Emily Cook

Már napok teltek el azóta, hogy Harry megcsókolt, és bevallotta, mennyire féltékeny Liam-re, aki persze azóta sem adja fel, és próbál a közelembe férkőzni. Nem tudom eldönteni, hogy tényleg akar valamit tőlem, vagy csak barátját akarja idegesíteni.

- Mi van napok óta Harry-vel? – mászott be korán reggel az ágyamba Jade.

- Féltékeny Liam-re. Azt hiszi, hogy nekem ő tetszik. – tekertem meg a fejemet álmosan.

- Szegénykém. – mosolyodott el barátnőm – Annyira látszik rajta, hogy odavan érted.

- Gondolod? – kérdeztem félve.

- Határozottan. – bólintott.

- Már nincs hátra egy hét sem a nyaralásból, és semmit sem tudok arról, hogy mi lesz a folytatása. Vagy, hogy egyáltalán lesz-e.

- Ezt éppen úgy mondod, mintha ez az idő olyan kevés lenne az ilyen dolgok kialakulására.

- Mert az is.

- Persze. Elvégre kevesebb, mint egy hét kellett ahhoz, hogy össze gyere milliók álompasijával. – mondta gúnyosan.

- Jó, de ez most még nehezebb. Szerintem egyikőnk sem tudja, hogy mi legyen ezután. Otthon azért már lenne a helyzet, mint itt, ahol szinte senki nincs rajtunk kívül.

- Szerintem pedig nincs mit veszítenetek.

- Nekem lehet, hogy nincs, de neki van.

- Pffff... - intett le – Hány csajjal hozták már össze? Egyiknek sem lett belőle semmi gondja, legfőképp Harry-nek nem.

- Ezt most hagyjuk. – zártam le a témát, és kimásztam az ágyból.

- Készülsz valahova?

- Nem. Vagyis nem tudom. Átmegyek Harry-ékhez, azt hiszem.

- Mehetek? – kérdezte csillogó szemekkel.

- Gyere. – rántottam meg a vállamat.

Alig fél óra múlva már a liftet vártuk a folyosón, hogy lemenjünk Harry-ék lakásához. Azonban mikor kinyílt az ajtó, ott állt ő, és az én szívem egy hatalmasat ugrott a boldogságtól.

- Sziasztok! – mosolyodott el, mikor meglátott minket.

- Hát te? – kérdeztem meglepődve.

- Hozzád indultam, de látom rosszkor. – húzta el a száját.

- Nem. Nem rosszkor. – szállt be Jade – Mi éppen hozzátok akartunk menni.

- Tényleg? – csillant fel Harry szeme, de nem barátnőmre, hanem rám nézett, így csak bólintottam egyet – Az szuper.

- Szerettél volna valami konkrétat? – kérdeztem.

- Lemehetnénk a medencékhez egyet. – ajánlotta fel.

- Ez remek ötlet. – tapsikolt Jade.

- Öhm... Igazából kettesben akartam lenni Emily-vel. – mondta zavart mosollyal a göndörke – Ha nem baj...

- Hát persze, hogy nem. Én úgyis sokat fogom még látni ezek után is. – legyintett Jade, de aztán rájött, hogy mit mondott, ugyanis Harry eléggé fájdalmasan nézett rám – Nem úgy értem, hogy te nem fogod...csak na...érted? – védekezett, én pedig inkább közbevágtam.

- Tudod mit, Harry? – szólaltam meg, és karon fogtam Jade-et – Találkozunk a medencénél, oké? Veszek fürdőruhát, és megyek.

- Oké. – bólintott, majd visszaszállt a liftbe.

- Normális vagy? – fordultam mérgesen barátnőm felé, aki ijedten nézett rám.

- Most mi van? Csak kicsúszott. – védekezett – Különben is, négy nap múlva hazamegyünk, ideje lesz megbeszélni a dolgokat.

- Majd megbeszéljük. – rántottam meg a vállamat, és a lakásba visszaérve, egyből a szobámba rohantam, hogy fürdőruhát vehessek.

- Szia, szépszemű! – köszöntem rá Harry-re, aki a medence szélén ült. Természetesen senki sem volt rajtunk, és pár öregen kívül.

- Szia. – mosolygott rám.

- Mit szomorkodsz itt? – ültem le mellé, és a lábaimat a vízbe lógattam.

- Csak gondolkozok. – vont vállat.

- Azon, amit Jade mondott?

- Igen. Teljesen igaza van. – fordult felém, és a szemei szomorúságot sugároztak – Nem akarlak elveszíteni.

- Ha nem akarsz, akkor nem is fogsz. – simítottam végig az arcán.

- Biztos? Úgy értem, hogy benne lennél ebben a dologban? Megbirkóznál az ismertséggel? A rajongókkal, és a gyűlölködőkkel?

- Ha muszáj...

- Nem. Nem muszáj. Csak akkor kell megtenned, ha akarod.

- Harry! – néztem mélyen a szemébe – Akarom. Nagyon is akarom.

- Ennek örülök. – mondta, és magához húzott – Jöhet egy újabb óra?

- Óra? – néztem rá furcsán.

- Úszás. Lassan hazamegyünk, te meg még nem tudsz úszni.

- De csak egy rövid óra. – egyeztem bele, és ő egyből a vízbe ugrott, majd belesegített engem is. Megpróbáltuk a legutóbb tanult dolgokat, és komolyan mondom, hogy fejlődtem egy keveset. De persze az óra tényleg csak rövidre sikeredett, ugyanis Harry minden egyes percben inkább magához húzott, és csókolgatni kezdett.

A végére eléggé bevadultak a dolgok, főleg, hogy mindketten fürdőruhában voltunk. Harry kezei a víz alatt fel-le jártak a testemen, én pedig köré fontam a lábaimat, és a csók közben egyre jobban szorítottam magamhoz. A szorítással eléggé bevadult a csókcsata is, Harry kezei bemásztak a fürdőruhám alá, és ujjai megmarkolták a hátsó fertályamat. Élveztem, és ezt úgy tudatosítottam, hogy a szájába haraptam, amitől még jobban bevadult, és alig tudta magát tartóztatni, éreztem, ahogy lábai között megmozdul a férfiassága is.

- Öhm... Elnézést, fiatalember. – hallottunk meg egy rekedtes hangot, amitől egyből szétugrottunk. Egy idős nénike állt a medence partján, szoknyában, fején egy hatalmas kalappal. – Maga az a híres énekes?

- Nem, hölgyem. – Harry megrázta a fejét – Összetéveszt valakivel.

- Neeem. – intette le a néni – Biztos, hogy maga az. Az unokám szobája magával van kitapétázva. Megtenné, hogy aláírja nekem ezt a papírt?

- Öhm... - láttam Harry-n, hogy tétovázik, de én meglöktem az idős asszony felé – Persze. – egyezett bele, és eleget tett a kérésnek.

- Köszönöm. – mosolygott rá – Este a nyugdíjasklubbal bingópartyt tartunk. Ha van kedve, szívesen várjuk önt, és a barátnőjét is.

- Nem hiszem, hogy... - kezdte Harry.

- Köszönjük a meghívást. Lehet, hogy benézünk. – vágtam közbe, és Harry furcsán, míg a néni hálásan nézett rám.

- Komolyan bingózni akarsz? – nézett rám a göndörke, mikor a néni továbbállt.

- Olyan aranyos volt. Mi a baj? Az, hogy megismert? Biztos, nem fog felmenni a Twitterre, és kiírni, hogy hol vagy. – nevettem el magam a zsörtölődésén.

- Nem. – duzzogott.

- Akkor meg? Csak nem akarod megbántani, ugye? – kérdeztem, és átkaroltam a nyakát.

- De én nem bingózok. Sokkal jobb ötletem van estére. – mondta kaján mosollyal, és pedig inkább arcon locsoltam.

- Márpedig bingózni fogsz. – mondtam makacsul, mire ő magához rántott, és újra megcsókolt.

- Hova készülsz? – nézett rám apám összehúzott szemekkel, mikor megnéztem magam a nappaliban lévő tükörbe. Egy fekete, lenge felső és egy fekete, rózsákkal díszített rövidnadrág volt rajtam.

- A hallban bingóparty lesz. – rántottam meg a vállamat.

- Bingó? - kérdezte meglepődve – Mióta szeretsz te bingózni?

- Egy aranyos, idős néni hívott meg minket.

- Harry jelenti a többes számot?

- Igen, apa. – forgattam meg a szememet – Mi a baj vele?

- Semmi... - emelte fel védekezve a kezeit – Ez a fiú tényleg nem az a tipikus sztár alkat, ugye?

- Nem. – feleltem mosolyogva, és örültem, hogy apám véleménye nagy nehezen, de végre megváltozott róla.

- Rendben. – mosolyodott el ő is, és felém sétált – De azért vigyázz magadra, rendben?

- Rendben, apa. – bólintottam, mire ő magához ölelt. Tudom, hogy félt, és csak meg akar óvni, de nagyon hálás voltam neki, hogy végre megpróbál bízni Harry-ben.