt az. Amióta az eszemet tudom ide járok és vele az évek alatt nagyon jóba lettem. Szép barna hullámos haja van, barna szemekkel. Magas és vékony, szép lány. Bár már akkor is feltûnhetett volna, hogy a fiúkhoz vonzódom hisz soha nem gondoltam Katyre úgy. Ránéztem Harryre aki szúrós szemmel méregette a mellettem álló lányt. Magamban nevettem amilyen kis féltékeny de elõszõr inkább bemutatom õket egymásank.
- Katy õ itt Harry. - mutattam rá a göndörre. - És Harry õ itt Katy. Ezer éve jóban vagyunk és itt dolgozik. - mutattam most a lányra. Katy Harryhez lépve õt is megölelte. A fürtös elõször nagyon meglepõdött de esetlenül viszonozta a gesztust.
- Hallottam már rólad pár dolgot. Örülök hogy végre megismerhetlek. - mosolygott rá Katy.
- É-én is. - mondta Harry. Szegény azt se tudta hogy mi van.
- Na srácok mit szeretnétek? - kérdezte és elõvette a jegyzetfüzetét. Mivel Harry nem nagyon akart megszólalni így én kezdtem.
- A szokásos gyümölcstorta szeletet kérem kólával. - mondtam, majd Harryre nézte.
- Ömm én egy mézes krémest kérek almalével. - mondta õ is. Katy ezután ott is hagyott minket. Harry még mindig összezavarodva ült velem szemben. Szerintem nem tudta eldönteni hogy féltékeny legyen-e vagy most mi van.
- Harry láttam ahogy néztél minket de nincs okod féltékenynek lenni. Kiskorom óta ismerjük egymást és soha nem néztem rá más szemmel. Õ neki pedig ha bejöttem volna azt úgy is mondta volna már de én azért pár évvel fiatalabb vagyok nála és megsúgom hogy õ az idõsebbekre bukik. - mondtam mire halkan elnevette magát és már sokkal nyugodtabb volt mint pár perccel ezelõtt. Katy hozta is a sütit mi pedig nekiláttunk és elkezdõdött a beszélgetés is...
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top