Sziasztok! Viszonylag rég volt normális rész itt (legalábbis nekem így tűnik), és ezúttal az egyik kedvesebb olvasom kérését hoztam. Jó olvasást hozzá, a véleményeknek meg örülök. 🥰

♡Örökbe fogadtok egy kiskutyát♡

*♡🅱🅰🅴🅺🅷🆈🆄🅽♡*

Párod bekukkantott a hálószobába. Nem tehetett róla, hogy mosoly kúszott finom ajkára az előtte feltáruló jeleneten. Boldogan nézte, ahogy imádnivaló sikolyok hagyták el ajkaidat. Szűkös időbeosztása miatt nem tudott olyan gyakran találkozni veled, mint szerette volna, ezért is lepett meg egy kiskutyával. Baekhyun biztosítani akarta, hogy soha ne legyél magányos, amíg ő dolgozik, még ha már tulajdonképpen volt egy kutyusotok, azonban az már inkább a bátyáé. Felkuncogott, miközben átkaroltad a kiskutyát, szorosan a mellkasodhoz ölelve a lényt, így próbáltad lecsillapítani energikus testét. Felnéztél a kölyökkutyáról, és láttad, amint vigyorgó barátod az ajtókeretnek támaszkodik. Baekkie rózsaszín melegítőnadrágja különböző hosszúságúra volt felcsavarva a vádliján. Kissé riasztó volt a jelenléte, hogy még jóval azután is ott tartózkodik, amikor általában távozott. Párod elégedetten felsóhajtott, és nézte, ahogy ragyogó arcod az állatra szegeződik, akit nagyon imádtál. Kuncogsz, amikor a kölyökkutya kikászálódott a karjaid közül, és ugrált az ágyon, amelyben korábban Baekhyun pihent.

 – Azt hiszem ez mégse volt olyan jó ötlet, de azért remélem tetszik az ajándékom – ugyan tudtad, hogy csak viccel, azonban bizony volt olyan időszak mikor féltékeny volt a kutyusra. De ahogy te, ő is mindennél jobban imádta a kis csöppséget.

*♡🆃🅰🅴🅼🅸🅽 ♡*

Az erős feszültség, amit Taemin távolléte okozott az életedben, újabb heves vitákat váltott ki. Mindketten nem az erőszakos sikoltozással és dühös kijelentésekkel kifejezett szavakra gondoltatok. Különösen Taemin kezdte felismerni, hogy a munkája milyen terhet ró rád, akinek szintén dolgoznia kellett, és úgy érezte, hogy az idő értékes, ha a barátoddal töltöd. Egyikőtök sem jó abban, hogy őszinte legyen az érzelmeit illetően a romantikus érzelmekkel kapcsolatban, ami azt jelentette, hogy elég gyakran veszekedtek. Szerencsésnek érezted magad, hogy Taemin nem fenyegetőzött azzal, hogy elhagy téged, és ő is ugyanezt érezte veled kapcsolatban, akit félt, hogy elveszít. Keresztbe fontad a karjaidat a mellkasodon, és a kanapén heverésztél, miközben egy K-Dráma játszott a tévében, amit Taeminnel terveztél megnézni. Ekkor bukkant fel eszeveszett lénye, egy vékony kutyával.

– Baby, tudom, hogy nem vagy elégedett velem, de megtaláltam ezt a kutyát, és segítenünk kell neki – az éjszaka hátralévő részét a kiskutyával töltitek, aki habozás nélkül mindkettőtök életében a hiányzó kirakós darab lett.

*♡🅹🅾🅽🅶🅸🅽 ♡*

Az ötlet, hogy örökbefogadj egy kutyát egy helyi menhelyről, az egyik első beszélgetésed során merült fel pároddal, így amikor mindketten úgy döntöttetek, hogy végre eljött az ideje, hogy a menhelyre menjetek, a tökéletes családtagot keressetek, mindketten nehezen bírtatok magatokkal. Hasonlóan két gyermekhez, akiknek a vágya az édességboltba menni, te és Jongin szinte berohantatok a helyiségbe, abban a reményben, hogy hazaviheted az általad kívánt kiskutyát. Már minden meg volt otthon amire csak szüksége lehet a kutyusnak, csak éppen az állat hiányzott. A szíved hevesen dobogott a mellkasodban, amikor a munkás elmagyarázta neked és Jonginnak az örökbefogadási folyamatot, de mindketten már utánajártatok az összes információnak, amit közölt. Izgatottan közelítettél a sok kutyához, és a szíved lelassulni kezdett, és ahelyett, hogy hevesebben verne, fájni kezdett a sok kutya láttán, akiknek nem volt otthon és szeretet. Láttad Jongin arckifejezését, és ő is ugyanezt érezte. 

– Nézd oppa, milyen édes – mutatsz egy édesen csaholó kiskutyára.

*♡ 🆃🅰🅴🆈🅾🅽🅶 ♡*

Az örökbefogadási folyamaton te egyedül mentél keresztül, mivel Taeyong dolgozni ment, közeli barátod pedig értesített egy helyi hajléktalan kutyáról a menhelyen, akinek égetően szüksége van a segítségedre. Az egyetlen probléma az volt, hogy soha nem tudtad elmondani párodnak az új családtagok. Taeyong csendesen kinyitotta az ajtót az éjszaka közepén, kimerült arcán mosollyal, ahogy lábujjhegyen végigjárta a lakást, séta közben lerakta a cuccait, és nem tudta visszatartani magát attól, hogy megöleljen, hiszen nagyon hiányoztál neki. De az arcán csak a döbbenet látszott, amikor belépett a hálószobádba, és látta, hogy egy kutyát ölelgetsz és ahelyett, hogy saját pizsamádat viseltél volna, azt az inget viselted, amelyet az ő elveszettnek hit ruha darabja volt. Taeyongnak számára ez nagyobb meglepetés volt, mint a kutya.

– Kicsim, magyarázkodnod kell – felugrottál a hangjára, de amint tudatosult benned, hogy csak a szerelmed az, megkönnyebbülten felsóhajtottál.

*♡ 🆃🅴🅽 ♡*

Szerelmed mindig túlmutat az ajándékokon, ha a számára legkedvesebb emberekről van szó, így amikor a születésnapod közeledett, Ten már hetek óta tervezgette az ajándékodat. Tizenhét évesen elvesztetted gyerekkori legjobb barátodat, aki a kutyád volt, és könnyen ez volt a legnehezebb élmény, amit valaha átéltél. Ten a legközelebbi barátain és családtagjain keresztül hallott a kutyáról, akibe annyira szerelmes voltál, és hetekkel a születésnapod előtt felvehette a kapcsolatot a menhellyel, és elmagyarázta, hogy szüksége van egy olyan kutyára, amelyik hasonló volt, a tiedhez. A fiúk segítettek neki két hétig elrejteni az ajándékodat, ami kaotikusabb volt, mint a meglepetésed tervezése. Baekhyun és Jongin voltak az elsődleges napközis dolgozók, akik panasz nélkül vigyáztak a kutyára, még akkor is, ha a kutya olyan cselekedeteket hajtott végre, amelyekre a legtöbben dühösek lennének. Amikor a tekinteted a lakásban sétáló kutyán esett, könnyek szöktek a szemedbe. Ten vidáman felnevetett, miközben levette a pórázt a kutyáról, mosolyogva, ahogy a kutya egyenesen hozzád futott, a lábad előtt ugrálva. Látta, milyen boldoggá tett, és a kis parti összes résztvevője ujjongani kezdett, tudva, hogy Ten messze felülmúlta az elvárásaidat, és ennél szebb ajándékot semmiképpen sem adhatnak neked.

*♡ 🅻🆄🅲🅰🆂 ♡*

Hosszú, fárasztó napod volt, amikor az este hátralevő részében csak Lucas karjaiban akartál feküdni, hogy megnyugodj, mert a stressz szinted egész nap magas volt. Elkerülted, hogy könnyekben törj ki, miközben hazafelé sétáltál a zuhogó esőben, tudva, hogy Lucas azonnal szeretettel ölel majd magához. A gondolat, hogy a barátod együtt érez veled, amikor a legnagyobb szükséged volt rá, lassan felvidított, de az időjárás még mindig fordított hatással volt rád. Megengedted, hogy egy sóhaj kiszabaduljon ajkaid közül, miközben észrevetted, hogy egy reménytelen kölyökkutya sírt, miközben az emberek elhaladtak mellette. Odarohantál a kutyához, látva, hogy szeme tele van kétségbeeséssel, ahogy az emberek egy pillantás nélkül elhaladtak mellette. Ahogy letérdeltél a kutya elé, fájdalmas érzés öntötte el a mellkasodat, amikor rájöttél, hogy nem hagyhatod őt az esőben. Nem haboztál sokat, óvatosan felszedni az ázó kutyát, és gyorsan hazasiettél.

– Kicsim, miért van kutyád? – ahogy elmagyaráztad Lucasnak, hogy borzalmas napod volt, és úgy tűnt, hogy a kutya ugyanúgy érez, mint te, mosoly formálódott az ajkán, és felugrott, hogy segítsen neked gondoskodni róla.

*♡ 🅼🅰🆁🅺 ♡*

Te és Mark is egyetértettek abban, hogy a fiuk visszatérése volt a legfontosabb a naptárban. Gyakran meglátogattátok egymást, mivel a te csapatod és a SuperM tagjai között leírhatatlan kötelék alakult ki. Egyetlen dologra egyikőtök sem számított, hogy Mark közeli barátja felhívta, és elmagyarázta, hogy a menhelyen, ahol dolgozott, túl sok kutya van, és a túlnépesedés miatt nem akart elaltatni egy állatott sem, ezért vagy felhívta ismerőseit reménykedve, hogy legalább egy kutyust örökbe fogadnak, vagy pedig más menhelyekre tud szállítani pár édes állatot. Mindenki úgy gondolta, hogy te és Mark nyugodtan örökbe fogadhatok egy kutyát. Arról nem is beszélve, hogy édesanyád könnyen segítene, ha egyikőtök sem tudna gondoskodni a kutyáról, a munkátoknak köszönhetően. – Kicsim, örökbe fogadtam az egyik kutyát. Kérlek, ne kiabálj... – kiabálás helyett azonnal beleszerettél a kutyába, akit Mark a mellkasához szorított.