Emily Cook

- Kérdezhetek valamit? – tettem fel félve a kérdést Jade-nek, mikor az utolsó óra előtt a szekrényemből szedtem elő a könyveimet.

- Persze. – nézett rám komolyan, és figyelmesen várta a kérdésemet – Baj van? Nehogy azt mondd, hogy este nem érsz rá.

- Neeeem. Nem erről van szó. – igazság szerint örültem is, hogy bulizni megyünk, mostanában nem volt részem semmi ilyesmibe. Oké, ott volt Niall szülinapja a hétvégén, de nem igazán éreztem jól magam. Most viszont, hogy végre tisztázódott a helyzet, és Harry-vel is barátok vagyunk, tényleg rám fér egy kis jó kedv.

- Ismersz egy bizonyos Dylan Porter-t? – nyögtem hát ki közömbösen, vagyis próbáltam az maradni.

- Ahaaaa! – Jade-ből pont azt a reakciót váltotta ki a kérdésem, amitől féltem. Kajánul rám mosolygott, és összehúzta a szemeit. – Tuti pasi. Most került be a focicsapatba, és az a test.... Ahhhhh.

- Héééé! – szóltam rá nevetve – Neked barátod van, nem?

- Tudom. Liam a legtutibb pasi, de nézni lehet, nem? Ő is megbámul egy jó csajt. Különben meg... Attól, hogy fogyókúrázol, az étlapot még megnézed, nem?

- Te bolond vagy. – nevettem el magam.

- Miért kérdezel róla amúgy?

- Nem... Semmi különös. Csak beszélgettem vele, és elég rendes volt. Pontosabban, mikor Bree megint beszólt az órán, Dylan megvédett.

- Tényleg? – esett le Jade álla.

- Aha. Nem hittem volna, hogy valaki szembe mer szállni vele. – gondolkodtam hangosan.

- Tetszik a srác. – barátnőm mondata inkább kijelentés volt, mint kérdés.

- Nem.

- Dehogynem. Bejön neked, ne hazudj!

- Nem gondoltam rá így. Talán azért keltette fel az érdeklődésemet, mert kedves volt velem. – rántottam meg a vállamat.

- Vagyis tetszik. – kacagott Jade.

- Kuss! – néztem rá szúrós pillantással.

- Nocsak! – csillant fel vidáman Jade szeme – Itt van a lovagod. Úgy tűnik, hogy kölcsönös a vonzalom.

- Sziasztok! – lépett mellénk az említett fiú. Egyáltalán nem volt szégyenlős, ahogy azt észrevettem.

- Szia! – köszöntem neki, és éreztem, hogy elvörösödök. Jade természetesen egyből elkezdte a beszélgetést, ahogy az tőle megszoktam már.

- Szia! Jade vagyok, Milly barátnője. – nyújtotta felé a kezét – Te pedig Dylan, ugye?

- Igen! – úgy látszik a fiút meglepte barátnőm közvetlen természete.

- Éppen rólad volt szó. – bukott ki a mondat Jade száján, amitől nekem leesett az állam. Ez most komoly? Tényleg ezt mondta? Éreztem, hogy az arcomba száll minden csepp vér a testemből, és nem mertem Dylan-re nézni.

- Igen? – éreztem, hogy a srác engem néz.

- Aha. Milly mondta, hogy megvédted attól a hisztis libától. – bólogatott Jade. Húúú! Legalább nem azt mondta, hogy éppen arról volt szó, hogy milyen jó pasi.

- Bree egy idióta. – rántotta meg a vállát Dylan, és felém fordult – Ezt a töriteremben hagytad. – nyújtotta felém a jegyzetfüzetemet – Edébszünetben elfelejtettem odaadni. Olyan gyorsan leléptél.

- Köszönöm! – mosolyogtam rá, és most először a szemébe néztem. Aztaaaa... Csodás szemei vannak.

- Nincs mit. – mosolyodott el, aztán mintha egy kicsit zavarba jött volna. Most először. – Igazából lenne egy kérdésem.

- Mondd csak! – bíztattam.

- Nem lenne kedved ma este beülni velem valahova? – nyögte ki végre.

- Öhmmmm... - hirtelen nem tudtam, hogy mit mondjak. Most tényleg randira hívott? – Ma estére már van programom. Sajnálom. – húztam el a számat.

- Nem akarok közbe szólni... - hallottam meg Jade hangját, és már előre féltem, hogy mit fog mondani – De ha van kedved, akkor eljöhetnél este Milly szülinapi bulijára.

- Születésnapod van? – fordult újra felém Dylan.

- Igazából holnap lesz. – ismertem be – De ma lesz a "meglepetés" bulim. – emeltem fel a kezeimet, és idézőjelet formáltam.

- Meglepetés? – nevette el magát, és kivillantotta hófehér fogait – És te tudsz róla?

- Minden éven rájön. – mondta bosszúsan Jade.

- Szívesen elmennék. – húzta ismét mosolyra a száját Dylan.

- Rendben. – bólintott Jade, majd elővett egy papírt és egy tollat – Itt a cím. – nyomta Dylan kezébe – Mi kilnec után már tuti ott leszünk.

- Szuper! Akkor este! – mutatta fel a papírt, majd miután rám pillantott, magunkra hagyott a folyosón.

- Neked teljesen elment az eszed? – szóltam barátnőmnek ideges és zaklatott hangon, mikor Dylan már hallótávolságon kívül volt.

- Miééééért? – nyafogta Jade – Olyan cuki, és legalább lesz egy jó estéd. – kacsintott rám, majd a csengő hallatára elindult az órájára. Én még mindig ez elmúlt percek hatása alatt álltam, úgy követtem barátnőmet a közös angol órára.

- Annyi csini cuccod van, Milly! – nyavalygott Jade, miközben derékig elmerült az egyik szekrényemben. Tényleg rengeteg szép, és csinos ruhám van, de sajnos ritkán adatik meg, hogy fel is vegyem őket. – Mit fogsz felvenni?

- Asszem, hogy ezt! – válaszoltam, mire Jade rám kapta a tekintetét.

- Ez irtó dögös! – nézett végig rajtam, ugyanis már belebújtam a kiválasztott szerelésbe. Egy rövidujjú, fekete csipkefelső volt rajtam, ami a köldököm fölé ért. Hozzá pedig zöld, levél mintás miniszoknyát húztam, egy sima, fekete magassarkúval.

A hajamat kibontottam, és nagy hullámokkal dobtam fel. A sminkem pedig nem állt többől, mint alapozó, szemhéjtus, és szempillaspirál. – Dylan meg fog őrülni, ha meglát ebbe.

- Ne is mondd! – tekertem meg a fejemet – Miért kellett meghívnod?

- Mondtam már! Legalább jól érzed magad egy tuti pasival.

- Olyan hülye vagy! – nevettem el magam – Nem gondolod, hogy egyből beengedem az ágyamba, ugye?

- Miért? – húzta fel a vállait Jade, de aztán egyből nevetni kezdett. Én felé dobtam egy párnát, ami éppen a kezemhez legközelebb volt.

- Harry után most egyelőre elegem van a pasikból. – mondtam lazán.

- Úúúúúú! Tényleg! – kiáltott fel barátnőm – Kíváncsi leszek az arcára, mikor meglátja körülötted legyeskedni Dylan-t.

- Miiii? – fordultam felé szélsebesen – Harry is ott lesz?

- Gondolom... – rántotta meg a vállait – Miért? Baj? Barátok vagytok nem?

- Aha. Csak... – akadozott a szavam. Ez eddig eszembe sem jutott. – Csak nem tudom.

- Mikor szóltam a többieknek a buliról, ő is ott volt. Nem mondhattam neki, hogy ő ne jöjjön.

- Oké. – sóhajtottam.

- Zavarni fog?

- Nem. Nem baj.

- Igazából az a baj, hogy mi lesz, ha meglát Dylan-nel, ugye? – kérdezte Jade halkan.

- Harry nem jelen nekem semmit. – tekertem a fejemet, és próbáltam meggyőzni Jade-et. Vagy inkább magamat?