Hosszas pakolás után elindultam haza. Amikor a házunk elé értem egy idegen autó állt előtte. Egy kicsit megijedtem. Beléptem a nappaliba abban bízva hogy semmi baj nincs, de a szüleim fogadtak.  

- Üdvözlöm kisasszony - apa ült a fotelban karba tett kézzel.

- Hogy-hogy itt vagytok? - kérdeztem meglepetten 

- Érted jöttünk. Hozzánk fogsz költözni, mert amit tettél tegnap az megbocsájthatatlan - folytatta

- New York-ban kell gyere hátha elmegy a kedved a bulizástól - kapcsolódott be anya is.

- Soha nem fogok hozzátok költözni - sírva futottam fel a szobámba.

Azonnal amit felértem a szobámba kulcsra zártam az ajtót és behoztam a vibert.

me: Éltek még? 😢

Taylor: Kicsim, mi a baj? 

me: A szüleim itt vannak.

Dylan: Az jó, nem?

me: Az lenne, de....

Taylor: De...?

me: elvisznek magukkal. 😢

Taylor: elköltöztök? 

me: Igen.

Dylan: Óó, basszus. 

Carter: Mit búslakodtok? 

Dylan: Lexi elköltözik.

Cameron: Taylor lelépett. tudjátok hova ment? 😧

Dylan: Lexihez vagy futni. 

Cameron:  Baj van?

Carter: Lexi elköltözik és együtt járnak. 

Cameron: Hmm...

Dylan: kössz hogy emlékeztetsz Carter. 

Beccu ☚ : LEXU elköltözik? Nálatok van? Nem veszi fel a telefont

Semmihez és senkihez nem volt kedvem így csak bámult ahogy a srácok kitárgyalják írásban hogy együtt járok Tay-al ami persze nem igaz, de hát ez van. Majdnem álomba sírtam magam amikor meghallottam hogy csöngetnek. Az ajtó mellé leültem és hallgatóztam és Taylor hangját véltem felfedezni.

* Taylor szemszöge *

Öt percnyi csengetés után kinyitották az ajtót végre. Egy kopaszodó, de jó maga viselésű férfit állt szembe velem. Köhintett egyet ebből tudtam hogy beszélhetek.

- Jó napot. Lexi itthon van?

- Ki maga? - kérdezte a férfi 

- Taylor Caniff. A lánya barátja - büszkén húztam ki magamat. 

- Drágám a lányunknak barátja is lett. Haha - nevettek ki

* az én szemszögem * 

- Ajh, most már biztos megyek - sóhajtoztam a tükrömet tartva.

Hallottam ahogy Tay próbálja őket győzködni és olyan szépeket mondott rólam hogy nem tudtam miért sírjak a szomorúságtól vagy a boldogságtól, de ez sem hatotta meg őket, mert egy perc múlva valaki becsukta a  bejárati ajtót. Este kilopóztam amikor már bent voltak a szobájukban és gyorsan lezuhanyoztam. Bevittem Beckyt a szobába és már aludt is, de nekem sehogy sem ment. Viberen a srácok beszélgettek a barátnőmmel és azt néztem.

Taylor: Mindenképp elviszik. 

Beccu ☚ : Hova?

Taylor: New Yorkba. 

Dylan: Nincs is messze. 

Beccu ☚ : Dehogy nincs. 

Cameron: Szerveztessünk oda fellépést.  

Taylor: Nem lenne rossz ötlet, de ha jól emlékszem épp a nyarat élvezzük. 

Cameron: Az is igaz.

Nash: Öcsém ott született. 

Taylor: Nem segítettél, de köszi. 

me: Örültem hogy ismertelek titeket. Sziasztok.

Taylor: Kicsim....😢

Elkezdtem sírni és Becky ezt gondolom megérezte, mert addig nézett rám amíg fel nem engedtem az ágyra. Végül elnyomott az álom.

Nos ez volna a hatodik rész! :)

Bocsi ha kicsit szomorú lett, de azért ne felejtsetek el csillagozni és komizni. A következő résztől lesz meglepetésem. Megjelenik egy új banda benne. :)

Ölel és Puszil 

E,