- Hogy...hogy mi...? - nem jött ki hang a torkomon. Hangtalanul próbáltam formálni értelmes szavakat.  

Zayn a sötétben kétségbeesetten fúrta a tekintetét az enyémbe és idegesen az alkarjaira támaszkodott:

- Felejtsd el, nem is mondtam semmit, csak... - lemondóan sóhajtott és lassan a nyakamhoz hajolt. Én csak...meredtem a semmibe magam elé. Végig néztem Zaynen, aki olyan isteni gyengédséggel csókolgatta a nyakam, és annyira lágynak és...nem is tudom... sebezhetőnek tűnt. - Csak felejtsd el... - suttogta. 

Szúrni kezdett a mellkasom a bűntudattól. Nem emlékszem semmire. Ki a franc tudja, hogy mit csináltam vele.

- Annyira... - hatalmas gombóc keletkezett a torkomban. - Annyira...nagyon sajnálom... - suttogtam magam elé, üveges tekintettel, teljesen megsemmisülten. - Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neked, azt, hogy felelőtlen voltam és elvakított az alkohol, meg még valami, amiről fogalmam sincs, hogy mi volt, sajnálom, hogy nem mertem bevallani magamnak, azt ami kezdettől fogva nyilvánvaló volt... Zayn... én annyira sajnálom... - gyorsan letöröltem egy könnycseppet az arcomról. Nem mintha segített volna, mert a többi meg rendesen fojtogatott. 

- Niall... - Zayn nyelve valahol a füle alatt járt, kezeit óvatos mozdulatokkal simította a nadrágom alá, mire hangosan felnyikkantam. - Nem tudod... hogy mi az egyetlen dolog ami én azon az éjszakán éreztem...És úgy látszik, hogy halvány fogalmad sincs - halkan felsóhajtott, ami tökéletesen éreztem a bőrömön. - Nem volt más, csak Te... meg én... - újra meg kellett törölnöm a szemeim. - El sem tudod képzelni, hogy mennyire, de mennyire tökéletes volt - suttogta. - És soha sem éreztem, hogy valaki ennyire törődne velem, és vigyázna rám, mint Te akkor - mosolyodott el, és felemelte a nyakamból a fejét. 

- Nem így kellett volna lennie...az elsőnek... - hajtottam a fejem rá a vállára, miközben újra megtöröltem a szemeim. 

- Még kárpótolhatsz egy sokkal jobb másodikkal... - vigyorgott és egy határozott mozdulattal kigombolta a nadrágom és lehúzta a sliccem. Teljesen ledöbbentem, és szerencsére hátrahőkölni sem volt időm, mikor egyszerűen rám vetette magát és hanyatt döntött minket az ágyon. A hátára simítottam a kezeim és egyre csak lefelé haladtam velük. Zayn már csaknem rám esett, ahogy karjaival tartotta magát, úgyhogy inkább fordítottam a helyzetünkön és Zayn fölé hajoltam, ő pedig követelőzően csókolni kezdett. Lassan szétnyitottam a térdeit és combjai közé kerülve, a mennyei seggéhez dörzsöltem a farkam. Zayn baszott hangosat nyögött a számba, mire kajánul rávigyorogtam:

- Hűha...!

Válaszul csak megnyalta ajkait és lábait a csípőm köré tekerve egy határozott mozdulattal elérte, hogy a teljes testemmel rázuhanjak, az egyre keményedő péniszem is hozzá préselve. 

Valahol az agyam egy hátsó zugában elkezdett torka szakadtából üvölteni az a bizonyos hang. Üvöltött, hogy hagyjam abba azt az őrültséget, amit csinálok, mert Zayn totál részeg, és ha nem lenne részeg valószínűleg nem mászott volna ennyire rám. Pedig annyira ellenállhatatlan volt...

Haragudnia kéne rám. Undorodnia kéne tőlem, az lenne a normális, ha rám sem tudna nézni azok után, amit tettem vele. 

Mikor Zayn megpróbálta lecibálni rólam a nadrágom nyálas csókjai közben bekattant valami. Leugrottam róla és az ágy másik végébe löktem magam. 

- Zayn... - suttogtam lihegve. - Zayn ...ez... nhemmm - nem hagyta magát, újra velem együtt mozgott, és vetkőzni kezdett. Elhajította a pólóját. Tátott szájjal néztem és biztos voltam benne, hogy kifolyt a nyál a számból. Közelebb és közelebb jött, ujjaival az alhasam simogatta. 

- Nem olyan nehéz ez Niall... - mosolygott. - Egyszer már megtetted... Annyira szeretném... - mormogott. - Kérlek...

- Nem... - ösztönösen hátra döntöttem a fejem, mikor a vállgödrömet puszilgatta. - Nem... Zayn, hallgass végig...csak hallgass...meg - az ajkamba haraptam, hogy hátha a fájdalom kiszakít a transzból. Gyorsan a tenyereim közé fogtam az arcát. - Zayn, figyelj rám - fúrtam a tekintetem az övébe. - Kérlek... Kérlek gondolkodj, gondolj bele...egy kicsit a helyzetembe. Nem szeretnék neked fájdalmat okozni, azt szeretném, ha minden a lehető legtökéletesebb lenne, és ami a legfontosabb, hogy mindketten kristálytisztán emlékezzünk mindenre - óvatosan oldalra döntötte a fejét, miközben az arcát simogattam. - Hidd el, hogy azon kívül, hogy kicseszett bűntudatom van és lesz amiatt az éjszaka miatt, amíg élek, sajnálni fogom, hogy nem emlékszem semmire, egyetlen sóhajodra vagy érintésedre sem és ez... Ez az, ami igazán fáj. 

A kezét a combomra tette és csalódottan nézett rám. 

- Annyira sajnálom... Nem vagy teljesen magadnál és...hidd el iszonyat gyönyörű vagy én meg kanos, úgyhogy legszívesebben csak neki szorítanálak a legközelebbi felületnek és addig dugnálak amíg...

- Csak emlékeztetlek, hogy éppen azt magyarázod, hogy miért nem fogsz eszméletvesztésig baszni - vonta fel mosolyogva szemöldökét.

- Tényleg. Oké. Okééé - suttogtam halványan vigyorogva. Hanyatt feküdtem Zayn ágyán és magamra húztam a testét. - Ehhez mit szólsz...?

- Talááán...megelégszem vele - suttogta és amennyire csak tudott, közel jött hozzám. - Egyelőre... - suttogta alig hallhatóan. 

Zayn már javában halkan szuszogott, mikor én még mindig finoman köröztem a hátán és a haját fogdostam. Ez az egész olyan, mint egy álom. És én mindjárt felébredek. holnap megyünk haza. Lassan már a nap is felkelt, és én még mindig kimeresztett szemekkel, az fáradtság minden jele nélkül meredtem hol az egyre világosodó szobára, hol Zaynre. Lehet, hogy csak azért, mert már eljött az a pont, amikor szinte a pislogásnyi időt is sajnáltam. 

A Zayn kezén lévő órára pillantottam. Fél hat volt. Annyira nyugodtan aludt. Teljesen kiterült rajtam, egyetlen merev izma sem volt, és valahogy abban reménykedtem, ha sokáig nézem, akkor én is valami hasonló nyugalmi állapotba kerülök. 

Kissé mocorogni kezdtem, mert mindenem kellően lezsibbadt, mikor elemelte a fejét a mellkasomról. Basszus, ha felkeltettem, megbaszom magam. 

- Óhhh, ne ne ne ne neee... - suttogtam és abbahagytam a mocorgást, mikor óvatosan visszanyomtam Zayn fejét, mire értetlenül összevonta a szemöldökét. 

- Szösszencs, fent vagyok... - morogta rekedten és leszedte a kezem a fejéről. 

- De szerintem még aludnod kéne - mondtam határozottan és megsimítottam a haját. - Biztosan fáj a fejed meg ilyesmi.

- Nem, Szösszencs, jól vagyok - hevesen felém kapta fejét bizonyíték képpen és még abban a másodpercben a homlokához kapta a kezét és fintorogva visszaejtette rám a fejét. 

- Na, erről beszéltem - mosolyodtam el és megpusziltam az arcát. Finoman legördítettem magamról, mire kinyitotta az egyik szemét. - Hozok neked vizet - magyarázkodtam. - Zayn magára húzta a takarót és elégedetten bólintott. Még mielőtt kimásztam volna az ágyból, hosszasan megcsókoltam. - Gyönyörű vagy... - suttogtam a szájára. - Szeretnél még valamit? - kérdeztem, mikor lemásztam róla. 

- Mmmmmhh...Téged...? - felnevettem és vigyorogva mentem ki az ajtón. 

- Adj egy percet, Babe - fénysebességgel mentem le a lépcsőn, ami úgy nyikorgott alattam, mintha legalább 3 tonna lennék. Átrohantam a nappalin keresztül a konyhába, észre sem vettem a kanapén ücsörgő Liamet és Harryt, akik abbahagyva a beszélgetést, csendben nézték, ahogy alsóban rohangálok mindenfelé. 

Harry gyanúsan méregetett és azt hiszem, próbált kiigazodni rajtam, mikor egy alig látható bólintást és vigyort küldtem felé. Aprót biccentett és húzogatni kezdte a szemöldökét, mire felvontam az egyik szemöldököm és oldalra döntöttem a fejem. Ez általában a "nem" fejem. Harry csalódottan megrázta a fejét, de láttam, hogy igazából boldog. 

- Miután tökéletesre fejlesztettétek a nonverbális kommunikációtokat, beavathatnátok engem is - szólalt meg Liam, mielőtt a szájába tömött egy pirítóst. 

- Liam, barátom, ne használj ilyen kacifántos szavakat - fintorogtam rá és bementem a konyhába. Először engedtem egy pohárba vizet, visszamentem a nappaliba, leraktam a dohányzó asztalra, aztán újra a konyhába rohantam és az asztalról felvettem pár fájdalomcsillapítót. Igazából azóta tartottuk ennyire központi helyen a fájdalomcsillapítót, hogy Harry és Louis állandóan kereste, mert volt egy pár mozgalmasabb éjszakájuk, és sosem találták.

- Legyen elég annyi, hogy Niall testvérünknek hosszú, kalandos és élményekkel teli éjszakája volt - hallottam Harry hangját. Teli kézzel, ész nélkül futottam keresztül a házon és még visszaüvöltöttem a fiúknak:

- És még mindig tart! - vigyorogtam, már csak magamnak. 

Sikeresen felértem és becsaptam magam mögött a szobaajtót.

- Na most azt úgy bekúrtad, hogy nem biztos, hogy ki tudunk majd menni - mondta Zayn vigyorogva az ágyán ülve. 

- Minden itt van, amire szükségem van - vontam vállat és odaadtam neki a gyógyszert és a vizet. 

- Azt hittem, nem tudsz kaja nélkül élni - vigyorgott győzedelmesen, mire egy ,,francba" arckifejezéssel röhögve felkaptam egy tök random nadrágot a földről és beledobtam a szoba sarkában üresen tátongó bőröndömbe. És ezzel az egy mozdulattal kezdetét vette a búcsúzásunk első része. 

Már csak egy. Most ennek örülnöm kéne, de nem nagyon megy. 😑