·             ✧               ⋆              ·          ✧

KÖVETKEZMÉNYEK
━━━━━━━━━

━ Engedj be! - dübörög valaki az ablakomon. Elkap a frász, de amikor meglátom Eddie-t, megnyugszom. Beengedem az ablakomon. - Mégis mi a fészkes fene volt ez az egész a... - be sem tudja fejezni, ugyanis egyből letámadom.

Megcsókolom és nem hagyom szóhoz jutni. Valahogy csak... szükségem van rá.
Az érintésre, a szavaira, a szörnyű vicceire, a szexre. Arra az Eddie-re, akit csak én látok, aki csak az enyém. Akinek én vagyok az egyetlen, amikor csakis velem van.
Nincs színjáték, nincs hencegés vagy bármi más. Csak mi.

━ Neva! - szakítja meg a csókot és elkapja a kezeimet, hogy ne tudjak a hajába túrni. Nem nézek rá. Tudom, hogy eszelősnek tűnhetek, amiért behúztam valakinek, elszöktem a suliból, aztán most leakarok vele feküdni hirtelen.

━ Nem akarok róla beszélni! - mondom végül, hátha annyiban hagyja, de most nem teszi ezt.

━ Te sosem akarsz semmiről sem beszélni! - emeli meg az államat, hogy arra kényszerítsen, hogy a szemeibe nézzek.

━ Ha én beszélek, abból csak a baj van.

━ Ha nem beszélsz, akkor meg általában behúzol valakinek. - feleli visszavágva.
Lehunyom a szemeimet és lenyelem a feltörni készülő szavaimat, amiket jobb, ha nem mondok ki neki mérgemben, hiszen később nagyon-nagyon megbánnám.

━ Keresnek engem? - terelem a témát.

━ Nem hinném. - simogatja meg a hajamat. Szeretem, amikor ezt csinálja. Megnyugtat vele.
- Gondolod, hogy bántanának egy lányt?

━ Fogalmam sincs. Rám tudod, hogy milyen szemmel néznek... - harapom be az ajkamat és inkább nem fejezem be a mondatot. Ismét megemeli a fejemet.

━ Te vagy a legnagyszerűbb lány, akit ismerek. Ezt sose felejtsd el!

━ Külön világban élünk, Munson. - sóhajtok fel.

━ Nekem ugyanannak tűnik, Antonov. - feleli elnevetve magát, majd megcsókol.

Érzem, ahogy a testem bizseregni kezd. A mellkasomat melegség járja át. Szeretném azt hinni, hogy ez a pillanat örökké fog tartani. Eddie mellett akarok lenni, mert vele biztonságban vagyok.

Nálunk marad egész nap, és este pedig a Mama elkészíti a vacsorát. Eddie úgy tömi magát, hogy Austin megbotránkozik rajta, de nagyon is bírja. Titkolni sem tudná mennyire.

━ Hallom volt egy kis zűr a suliban. - sandít felém a Mama. Eddie kezében megáll a villa, én pedig félrenyelek.

Nem hazudhatok neki, de az igazat sem mondhatom el. Hogy venné ki magát, ha azt mondom, hogy behúztam valakinek?

━ Milyen zűr? - kérdezem inkább.

━ Ma megkeresett Mr. Carver a kórházban délután. Azt mondta, hogy megütötted a fiát.

Eddie kiköpi a narancslevet, amit éppen iszik. Bocsánatot kér és megtörli a száját.

━ Eléggé szíven üthette ez Mr. Carvert, ha hangosan kimondta, és elment magához panaszkodni. - jegyzi meg azért Eddie, de halványan elmosolyodom. A Mama szigorú arcát látva viszont lehervad az arcomról a mosoly. Pedig Eddie-nek tényleg igaza van. Elég gáz, ha egy fiú apja ilyet mondd...

━ Ez nem vicces, Neva! Egyáltalán nem az. Fel akarnak jelenteni téged! Elment az eszed, édes lányom?! - emeli fel a hangját és mind elhallgatunk. Austin nem néz rám.

━ Csak megvédte magát, Asszonyom. - próbál segíteni Eddie, de ezzel ront a helyzeten. A Mama ránéz. Az orrlyukai kitágulnak mérgében. Őszintén, még sosem láttam ilyennek őt.

━ De, nagyon is probléma ez, Mr. Munson! - direkt nem a keresztnevén szólítja, és magázza. - És ne szóljon bele, hogyan reagálok arra, hogy felakarják jelenti a lányomat testisértés miatt!

━ Jézus Krisztus, de hiszen csak behúzott neki egyet! Ráadásul megérdemelte! - fakad ki Eddie, mire a Mama felkel az asztaltól.

━ Valószínűleg te tanítottad ilyen vadságra, nem igaz? - rivall rá már letegezve őt. Megrémülök.

━ Mama, fejezd be! Ne beszélj így Eddie-vel! - szólok rá. El sem akarom hinni, hogy mindez megtörténik. Azt, hogy a Mama így viselkedik. Sosem volt ilyen...

━ Most menj el, Eddie! - mondja rá sem nézve a fiúra.

━ Maradni fog! - mondom farkasszemet nézve a saját anyámmal, aki szinte kifordul önmagából a szemem láttára.

━ Nem kislányom. Ez az én házam, én dolgozom ki a belemet azért, hogy itt élhessünk! Úgyhogy én hozom a szabályokat is! - emeli fel még jobban a hangját, és már szinte kiabál velem.

━ Pont úgy beszélsz, mint Ő! - mondom idegesen. - Mint az a rohadék apám!

Fel sem fogom mi történik, csak amikor megérzem az égő arcomat. Megfagy körülöttem a levegő. A Mama megütött engem. Csak úgy egyszerűen... pofon vágott.

Megragadom Eddie kezét és kirohanok vele a házból. Beszállunk a kocsiba és a rosszallása ellenére is, elindulunk.
Még hallom, ahogy a Mama utánunk kiabál, de nem érdekel.
El akarok tűnni.

Eddie megfogja az ölembe pihenő kezemet és megszorítja. Ismét sírni kezdek. A világom szépen lassan összeomlik körülöttem. És az egyetlen állandó ember benne, valaki olyan, aki már nem sokáig lehet velem.
Ám mindezt akkor még csak nem is sejtem.