Emily Cook

A telefonom csörgésére ébredtem fel másnap reggel.

- Tessék! - szóltam bele álmos, rekedt hangon.

- Szia, szépségem! - hallottam meg a jól ismert, annyira imádott mély hangot.

- Szia. - köszöntöttem mosolyogva, és egyből fel is ébredtem.

- Mi ez az álmos hang? - nevetett - Csak nem felébresztettelek? Ne haragudj.

- Semmi baj. Mennyi idő van? - kerestem a tekintetemmel a fali órát.

- Dél. - nevetett tovább.

- Te jó ég! - tértem magamhoz teljesen - Hogyan tudtam eddig elaludni.

- Valami szépet álmodtál, biztos.

- Lehet. - mosolyodtam el, és egyből tudtam, hogy mire céloz - Mi újság?

- Csak rád gondoltam, és hallani szerettem volna a hangodat. - ismerte be, és a hangján hallottam, hogy újra visszatért a szégyellős Harry.

- Jól aludtál? Mikor keltél?

- Nyolckor, és eddig még sosem aludtam ilyen jól. Legalábbis nem mostanában.

- Ennek örülök.

- Ezt neked köszönhetem.

- Ennek még jobban örülök.

- Öhmmm... Mondd csak!Mit csinálsz ma?

- Nem tudom. Tanulnom kellene, mert lesz egy dolgozatom jövő héten.

- Ohhh... Pedig reménykedtem benne, hogy láthatlak.

- Lehet róla szó.

- Az szuper lenne.

- Magamhoz térek, elkészülök, aztán kettőkor találkozhatunk, ha az neked jó.

- Persze, hogy jó. Alig várom, hogy lássalak. Kettőre ott vagyok érted.

- Oké, de...

- Tudom! - vágott közbe - Az utca végén várlak.

- Oké. - mosolyodtam el - Szia.

- Szia, szépségem! - köszönt el, majd kinyomtam a telefont.

Mosolyogva keltem ki az ágyból, és magamra kaptam egy farmert, és egy pulcsit.

- Jó reggelt! - köszöntem az anyámnak, mikor beléptem a konyhába.

- Nem igazán mondanám ezt reggelnek. - nézett rám játékosan - Hogy telt a tegnapi randi?

- Tessék? - kérdésétől megfagyott bennem a vér is. Tud róla?

- Hát a randid, Dylan-nel. Mikor megérkeztünk, Jade azt mondta, hogy vele vagy.

- Jaaaaa! - igen. Nagyon jó volt. Jól éreztem magam. - hazudtam. Pontosabban nem is hazudtam, mert jól éreztem magam, csak nem Dylan-nel. Mikor megjöttem, anyáék már ágyban voltak, és Jade már otthon.

- Valóban? - mosolygott rám, és valami furcsa volt a nézésében.

- Aha. - győzködtem.

- És miért keresett Dylan telefonon, ha egyszer veled volt?

- Tessék? - a torkomban azonnal egy hatalmas csomó nőtt.

- Dylan hívott, mert a mobilodon nem ért el.

- A francba. - hajtottam le a fejemet.

- Harry-vel voltál? - tette fe a kérdést, mire én ijedten néztem rá. Azt hittem, hogy dühös lesz, de helyette csak egy apró mosolyt láttam az arcán.

- Apa? - néztem körbe.

- Kim-mel elmentek a boltba.

- Oké. - fújtam ki a levegőt, és leültem az asztalhoz - Igen, Harry-vel voltam.

- Valahogy sejtettem.

- Tényleg?

- Persze. A nyaralás óta szerelmes vagy belé. Az anyád vagyok, és ismerlek. Láttam rajtad, hogy szenvedtél, de napok óta egyre jobban vagy. Azt hittem, hogy Dylan miatt, de aztán tegnap este rájöttem, hogy mi az igazság. Aztán mikor megláttam ezt, már biztos voltam benne. - elém tolta a tabletet, amin egy cikk volt megnyitva.

"A napokban debütált a One Direction vadiúj száma, a Summer Love. Akkor még azt találgattuk, hogy vajon melyik tag lett olyan szerelmes a nyár folyamán, hogy ez egy dal megírására ösztönözte. A tegnapiak után most már tudjuk, hogy ez nem más, mint Harry Styles. A szívtipró tegnap este egy romantikus vacsorán mutatkozott meg a titkozatos lánnyal. Szemtanúk szerint a sztár teljesen odavan kedveséért, és minden mozdulatát és szavát leste az este folyamán. Vajon ki lehet az a hölgy, aki ennyire magába bolondította a mindig nőcsábász, és szoknyavadász hírében álló Harry-t? Van valami köze ahhoz a lányhoz, akivel szóba hozták a nyaralása után? Reméljük, hogy hamarosan kiderül!"

- Te jó ég! - csúszott ki a számon - Ez eszembe sem jutott... Mármint nem is gondoltam arra, hogy erről írhatnak.

- Világsztár. Szokj hozzá, ha vele akarsz lenni. - mondta könnyedén anyám.

- Nem vagy dühös?

- Dühös? Miért lennék az? - nevetett ki.

- Azt hittem, hogy azt mondjátok majd, hogy ne találkozzak vele.

- Kicsim. Azt nem mondom, hogy apád örülni fog neki, de én nem vagyok ellene. Egyáltalán nem. Harry rendes fiú, ezt már megmondtam a nyaraláson is. Volt egy kis kilengése, és talán maga sem volt tisztában azzal, hogy mit akar. De most mutatkozott meg veled ország világ előtt. Nem fog többet letagadni.

- Tudom. - bólintottam, és teljes mértékben így is gondoltam.

- Magadra hagylak, olvasgasd kicsit a hozzászólásokat is. - kacsintott rám, és kiment a konyhából.

Úgy tettem, ahogy mondott, és lejjebb görgettem a kommentekig.

"Vééééégre! Végre boldog! Remélem, hogy ez a lány a tökéletes számára, és Harry olyan boldog lesz, mint még soha."

"Ki ez a csaj? Nagyon kíváncsi vagyok rá. Biztos, hogy nem valami híresség, mert arról már tudnánk. De talán ez jobb is így."

" Csak nehogy Harry-n keresztül akarjon hírnévhez jutni"

"Szerintem ez a lány az a lány, akivel Harry együtt nyaralt. Elvégre minden jel arra utal, hogy ismerik egymást. A csaj legjobb barátnője Liam csaja. Csak nekem világos az egész történet?"

"Egyet értek, ez tuti, hogy Emily. Harry csak azért tagadta le, hogy ne zaklassa mindenki. Mi meg bántottuk szegény lányt. Úgy szégyellem magam! :("

"Habár a szívem megszakad, hogy életem szerelmét mással látom, de örülök nekik. Sok boldogságot."

"Már most utálom ezt a csajt! Remélem, hogy csak egy újabb fellángolás!"

"A sok negatív kommentelőnek: Örüljetek már egy kicsit! Harry végre boldog lehet! Nekem is fáj, de nagyon örülök nekik!"

Még percekig olvasgattam a véleményeket, egyaránt a jókat és a rosszakat is. De inkább csak jókat találtam, ami nagyon jó érzéssel töltött el. Sokan rájöttek, hogy én vagyok az a bizonyos titokzatos lány, és bocsánatot kértek, bízva, hogy talán olvasom a soraikat.

Az olvasásból a csengő hangja zökkentett ki.

- Nyitom! - kiáltottam anyámnak, és az ajtóhoz siettem.

- Szia! - köszönt az ajtóban álló fiú.

- Dylan! - csak ennyi szaladt ki a számon, meglátva az érkezőt.

- Beszélhetünk? - kérdezte félve.

- Öhm... Persze, gyere be! - bólintottam, és utat engedtem neki. Azt hiszem, hogy egy hoszzú, kínos beszélgetés következik.