Az éjszaka kellemes hűvös szellője, hamar meghozta a hajnalt. Hoseok Hyungwon mellkasára feküdt, és egy levéllel játszott. Élvezte ezt a csöndet, amit néha-néha csak pár mondattal törtek meg. Ellentétben Hyungwonnal.

Az ő szíve hevesebben dobogott, az atlétáénál aki lefutotta a maratont. Attól félt, hogy a rajta fekvő meghallja a nagy kalapálást és rákérdez. Abba pedig a magasabb belehalna.

Nem tudja, mikor vagy épp hol kezdődött.

Lehet, hogy a kosárpályán, mikor Hoseok védte meg, a utca néhány suttyó gyerekétől.

Vagy mikor, az idősebb annyira félt a tetőn, hogy muszáj volt a barátja kezét megfogni.

Vagy...mikor először rámosolygott...azzal a négy fogával ami akkora már megvolt mikor találkoztak.