· ✧ ⋆ · ✧

VONZÓDÁS
━━━━━━━━━

Finom csókokat nyom a nyakamra, amitől kiráz a hideg, a bőröm pedig libabőrössé válik.
Halkan felsóhajtok, mire hallom, hogy felkuncog mögöttem.

━ Pedig esküdni mertem volna, hogy csiklandós vagy. - jegyzi meg.

Gyűrűs ujjaival végig simít a vállamon, ami csónakos pólóm miatt szabad utat enged neki a bőrömhöz. Egyre jobban átjár a bizsergés.

━ Eddie, bármikor haza jöhet a nagybátyád! - próbálom elhessegetni, miközben megpendítem a gitár húrjait.

Eredendően megakart tanítani pár akkordot, de aztán (egészen véletlenül) talált valami sokkal érdekesebb szórakozást önmaga számára, na meg persze... számomra is.

━ Késő estig dolgozik. - morogja a bőrömre, én pedig önkéntelenül is teret engedek a csábító szavainak. - Antonov, tudod, hogy nem muszáj megtennünk, ha nem akarod... De nagyon-nagyon remélem, hogy akarod. - teszi hozzá és érzem, hogy kihúzza a kezemből a gitárt, miközben már az arcomat csókolja.

━ Folytasd! - sóhajtok fel, és hátulról beletúrok a hajába. Azokba a barna, göndör fürtökbe, amiket legszívesebben már úgy cibálnék...

Amióta nem hivatalosan együtt vagyunk, folyamatosan egymásnál lógunk.
A Mama először nem volt elragadtatva, hogy egy rocker srácot vittem haza, de mivel látta, hogy jelentősen boldogabb vagyok, mióta Eddie a képbe került, nem szólt egy rossz szót sem. Sőt, még vacsorára is meghívta őt.

━ Telhetetlen. - morogja az ajkaimra, majd maga alá húz, én pedig belesüppedek a matracába.

━ Kanos. - kontrázok, mire mindketten elmosolyodunk a csók közben.

Eddie mellett végre nem érzem magamat annyira különcnek. Mintha... haza találtam volna, amióta az életem részese.
Kevésbé vagyok... egy szuper fura csaj, akit mindenki kerül.

━ Annyira gyönyörű vagy. - húzza le rólam a pólómat, miközben én is megszabadítom a sajátjától.

━ Tudom. - felelem magabiztosan, de belül nagyon is félek. Nem attól, hogy nem lesz jó, vagy mert megbánom. Azért, mert nem akarok neki csalódást okozni. Azt szeretném, hogy jól érezze magát.

━ Ha fáj, vagy bármi baj van... - mondja két csók között, miközben a nyakamra tér. - Azonnal szólj, oké? - kérdezi és felnéz, hogy lássa a félhomályban a szemeimet. Megakar győződni arról, hogy biztos akarom-e.

━ Oké. - válaszolok mosolyogva. - Viszont van egy feltételem. - fogom meg az állát és magamhoz húzom egy hosszú, nyelves csókra, amitől érzem, hogy nagyon is beindul odalent.

━ Bármit kérhetsz. - lihegi az ajkamba.

━ Ne fogd vissza magad! - mosolyodok el ravaszul, majd felnyomom a csípőmet, hogy találkozzunk, amitől felnyög és lehunyja egy pillanatra a szemeit.

━ Azért... nem kapsz meg ilyen gyorsan. - feleli visszavágva és szép lassan becsúsztatja a kezét a cicanadrágomba. Úgy vonz magához, akár egy mágnes. Megérzem, ahogy az ujjaival a bugyimat kezdi el simogatni, majd éppen benyúlna alá amikor... Egy hangos sikoltást hallunk nem messze a lakóépület mellől. - Jézus Krisztus! - mondja idegesen, és kihúzza a kezét a nadrágomból, majd lemászik rólam.

Magamra kapom a pólómat, vagyis Eddie pólóját és követem őt. Hevesen ver a szívem továbbra is, hiszen a testem még mindig iszonyatosan izzik és vágyom Eddie érintésére. Konkrétan epekedek azért, hogy jöjjön vissza és érintsen meg, de jelenleg van egy sokkal égetőbb problémánk.

━ Maradj itt! - mondja, miközben ki akar lépni az ajtón egy szál farmerkabátban és nadrágban, de megállítom.

━ Eszednél vagy? - kérdezem meg, miközben felkapom én is magamra a kabátomat. - Csak úgy fejjel a bajnak? Van zseblámpátok?

Mintha észbe kapna, visszasiet a szobájába és kihoz két lámpát, majd az egyiket a kezembe nyomja.

━ Valami fegyverszerűség sem ártana. - jegyzem meg, mire megforgatja a szemét és fegyver híján felkapja a tévé mellől a baseball ütőt, ami feltehetőleg a nagybátyjáé. Nem azért, de Eddie nem egy baseball játékos alkat.

Végül kettecskén vágunk neki a sötétnek, hiszen valakinek lehet segítségre van szüksége.
Bekapcsoljuk a zseblámpáinkat, de az enyém enyhén villog. Valószínűleg már lemerülőfélben van benne az elem. Ami pech, mert már korom sötét van. Ezért is gyűlölöm a telet. Mindig gyorsan ránk száll az este.

━ Lehet éppen felébredt valahol egy sárkány. Mi van ha úgy járunk, mint Bilbóék a Hobbitban? - kérdezi ide-oda pillantva.

━ Te egy igazi kocka vagy, Munson. - forgatom a szemeimet, miközben próbálok életet lehelni a zseblámpámba.

━ Én legalább nem titkolom. - von vállat egy vigyorral az arcán. Felém világít a lámpával.
- Mondd, hogy ez nem indít be téged!

━ Maradj már, lehet valaki élet-halál krízisben van, te pedig poénkodsz! - dorgálom le, de nem tudom lehervasztani az arcáról azt az önelégült mosolyt. Istenek, az a mosoly lesz egyszer a halálom.

Már éppen megszólalna, amikor ismét meghalljuk a sikoltást. Eddie-ék háza közeléből jön. Visszasietünk, de egyből meglátjuk a szemben felkapcsolódó lámpákat.

━ Ki lakik ott? - kérdezem tőle, de nem felel azonnal. Gondolkozik.

━ A nevét nem tudom, de egy vörös hajú csaj. - mondja. - Ami azt illeti, elég sokat sikonyál mostanában. - kapcsolja ki a lámpát, majd visszalép az ajtajukhoz.

Először nem ugrik be, csak amikor meglátom, hogy egy nő kijön a házból, oldalán egy fiatal lánnyal, akit kihoz levegőzni. A vörös hajú lány az, aki nem más, mint Max Mayfield.
Oda akarok menni hozzájuk, de Eddie elkapja a kezemet. Értetlenül pillantok rá, de csak megrázza a fejét.

━ Most már jól van. - nyugtat higgadtan.

━ Sikított, Eddie. - felelem visszanézve a lányra. - Aki sikít, az nincs jól.

Nem mondd semmit, de nem enged el. Közelebb húz magához és átöleltem. Simogatni kezdi a hajamat. Mindketten Maxéket nézzük.
Valahol túlságosan ismerős a helyzet.
Mostanában engem is egyre több rémálom gyötör, és ha Eddie, vagy Robinék nincsenek velem, azon kapom magamat, hogy szorongok és van, amikor hallucinálok is.

━ Haza kellene mennem. - mondom csendesen, amikor visszamegyünk a lakóautóba.

━ Nem akarom, hogy haza menj... - morogja az ajkaimra a szavakat. Mintha ezzel egy pillanat alatt elfeledtetné velem az imént történteket. Teljesen megbabonáz. - Maradj itt velem! Maradj velem, Neva...

━ Maradok. - felelem lehunyva a szemeimet.

Aznap este lefekszem Eddie Munsonnal.
Egy percig sem bánom meg. Olyan, mintha teljesen felszabadítana.
Ezután a karjaiban alszom el, és úgy érzem, hogy minden rendben van. Hogy már soha nem történhet semmi rossz... Aztán hatalmasat tévedek.