Emily Cook

- Emily Cook! – hallottam meg a kiáltást, miközben a szekrényemben pakolásztam.

- Igen? – fordultam közeledő barátnőm felé.

- Az anyád legalább ezerszer hívott az este. Megmondanád, hogy mégis merre jártál?

- Öhm... - éreztem, hogy égni kezd az arcom – Liam-mel voltam. – mondtam halkan.

- Miiiiiiiii? – ordított még hangosabban – Nála voltál?

- Nem. Valami régi házban, amit még a banda használt. Azt mondta, meghúzhatom ott magam néha, ha úgy érzem, hogy sok a zaklatás. Segítettem neki takarítni, aztán filmeztünk, közben pedig elaludtunk. Ennyi. – zártam le gyorsan a témát – Ja, és most ő hozott suliba. – tettem még hozzá.

- Amit gondolom mindenki látott. – mondta unottan.

- Hát egy páran, igen. – bólintottam elhúzott szájjal.

- Na, nem baj. Legalább többet nem zaklatnak. – rántott egyet a vállán – Amúgy most... te és ő... ti ketten... együtt? – érdeklődött dadogva. Miért nem mondja ki simám?

- Nem. – tagadtam le gyorsan – Dehogy! Csakis barátok vagyunk.

- Biztos?

- Perszeeee.

- Biztos?

- Jade! Hányszor mondjam még? – nevettem el magam – Amúgy, meg miért is érdekel ez téged ennyire?

- Csak... - kezdte akadozva – Csak érdekel... Mert a legjobb barátnőm vagy, és érdekel, hogy mi van veled...

- Na, ne mondd! – húztam fel a szemöldökömet, és csak most esett le, hogy honnan fúj a szél – Tetszik neked Liam?

- Miiii? – nevetett, és egyre hangosabban kezdett beszélni – Te beteg vagy?

- Jól van, na! – védekeztem, kezeimet felemelve. Lezártnak tekintettük a témát, de engem nem győzött meg ezzel a tagadással. – Milyen órád lesz?

- Töri. – mondta undorodva – De legalább te is ott leszel. Jut eszembe... Észrevetted, hogy mióta megérkeztünk, még senki nem szólt be? – nézett körbe gyanúsan.

- Nekem mondod? – kérdeztem megkönnyebbülve, miközben előkotortam a telefonomat, hogy töltőre rakhassam az osztályban – El sem tudod képzelni, mennyire jó, hogy még nem kaptam forró kávét a nyakamba.

- Talán megbékélnek végre! – bíztatott barátnőm, és helyet foglaltunk a teremben.

- Te jó ég! – forgattam meg a szememet, mikor bekapcsoltam a telefonomat, és megláttam a nem fogadott hívásokat, és üzeneteket. Hoppá! Ez most jött.

"Szia szépség! Ma egy újabb takarítás? Veszek pár dolgot a felújításra szoruló részekhez, ha benne vagy. – L. „

- Ki az? – nézett kíváncsian Jade – L? Liam?

- Aha. – bólintottam mosolyogva. Milyen édes, hogy már most eszébe jutottam. Hiszen nemrég tett le a suli előtt.

- Pfff... - dőlt hátra unottan – Még hogy nincs semmi köztetek.

- Tényleg nincs! Csak barátok vagyunk, és sokat segít nekem.

- Barátnak itt vagyok én.

- Tudom, Jade! – öleltem meg magamhoz, de ő eltolt magától – Te vagy a legjobb barátnőm, de jó vele lenni.

- Ja... Oké. – rántotta meg a vállát.

- Figyelj csak... - jutott eszembe egy remek ötlet – Mi lenne, ha ma eljönnél velem, és segítenél a házban rendezgetni?

- Tényleg? – ugrott fel hirtelen, és izgatottan nézett rám – Az remek lenne!

- Szuper! Akkor suli után?

- Aha. – bólintott boldogan, majd hirtelen gondolkodóba esett – Öhm... És csak ketten leszünk?

- Szerintem Liam is jön. – mosolyogtam rá, mert tudtam, hogy arra kíváncsi igazából – Baj?

- Öhm... Nem, dehogy! – felelte zavartan. Jade legnagyobb megkönnyebbülésére bejött a tanár, így nem tudtuk folytatni a beszélgetést. Sunyiban még gyorsan írtam vissza Liam-nek, majd megpróbáltam az órára koncentrálni.

Órák után olyan szélsebesen indultam el a kijárat felé, amennyire csak tudtam. Gyorsan le akartam lépni, de sajnos nem úgy jött össze, ahogy terveztem.

- Szia, Emily! – hallottam a hátam mögül, és megéreztem egy kart, rákulcsolódni az enyémre.

- Mit...mit akarsz? – néztem gyanakodva a rajtam csimpaszkodó lányra.

- Mondd csak! Nincs kedved ma délután velünk lógni? – hatalmas mosolyt varázsolt az arcára, és csak úgy csillogtak a hófehér fogai. A szőke, hosszú haját pedig természetesen ide-oda dobálta.

- Én? Lógjak veled, és az utánfutóiddal? – néztem rá kikerekedett szemekkel. Őszintén szólva, mikor elsős voltam, mindent megadtam volna azért, hogy Bree Ross-szal, az iskola legmenőbb csajával, egyben vezető pom-pom lányával lóghassak, de azóta felnőttem, és egyáltalán nincs szükségem olyan barátokra, mint amilyenek ők...már ha lehet Bree és a barátnői kapcsolatát barátságban nevezni. Inkább hívnám érdekkapcsolatnak. Bree-nek van pár személyi szolgája, a lányok pedig kaphatnak egy kis hírnevet ez által. De mit ér ez az egész? Nem fog tovább tartani, mint negyedik év végéig, aztán mikor elballagunk innen, mindennek vége lesz. Legalábbis az ő kapcsolatuknak biztosan. Ezzel szemben pedig Jade és az én barátságom igaz, és örök. Mi mindig ott voltunk, és ott is leszünk egymásnak.

- Nanáááá! – nyavalyogta Bree, és magához ölelt. Legyünk legjobb barátnők. Te és én! – mutatott rám, majd magára, és eszeveszetten mosolygott.

- Te beteg vagy! – nevettem el magam, majd újra elindultam kifelé.

- Most miért? Hiszen mi mindig olyan jóban voltunk. – kiáltott utánam.

- Persze! – fordultam meg gúnyosan – Te csak azóta vagy velem jóba, mióta megláttad Liam-et. Ugye?

- Háááát... - kezdett hebegni.

- Tisztázzuk a helyzetet! – lépkedtem felé – Liam és én barátok vagyunk, vagyis nem a pasim. De ne gondold azt, hogy esélyed van nála, ugyanis soha rá sem nézne egy olyan lányra, mint amilyen te vagy.

- Ez meg mégis hogy értsem? – nézett rám szikrázó szemekkel – Csinos vagyok, gyönyörű és népszerű is. Kell ennél több?

- Kell.

- Pffff. Na és mi?

- Egy kis emberség, kedvesség és a hasonló dolgok. De neked erre esélyed sincs, hiszen fogalmad sincs, hogy ezek a szavak mit jelentenek. – fejeztem be a mondanivalómat, majd faképnél hagytam – Jade! – kiáltottam barátnőm felé, aki már odakint várt a kapu előtt.

- Szia. Hol voltál eddig? – kérdezte egy kicsit idegesen.

- A méhkirálynő elkapott! – forgatta meg a szemeimet.

- Mi?

- Bree. Azt akarta, hogy lógjak ma vele és a pincsikutyáival.

- Tessék? – hüledezett Jade – És mit mondtál?

- Azt, hogy megőrült. Mi mást? Csakis Liam miatt akart barátkozni.

- Ki gondolta volna...

- Gondolom, Liam miatt nem szekíroztak ma a többiek sem. – gondolkodtam hangosan.

- És ez akkora baj?

- Nem. Dehogy baj. – nevettem el magam – Mehetünk? Hazamegyek lepakolni, és rendbe szedni magam, aztán mehetünk a házba.

- Oké. – bólintott Jade, majd izgatott arccal nézett rám.

Harry Styles

- Hol van már Liam? – kérdeztem idegesen, mikor már legalább fél órája késett a próbáról.

- Azt mondta, hogy kicsit késik, mert vennie kell pár dolgot. – válaszolta unottan Zayn, és közben a telefonját nyomkodta.

- Milyen jó, hogy én meg úgy siettem, hogy majdnem kiköptem a tüdőmet. – vágtam rá gúnyosan.

- Neked mi a bajod? – nevette el magát Niall – Valaki mindig késik. Nem szoktad még meg?

- Ja. – helyeselt Lou is – Amúgy is, múltkor te szó nélkül leléptél, mégsem róttuk fel.

- Dolgom volt. – rántottam meg a vállamat.

- Liam-nek is lehet dolga. – kötekedett tovább Louis.

- Ja, biztos a házban van. – bólintott Zayn, és végre felnézett ránk is.

- A házban? – néztem rá furcsán.

- Aha. A régi házban. Tőlem kérte el a kulcsokat, mert az övét nem találta meg.

- Mit csinál ott? Ezer éve nem jártunk még csak a közelében sem. – kíváncsiskodtam tovább, és kezdett gyanús lenni a helyzet. Mi a francért megy Liam a régi házunkba? Mit csinál ott? A legfőbb kérdés pedig az, hogy vajon egyedül megy oda?

- Honnan tudjam? – vette félvállról a témát Zayn még mindig, és újra a telefont kezdte bújni.

- Bocs a késésért! – rontott be végre a várva várt ember – Be kellett még ugranom pár helyre.

- Nem gáz. – mondta Niall.

- Meddig leszünk? – kérdezte lihegve Liam.

- Mert? – kérdeztem, magam sem tudom, hogy miért.

- Délután van még egy kis dolgom.

- Mi?

- Öhm... - láttam rajta, hogy titkolózik – Nem fontos.

- Akkor meg elhalaszthatod, nem?

- Nem igazán.

- Mindegy... A banda fontosabb, nem?

- Neked biztos... - mormogta az orra alatt, de én tisztán értettem. Nem kérdeztem vissza, ugyanis a beszólásából tudtam, hogy mi dolga lesz a próba után. Eddig csak sejtettem, de most már biztos voltam benne, hogy Emily-vel lesz. Vele megy a házba, kettesben lesznek. Csak Emily és Liam. Ketten. Együtt.