- He! Niall légy szíves ne tépd le rólam a nadrágot. - mondta és vadul vigyorogva felém fordult. - Ha nem tudsz felülni a nyakamba, akkor nem fogjuk tudni őket legyőzni... - húzta fel a szemöldökeit mosolyogva.

- Ahjj. Na, maradj nyugton. - mondtam és egy vettem egy kis lendültet és erősen nekiugrottam a hátának. Zayn nem számítva a hirtelen mozdulatra kicsit előre dőlt egy nyekkenés kíséretében, de legalább a hátán fennmaradtam. Aha, kábé fél másodpercig.

- Segítsünk? - kérdezte Louis a röhögését elfojtva, már Harry nyakában ülve.

- NEM KELL! - mondtam agresszívan és tovább kísérleteztem.

A második próbálkoztam már nem ugrottam akkorát, szinte amilyen magasságban voltam rávetődtem Zaynre, és így is keményedő merevedésemet teljesen nekidöftem a hátsójához, mire alig hallhatóan felnyögött.

- Na jó, állj! Szöszi, állj már le! - mondta nevetve és velem szembe fordult, lefejtve a kezeimet a válláról. - Nem tudom, hogy mi a terved, de ha az, hogy feljuss a nyakamba, azt nem így kell! - nevette el magát. Mérgesen összehúztam a szemöldököm és vártam, hogy folytassa: - Letérdelek, neked meg csak annyi a feladatod, hogy rám mássz. Menni fog? - próbáltam visszafogni a perverz gondolataimat és mint egy hülyegyerek bólintottam Zaynnek, mire megütögette a fejem.

- Naaa! Ne ütögess! - mondtam mérgesen. - Inkább térdelj le! - Zayn lesütött szemmel nevetni kezdett, de kérésemre mellkasig leereszkedett a vízben, úgyhogy rá tudtam rakni a lábaim a vállára. Zayn azonnal szorosan átölelte a vádlimat én pedig egyik kezem a feje tetejére, másikat pedig a nyakára tettem. Nem volt elég, hogy a farkam a tarkóját súrolta, ott volt előttem a puha haja és a lábaimmal is éreztem a kifogástalan hasizmát.

- Na, Szöszi? Hogyan tovább? - kérdezte és megpaskolta a sípcsontom.

- Csak menj oda hozzájuk amilyen közel csak tudsz és úgy tarts, mintha az életed múlna rajta! - mondtam és mindkét kezemmel belekapaszkodtam a hajába. Harry gonoszul vigyorogva nézett minket és ujjaival még jobban rámarkolt Louis lábára.

Zayn határozottan megindult feléjük én pedig mikor elég közel voltunk egy erőset taszítottam Louis-n, aki szintén nem szarral gurigázott, mert elkapta a vállaimat és szó szerint elkezdett rázni. Kicsit elvesztettem az egyensúlyomat, de Zayn egyből visszarántott és a több perces meccsünk alatt ez nem egyszer fordult elő, úgyhogy ha kellett akár a hátam mögé is nyúlt és megakadályozta a vesztésünk.

Végül volt egy gyengébb pillanatom, mert az egyik parton lévő emberke kezében megláttam egy hamburgert és Zaynt magammal rántva beborultunk a vízbe. 

- Mi a tosz volt ez Szöszi? - kérdezte Zayn nevetve, mikor feljött a víz alól. 

- Megláttam egy hamburgert. - kezdtem el nyavalyogni. - Kell nekem egy hamburger! - mondtam panaszosan és lebiggyesztettem az ajkaim. 

- Na nem, ne csináld ezt, te akartál annyira győzni, akkor már ne hagyjuk itt abba. - győzködött Zayn. - Viszont most én megyek a te nyakadba. - vigyorodott el. Nagyot nyeltem a gondolatra, hogy Zayn cerkája nekem nyomódik és hogy olyan szorosan kell lennem a combjai között. 

- Öhm... Oké, gyere. - dadogtam és lemerültem a víz alá, hogy Zayn rám tudjon ülni. Megéreztem lábait a vállamon, úgyhogy fellöktem magam a víz felszínére. Megfogtam Zayn bokáját és nagyokat pislogtam. 

- Minden oké? - kérdezte Zayn.

- Persze. A hajam kérlek szedd ki a képemből. - kértem meg, mert magamat ismerve addig szerencsétlenkedtem volna vele, hogy leborul rólam ez a szépfiú. Zayn a hosszú ujjaival odébb simította a vizes tincseket a szememből, úgyhogy már láttam is valamit. - Kösz. 

Louis-ék ugyanolyan felosztásban maradtak, ezért biztos voltam benne, hogy megnyerjük ezt a kört. Amennyire csak tudtam, Harry képébe másztam és bíztam Zaynben és az egyensúlyérzékében. Alig telt el egy fél perc és Louis röhögve és szitkozódva esett le Harryről. 

- Háh! - kiáltottam fel győzedelmesen. - Ennyik vagytok! Szép volt, Z! - mondtam és tartottam a tenyerem, mire Zayn vidáman belecsapott. 

- Hát itt meg mi történik? - sétált hozzánk meglepetten Liam. 

- Te meg hol voltál? - kérdeztük szinte egyszerre.

- Jah, csak találkoztam egy aranyos lánnyal...

- És? Meghúztad? - kérdezte Louis vigyorogva, mikor már visszamászott Harryre. 

- Hülye! - kiabálta Liam és egy egyszerű mozdulattal lelökte Louist a helyéről. 

- Hát oké. Akkor asszem nyertünk. - mosolyogtam. - Liam, ugye velünk vagy? - kérdeztem a biztonság kedvéért.

- Hát ezek után biztosan. 

- Héééj! Ez így nem szabályos! - kiabálta Harry, mikor Zayn könnyedén lecsusszant rólam. 

- Dehogynem. - öltöttem ki rá a nyelvem, mint egy ötéves. - Hallottad Liamet. Velünk van, tehát nyertünk. 

- Bizony - mondta Zayn és a vállamra támaszkodott.

- Nem tetszik a párosotok. - jelentetti összehúzott szemmel Louis, mire csak vigyorogtam. - Te, öregem, ezért még számolunk. - mutogatott ijesztően Liamre. 

- Inkább kajáljunk. Mindjárt éhen döglök. - indultam ki a partra szorosan Zaynnel a nyomomban. 

Megtörülköztünk és miután türelmesen meghallgattam, hogy mit kérnek a többiek és mindenki a kezembe nyomta a pénzét elindultam a legközelebbi büféhez. Más is mehetett volna helyettem, de senkinek nincs olyan memóriája, hogy megjegyezze, hogy nekem mire van szükségem, úgyhogy hősiesen magamra vállaltam ezt a feladatot. Eléggé siettem és mikor megláttam a sort elszörnyülködtem. Miért mindenki ilyenkor eszik?? A szememet forgatva álltam be az emberek mögé, mikor egy kart éreztem meg a hátamra simulni.

- Hát te mindenhol ott vagy? - mosolyogtam.

- Mindenhol IS - mondta Zayn. - Képtelen lennél azt a rengeteg kaját egyedül cipelni. 

- Zayn. Azt ugye vágod, hogy pincérnek készülök? - nevettem rá és a derekára fontam a karom. - Erről jut eszembe, mennyi az idő? - kérdeztem ijedten. Nem kéne elkésnem már az első munkanapomon. 

- Mindjárt kettő - mondta Zayn az órájára nézve. - Mikorra kell menned? 

- Négy. 

- És mikor végzel? 

- Hááát... Tízkor van zárás. Utána valamikor. Te mikor kezdessz? - kérdeztem tőle és akaratlanul is ránéztem, és megcsodáltam, ahogy beletúr a nedves hajába. 

- Tulajdonképpen mindjárt. 

- És akkor nem kéne már esetleg ott lenned? 

- De hát ott vagyok. - villantott egy százvattos vigyort a képembe. 

- Oh. - ráncoltam össze a szemöldököm. - Óhhhh... - Zayn csak vigyorogva bólogatott és megkocogtatta a halántékát. - De akkor is, nem hiszem, hogy az a legjobb dolgod, hogy itt szobrozz velem, mikor mindjárt kezdődik a munkaidőd. 

- Pedig nincs jobb dolgom - kacsintott rám.

- Melyik szakasz lesz a tied? - kérdeztem.

- Innen picit jobbra - mutogatott. - egészen a puccosabb kajádákig.

Pontosan abba az irányba van az étterem, ahol dolgoznom kell. Nem biztos, hogy könnyű lesz koncentrálnom, ha közben Zayn majd ott lesz a közelben. De azért tetszett a gondolat.

Picit haladt előre a sor, szerencsére már csak ketten voltak előttünk. Zayn keze még mindig a hátamon volt, az enyém meg a derekán ami valamiért egyre lejjebb csúszott a csípője felé. Gravitáció.

Harry elkezdte rázni a kezét, mikor találkozott a tekintetünk. Még mindig Lou-val és Liammel fetrengtek a fűben, látszólag élvezve a helyzetüket. Vigyorogva kört formált a hüvelyk- és mutatóujjával és a másik keze ujjait elkezdte átdugdosni rajta. Lazán bemutattam neki és mikor láttam, hogy Zayn, aki eddig a távolba meredt, Harry felé akar fordulni, hogy lássa, hogy mi váltott ki belőlem ilyen reakciót, ezért inkább gyorsan finoman megfogtam az állát és magam felé fordítottam a fejét. Kérdőn összeráncolta a szemöldökét és tekintetét levezette az ajkaimra.

Tegyük fel, hogy Niall elbírja Zaynt.  😂 Meg aztán ki tudja?