A reggelem átlagosan indul, mert a kutyám végig nyalta az arcomat. Nagyszüleim szerint mindenféle ocsmányságot elkaphatok, de nekem már ez megszokott. Kimászva az ágyból egyből a tükör elé ugrottam és fejemet fogtam, mert a hajam romokban állt. Gyorsan kifésültem a szénaboglyámat aztán a szekrényem elé futottam, mert barátnőm hamarosan megérkezik és megyünk a vidámparkba. Igen a vidámparkba. Kedvenc nyári időtöltésem. 10 perc ruha dobálás után sikerült össze állítani azt a darabot amit felveszek. Nem sokra rá megérkezett Becca is akinek van hozzánk kulcsa.

- Szia babus - nyomott két puszit az arcomra

- Helló-belló. Indulhatunk? - húztam mosolyra a számat

- Naná! - ugrott fel a babzsák fotelemről ami a kedvenc helye. - Visszük Becky-t is? - mutatott a kutyámra.

- Nem tudom - hümmögtem

- légyszi, ígérem hogy vigyázok rá amíg felülsz arra a forgó ízére - nevetett

- Oké, de csak azért mert szeretlek - öleltem magamhoz

Kisebb rendvágás után el is indultunk a vidámparkba. Amikor végre bejutottunk mind a ketten felnevettünk, mert olyan sokan voltak. Dodzsemeztünk és hullámvasutaztunk egy csomószor. Miután meguntuk akkor kerestünk egy padot ahol leültünk fagyizni. Végre következett a kedvencem amit a barátnőm csak " forgó izé"-nek hív. Hosszas sorban állás után sikerült jegyet vennem és oda mentem az egyik break dance "csészé" -hez ahol egy fejkendős barna hajú és barna szemű igen is helyes srác ült. Kicsit zavarba is jöttem attól hogy rám mosolygott, de bemásztam mellé. Alig-alig forogtunk még amikor megszólalt.

- Ugye bírod kicsi lány?

- Persze, de nem vagyok kicsi lány - fordítottam el a fejem. Nem szeretem ha valaki így hív, mert apa hívott általában úgy. Sokak szerint furcsa egy apától, de sosem álltunk közel egymással a szüleimmel. Gondolatmenetemből a mellettem ülő srác szakított ki azzal hogy hozzám szólt.

- Akkor durcás

- Nem is vagyok az - húztam el a számat

- Taylor Caniff vagyok és te? - dobta megint a cuki

- Alexandra Hills - vettem fel a semleges hangnemem.

Amikor végeztünk akkor futottam a barátnőmhöz, de meglepetésemre Taylor is jött utánam. Becca pedig csak tátott szájjal nézett minket. Hülye szellemei amiket folyton hallucinál. Közelebb mentem a barátnőmhöz és elkezdtem integetni előtte. Pár perc múlva végre észbe kapott és elkezdett beszélni.

- Tényleg a Magcon-os Taylor Caniff áll mögötted? A végét már elharapta, mert Taylor befogta a száját. Amint észre vettem már napszemüveg is volt rajta.

- Többi srác is itt van? - folytatta Becca. Igen, ő hatalmas fangirl.

- Valahol kajálnak. Jöttök ti is? - nézett rám Taylor.

Aprót bólintottam és már sétáltunk is a büfé fele. Körülbelül tizenöt percet sétálhattunk míg oda értünk, de már nem voltak ott. Taylor és én össze néztünk aztán Beccára aki ledermedve állt. Azt hiszem megtalálta a srácokat. A barátnőm azonnal sorolta a neveket: Nash, Cameron, Matthew, Jack Gilinsky, Jack Johnson, Carter, Aaron, Dylan ès egy barátjuk Sam.
Taylorral csak nevetve nèztük vègig. Mindenki bemutatkozott nekem, mert én nem ismerem őket. Becca nagyon élvezi a helyzetet sőt még a kutyám is csak én érzem magam kìvüállònak. Mindenki barátnőmre figyelt szinte ìgy hamar elindultam haza, de nem gondoltam hogy Sam is arra lakik amerre én. Kicsit lihegve, de utòl ért.

- Lexi, mi a baj? - kèrdezte kèt hatalmas levegő vètel közt. Vajon honnan tudja hogy Lexinek becèznek. (?)

- Öhm... Izè... Mennem kell haza - hebegtem- habogtam

- Örültem a találkozásnak. Szia - ment el a másik irányba.

Amikor haza èrtem vacsiztam ès letusoltam. Utána pedig aludtam is.

Jò olvasást nektek remèlem tetszeni fog. :*