Mondhatnám, hogy szólista kérés ez, hiszen a kis cuki mackó solo-ként is tevékenykedik, de én csak Jongin reakciónak nevezem xd. Nem érzem jónak, és talán picit hosszabb is mint egy reakció, de igyekeztem nem annyira unalmasnak megírni. Remélem tetszik.🥰

 ♡ Legjobb barátok vagytok, de valami miatt csúnyán összevesztek ♡

*♡🅹🅾🅽🅶🅸🅽 ♡*

Egész kicsi korod óta veled vagy, ahogy egyszerre beléptetek az óvoda udvarába. Azóta szinte elválaszthatatlanok vagytok. Kissé sötétebb volt Jongin bőre, ezért elég sokáig az óviban kerülték őt, ám te mindig is nagy szájú voltál és, ahogy szinte egyszerre akartatok a terembe menni, te máris leteremtetted szegény fiút. Természetesen még az nap bocsánatot kértél tőle, anyukádnak hála, és másnap már együtt is játszottatok. És tulajdonképpen neked köszönheti, hogy nem szellemként élte meg az óvoda korszakot. Aztán jött a jól ismert rémálom, ami az iskolát takarta. Addig könyörögtél a szüleidnek, míg egy osztályba írattak Jongin-al. Általatok a szüleitek is jobban megismerkedtek, és ahogy nőttetek édesanyád abban bízott, hogy Jongin lesz az oldalad mellett mint férfi. Csakhogy ti nem így gondoltátok. Vagyis csak ő nem. Az évek alatt, legnagyobb bánatodra te nagyon is megkedvelted őt, nem csak úgy mint egy barátot. Mondhatni már fülig szerelmes voltál bele, csak nem merted elmondani, tekintve, hogy mindenféle jött ment nő megfordult az ágyában. Vagy legalábbis az egyetemen keringő pletykák szerint. Az igazság viszont azt, hogy neked fogalmad se volt milyen éltetett él. Az egyetem kezdése után, rossz társasságba került, ami miatt eltávolodott tőled és csak akkor kereset, ha segítség kellett neki. Éppen ezért határoztad el, hogy szépen elé állsz és kiöntöd neki a szíved. Nos, igen, ez elméletben nagyon jól ment, de a valóságban már kevésbé. Azt hazudtad, hogy még soha nem csókolóztál és mint legjobb barát, ebben neki segítenie kell. Szívesen segített, hogy ne tette volna mikor titkon odáig van érted, csak aztán kiderült a titkod, és nagyon megsértett. Hibának nevezte, azt hogy megismert. Hetek óta történt ez, ám neked még ugyan úgy fájnak szavai, ha nem jobban. Összetörte a lelked jó nagy darabkáját csupán azzal az egy mondattal.

– Én, Én, Én Én nem tudlak kiverni a fejemből,

Isten tudja, hogy próbáltam,

De egyszerűen nem tudok felejteni. – hallod meg az ismerős dalszöveget egyik letargikus estén, miközben a csokis fagyiban folyton bánatod. Az még hagyjál, hogy a szöveg ismerős, de a hang is kísértetiesen hasonlít Jongin-ra. A szóba valamelyik sarkába dobod a fagyit, majd az ablakhoz rohansz.

– Azok az őrült esték,

És minden dolog amit megtettünk,

Én, Én, Én, Én nem tudlak kiverni a fejemből. – nem akartál hinni a szemednek. És a fülednek. Ott állt az ablakod előtt egy félmeztelen Jongin gitárral a kezében folyton ezeket a szavakat énekelve. Hiába szóltál neki nem hallotta, csak a dalra koncentrált, így hát megdobtad őt az első kezedbe akadt dologgal. Ami egy csipkés vörös tanga volt. Egyből felvette fejed az eldobott fehérnemű színék, főleg ahogy Jongin nézett rád, azzal a pimasz mosolyával.

– Gyere már be te isten átka, nehogy meglásson valaki – mutatsz végig kidolgozott felsőtestén, de ő csak nem akart onnan elmozdulni. – A következő amivel megismerkedsz, az a tüzes vas lesz – mordulsz rá, mire fülét-farkát behúzva szalad a bejárati ajtóhoz. Szóhoz sem hagyott jutni egyből neki látott bocsánat kérésének, amint kinyílt az ajtó.

– Figyelj T/N, egy bunkó paraszt voltam. Nem kellett volna azokat mondanom csak tudod, rosszul esett, hogy – és ismét kezdené rád terelni a gyanút de egy torok köszörülés után, inkább nem folytatja – Szeretlek. Nem tudom mikor, vagy hogyan, de ez itt csak érted dobog és – mutat szívére, de folytatni nem tudja, mivel megragadod arca két oldalát és lehúzod magadhoz egy hosszú, szenvedélyes csókra.