Harry Styles

- Hova pakolsz te ennyire? – nézett rám összehúzott szemekkel Lou, mikor felszereltem magam egy csomó papírral, kottával, és a gitárommal.

- Találkozóm lesz. – feleltem lazán, rá sem nézve.

- Vagy inkább randid, nem? – mosolygott kajánul – De akkor minek pakolsz úgy, mintha egy nagykoncertre készülnél?

- Dalt akarok írni, ugyanis neked nehezedre esik, pedig szerintem azon kívül semmi dolgod nincsen.

- Nem melózni jöttem ide. – háborodott fel.

- De nem is azért, hogy a nyakamon lógj, szóval örülnék, ha leszakadnál rólam. – magyaráztam.

- Jól van, na. Amióta szerelmes vagy, nem lehet hozzád szólni. – tekerte meg a fejét.

- Nem vagyok szerelmes.

- Ahaaaaaaa. – bólogatott.

- Kussolj, oké?

- Mi ez az ordítozás? Már a folyosón hallani titeket. – lépett be Liam, és csendre intette Louis-t, aki éppen vissza akart szólni nekem.

- Semmi. – mondtam vállrándítva – Csak Lou nem akar leszállni rólam. Pedig én pont azért jöttem ide, hogy nyugtom legyen.

- Nem is zaklatlak, most miért mondod ezt? Nem lehet tőled semmit sem kérdezni?

- Kérdezni lehet, csak szekálni nem. – mondtam.

- Nem is szekállak. – mondta durcásan.

- Mi olyan sürgős, Lou? – nézett rá Liam kérdőn – Miért hívtál?

- Az, hogy most már elmegyek veled mászkálni. – mosolygott rá teli fogsorral.

- Ez most komoly? – nézett rá megköhhent arccal.

- Most mi van? – Lou nem értette, hogy mi baja van.

- Lou, most azért rángattál vissza, hogy ezt elmond?

- Ja. Miért?

- Mert már találtam nálad jobb programot. – mosolyodott el. Jobb programot? Mégis milyen programot talált itt?

- Milyen programot? – kérdeztem gyanakodva.

- Asszem, találkoztam a jövendőbeli feleségemmel. – mondta nevetve – Ő is itt nyaral, és itt is szállt meg. Nemrég találkoztunk a liftben, és elkísértem a partra, ahová olvasni indult. Nagyon okos, és kedves lány, de szerintem nem ismert meg, amíg be nem mutatkoztam. – mesélte, én pedig azt hittem, hogy rosszul leszek.

- Hogy hívják? – kérdeztem cérnavékony hangon, amin magam is meglepődtem.

- Öhm... Emily... Emily C... - gondolkodott.

- Cook. – fejeztem be helyette, és a gyomrom bukfencet vetett, a hallásom pedig egy pillanatra megszűnt létezni.

- Igen. – mutatott rám Liam – Emily Cook. – mondta ki mosolyogva a nevet. Éreztem, ahogy Louis rám néz, és várja, hogy mit fogok szólni. – Csodás lány, remélem, hogy még találkozok vele.

- Öhm... Liam? – szólalt meg Louis, és közben rám pillantott.

- Tessék.

- Tudod... Ez elég gáz hely, és nem sok fiatal, okos lány jár ide. Nem hinném, hogy olyan sok angol csaj nyaralna itt. – kezdte óvatosan, és próbált célozni arra, hogy a lány, akit megismert, az a lány, akiért én totál oda vagyok.

- Mire célzol? – nézett rá Liam furcsán, de ő nem válaszolt, csak rám mutatott – Ó, hogy bassza meg! – esett le a tantusz neki, és a fejéhez kapott.

- Bizony. – bólintottam, de elég bunkón hatott a hangom.

- Én nem tudtam... - felelte védekezve.

- Semmi gond, elvégre nem mondtam, hogy akarok tőle valamit. – rántottam meg a vállamat. Ezt most miért mondtam? Miért hazudok mindenkinek, és legfőképpen magamnak? – Most megyek, érezzétek jól magatokat. – vetettem még oda, szintén elég bunkón, majd elhagytam a szobát. Mit is mondott a csajt lenyúló barátom? Emily a parton van.

Emily Cook

- Szia, szépségem! – hallottam meg az ismerős hangot, és egyből feltornáztam magam ülő helyzetbe.

- Szia. – mosolyogtam rá az érkezőre, akin most is napszemüveg volt, de mikor letelepedett mellém, egyből levette, és rám nézett. Volt valami furcsa a nézésében, nem olyan volt, mint máskor... Na, nem mintha olyan régóta ismernénk egymást. – Baj van, szupersztár? – löktem rajta egyet, de csak lehajtotta a fejét.

- Nincs. – mondta, de nem győzött meg. Alig ismertem, de tudtam, hogy mikor mond igazat.

- Nekem ne hazudj. Nem ismerlek annyira, de tudom, hogy bajod van. Mi történt? – próbáltam kihúzni belőle az igazat.

- Most már nem csak Louis lóg a nyakamon, hanem Liam is. – húzta el a száját – De te erről már úgyis tudsz.

- Igen, találkoztam vele nemrég. – bólintottam – Elkísért ide, és beszélgettünk egyet.

- Velem bezzeg nem voltál ilyen nyílt. – mondta morcosan.

- Már megbocsáss, de szerintem te voltál az, aki szó szerint menekült előlem. Tehetek én róla, hogy Liam ilyen közvetlen volt velem?

- Ja, és rendesen magadba is bolondítottad. – tette hozzá gúnyosan.

- Tessék? – nevettem el magamat zavartan.

- Rólad áradozott, mikor visszajött az előbb. De aztán rájött, hogy a lány, aki megtetszett neki, az a lány, aki nekem is... – hadarta, de a mondat végét elharapta.

- Neked is micsoda? – kérdeztem izgatottan, és felé fordultam. Harry rám nézett, és elmosolyodott.

- Nekem is tetszik. – fejezte be az utolsó mondatát, én pedig az egekben jártam – És csak reménykedni tudok benne, hogy nekem több esélyem van, ugyanis én régebb óta ismerem őt.

- Azért nem olyan régóta. – mosolyogtam rá, mire az ő arca elkomorodott – Csak vicceltem, Harry! – mondtam gyorsan, mikor láttam, hogy milyen arcot vág – Liam jó pasi, meg minden, de valahogy nem fogott meg úgy...

- Hogy úgy? – érdeklődött.

- Úgy, ahogy te megfogtál. – ismertem be, amin magam is elcsodálkoztam. Soha nem voltam ennyire nyíl az érzelmeim kifejezésében, ezért se tudom, hogy most mi történt velem.

- Tényleg? – nézett rám csillogó szemekkel, és teljes testével felém fordult.

- Igen, és annyira hülye vagyok, hogy ezt elmondtam neked. Nem szabadott volna, igazából egész eddig magam sem tudtam, hogy mit akarok. – hadartam – Egyáltalán nem szabadna ezt éreznem, mert ez az egész egy nagy hülyeség.

- Mi hülyeség? – mosolygott rám, és megfogta az arcomat.

- Harry... - néztem rá felhúzott szemöldökkel – Te és én többet úgysem találkozunk. Te egy világsztár vagy, én meg egy tök átlagos lány.

- Nekem nem vagy átlagos. – mondta halkan, és simított még egyet az arcomon.

- Pedig akkor is az vagyok. – tekertem a fejemet lemondóan – Jól érzem magam veled, de nem kellene több időt együtt töltenünk, mert félek, hogy rossz vége lesz.

- Mire gondolsz?

- Szerintem te is tudod... Nem akarok beléd szeretni.

- Miért? Az akkora baj lenne?

- Igen. Mert nem akarok szenvedni pasi miatt, és ha elkezdenék még ennél is többet érezni irántad, akkor szenvednék. Tudom nagyon jól. – mondtam lehajtott fejjel.

- Azt hiszed, hogy megbántanálak? – kérdezte halkan, óvatos hangnemben, én pedig csak bólintottam – Nem ismersz igazán.

- Éppen ezért félek, mert már most megbízok benned, pedig nem szabadna. – nevettem el magam zavartan.

- Adj egy esélyt! – nézett a szemembe, én pedig elolvadtam tőle.

- Ez annyira nevetséges. – mosolyodtam el, ő pedig összehúzott szemekkel nézett rám – Mármint az, hogy pár napja még itt unatkoztam, most meg itt ülök egy világsztár mellett, akibe mellesleg totál belezúgtam. – mondtam, majd ijedten ránéztem. Ezt most tényleg kimondtam?